Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-02-13 / 5. szám
XVII. év Zalaegerszeg, 19Í6. február 13. 5. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Eéi évre K 2 04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér.Hirdetések dija megegyezés Nyilttér. sora I K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER | LENGYEL FERENC, 1 L) r. t) ó » r> n v l J 1 v/iVVJ i laptulajdonos, kiadó. Szép álom. Sokan hiányoznak erős munkásaink közül. Isten tudja, talán millióra is rámegy a számuk. Bizony-bizony sok terület parlagon marad, a barázdától elkezdve a kefekötésig. Tehát sok munkaerő hiányzik. De ezek helyett sokan vannak itt a külföldi munkaerők közül, különösen orosz foglyok, de másnemű foglyok cimén is. Bizony rámegy a számuk millióra. Sokféle provincziát felszánthatnának ezek, a gombkötéstől a búzatáblákig. A kenyérevők tehát valami nagy számmal épen nem hiányoznak. Az Isten is megverne, ha azt mondanám, hogy ezek a foglyok teljesen ingyenélők, hogy semmi hasznos dolgot nem csinálnak. Elosztva szanaszét, itt- ott egyik-másik gazdaságban aratnak, kapálnak, kaszálnak, répát vágnak, bort sajtolnak, tyúkot ültetnek, még városon is dolgoznak: egy-egy szekér profontot. húznak, taszknak, ötvenen-hatvanan, a másik lovat hajt, fát hord a harmadik a konyhára, s tüzet csinál a szakács keze alá. Igen. Ez a valóság. De én látom, amint ezerenként, százezrenként lepik el a nagy magyar Alföldet ezek a milliónyi orosz foglyok s lövészárok helyett ássák, húzzák a csatornát, mint a pók a hálót, csak ugyanannyi fáradsággal, ugyanazért a kenyérért. S ugyanazért a kenyérért óriási csatorna hálózat lesz a nagy magyar Alföldön, nem sokkal több idő múlva, mint, ahogy a pók megszövi a hálóját. Igen nem sokára ilyen nagy csatorna hálózat lesz az egész nagy magyar Alföld, ahol majd igazán reng a kalászok óceánja s a jövő századokon át százezer milliárdnyi gabonát terem számunkra ... Ha lomhán is, de nagyon sokan vannak s úgy látom a dolgot, mint a méheraj munkáját. Sőt látom, hogy dolgoznak a foglyok a Balaton mellett is, Zalában, ahol csupán két-három porondhalmot kell ketté vágni, hogy egy kis vasút kösse össze Göcsejt a Balatonnal; mert a Zalaiak el vannak zárva saját Balatonjuktól. 40-50 kilométer, 2 koronával 2 óra alatt meg lehetne járni, s e helyett 2 napig kell kerülgetni odáig a dombokat gőzösön is, lószekérrel is, s ez utóbbira rá kell tenni még 50—60 koronát is. Ez igy volt, de most már ezután nem igy lesz, mert csinálják az orosz foglyok a vasutat V alakjában, a Göcsejből kiindulva Zalaegerszegen át egyik ág Keszthelyre fut ki a hires „Gyurgyikon“* mellett, a másik egyenesen Badacsonyba vágtat. S nem is olyan roppant sok ember dolgozik itt, mindössze 3 ezer ember s néhány hónap múlva megvan, még a békekötés előtt. Úgy ám! de ez csak álom. Borbély György. A tavaszi gazdasági hadjárat. Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter január hó -15-éről keltezve a törvényhatóságok utján a következő üzenetet küldte a magyar gazdaközönségnek: „Annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az arra hivatottaknak tettekben erős, haza- szeretettől irányított, lelkes közreműködése biztosítani fogja tavaszi gazdasági hadjáratunk sikerét is.“ Ez az üzenet egy hosszabb rendelet végső mondata, amely rendeletben a miniszter körülírja, hogy az arra hivatottaknak mit kell tenniök, amivel biztosíthatják a tavaszi gazdasági munkák elvégzését s azok sikerességét. Minden tekintetben figyelmetkeltő ez a miniszteri rendelet. Elsősorban is elismeri, hogy a mezőgazdasági munkák lebonyolítása csaknem ugyanoly nehézségekkel jár, mint a hadjárat viselése. Elismeri azonkívül a miniszter azt is, hogy a mostani nehéz körülmények között nem szabad a mezőgazdasági munkák végzésénél a maga csekély erejére hagyni a gazdát, hanem minden illetékes tényezőnek, minden arra hivatott egyénnek arra kell törekedni, hogy a tavaszi gazdasági munkák nemcsak elkezdhetők, de sikeresen befejezhetők is legyenek. Az őszi gazdasági munkák — nem titok senki előtt — részint az időjárás mosto- hasága, részint más kényszerítő körülmények folytán nem sikerültek úgy, mint ahogy kívántuk. Sok föld maradt bevetetlen, holott az áldott magyar földnek mostanában a legnagyobb erőpróbát kell kiállania, mert nemcsak a magunk, hanem barátaink élelmezését is kell jórészben biztosítani. Ami azonban nem sikerült ősszel, az mind be- befeznető lesz tavaszszal. Nem kell hozzá egyéb mint összetartás, céltudatosság és egy kis szeretet. A földmivelésügyi miniszter a tavaszi munkák tekintetében különösen a járási és községi intézőbizottságok lelkiismeretére appelált s őket hívja fel, hogy a szövetkezés, a kollegiálitás iaíba- vetésével kövessenek el minden lehetőt, nehogy egy talpalatnyi szántóföld meg- müveletlenül, vetetlenül maradjon. Vegyenek ezek a bizottságok számba minden használható munkaerőt, tehát nemcsak embert, nemcsak dolgos kezet, hanem haszonállatot, gépet s ezek számbavételével osszák be úgy a munkát s végeztessék, hogy a kalászt érlelő nyár meg tudjon felelni minden hozzáfűzött várakozásnak. A földmivelésügyi miniszter az említett rendeletében kilátásba helyezi a mező- gazdasági munkák községi és járási intézkedő szerveinek a legmesszebbmenő ható* Georgikon. Sz. sági segítséget is. Kilátásba helyezi a szükséges tavaszi vetőmagot, egyszóval ott ahol jóakarat, jóindulat s a közérdekre való hivatkozás a mezőgazdasági munkák végzésénél nem segít, kényszer eszközöket is igénybe lehet venni, de úgy miként a földmivelésügyi miniszter, mi is bízunk földművelő népünk józanságában és erkölcsében, s már a helyzet kényszere folytán is remélhetjük, hogy minden munkaképes férfi, nő és gyermek ott lesz a nemzeti termést biztositó munkánál. Össze kell tehát fogni a társadalmi szervezeteknek a közigazgatási hatóságokkal és megfeszített erővel résen kell állniok, hogy elhárítsanak minden akadályt a nemzeti termelés utjából. A földmivelésügyi miniszter felhívásához nagyon kevés hozzátenni valónk van. Az arra hivatott társadalmi szervezetek úgy mint eddig ezután is tudni fogják kötelességüket s annak meg is fognak felelni. Amit hozzá tehetünk az mindössze kérelem, amely abból áll, hogy a földmivelésügyi miniszter a maga kivételes hatalmánál fogva biztosítsa a tavaszi munkáknál a hivatalos tényezőknek nemcsak az erélyét, de a megértő jóindulatát is. E tekintetben a társadalmi szervezetek annak idején megtették javaslataikat, .ezeknek teljesítését kérjük és várjuk. Harctéri levelek, Kedves Gyurka Barátom! Egyebekben szerencsésen megérkeztem 4 napi utazás után rendeltetési helyemre s ami fő jő erőben, egészségben. Isten megáldjon, minden jót kíván s tanár Urakat üdvözölve, szeretettel köszönt, tisztelő hived, a messze hideg országból Riedmayer Muki. Kedves Barátom! (Valentiny Miklóshoz,) Levelednek megörültem. A szavakból szeretetet olvastam úgy magam, mint családom irányában. Viszonzásul felhasználom a küldött papirt. (Köszönet érte.) Fagyos idő van, de valami remek. Nap süt, fákon a fehér hólepel. Állásunkat a hó leplezi. Itt-ott egy fekete pont. Ez a figyelő, ki éles szemmel és jó hallással rendelkezik. Az állás mögött 48 honvéd (altiszt és közlegény.) Fejsze, fűrész, ásó, csákány kézben. Itt-ott állvány, rajta a fegyverek szuronyosan. 160 lépés kiterjedésen föl-alá járkál valaki. Arasznyi széles gallér, meleg keztyii és muff lóg a nyakán. Csizma a lábán. Rendelkezik az emberekkel. Felügyel. Oktat. Parancsot oszt. Ez a parancsnok — magam személyében. A mai napon uj lakást építenek ezek az emberek részemre. Úgy mondják, olyat, „amilyen még nem volt zászlós urnák.“ Szeretnék. Iparkodom őket magamhoz nevelni. Nem használom a „paraszt“ kifejezést, ha mulasztást követ el. Érdeklődöm családja iránt. Nem engedem elcsüggedni, hisz nagy sikereket értünk el. Talán közeledünk a nagy célhoz (béke). Az a csöpp ország, mely először sütötte el ágyúját, legelőször kijózanodott. Igen nagy a létszáma ellenfeleinknek, annál nagyobb már csak önbizalmunk. Nagyszerű állásunk van. Mintaszerül Erős! Óvóhelyek a legnagyobb gránátok ellen. Az' akadályok minden fajtája. És amely frontot
