Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-12-30 / 50. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. december 30. 50. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőségés kiadóhivatal: Wlassics-u.S.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. * MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Üzent a fajunk Ázsiából! — A turáni népek világszövetségije lépnek. — Irta: Enyedy Barnabás. Ma még a fegyverek véres argumentációja folyik, nemzeti javaink, fajunk becsülete és, életjoga jövendő biztosításáért, de e borzalmas világ- viaskodás kataklizmájából már dereng a béke világossága felénk. A háború roppant erőfeszítéseiből, ezernyi fájó emlékeink lázas átéléseiből most újabb lendülettel szökken fel a fajunk őrködő és vezérlő szelleme, az élő nemzeti akarat, amely, mint a főnix, soha sem hal meg, mint a napkeleti csillag, soha sem tűnik el a világűrből, hanem mutatja nekünk időtlenidőkig az utat, merre keli haladni a nemzet folyton fejlődő örökélete felé. Mint egy magános tölgyfa a száguldó szelek szabad utain, fönn a hegytetőn, amelyet orozva támadott meg az Északról jött rettenetes vihar és nemes koronáját megtépázva hajlit- gatta le a földre, most, a vihar erőtlen elülésével megint kiegyenesiti töretlen derekát és büszke fejét az ősereje érzetében bátran emeli fel az égnek. Vagy, mint egy sziklakőbe faragott ősi Istenszobor, valahol, a fél világot uraló turáni titánok birodalmának valamelyik sarkában, Tibet, Mongólia vagy Hindosztán .égbenyuló hegycsúcsain, mely az ős természet örök anyagváltozatának mechanikájában is állotta az évezredek porlasztó vasfogát, most, szélei repedezetten is, maga a törzs megdönthetetlenül áll tovább szilárdan a maga helyén s az idő rontásával dacolva, mohás, kormos patináju alakjával némán is tovább hirdeti egy választott népfaj örökkévalóságának hitét zz egymás nyomába jövő nemzedékeknek, — így áll őrt töretlen gerincével tovább is e világ- viharban a magyar nemzet! Roppant erős törzsére csodálkozva bámul a világ. A hősi küzdelemben megkeményedett vonásu, de derűs arculatára, a magyar elszántság, halálmegvetés és győzelemakarásnak jelképére, megilletődött tisztelettel néz fel a szövetséges és semleges népek feszült figyelme. Azon csodálkoznak legjobban, honnan szívja magába a győzhetetlen erőt ez a sokáig alig ismert vagy félreismert nép, a sokszoros ellenséges túlerővel szemben. A honvédő katonák, a magyar faj fegyveres erejének megindult áradata pedig feltartózhatatlanul robog előre, rég nem járt, de ismerős utakon, a bolgár-besenyők, törökök és más ős turáni rokonnépek virágos földjein át, az örökké ragyogó nápsütésü Kelet felé, ahol karcsú minarettek rózsaluga- sos kertek és tapsoló népék sorfalai között dalolva megy'előre, mindig előbbre, visszatérni az ősők első szülőföldjére, ahol már áradozó lélekkel feltörni készülő ujjongó hozsánnával várják a sokáig eheszettnek hitt testvérüket, a magyait. Ősi szittya faji származásunk tudatának boldog büszkeségérzete ragadja most magával eleven képzeletünket Ke!et felé, a nagy emlékű Etelköz földjén át a Volga középső folyásái terjedő óriási területekre, innen tovább keletre, délre és délkeletre, Kaukázusba, Turkesz- tániában (Turks-Hindc sztán törökhindi népek földje.) Pc'zsiába, Bok- harába, Afganisztánba, Fibetbe, Déi- mongoliába, egészen Ne^aíi^ (a Nepálban élő magarokból való a régóta katonáskodó, most az angolokkal tartó gurkák törzse is, (gurkhák görbekésesek, görbe kést viselők) és e rengeteg területek szélein elszórtan másutt is élő fajrokonaink földjeire, ahol eddig fájó, kegyetlen, emberieden angol és orosz elnyomatásban éltek ők, de ahol most, a magyarság világraszóló harci sikereinek hallatára s a nagy prófétájuk forradalomra hivó zöld zászlójának kibontása, a szent- háború fetvája ünnepies kihirdetésének hírére, mint egy soha nem hallott arányú földindulás, úgy kelnek föl ősi elnyomóik ellen a Kincses-Ázsiában élő fajrokonaink, hogy megjátszák a világtörténelem íegnagyobbszerü eleven tömegdrámájának véres, valódi színjátékét. A „Hindustan Geder“ nevű újság, az indiai nemzeti forradalmi bizottság hivatalos lapja (az angolok üldözései miatt most a nyugatamerikai San-Francisco-ban (U. S. A.) jelenik meg) s a konstantinápolyi ,;Turana nevű lapok már élesen szítják az összes magyar-rokon ázsiai népek tömeges felkelésének szervezkedő mozgalmát s a lappéldányaikat az angol é$ orosz hadi ellenőrzés mellett is több százezer példányban sikerült becsempészniük elnyomott vérrokonaink kezeihez. Mintha a távol keleti magyar világok uj pünkösdje készülne. Mintha csodálatos zengésű lángnyelvek gyújtó beszédjét hallanák ők, a rabságban élő véreink, most nagy magyar világünnepélyre készülnek velünk. Uj reneszánszra készülődnek ők, akik elküldték már hozzánk hivatalos követeiket, Akcsura Olu Jusszuf töröktatár tudóst, lapszerkesztőt és hat más vezérüket, hogy velünk egyetértésben, innen Budapestről indítsák meg az összes magyar-rokon turáni népek uj világszövetségének mozgalmát. Izent a fajtánk hát messze Ázsiából, ezer 'esztendőnél hosszabb idő után most\ először és ez a távolból is ércesen hangzó izenet uj erőt galvanizál a magyar nép hősi ellenállásába. Mintha a hátsó-indiai Nepal földje és Erdély, Kolozsvár vagy Budapest között elterülő óriási földet modern telefonnal vagy drótnélküli távíróval kapcsolták volna össze, úgy hát ez a közvetlen izenet hozzánk, mesés Ázsiából, s a küzdő fajunk jövendő boldogulásának eddig soha nem remélt perspektíváit nyitja meg előttünk. Mérhetetlen gazdasági és művelődési uj erőforrások konjunktúráit tárja elénk ez az uj népszövetségi mozgalom, az összes magyar-rokon népf aj ok uj világszövetségbe egyesülésének életre- keltése, amely megdönthetetlen erővel fogja védeni ezután a magyar nép örök életét, minden elképzelhető összetételű ellenséges hatalmi szövetkezéssel szemben is. Fel a fejekkel, magyarok! . . . Fel a szivekkel sokat szenvedett magyar családok! . . . anyák, apák, testvérek. Ez az uj világszövetség kiszakithatat- lanul magában hordja a béke olajfájának gyökereit, azonos életcélu népek azonos akaratának valóra váltását. Mennél nagyobb erőre sikerül jutni az ázsiai turániak forradalmi szervezkedésének, mennél több fegyvert, hadianyagot és élelmiszert sikerül összegyüjteniök, hogy a megutált, megvetett, meggyűlöd angol és orosz uralmat lerázzák magukról és mennél jelentősebb harci eredményeket sikerül elérniök majd a vérszopó angolokkal szemben, annál közelébb jutunk a béke megkötéséhez. Ha India és Egyptom benszülött lakossága a győztes központi hatalmak fegyveres segítségével egy napon béklyót ver az angol uralom fegyveres erőbiztosité- kaira, (mint ez Bagdad és a Perzsaöböl között már megtörtént!) amint az egyptomi nemzeti forradalmi fölkelés a mi segítségünkkel élő valósággá válik, amint a Kaukázustól keletre, Perzsia, Turkesztánia, Afganisztán, Bokhara, Tibet, Délmongoíia és az Indiák lakossága szervezett forrodalomban tör ki, (amint folyik is!) egy napon meg fog dőlni örökre az angol világhatalom, amely véget vet e véres világviaskodásnak, amelyben
