Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-08-20 / 28. szám
XVII. év Zalaegerszeg, 1916. augusztus 20. 28. szám Előfizetési, ár: Egy évre K +'04 Fél évre K 2 04 Negyedre K 1.04 Egyes szám 8 fillér. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz Munkatársak: LENGYEL FERENC, BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER Mint a tigris.., Mint a tigris, úgy védelmezi hazáját a magyar. Mondotta gróf Károlyi Mihály a magyar országgyűlésen. A hosszú háborúnak a folyamán át még senki sem mondott ennél igazabb, erősebb, jobb hasonlatot. Még ilyent sem. Sem hadvezér, sem politikus, sem költő ilyen találó bátorítással még nem markolt a szivünkbe ezen a három éven át. A hosszú időn át senki sem röpített ki még ilyen rövid egy szót, mely az önbizalmat fölkelti, az erőt megkétszerezi s az akaratot büszkeséggel tettre viszi. Hol a költő, aki rövid ilyen szóval a magyar szivet megkeresi, fölgerjeszti s lángra lob- bantja? Jelentkezik a politikus s átveszi a költők szerepét. Hol vannak ezek? Eltekintve némely apró döngicse- lőtől eltűntének ők, vagy alusznak, vagy meg sem születtek. S hol vannak a nyugati adibandisták és egyéb handebandisták, akik dicsőiték vala a Szajna folyását, mert francia szajha sétál a partján s nagy franciák köpnek a vizébe. Ebben emelkedik ki a magyar költészet, melynek a magyar önérzetet kellene magasan tartania. Jön gróf Károlyi Mihály, s mikor szóba kerül, hogy esetleg még Románia is megmozdulhat ellenünk, odakiáltja a világnak, mindazoknak, akiket illet, s különösen, akit illet, hogy tudja meg A teória. Irta: H. Gy. Szegény Wistreich ur, Infateristaságnál nem vitte följebb, de járat három napilapot is, azért a bakák urnák szólitják. Tildőcsucshuruttal és egy nagy csomó teóriával jött el másodszor' a háborúba. A tüdőcsucshurutjából télen gyógyult meg, í a teóriáiból csak nemrégiben. Mikor az elsőt kifejtette elődünk, akkor j előzőleg egy országút melletti dombon ' egyedül álló fa körül sétálgatott. Az orosz ! tüzér persze észrevette és nem sajnált ráereszteni egy pár srapnellt, meg gránátot. Wistreich ur, mintha nem is neki szólt volna, leült a fa tövébe. A bataillon nem messze pihent. Harago- j san kiáltoztunk rá, mit keres ott, még majd hegyibénk zúdítja „Ivanovot“. De különben is, fölösleges magát ok nélkül agyon ágyuz- ; tatul. Fölényes mosollyal jött hozzánk: ,.: pazarolja kérem a muníciót. Engem sem fog eltalálni. Én az egész terepből t egy fél négyzetméternyit foglalok el. Olyan pontosan nem lehet célozni, hogy odataláljon. Ez egy csalhatatlan teori: teljes célt mutatni és miután provokálta az ember, hogy odalőjjenek, nyugodtan egy helyben j Románia, ha moccanni mer, Erdélyben nem emberekkel, hanem tigrisekkel fog találkozni. Mert milyen is most a hadihelyzet ? Olyan a hadiállapot, hogy az angolok teljes két esztendőn át készülődtek s most az olaszokkal, franciákkal, oroszokkal és a megmaradt szerbekkel, belgákkal, portugálokkal, japánokkal együttesen egész kereren óriási támadást intéztek a két központi hatalom ellen. Tizannyian is 'annak immár, mint mi, s mégsem tudnak velünk fölényesen birkózni. Most csábítgatják maguk mellé Romániát is. Mi pedig találgatjuk lájbi-gombunkon, hogy marad-é semlegesnek Románia, avagy főikéi ellenünk nyíltan is? Marad-é? Fölkel-e? Erre mondá a magyar képviselő, hogy jól van! Eddig emberekként, katonákként, harcoltunk, de ha még Románia is rátör Erdélyre, akkor tudja meg Románia, hogy ot .a védelmezőkben nem emberekkel, hanem tigrisekkel fog harcolni. Oh be nagy szó ez a rövid szó! Ez az önérzetre ébresztő szó most a magyarnak! Hátha még jönne a költő, az időknek megfelelő költő, egy „kipattant szikra isten homlokából,“ s rárivalgna az éjjeli rablóra: „Mit marjátok mindnyájan a magyart;!“ S jőne biztató szavával: Te pedig ne félj nemzetem. marad. Amire céloznak, azt soha nem találják el ... Még be sem fejezte, mikor nagyot csör- dülve vágott a fába egy gránát. Szegény Wistreich nagy zavarban volt. Elpirult és bocsánatot kért, azt mondta, bizonyosan téved a tüzér. Másodszor egy hidün láttam sétálni a kitűnő teoretikust. A Búgon való átkelésnél volt. A főhidat ismerte az orosz és térkép után állandóan lőtte. Pár száz lépésnyire kellett titokban egy uj átjárót építenünk, ahol elég biztonságban sikerült is az átkelés. Wistreich ur azonban a nagy hídon kelt át. Büszkén sétált. A föllocsanó vízből és srapnell füstből csak néha tűnt elő. Nem is azért szidta le a Kompanie Kommandansa, amiért különvált a többitől, hanem azért, mert már megint ok nélkül tette ki magát ágyutüznek. Újra teóriával állt elő: Kérem alázatosan főhadnagy ur, én már átkeltem legalább húsz folyón. A hidat mindig lőtték, de telibe soha sem találták. Hiszen csak térkép után lövik, nem is látják. Egy ilyen hid a legbiztosabb hely a világon. Szegény Wistreich ur, megint csalódott. A következő percben a hid csakúgy röpült, úgy szétvágta egy gránát. — Tiszta véletlen, ez a teóriám még Hogyha nő a veszély, nő a bátorság is. Hadd legyen tizszerte akkora az ellenség, hadd legyen az egész világ az ellenség: ha későn is, de diadalmunk fölragyog, mert „hála isten, minket hí úgy a világ, hogy: magyarok.“ Borbély György. A Csány-szobor mellékalakjai. Pesten jártamban meglátogattam Istók János szobrász művészt, aki tudvalevőleg a Csány László szobrát csinálja. Azaz, hogy ő már megcsinálta'régen, amit neki kellett megcsinálni. 0 legelőször dolgozik, amikor lelket ad az egész müneky A többi aztán olyan dolog, mint egy írásnak a lemásolása. A gipszre mintázott szobrot vagy bronzba öntik, vagy kőből faragják ki. A mi Csány Lászlónkban a fő alak bronz szobor lesz; ezt csak közvetlen a felállítás előtt öntik meg majd ; a mellék alakok a legerősebb haraszti kőből faragtatnak ki, s ezek már meg is vannak. Nézzük meg. A Zuglóban van Balás Márton kőfaragónak a telepe, c faragja ki a... óriás me’lók Lakokat. Akinek csak futólag van ideje efféléket megnézni, csak bámul, de semmit sem ért. Nem tudja megérteni ezt a kőfaragó mesterséget. Hiszen ez talán még nagyobb művészet, mint maga a szobrászat. A gipsz mintát újra rá utánozza a kemény kőre, hogy épen úgy megjelenik a lélek a külső alakon, mint a szobrásznak a gipszfiguráján. Hogy Istók szobrász mily szeretettel csüng az ő Csány szobrán, nfrár az is mutatja, hogy Balással faragtatja ki a kő szobrokat, avval a Balással, aki ránézvést olyan kis igényű, mint a rajzolás között például az öreg néhai mindig bevált — mondta és hamarosan eltűnt a cugban. Az orosz határszélen nagyon sok föl- i égetett falun marsoltunk keresztül. A fából épített házaknak még az alapgerendái is ! elégtek. Csak a kemencék maradtak meg. és meredezíek kéményeikkel az égnek. Wistreich urnák ezen épült föl a legújabb teóriája: „A kemence mellett van a legbiztosabb hely az egész világon. A kemence az mindig megmarad.“ Szegény erre is majdnem ráfizetett. Egy házban a kemence mögött kuksolt, mikor a mellette lévő pajtát egy gránát föigyuj- totta. Persze begyulladt a ház is. Alig birt a tüzből kifutni. Közben, mint az már szokás, az esetleges hurcolkodókra való tekintettel egymásután mentek a tűzhöz a srapnellek. Harmadnap viszontláttuk a házat. Csak a tűzhelye volt meg, a többi pernye és hamu. A nagy teoretikus büszkén mutatta: „Ugye, a tűzhely épen maradt.“ „Hát akkor mért futott ki?“ — kérdezte egy baka. „Nem értesz te ahhoz, az én teóriám azért helyes volt.“ De mintha maga sem hitte volna el egészen. Azután hosszú ideig nem láttam Wistreich urat.
