Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-04-22 / 16. szám

XVI. év

Zalaegerszeg, 1915. április 22.

16. szám

Előfizetési ár:

Egy évre K 4'04 Fél évre K 2’04 Negyedre K T04

Egyes szám 8 fillér.

^Hirdetések dija megegyezés szerint.

Nyilttér sora 1 K

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u.8. sz.

Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak:

MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE

LENGYEL FERENC

BORBÉLY GYÖRGY

laptulajdonos, kiadó.'

Városi közgyűlés,

Költségvetés. A Magyar Paizs is szerepel nulla nullarum. Első a közérdek. Dr. Korbai-féle ügyek. Egy jó példaadás. Tivolt János beszéde. Rúgja ki! Minden késő!

Városi közgyűlés volt pénteken délután Fülöp József főjegyző, helyettes polgármester elnökletével.

Sokan ott voltak a városatyák. Lehet, hogy a főtárgy: a költségvetés vonzotta, de valószínűbb, hogy a póttárgysorozatnak egyik pontja érdekelte inkább az embereket, melyben dr. Korbay polgármester neve szerepelt. Az ilyenek iránt élénken szokott érdeklődni az emberek sokasága — szemlélőként.

Tehát fődolog volt a költségvetés megállapitása. És itt, dicséretül legyen mondva, a legnagyobb takarékosság jellemzi a város vezetőségét: a tanácsot is, a képviselőtestületet is. Amiből a többiekre s az egészre is lehet következtetni, csak egy példarészt említek meg. A Magyar Paizsért most például csak félannyit fizet, mint tavaly. Épen igy a Zalamegyéért is. Ha egyebekben is igy gazdálkodik a város: a kiadása félannyi, s a jövedelme kétannyi, mint tavaly volt; tehát az üzlet jó. Többet is ér ez, mint minden Írás s minden könyv. Irtózik is ez a város a betűtől.

Részemről én a Magyar Paizsért nem aggódom. Sőt, amint mondám, még dicsérem a takarékosságért a várost. S a magánérdeket alá kell rendelni a közérdeknek. Meg aztán meg is él a Magyar Paizs valahogy. A Zalamegyét még kevésbbé sajnálhatjuk, mert neki mindig voltak, vannak és lesznek magasabbrendü pro- tektorai, akik bőven kárpótolják ezért a kis veszteségért.

De hogy miben áll a dolog, meg kell ismertetni. Úgy áll a dolog, hogy a város az ő hirdetményeit közli a lapban egész éven át. S ezért fizetett száz koronát egész éven át. Czebe László kollegám tavaly kiszámította, hogy amit másnak tiz koronáért hirdetünk, azt a város csak két koronával fizeti abból a százból. Kértünk kétszáz koronát. Meg is kaptuk. Még evvel is csak négy korona esett a városra egy tiz koronás hirdetésért. Az idén mégis megsokalták ezt s visszaszállították száz koronára, vagyis hetenként két koronára. Sőt a közgyűlésen egy atya meg is indokolta ezt avval, hogy most amúgy is kevesebb értékű a lap, hiszen néha fehér oldallal jelenik meg. Nem tudja az

I atya ur, hogy a város a száz koronát nem a háborús hírekért s az abderita társaságokról irt cikkekért fizeti, hanem a hivatalos hirdetésekért. Járatos lehet a bibliában. Sajnos, csak egyet tanult meg belőle, hogy: a betű öl. Ezt sem értette meg.

De menjünk tovább.

A póttárgysorozatnak első pontjában dr. Korbay Károly polgármester, mert még mindig polgármester s még lehet is, amint Tivolt János mondja, kegydij cirhén kér a várostól évi 2400 koronát. S a végin kisül, amint hozzáértők többszöri felszólalásaikkal kifejtik, hogy ez a szó túlságos szerénység és önmegalázkodás; hiszen más címen is dukál annyi, amennyi fölér evvel a kért kegydijjal. Különösen dr. Csák Károly vármegyei főügyész szólott e dologhoz mélyebbre való látással és emberséggel. Helyesli a tanácstól javasolt évi 2400 koronát hat évre, de ennek olyan fogalmazását óhajtja, amely nem bántja az önérzetet. Nem talált visszhangra Fángler Bélának háládatlan felszólalása, amint maga is nevezi ezt, hogy elég lesz évi 1500 korona is, mert sok a harcból visszatérő csonka, béna katona. Egyetlen egy városatya fejezte ki, hogy a Éángler ur kimondását pártolja. Jó példát adott azonban Fángler Gyula a férfiasságra. Itt igen ki van fejlődve az atyafiaskodáss Éángler Gyula mégis a testvére ellen szavazott.

Ettől eltekintve is, bizony furcsa ez a polgármester féle ügy. Most már ő polgármester is, nem is; megvizsgálhatják fegyelmileg, nem is; meg is büntethetik, nem is; sőt polgármesternek május 10. körül meg is választhatják, nem is. Egy bizonyos: hogy meghurcoltatott a becsülete, különbül, mint az elesett Hektor holtteste a kegyetlen Achillestől; s még bizonyos az is, hogy egy kerek esztendeig volt halálos beteg, négyszer operálták s testileg áldozata is ennek és ez alatt az idő alatt is harcot folytatott lelke a rázúduló fegyelmi fenyegetések özönével szemben, mely harc három, talán négy évig iá tartott, mely kettős harcban isten csudája, hogy össze nem roskadt, — s nem roskadt össze," bár négy évig lengett nyaka fölött a Damokles kardja, nem roskadt öss2e, mert noha nem bizott „az emberekben“, de bizott az emberben, t. i. ahol az embert képviselik, bizott a köz- igazgatási bizottságban és bizott a város közönségében, amelynek ő vezére volt. A Damokles kardja lecsapott néhány héttel a választás előtt. Most

már nincs mit bíznia, hát lemondott és kegydijfélét kér. Igen. És még egy dolog bizonyos, az, hogy ő, aki egyebek mellett a villanyvilágítás megváltásával halálos csapástól mentette meg a várost, most kegyelemdijat kér a várostól. Pardon! nem magának kéri; feleségének s kis gyermekének számára.

Akik ebből az Írásból látják, hallják először ezt a históriát, azoknak el- ismétlem, hogy Korbai ellen 16, azaz tizenhat rendbeli fegyelmi vizsgálat van szorgosan, de tapintatosan összehalmozva és gondosan bokrétába kötve. Ezek között legfőbenjáróbb bűn az, hogy a kertész egy kosár paradicsomot vitt ajándékba a polgármester konyhájára a városi kertből. Ezt mindenki bűnnek tarthatja, de senki sem tartja bajnak. Mindig vártam, mindig lestem, mindig kutattam: ugyan hol van, mikor pattan ki, s mi az a rejtett bűn, ami miatt állásában felfüggesztetek. Immár minden a nyilvánosságra került, de az én paragrafus nélküli eszemmel még mindig csak a paradicsomnál tartok, hogy ez a legnagyobb bűn.

Úgy tűnik fel, mintha védném, mintha minden áron védném, mert ebben a lapban mindig ellene mondottam a hajszának. De értsük meg, s Isten is látja a lelkemet, mint Tivolt János, első sorban a- hajszát, a hajszának a módját, az okát és a célját utálom. Hogy bűnös é, vagy nem? csak azután jönne szóba. De erre már nem kerül a sor. Felesleges is ez. Nem ez a, kérdés, c Most valószínűleg nem áll útba. Észrevételt mindig tettem — itt 3 lapban. Egyebütt nincs szavarh. Ä betűtől pedig, mondom, irtóznak az emberek. Jobban tisztelik a kimondást." Helyesen dorgál Fángler Béla barátom, hogy szégyengyalázat, húsz éve itt vagyok s még nem. tudtam annyira menni, hogy városi képviselő-legyek. , Ebben teljesen igaza van neki. Nem tydtam.

|S Nem jut eszébe, hogy esetleg őt szorítottam volna ki a helyéből, vagy talán Saub órást, aki még csak galíciai honos s már zalaegerszegi képviselő. Ha én is törekedtem volna, akkor áldozatul esett volna az előzékenységem és udvariasságom.

De beszéljen most Tivolt János. Tivolt János egyike a legtisztább gon- dolkozásu és legtiszteltebb embereknek a városban, a képviselőtestületben s az emberek között. Félreértés lenne beszédjéből azt olvasni ki, hogy ő