Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-11-26 / 40. szám

XV!*. év.

Zalaegerszéc, !9!6 november 26.

40 szám,

Előfizetési ár :

Egy évre K 4'04 Fél évre K 2.04 Negyedre K 1.Ó4

Egyes szám 8 fillér.

Hirdetések dija: megegyezés szerint.

Nyiltér sora 1 K

Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8. sz.

Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS.

„ , , | LENGYEL FERENC

Munkatársak: ^ BORBÉLY GYÖRGY

laptulajdonos, kiadó.

MEGJELENIK KEíÉNKÉNT EGYSZER.

|

I

I

osztrák császár és magyar apostoli í király meghalt november 22-én, este, | 87 éves korában.

Az összes uralkodók között a leg- j öregebb s egyúttal a legtiszteltebb | volt.

Életidőre nézve is, de uralkodásra , nézve is a legnagyobb volt. 1848 óta, j 18 éves korától fogva 1916 november ;

21-ig tehát 68 évig volt uralkodó, j Ausztria császára, s 1867-től fogva j ugyanez idáig; tehát 50 évig koroná- j zott apostoli királya is a magyaroknak. I

így dicsősége is a legnagyobb.

Hosszú életében nagyok voltak a I családi gyászai; de nagy uraikodásá- | ban hosszan tartott népeinek a boldog- ! sága a hosszantartó békeidők alatt, s j ebből a legnagyobb boldogság az I övé volt.

Az uralkodása kezdetén levő harc | s az élete végén még be nem fejező- | dött nagy világháború a történetírásra j vonatkoznak.

Ravatalát könnyező nemzetek állják körül.

I

b —

A magyar föld termékeinek j

szétosztása.

A magyar föld termésének igazságos és ésszerű felosztásáról kívánunk beszélni. Az igazságosság azt kíván- ! ja, hogy abból a termésből, amely bebizonyithatólag elég lesz a jövő I évi termésig, jusson mindenkinek és igy.ne csak az ország, határain belül, hanem azokban az országokban is, ahol barátaink laknak s valóban | érezzék a mostoha viszonyok dacára a magyar szántóföld anyai szereiefét. < Ne koplaljon senki, mert hisz termett, ha nem is bőségesen, hanem elegendő- képen minden, a dolog tehát azon múlik, hogy akinek a feladata a termés szétosztása, igazságosan és észszerűen járjanak el. Kikre bízta az I állam ezt a feladatot ? Külön e célra j alakult szervezetekre és nagyrészben a közigazgatási hatóságokra. Sajnos eddigi intézkedéseikkel sem a köz- igazgatás, sem pedig ■ a háború élelmiszerelosztó szervezetei nein mutatták meg azt, hogy feladatuk magas- | latán állnak. Ezek a szervezetek a ; a termények összegyűjtésénél követnek el mérhetetlen hibákat, amelyek valósággal elkeserítik a termelőt, úgy,

hogyha a termények eltitkolása terén bőven tapasztalunk visszaéléseket, azt köszönje mindenki annak, hogy a bevásárló közegek ma inkább a saját érdekeiket tartják szem előtt, mint a közérdeket s ahol csak lehet, iparkodnak a termelőnek egyébként is nagyon könnyen lefejthető bőrét lehúzni. Ezeket a dolgokat tehát meg kell akadályozni. A termény összegyűjtő közegek ne legyenek oli- garkák, despoták, tartsák szemelőtt azt, hogy a háború alatt épen a legalsóbb néprétegeknek az önérzete duzzadt meg s a maguk erejének tudatában s különösen ezek a néprétegek feledkeznek meg legkönyebben a közérdekről s az önkényeskedést, ha mással nem, raffinériával bosszulják ■meg.

Tömérdek hibát követnek el a közgazdasági közegek is, azok, akiknek feladata volna az összegyűjtött termékeknek a fogyasztók között való arányos szétosztása. Vannak községek, amelyek egész vármegye részére megtermik a szemes terméket s ilyen községekben is előfordult az, hogy a legszegényebb fogyasztó nem tudott bevásárlási igazolványhoz jutni, mert a lisztből, zsírból stb. maga a község vagy város akar üzletet csinálni, pedig a kiadott kormányrendejetnek

Téli napsugár,

Irta: Jackovicsné.

Súgtak, búgtak napok óta a faluban, hogy muszka foglyok jönnek, tekintetes Sárpataky Ambrusné gazdaságába. Lázasan lesték jöttüket a kis falu lakói, mert még sohasem láttak ez eldugott fészekben muszkát. A gyerekek kimentek az alvégre és órák hosszat ácsorogtak, hallgatózva az autóbuszok berregésére.

Utoljára is a jöveielböl mit sem láthattak, mert a sötét éj leplébe burkoltan surrant a két teherautó a falun végig a harminc muszkával, akiket mihamar elszállásoltak a szénapajtába.

Alig pity mállóit, megnyílt az udvarház ajtaja és kilépett rajta a tekintetes asszony. Sugár alakját a szürke köpeny még karcsúbbá tette. Egyenest a pajtának tartott, hol már a foglyok lázasan sürgölődtek a batyuk reudbehozása körül. A nagyasszony láttán mind haptákba vágta magát és köszönt. A tekintetes asszony legelsőben szemlét tartott ruházatuk felett, amely egytől-egyig kifogásolható volt. Hivatta is Marci bácsit, a falu kiérdemesült szabóját és meghagyta, hogy két héten belül a harminc öltözet készen legyen, s egyben meghagyva, hogy a felügyelőnek zöld paszomány jöjjön külső ösmertetésképen a szürke posztóra.

Nem hiába, hogy sólyomszemü volt a tekintetes asszony, de csakugyan volt is

valami értelmiség az egyik muszkában. Nemcsak szép arca, hanem a tudás is kisugárzott bogár szemeiből, amelyekben olykor mély tűz is lobbant fel, kivált ha az asszony sugártermetén siklott végig. Mozdulata is könnyed volt, nem olyan nehézkes mint társaié.

Mikor a tekintetes asszony végig nézte a névsort, az egyik számnál megállapodott; Mercsenko Alexij lépjen elő, melyiktek az.

Csodálatos, a magas barnaszénül muszka volt ismét, akit az asszony megszólításával kitüntetett. Ő reá esett a sory-ő lett a többi huszonkilenc felügyelője.

Zöld sujtásos szürke ruhájában úgy járt köztük mint valami mágnás, az egyszerű kis mogyoróvessző is kezében olyan volt mint egy — jogar. Ment a munka annak rendjén s a bőséges élelem meglátszott a munkások szorgalmán és munkakedvén is.

A reggeli kiosztásánál mindig ott volt maga a tekintetes asszony, hogy egyenlő adag jusson a szilvóriumból és szalonnából mindenkinek, a felügyelőnek az első naptól becsomagoltál! jutott az élelem s mert szeszt nem élvezett, kávé jött a palackba.

Forró júliusi nap tűzött le, mikor Alexij nagy dologra határozta el magát. Virágot szedni a buján nyíló margarettek és vadárvácskákból csokrétát kötni a — legjobb s legszebb asszonynak.

Igen, virágoi^gzedni, hiszen az asszony avagy leány, még ott is, ahol az ő hazája

van, — messze az Ural mentén — csak annak örül és hódolatnak veszi a hódolótól. Összeszedte hát a legszebbeket és egy vékonyka hosszú fűszállal csomóba kötve hogy frissebben maradjanak, a csermely szélére tette. S aztán sóvárogva nézte a kigyozó ösvényt, amelyen az asszonynak jönnie kellett.

Delelőn állt már a nap, zörrentek a j bádogcsajkák, dévajkodó kedvvel íogyasz- I tották a muszka munkások a kihozott főtt ételt, csak a felügyelő porcellán tányérja állott üresen.

— Alexij jics! (egyél).

— Né trébá! (Nem kell!)

Pajzánul kacsintott össze a huszonkilenc muszka és sunyitva mosolyogtak.

Beteg vagy Alexi? kérdé az egyik. Mid fáj, szólj az asszonyunknak, meggyógyít.

De még ki sem mondotta a szót, egy hatalmas nyaklevest kapott Alexitől.

Csend lett, nyomasztó csend, mint egy kitörő zivatar előtt! De miként egy halkan előröppenő szellő eloszlatja a kitörő vihart, úgy jött a tekintetes asszony is közbe, nyájas mosolyával békét hozva a hatalmas szál emberek közé. Meglátta a Mercsenko üres tányérját, tudakozni kezdte annak okát.

— Miért nem eszel Alexij, nem jó talán az étel? S azzal választ sem várva arra, előkapta a kanalat és belekóstolt az ételbe, Alexij mohón vette át a parányi kezekből a kanalat és evett. ..