Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-02-13 / 5. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. február 13. még hozzá honvéd tart megszállva, ott az ellenfél csak feltartott üres kézzel jöhet át. Lám igy tudok még lelkesedni, hogy ezt a kifejezést használjam. És ugyan-e percben eszembe jut családom . . . Feleségem, aki egyedül jár, kel, aki részvéttel igyekezik özvegyet, árvát vigasztalni s akit a „jóakarók“ csak messziről köszöntének. (elkerülnek) . . . Eszembe jut kissebbik fiam, kit az édes anyja arra tanított: „Papa, papa irt!“ Eszembe jut nagyobbik fiam, aki már örülni tud apja előmenetelének is. Vájjon mi lenne árvaságukkal ? . . No de már eltérek a tárgytól. Mint jó családapa enyéimre gondolok szüntelen és legnagyobb élvezetem itt a harctéren is, ha valaki hallgatja róluk szóló meséimet. Szinte megkönnyebbülök utána. Tudják ezt jó tiszttársaim és mindig érdeklődnek, hogy mit Írnak az otthoniak. Ily beszélgetések folynak a tiszti fedezékben nem is egész szárazon. A bort nem iszom, igy nálam mindig van tartalék. Van a polcon harapni való is, jelenleg: alma, füstölt túró, sajt, gyümölcsíz, barack, lekvár, méz, vaj, szalonna, mákos és diós kifli, disznósajt; konzervben: kocsonya, fácán, ludmája. Ezek legnagyobb részét pénzért szerezzük be. Könyvtár is létezik. Minden egyes tag behatáskor egy'- könyvet tartozik átadni, azonkívül egy köny^v olvasásáért fizet 10 fillért és minden egyes tag, ki szabadságon volt, köteles legalább egy könyvet hozni. Járnak katonai szaklapok, napi és élckpok. Én járatom a Néptanítók Lapját január 1 tői. Azaz negyedévi előfizetési dijat beküldtem és még csak várom a lapot. Ezek után én a N. L.- ban olvasott, egyesek által tett kijelentéseket, hogy föifrissülnek, mikor 1 — 1 laphoz jutnak, frázisoknak tartom. Noha meglehet, hogy nem mindenhol oly kedvező a harctéri helyzet, mint a 20 as honvédeknél. Isten segítsen mielőbb és minél többet közülünk haza. Befejezem, mertsohsem lesz vége. Szervusz ! Táboriposta i02 1916. január 18. Szerető barátod Hat-ász Péter. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. V V Y Közhírré teszem, hogy mindazok, akik a különféle gabonanemüek, tengeri, liszt, repcemag, lenmag és kedermag készleteiket a vonatkozatos rendeietekben megszabott határidő alatt egyáltalán nem, vagy nem megfelelően jelentették be, mulasztásukat mindaddig, amig be nem jelenteit készleteiket a pénzügyőrség ki nem nyomozta, vagy más fél nem jelentette, utólag oly módon pótolhatják, hogy a még be nem jelentett búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot, és lisztet a Haditermény rt. helybeli megbízottjainak beszolgáltatják, a tengerit pedig általam a Haditermény rt.-nak bejelentik. A Haditermény rt. a beszállítandó készletekért a requsicíós árakat fizeti. Aki a fennálló rendeletek érteimében közszükségleti célokra igénybe vett (rekvirált) búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri, liszt vagy dara készletét, továbbá repcemag, lenmag és kendermag készletét akár egészen, akár részben jogellenesen felhasználja, elfogyasztja, eiidegeníti, megsemmisíti, vagy a j közszükséglet kielégítése elő! egyéb módon | jogellenesen elvonja, arra a törvényhatóság első tisztviselője a fél meghallgatása után az 1916: IV. t. c. 2. § a értelmében a közszükséglet kielégítése elől elvont készlet értékének kétszereséig terjedhető kártóri to összeget szabhat ki, amelyet a felmerült eljárási költségek levonásával a rokkant katonák segély alapja javára kell fordítani. A marasztaló határozat ellen közlésétől 15 nap alatt fellebbezésnek van helye a belügyminiszterhez. A káriériío összeg kiszabása a cselekmény elkövetőjének büntetőjogi felelősségét nem érinti. / Zalaegerszeg, 1916. január 27. Dr„ Keresztury sk. h. polgármester. HETI HÍREK. ▼ ▼ ▼ Rendcsinálás. Már azt hitte a zsák liszten ülő uzsorás, hogy nincs hatalom, amely őt trónjáról letaszíthatná. Szükségből, nyomorból, éhségből, kétségbeesésből és tehetetlenségből font acélkötéllel erősítette magát trónjához, jogosan gondolhatta hát, hogy ő és a zsák liszt soha egymástól elválni nem fognak. Hiszen a nyomor, éhség és tehetetlenség olyan virágok, amelyek egykönnyen el nem hervadnak — különösen most a háborúban, amikor a nemzet nemes ereje a csatatéren feszül, s igy nem ér rá arra, hogy a — lisztférgek falánkságát ellenőrizze. De csalódott a zsák liszten ülő uzsorás. A hatóság kemény keze hozzányúlt a gallérjához, azon az utón van, hogy a gallért megmarkolja s azután a megmarkolás összes következményeit levonja. A parlament kupolás termében is erélyesen folyik a vita: ki hát az uzsorás, minden bajnak okozója? Ki az, aki a nyomorból aranyat sajtol ki, a szükségből selyempalástot varrat magának ? A »kiskereskedő, a nagy- kereskedő, a nagyiparos, a bank, a közvetítő, az ügynök, a malom, a termelő ? . . . Mindegy akárki, most már nem menekül.. Semmi kétség nincs többé aziránt,.hogy nem maradnak meg az ősi sablonnál, amelynek " értelmében összekaparták az apró tolvajokat és futni hagyták a nagyokat. Most éppen a nagyra folyik a vadászat, aki ott ül szemérmetlenül a zsák liszten és nem ád belőle, csak annak, aki először életét, egészségét és utolsó filléréit ajánlja föl neki. Nem sokáig tart már ez az átkozott állapot: a képviselőház tanúságot tesz róla, hogy a népből való és a népért élő. Az a közönség, amely a szó szoros értelmében életével és vérével, fizet a történelmi időnek, bízó nyugalommal nézi munkájukat. A hazának szívesen odaadja utolsó csepp vérét is, de ezért zokszó nem 'hagyja el ajakát. De hogy ezt az utolsó csöpp vért a zsák liszten ülő fogja föl, ezt nem lehet közérdeknek mondani. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! Özv. Pallini\ Inkey Kálmánná Ő-méltósága előfizetéséből felülmaradt (Edlach bei Reichenau) . . . 1 K — f. Mai gyűjtésűnk . . 1 K — f. Hozzáadva a múltkori 40464 IC 43 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40465 IC 43 f. Tisztán csakis az olvasóközönségünket érdeklőleg szóltunk olvasóközönségünkhöz a múltkor a fehér lapon és csak arról szó- lottunk, hogy a lap késésének, rendetlen járásának mik lehetnek az okai s azért ne hibáztassák a lap készítőit. Aláírva a Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Agj'cn segélyezik az embert a hatóságok. Már az ősszel rágondolt sok ember arra az áldásos működésre, amit a hatóságok tesznek, hogy t. i. gabonáról, lisztről, kenyérről ne gondoskodjék senki a maga számára, mert gondoskodik a hatóság. Van requirálás, maximálás s több efféle latin szócsinálás. Azt nem is jelezték a hatóságok, s ezért sokan aggódtak is jó előre, hogy vájjon egész végig kapunk-e ugyanazon az árön s főképen, hogy egész végig vájjon kapunk-e épen olyan jó portékát ugyanolyan árért ? A dolog úgy áll, hogy: nem kapunk. Csak akkor kapnánk jó portékát, ha a hatóság ellenőrizné és felelőssé tenné az illető közvetítőt, hogy jó portékát adjon. Sőt ha szükséges, adna hozzá tanácsot és kalácsot. Vagyis megmagyarázná, hogyan kell a gabonát, lisztet tartani, hogy meg ne romolják, s ha ezt tudva nem volna rá tehetsége az ilyen központi kereskedőnek: akkor adna a hatóság egy napszámos embert, aki a gabonát, lisztet forgassa, szellőztesse stb. S adna a hatóság néha egy-egy orvost is, valamelyes felügyeletet gyakorolna a hatóság a kenyérsütés körül is. Mert a dolog úgy áll, mondom, hogy összecsomósodott, dohos lisztet kapunk, amiből keserű, büdös kenyér lesz. Pedig Darvin ur szerint is csak némi atyafiságban vagyunk, de mégsem vagyunk teljesen egyek a disznóval s a kutyával. Egy összegben váltják meg a vitézségi érmek utáni járulékot. Hazatérő hős katonáink eltartására vonatkozólag nagy jelentőségű reformot terveznek. A hős katonák, kik vitézségi érmeket kaptak, azok után megfelelő havi járulékot húznak és pedig az arany érem után 30 koronát, a nagy ezüst érem után 15 koronát és a kis ezüst érem után 7 korona 50 fillért havonta. Illetékes körökben azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a havi járulékokat egyszer és mindenkorra megváltják, vagyis egy összegben fizetik ki ezeket a járulékokat. E szerint az arany éremért fizetnének 4000 koronát, a nagy ezüst érem után 2000 koronát, a kis ezüst érem után 1300 koronát. Ug3'anigy megakarják váltani az özvegyek, árvák és rokkantak havi járulékát is. A hazáért. Heincz János családjának mély fájdalmas gyásza van derék fia halálán. Húsz éves, Imre nevű fia, harmadik katona a gyermekei közül, a 20. honvédgyalogezredben vala önkéntes, — szép eredménnyel végezte az iskolát s mielőtt még a háborús tüz- vonaiba jutott volna, a katonaságnál kapott gyilkos betegséget, melybe a kórházban bele is halt szülőinek mérhetetlen fájdalmára. Betegágyában, mintegy balsejtelmektől indítva borongós hangulatú versekkel foglalkozott. Leirogatta azok közül, amiket emlékezetből is tudott. Többek között a következő szép verset találták papírra írogatva : Dies irea, dies ilia, Solvet seclum in favilla .. .*) Szilveszter este, Harangok zúgása, Orgona bugása, Egy régi, régi dallam Halk melódiája. Vibráló gyertyák Nyugtalan, szétömlő fénye, Rózsafüzéres asszonyok Ájtatos elnyúló éneke, Töppedt ujjak között A szemek peregve zizegnek' S ráncos arcukon A könnyek peregnek. Szilveszter este, Ágyuk bömbölése, A szél fütyülése, Csonka vonagló testek Megváltó hörgése. Rózsafüzér szemek Zizegnek, zizegnek, A hő, omló könnyek Egyre csak peregnek. Hallga, csak haliga! Dies irae, dies illa, — *) Templomi könyvekben mise-segnontia, ismeretes szép éneknek a kezdete. Magyarul: Lesz egy nap, a harag napja, mely a bűnt tűzzel égeti s a világot megtisztítja. Sz.
