Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-06-24 / 25. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. junius 24. kellemessé, sőt bizonyos tekintetben kényelmessé tud varázsolni. Szinte sajnáltuk otthagyni tegnapelőtt a régit. így megy itt. Vándorlunk örökké. Furcsa teremtmény a magyar baka. Az orosz komák naponta tudtunkra adják, hogy még vannak. A napokban gránáttal lőttek ránk. Azt hittem begyulad majd a kétszer négyes arbeiter baka. Dehogy! Az első süvités után nemhogy elbújt volna, inkább előbujt s abban gyönyörködött, hogy vágja szét a gránát a havat. Egy sem gondolt arra, hogy őt is eltalálhatja. Igaz, hogy elesett Przemysl? Azt mondják a bajorok, hogy mi nem jutunk sehogysem újsághoz! Igaz is. Már nem vagyunk ám ott, honnan a múltkoriban Írtam. Pár lófejjel beljebb németek és honvédek ütik erre mifelénk a muszkát. Jó versenytársak. Székely, magyar és bajor! Galicia, április 17. Nem tudom, mi érdekeset találhattál levelemben, hogy még nyomdafestékre is érdemesnek tartod némely részét. Nem haragszom érte, hogy újságba teszed. Egy a baj. Nem érek rá irni. A szolgálat úgy elfoglal, kimerit, hogy képtelen vagyok ilyesmivel foglalkozni. A hozzávaló nyugalom is hiányzik. Ha majd egyszer kinyílik a béke rózsája és eljön a szabadság reggele, szívesen kielégítem kíváncsiságodat. Akkor se lesz késő, ha érdemes témával szolgálok neked. Egy kicsit megint beljebb vagyunk Galíciában. A vidék, mint mindenütt, itt is gyönyörű. A kiima zord. Nálatok már az erdők is leveleznek itt még hó van s csak a déli lejtőkön látszik, hogy itt is szokott lenni tavasz. A falvakat ezerfelé faházak alkotják. Az úri nép is faházban lakik. Még a templom is faépület. Háromkupolás mind. Belül elég csinos. A lakósok lengyelek. Velünk sokat érintkezhettek valamikor, mert sok magyar szót hallottam beszédjükben. Érdekes, hogy a büntetést kárnak hívják. Kár is az ugye? Jó lelkű nép, de nagyon szegény, mert a természet igen mostoha hozzájuk. Hűségüket az anyaföld csak burgonyával, zabbal és kevés rozzsal viszonozza. Egyszer majd küldök zabkenyeret. Úgy hallom, hogy otthon sehogy se akarnak hozzászokni a kukoricás liszthez. No, ha látnák miképen él az itteni nép, nem finnyáskodnának kényes honanyáink odahaza. Van család, ki csak akkor eszik kenyeret, ha tőlünk kap és mégse zúgolódik. Odahaza zúgolódnak az őnagyságák a kukoricával kevert liszt ellen! Csak látnák mily étvággyal eszünk mi, tudom nem hazafiatlankodnának! Az ilyen honleányainkból teljesen kiábrándultam. A lengyel nép nagyon szereti a magyar katonát — a vengerszki katonát. 8—10-en is alszunk szűk kis vityillójában és mégse szól eile egy szót sem. Neiji tudom, mit szólnának az otthoniak, ha a szobájukban 6—7 katona tanyázna. Sok helyen 10 tagú család is van egy szobában és még katona is fér be. Lent délen 3—4 szobájuk volt, mégis a félszer alatt, meg a kukoricagórék- ban aludtunk a legkomiszabb időben. Ott szedtük föl a legtöbb bajt. Ezek az igazi hazafiak, mert szükségükben, nyomorúságukban is hűek a hazához. Odalenn csak addig hazafiak a hazafiak, mig teli a gyomruk, kapják a hadisegélyt stb. stb. Ruténjeink is ilyenek. Olvastad, hogy az alsóvereckei ruténség kikérte magának, hogy kisoroszoknak, ruténeknek hívják őket? Követelik, hogy a kisorosz, rutén elnevezésüket törüljék el és nevezzék őket magyaroknak, mert ők magyarok. Követelték a magyar misét is. Szivemből gratulálok az ottani tanítóknak. Ezek munkája megkapta a koronát. Egy német katonával társalogtam egyszer. Már csak úgy, ahogy tudtam. Kérdezte, hogy miért van nálunk annyi soknyelvű nép. Hát magyarországban nem magyarul tanítanak? Azt mondta, hogy Elszász 78-ban francia nyelvű volt, de ma már német, mert az iskolában a gyerek csak németül tanul és igy tudnia kell az állam nyelvet. Az anyanyelven nincs oktatás. Azt tanulják meg otthon, ha akarják. Posenben is igy van. Példát is mondott. A gárdában minden államból vannak katonák és mind német. Pedig Elszászból és Pósenból valók is vannak. Lengyelül, vagy franciául nem is tudnak olvasni. így kellene nekünk is tenni. Erős kézzel hozzálátni a magyar nyelvű Magyarország kiépítéséhez. Nem kellene semmivel se törődnünk és semmitől se megijednünk. Ha becsülettel hozzálátnánk a munkához, 20—30 év alatt befejeződne a munka és meglenne az egynyelvű a magyarnyelvű Magyarország. Mi szereztük e hont vérrel, vérrel tartottuk meg és vérünkkel védelmezzük ma is. Hát úgy hiszem nem szégyen annak a svábnak, tótnak, románnak egy ilyen nemzetbe beléolvadni! A háború után bátrabbak leszünk. Adja Isten! Ölel barátod Miska. Lázas napokból. Ez a cime annak a verses könyvnek, amelyben Nagy Lajos és Nagy Győző költeményeit adta ki Nagykanizsán Vajdits József könyvnyomdája. Nagy Lajos ismeretes jó tehetségű és széplelkü poéta; ismerik nemcsak Nagykanizsa vidékén, hanem országszerte is, a Magyar Paizsnak s főleg a Nemzeti Iskolának az olvasói. Utóbbiban Kemény szatírái szoktak megjelenni heten- kint. A Lázas napokból c. könyvben újabb költeményei vannak s inkább e mai nagy időkre vonatkoznak. A múlt hetekben közöltünk egyet. Fájdalmas lírájának a forrása az az aggodalom, kétségbeesés és remény, mely harcoló fiainkra hadseregeinkre és hazánk sorsára vonatkozhatik, s amely hangulat a tiizvonalban harcoló Győző nevű fiára is vonatkozik. És nem gyakori jelenség, hogy e költeményes könyvet apának és fiának ugyanegy vérzivatarról szóló versei alkotják. Az ifjú katona a harc tüzéből verseket irt haza s óhajtotta, hogy ezek szintén jelenjenek meg édesapja könyvébe. És ezek igen szépen helyet is foglalhatnak benne. íme, közlöm az ifjú katonapoétának ezt az egyszerű külsejű közvetlen versét, mely olyan csendesen, hivalkodás nélkül kifejezi a nagy lelket s a nemzetnek többi fiaiba vetett bizalmat: Sapkám mellé virágot tűztem, Benn vagyok már az orosz tűzben. De most is ép oly jó a kedvem, Mint amikor harctérre mentem* Ahogy akartam, épen úgy lett! Meghalni csak egyszer halunk meg. S már a görög lantos dalolta: Szép a halál a csatasorba’! Légy jó apám büszke fiadra, Hisz hazánkért mentem a harcba. És ha golyó talál véletlen, Támadnak a helyembe ezren ... Magyar sors.** A harc tüze egész világban ég! Egy földdarab, mely nincs felgyújtva még, A földgolyón alig van itt-amott. A nyomorék sebesült és halott Mutatja nékiink, mi most a világ: Megújuló Shekszpir tragédiák. A kulturember Darwin majma lett Mely ur ugyan az őserdők felett De meggyalázta emberi nevét — Kain lélekkel mind egymásra tör S boldog, ha a vér patakként ömöl. Hajrá előre mikor ölni kell! Hol több a gyilok, ott van siker!.. A fátum minket sem kiméle meg, Egész népünk egy izzó hadsereg. A békés ország nagy kaszárnya ma, * Nem: jöttem; hanem: mentem. Most előbb a déli harctérre ment volt. ** Mutatvány Nagy Lajos költeményes könyvéből, a „Lázas napokból.“ Szent énekünk a harcok dallama. Kard, puska, szurony, ágyu-oltalom: Ez kell nekünk a Kárpát ércfalon. Törünk előre, vissza sose nézve: íme a magyar nemzet nagy egésze! Gyárak üzemét, kalapács zaját Csak képzeled, mint hogyha hallanád; Az ipar vérkeringése megállóit, A boltokat műhelyeket bezárod S észvesztetten rohansz a harcmezőre Hol a vezényszó hallatszik: „Előre!“ Milyen csodálatos színes világ! Kardot ragad iparos és diák. A földmives elhagyja otthonát S rohan előre száz halálon át. Egyetlen fiú, féltett jó gyerek Kiért az anya szive úgy remeg: Felcsap honvédő harcos katonának, Viszi a vére, sodorják a vágyak . . . Férj, kit a harcok lángja éget, Elhágy családot feleséget; Mindenki megy ..., és sok-sok nem jő visza És megsokasul a koldustarisznya Azoknál, kik egyszer visszajönnek S csonkán-bénán járják majd ezt a földet... De igy volt ez már ezredéven át, Nekünk az Isten más sorsot nem ád. Nemzet-fátumunk: téglát hordani S amig építünk: könnyet ontani, Gondolván a bizonytalan jövőre: Mit építünk, majd rom lehet belőle ! . . . S kik megmaradunk, mégis újra kezdjük! Milliók egyért s a milliók együtt. A rombadölt Istenháza megépül És hangos lesz a hívők énekétül; Mezőinken megújuló tavaszt Látni fog a dolgos magyar paraszt. Fölvesszük a tüt, vésőt, kalapácsot, Hol munka van, lesz nagy megújhodás ott !.. Ne félj magyar! Hadúr vigyáz rád! 0 védi meg az ősi szent hazát. Most harcban élsz, küzkődvén száz viharral De jön majd a rózsaszínű hajnal, A láthatáron napja felragyog S elülnek a pusztító viharok ... Kik vérrel áztatták a harcmezőket Sirasd meg híven és temesd el őket; Aztán vezérelje a megmaradt Polgárokat egy szent akarat. És minden férfierőt összetéve; Készüljünk ismét az uj ezredévre; Szivünkbe csüggedés magát ne lopja, Építsünk újra a feldúlt romokra. S mellyel rohanunk most a harcmezőre, Munkánkban is jelszó legyen: „Előre!“ Nagy Lajos. HETI HÍREK. v ▼ ▼ Czobor Mátyás megyei másodfőjegyzőt kinevezte a főispán tiszteletbeli főjegyzőnek. Zoltán Ödön zalaegerszegi törvényszéki írnokot kinevezte a miniszter ur irodatisztnek. Gyüjtsünk a Csány-szoborra. N. N. Zalaegerszeg . . . . 50 f. Mai gyűjtésünk..........................50 f. Hozzáadva a múltkori (40377 K 23 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 40377 K 73 f. Érettségi vizsgálatok. A zalaegerszegi állami felsőkereskedelmi iskolánál a szóbeli érettségi vizsgálatok junius 22-én és 23-án voltak. A vizsgáló bizottság elnöke Dr. Fábján Jenő, miniszteri titkára a vallás- és közoktatásügyi miniszternek s társelnöke Dr. Czinder István az ügyvédi kamara elnöke, a kereskedelemügyi miniszternek a biztosa. Az érettségi vizsgálatra 35 tanuló jelentkezett. A zalaegerszegi állami felsőkereskedelmi iskolában és a vele kapcsolatos női kereskedelmi szaktanfolyamban az 1915— 16-i tanévre a beírások junius 30-tól julius 5-ig délelőtt lesznek az igazgatói irodában. A Magyar Paizsba szánt közleményeket, ha azok sürgősek, tanácsos jó előre, már hétfőn délig a szerkesztőhöz küldeni. így kívánja ezt a háború szelleme.
