Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-01-09 / 1. szám

XVII. év

1. szám

Zalaegerszeg, 1916. január 6.

MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE

Előfizetési ár:

Egy évre K 4’04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 1'04

Egyes szám 8 fillér.

Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS

Munkatársak:

Hirdetések dija megegyezés szerint.

Nyilttér sora 1 K

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u.8.sz.

LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY

laptulajdonos, kiadó.

Egyenlőség és egyenlő elbánás,

Azt a memorandumot, melyet az élelmiszer-drágaság tárgyában egy nagy küldöttség adott át a miniszter- elnök urnák — a magyar gazdaosztály hadüzenetnek tekintette és a méltatlan támadást joga volt úgy felfogni, hogy a mai élelmiszer-mizeriák egyoldalú és szűkkeblű beállításával annak a nagy erkölcsi tőkének csorbítása céloztatok, melyet a magyar gazdaosztály ezen hadjárat alatt közelismerés szerint szerzett. És ebben a gazdaosztály azt az irányzatot látta, hogy úgy a közvéleményben, . valamint a törvényhozás előtt, ezáltal megkönnyittessék vámpolitikái birtokállományának gyengítése és leszállítása.

Ezen támadásra a gazdasági egyesületek országos szövetsége megadta a választ. A válasz erős is volt, éles is volt. Ezen nincs mit csodálkozni

— az előzmények után.

Ezzel • egyelőre a vita, legalább eleiben, el is van intézve, szívesen járulunk azon felfogáshoz, hogy térjünk vissza a statusquo ánté-re és

— álláspontjaink sértetlen fentartása mellett — egymással más hangnemben beszéljünk.

Elismerem, hogy ha valaha, úgy ma országos érdek, hogy a társadalmi osztályok és termelési ágak képviseleteinek érintkezése minél tárgyilagosabb keretekben történjék, mert eltekintve a háború által teremtett rendkívüli helyzettől, előttünk egy felette súlyos gazdasági esztendő is áll, mellyel szemben a vállvetett összeműködés hazafias kötelesség.

De hogy ez lehetséges legyen, tiszta vizet kérünk a másik oldalról is a pohárba. A kiegyezési és kereskedelmi szerződések kérdése küszöbünk előtt áll. Évek hosszú során a vámvédelem előnyeit majdnem kizárólag .az ipar élvezte. Nagy küzdelmek árán végre sikerült a mezőgazdasági vámvédelemnek is érvényt szerezni. Törvényben kimondatott, hogy ezentúl a mező- gazdasági vámvédelem az ipari vámvédelemmel egyenlő legyen. Nem lett egyenlő, ma sem az, de a régi igazságtalanság lényegében mégis ki- küszöböltetett és jobb napok derültek a magyar gazdákra.

Az a kérdés, hogy kivánják-e a túloldalon is ezt az elvet, az egyenlőség és egyenlő elbánás elvét továbbra is sértetlenül fentartani. Igen, vagy pedig nem? Erre kérünk határozott választ. Erre tessék igennel, vagy

nemmel felelni. Ha a felelet hallgatás lesz, akkor is tudjuk, hogy hányadán állunk. Azon jelenségekkel szemben, melyeket naponkint látunk és hallunk, általános szólamokkal, a jóakarat elvont hangoztatásával már nem lehet megnyugtatni bennünket. Mi azt megérteni nem tudjuk, hogy miért legyen a mi vámvédelmünk kisebb, mint amennyiben a sokkal fejlettebb viszonyok közt levő mezőgazdaságát Németország fogja részesíteni.

A túloldalon, nem minden célzatosság nélkül, úgy állítják, be e kérdést, mintha ez elsősorban a nagybirtok kérdése volna. Százszor ki lett mutatva, hogy a vámvédelem és állategészségügyi oltalom mindenek előtt és mindenek fölött a kisbirtokos érdeke.

A tapasztalás is azt mutatja, hogy ezen vámvédelem hatása alatt kisbirtokos osztályunk is megerősödött, megizmosodott és nagy részben ennek Aöszönhciő, tíOgy cfícn -Vitagvaszcss időkben úgy a lövészárokban, valamint a termelés terén helyét úgy megállotta.

Ezt a védelmet fenntartjuk, azt visszacsinálni nem engedjük, annak visszacsinálását nemcsak jogtalannak, hanem az ipar és kereskedelemre is végzetesnek tartanók. Ezen küzdelemben a Gazdaszövetség, mint a kisgazdák tipikus érdekképviselete, helyét meg fogja állani és hangját ott ahol kell és akkor, amikor kell bátran fel fogja emelni.

Szállja meg újév alkalmából ihlet lelkeinket, az távoztasson minden csüggedést, az erősítse bennünk a kitartás érzését, mert a kishitűség a a békétől eltávolít, a szilárdság és önbizalom közelebb hoz bennünket. Megmondotta már a költő is: „Az erő — akarat, mely előbb, vagy utóbb, de győzelmet arat.“

D„ I.

Mikro! nem szabad elfelejtkeznünk?

Nein szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszi kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról;

nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéseiről

és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. Eddigi gyűjtésünk erre: 265 K,

Nem jelentéktelen

város az a Tessaloniko, ahová Pál apostol is irt volt levelet a kereszténység terjesztésére. Most Szalonikinek nevezik. És nem jelentéktelen az a háromujju félsziget is, amelyen Szalo- niki van. A félszigetnek Kalkidiké a neve. A város a nyugati ujjnak a tövében van.

Igen nevezetes ez a terület városával és félszigetével együtt. Makedóniának a déli része ez. Innen ment ki a világba Nagy Sándor. De nem ezért nevezetes ez a hely. Nem tett ez többet, mint Hannibál. Ez meleg fürdőben, amaz hideg fürdőben halt meg, anélkül, hogy Valami eredményes, hasznos dolgot müveit volna akármelyik is.

Egyébként nevezetes ez a Szaloniki- féie terület.

Hogy ’egyebet ne mondjak, most épen harmadszor akar itt sarkában megfordulni a világ.

Amióta a világot ismerjük, tudniillik a müveit világot ismerjük: kétszer már megfordult itt a világ.

Az egyik ezelőtt 2500 esztendővel történt a — peloponnezoszi háborúban. Fényes volt és dicső volt a görög élet. A csúcsponton állott. Megcsinálta Marathont, Szalomiszt s a termopüléi emléket: Elűzte „Xerxes özönhadát“. Ekkor még egyetértett, de 30 évvel később már egymást ütötte a görög a peloponnezoszi háborúban. Verekedett Athén és Spárta.

jelentékeny csatájok itt volt a Kal- kidiké-félsziget keleti részén. Aki leírja ezeket, a nagy történetíró, maga Tukididész is hadvezére volt az athéni seregnek. — Érdekes látni, hogy már akkor is dolgoztak védelmi erődökkel: némi deszkapalánkokkal. Néhány száz évvel később a rómaiak sáncokat is ástak; ha primitívek is, de hasonlatosak lehettek a mai lövészárkainkhoz.

Denique Spárta leverte Athént a testvérharcban. Spárta nem emelkedett föl s Athén ragyogása megszűnt és soha több Periklész nem született. S nemsokára az egész görögségre rátaposott Róma.

Ez volt az egyik fordulása a világ sarkának a Kalkidiké-félszigeten.

Alig múlt el négyszáz esztendő, megunták az emberek a köztársaságot, a boldogságot, a fényt, a hatalmat, a dicsőséget. A második triumvirátusnak egyik tagja, Antonius itt harcol a Kal- kidiké-íélszigeten Oktovianus-Augusz-