Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-06-17 / 24. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. junius 17. 24. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttérsora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u.8.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Ä pénzesek , mindig sajátságos külön osztályát vagy rétegjét tették az emberiségnek, ha ugyan az emberiség fogalmába belétartoznak. Belé tartoznak az emberiség fogalmába úgy külsőleg tekintve, mert sok külső jelök megegyezik. Két lábuk van nekik is, a sétálásra és a kijárásra; két kezök, a zsebredugásra; két fülük, az aranycsengés meghaílására; két szemök, a — hunyoritásra, s egy szájuk és fogak, a rágásra. Egyebekben azonban különböznek az emberektől, azoktól az emberektől, akik egymással szövetkezve kölcsönös közösségben élnek | s nagy társadalmat avagy nemzetet alkotnak. Pardon! ők is tagjai a társadalomnak s a nemzetnek; ők is szövetkeztek, még pedig arra a célra, hogy a nemzet ereje és törvénye védelmezze meg őket minden bajtól. Evvel a joggal szemben kötelességet is vállalnak. A formaszerinti kikötött adót elég szigorú pontossággal megfizetik. De ezenkívül nincs sem égen sem földön lélek, amely többre bírná őket. Ilyen a pénzes ember. Rendkívüli körülményeket nem ismer, nem akar ismerni. Pedig van szive. Érzékeny. A kínos fájdalomban siránkozó, oltalomért lába elé boruló, esdeklő nyomorult embert segiteni ugyan nem segiti, de kirúgja a szobájából, hogy ne halija és ne lássa a nyomort, mert láttára meghasad a szive, érzékenyen részvevő j szive. Ez a pénzes ember. Mondom, a rendkívüli körülményeket nem ismeri. Pedig sok baleset van az életben. Ilyen a többek között a háború is. A háborúban nemcsak a rendes adót kell fizetni. Élet-halál harcot kell küzdeni. Mindenkinek ám. Mindent föl kell áldoznunk, csakhogy életünk megmaradjon. Sőt milliók még az életöket is föláldozzák, azért, hogy másoknak az élete megmaradjon. Meghalnak egyesek, hogy éljen a faj. De épen itt a dolog veleje. A pénzes embernek nincs faja. Az ő törvénye az, hogy haljon meg a faj, csak maradjon meg ő, az egyed, az individuum. Az ő törvényét az Atlanti Óceán választja el az általános erkölcsi szabálytól. Neki igaza van az ő saját világában. Azt mondom, hogy neki nincs faja. Ez nemcsak moneliter, hanem realiter is igaz. Régi ismerőseit, távoli atyafiait nem ismeri: még meg találnák pumpoíni; családot nem alkot: a gyermekneveltetés szétforgácsolná a pénzt. Barátja nincs: hiszen nem lehet. Eddig azonban még érthető a dolog. De kérdezd meg, mit fizetett a pénzes ember a háború költségeire az úgynevezett hadikölcsön címén? Hogy félreértés ne essék, nem csupán a pengő pénzesekről van szó, mert pecuniáriusok vagyis pénzesek a pecuiiáriusok is, vagy: pecudiáriusok, akiknek barmaik vannak bőségesen, avagy nem nagy é a különbség a következő képek között: amelyik városi vágy állami tisztviselő 100 koronát ad hadiadóba, 4—5 száz koronát hadikölcsönben, az egy öklömnyi csirkét 5—6 koronáért vásáról, de csak kéthétben egyszer juthat ilyen ebédhez és egy öklömnyi malacért ! 100 koronát kellene adnia, ha tudna í adni — addig a szomszéd udvarba | 80—90—400 darab disznóból álló csorda futkos ki és be, nem is tekintve olyan messzire, ahol ezrekből állanak a disznócsordák. Úgy é, nem éhezik meg? Senkinek a szivében ne induljon meg az irigység; különbség van enyém, tiéd, övé között; a tizedik parancsolat szerint se kívánd el szomszédodnak se a disznóját, se a szamarát; még utálatosabb az a rabló cucilista szellem, hogy osztozzunk. Az az övé. Ahhoz senkinek semmi köze. — De kérdezd meg, mit adott hadi adóba és mennyit hadikölcsönben? Ilyen a másik kép is. Mig az említett tisztviselő kinnal kotorássza ki zsebéből s számlálja le a 4—5—6 fillért a kurta szivarra, addig a pénzes ember számlálni nem is tudja, kilogrammonként s méter- mázsánként méri a pénzét. Tisztán az ő érdeme. — De kérdezd meg, menynyit adott hadikölcsönben? s mit fizet hadi célokra? Némi képen tájékozódhatok Akiknek 20 ezer korona évi jövedelmük van, azok tartoznak ennek megfelelő adót fizetni. Ilyen 20 ember közül jelentkezett 3, tehát 100 közül 15. Másodszor: A II. hadikölcsönről hivatalosan közöltek egy kimutatást, amely azt mutatja, hogy azt a milliárd- nál nagyobb összeget nagyobbrészt a középsorsuak adták és nem a — pénzesek. A képekből látható a pecuniáriusok lelkülete, amely nem valami fényes. S ha megnézzük az okoskodását, hamar meggyőződhetünk, hogy sötét és buta a logikája is. Ő azt mondja, magában persze, nem adok pénzt, mert törvényes forma szerint nem muszáj; nem adok, mert nincs sem régi ismerősöm, sem uj barátom; sem távoli rokonságom, sem közeli családom; sem apám, sem fiam nem sebesül meg, mert nincs, s nem levő fajomat sem irthatja ki a háború. Csak arra nem gondol, hogy akivel ő szerződésbe lépett, a nemzet erejének és hatalmának esetleges fogytán honnan nyerhetne oltalmat? . S még arra nem gondol, hogy ha Gyóni Géza szerint a lövőárokban kellene hálnia, csak egyetlen egy éjszakát mennyivel megváltaná. Csak az orra cimpáját érintené a gránát. Mert az életét félti ám. Kád aranyat adna egy mosdótál íábvizért, hogy megmentse az életét Erre sem gondol. Nem ismeri önmagát Ilyen esetek még nem fordultak elé az életében, tehát nem is fognak előfordulni — az ő rövid esze szerint — még háborús időkben sem. Ha a pénzes ember odaadná hadi célokra azt a pénzt, amivel ő megmentené veszedelem idején a saját életét: a háborút előre eldöntöttnek vehetnők, s előre megtarthatnók a győzelmi fáklyás meneteket. S mondhatom, hogy az rengeteg és tenger pénz lenne. De a pénzes ember nem gondol arra, hogy a katona ő érette, a pénzes emberért, annál a rengeteg és tenger pénznél is többet áldoz: meghal. Ha tudná, sem volna szabad megváltani az életét. Amennyivel megváltaná az életét, ha az arra szánt pénzt odaadná a hadicélokra ... ha oda adná ... De nem adja oda, mert a lelkületű nem valami fényes, az értelme pedig sötét. Ez teszi azt, hogy csak külsőleg tartoznak az emberiséghez, belsőleg nem, amint beszédem elején érintettem ezt. B ly. Békülés. Mintha az az álom, az lenne az éltem, Mintha újra raknám durván szétdult fészkem, Mintha nékem szólna a madár az ágon, Hiszen Te vagy üdvösségem, lelkem álma, Imádságom ezen a világon. Mintha visszatérne ajkad mosolygása, Mintha kérés lenne szemed sugárzása, Mintha csak azt látnám benne, amit kértem. Elvesztettem ... A Te édes hű szerelmed Ezután is legyen az én éltem ... Gerencsér Anna.
