Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-02-04 / 5. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. február 4. A muszkák Kirlibabánál. De ne féljünk tőlük. — Gróf Bethlen Balázs a kormánybiztos. A muszkák igen ráfeneklenek az északkeleti szögeiéire. Itt Bukovina és Erdély határán szeretnének most bejönni, minthogy egyebütt már nem sikerült. Erről a Botunda-hágóról, ennek helyzetéről ir kitűnő ismertetést K u s z k ó István, aki Erdélynek minden részecskéjét pontról-pontra ismeri. Az értékes cikket a Kolozsvárt megjelenő Ellen- zék-ből vesszük át, amint itt szószerint következik. Boldog emlékezetű gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter kedvéért megismerkedtem Dornawatra, Jakoben és Kirli- baba vidékével. Borbély György, ma zala- ! egerszegi főgimnáziumi tanárral Szolnok- Dobokában kerékpároztunk. Besztercze— Szászrégen—Görgény— Borszék—Marosvásárhelyre terveztük turista utunkat 1890. julius végén. Közben betértünk Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter bethleni otthonába s megtárgyaltuk a nemes gróffal az erdélyi turisztika fejlesztési módját, a kolozsvári Athlétikai Clubban. Célunk többek között az volt, hogy a külföldről Erdély megismerésére jövő turistákat a klub tagjai kalauzolják. Bethlen András gróf miniszterrel folytatott beszélgetésünkről megemlékeztek a pesti lapok, ezek között részletesen a Pesti Hírlap, valamint a kolozsvári lapok és „Kolozsvári athléták gróf Bethlen miniszternél“ címen részletes tudósításban annak idején az „Ellenzék“ is. A miniszter a lelkünkre kötötte, hogy ha már itt vagyunk, tegyünk egy körutat Borgó— Dornawatra és Jakoben—Kirlibaba—Lajos- falvára és a Rotundán át Rodnára. Meg is tettük. A kerékpárt „vele cipeltük“, mert hegyre föl állandóan eső vert, lefelé pedig Gyurka tanárt a meredek lejtőn megbokrosodott masinája lerepitette s mind a j ketten összetörték magukat. Dornawatrára úgy vonultuk be, hogy Gyurka tanár volt a sebesült, én voltam a szaniíéc. Ám azért levett kalappal kérdezte egy zsidó fiú bevonulásunkkor, hogy mikor kezdődik a Vorstellung?... Uri komédiásoknak nézett. Dornawatráról elkerékpároztunk (kijavíttatva gépeinket) Kirlibabára, ahova most vesztükre a muszkák igyekeztek. Kirlibabá- ról, ha átmegyünk az Aranyosbesztercze hidján, Lajosfalvára érünk. Ez már Besz- j tercze-Naszód megye. Ám, hogy a megye j tágabb területére érjenek a muszkák, az 1600 méter magas Pojana Rotundát, a nagy kása hegyet erődítményeivel együtt kell, hogy keresztül harapják. A Rotunda magaslat alatt 6 km. szerpentin útvonalán meredek hegyet kell megmászni az Aranyosbesztercze völgyétől, hogy lejussuk a randnai szorosba. Száz halálnak van kitéve minden muszka, mig e szerpentineken fel s lehalad. E magas hegytetőn csendőrlaktanya volt, mikor ott jártam. Boldog emlékezetű jóbarátom, Szelestey csendőrszázados, később tábornok, könyvben kiadva innen irta a legszebb képeket, poétikusan festve a csendőréletet s annak halált megvető küzdelmeit. Meg vagyok győződve, hogy mind a Rotunda, mind a radnai szoros úgy meg van erősítve, hogy azon keresztül muszka a lábát hazánkba be nem teheti. Besztercze-Naszód vármegye széles látókörű őre: Bethlen Balázs gróf főispán és kormánybiztos egyénisége nagy garancia nekünk, hogy ne legyen okunk ez oldalról félni a muszkabetöréstől. Dornavatra felől sincs, mert a tihucza— magurai megerősített útvonalat is, magyar katonák őrzik. Ezt az utat egykor József császár részére * * Az illusztris Írónak utólagos beleegyezése reményében átvettük e közérdekű sorokat, melyek egy-két vonással rávilágítanak arra is, hogy a M. P. alapitója már ezelőtt 25 évvel munkása volt az erdélyi turistaság fejlesztésének is. Szerk. építették. Most, ha a csapatjaik erre kanyarodnának a muszkák vére fogja az úttest szilárdságához a kötőanyagot szolgáltatni. Különben itt most villamos vasút köti össze Besztercét Bukovinával. Közönségünk teljes megnyugvással veheti tehát a helyzetet. Ez oldalról Szolnokdobo- kát és Kolozsvármegyét, baj nem érheti. Besztercenaszód őrhelyén olyan főispánkormánybiztosa van a megyének, a kinek nem csupán neve, hanem erős egyénisége nyújt biztosítékot arra, hogy a mit ember sok oldalú tudással, széles látókörrel, leleményességgel, a legmagasabb körökig menő befolyással, praktikus helyi intézkedésekkel, erősen érző hazaszeretette! meg tud tenni, az meg lesz téve. Bethlen Balász gr. nem a szófüzés embere. Ö tesz és hallgat. Tenni aztán sokat tud, nemcsak a §-ok előírása szerint, hanem a váratlan viszonyok követelményei szerint. Egyik férfi sarja ő is ama 21 Bethlen gr.-nak, a kik 1848-ban éltek s mindannyian halálmegvetéssel kivették a részüket a magyar önvédelmi harc nehéz küzdelmeiből. Most, karácsony idején Beszterczenaszód- megyében jártam. Lelkesedéssel beszélt a megye intelligens osztálya azokról a praktikus intézkedésekről, a miket Bethlen Balász gr. létesített, éles látással, erős megfigyelő képességgel és nagy tudással. Ezekről most beszélni nem szabad, de ezek a mi biztonságunkat előmozdítják. A mi Csány László főkormánybiztos volt Erdélynek 1848—49-ben, ugyanazt a nehéz szerepet tölti ó is most be a szomszéd vármegyékben. Bethlen Balázs gróf kora fiatalsága óta, a műszaki és jogi dolgok tanulásában és hasznos munkában kereste mindenkor a szórakozást s a testedző sportokban a hasznos és komoly munkát. Mindig kerülte a tivornyákat s üres élvezeteket. Így most képzett elmével, edzett testtel fejti ki, férfikora delén, azt a sysiphusi kitartással teljes munkát, mely hazarészünk jelentékeny részének letárolásától való megmentését célozza. Adja a Magyarok istene, hogy törekvése teljes mértékben sikerüljön. A vármegyék bízva biznak az ő egyéniségében. Levelek a háborúból. A nagy háborúból mi csak egyes kis mozaikokat ismerhetünk közvetlenebbül. Ezekből építhetünk tovább a képzeletünkkel. Még a jelentékteleneknek tetsző kis apróságok is fontosak lehetnek néha. Sőt ezek az egyszerű közvetlen levelek, melyek nem a nyilvánosság számára készültek, épen ezért, még értékesebbek, mint amiket az újságírók fantáziája készít publikuma számára. Közlünk e cim alatt háborúból jött leveleket. Két elsőt épen szerkesztőnknek a sógora, Lacher Antal, küldötte haza az északi harctérről. A katonakormány már átvizsgálta s nyugodtan bocsáthatjuk közre. 1. Kedves Etelkám! Örömmel tudatom veletek, hogy az általatok küldött csomagokat megkaptam, melyért fogadjátok a leghálásabb köszönetéinek Igazán meglepett engemet az, hogy mily gondossággal összeválogattátok mindazon dolgokat, melyre nekem szükségem lehet, mert tényleg mindazt, amit ktildtél nagyon használhatom. Különösen a keztyü és a kötött mellény valami felséges dolog és csak azon csodálkozom, hogy honnan tudtátok beszerezni mindezeket. Fehérneműre is nagy szükségem volt, igaz hogy több rendbeli fehérneműt beszereztem, de ezeket mikor már nagyon piszkosak lettek és megtellettek — mit tagadjam, hisz mindnyájunknak kivétel nélkül van — avval a bizonyos kis állatkákkal, eldobáltam őket, később azonban már rászorultam arra, hogy mossam őket. No meg nem vagyunk már oly finyásak és 2—3 hetes inget is elhordunk, no de már mindezeken már túl vagyunk. De menjünk tovább = a füstölt hússal telt csomagot utána való nap és teljes jó állapotban megkaptam, mi természetes csak addig tartott mig fel nem bontottam. Mert tudod kedves Etelkám, itt mi mindnyájan olyanok vagyunk mintha testvérek lennénk, a közös veszély azzá tett bennünket. Közös bánatunkat, bajunkat és örömünket megosztjuk egymással és természetesen megosszuk a hazulról jött elemózsiát is mi mindnyájan, közös étvágy- gyal fogyasztottuk el és általam köszönik a társaim a jó elemózsiát. Különben pedig jól vagyunk. A karácsonyunk elég jól el ment és nagyon megható volt. Egy karácsonyfát állítottunk fel, mit teleagattunk mindenféle hazulról jött dolgokkal. Bizony azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy mindnyájunknak otthon kalandoztak a gondolatai és igen sok meglett erős embernek köny jött a szemébe. A muszkák azonban nem tartották tiszteletben az ünnepeinket és iszonyú ágyú és fegyvertüzelést kezdtek ellenünk. Áz újévi ünnepünk azonban már kissé kedélyesebben telt el már azért is, mert már arra megérkeztek a karácsonyi ajándékok is, mit egyesek kaptak és azonkívül, mint te is tudod, egyes iskolák és egyéb gyűjtésből eredő ajándékokat kaptunk, mi ugyan csekélység volt, de azért igen jól esett a megemlékezés és rólunk való gondoskodás, no meg ezenkívül jó kosztot is kaptunk, mire különben most jelenleg nem panaszkodhatunk, mert volt idő, hogy heteken keresztül csak káposztatorzsán és krumplin éltünk. Azonkívül még bort és sört is kaptunk. Este megkezdődött szükebb körben már a rajvonalban az ünnepi eszem-iszom, miközben elérkezett a várva-várt éjfél, mire a jelt, előre megbeszélve, a közelben levő tüzéreink szolgáltatták, kik sortüzet adtak, mire mi általunk előre 1915-el ellátott tranzparentunkat, mely piros-fehér-zöld szintire volt kivilágítva, a rajvonal fedezékre feltettük amire azonban a mi muszkáink is megneszeltek és tüzelésbe kezdtek, mire mi a Himnussal feleltünk mit a muszkák is meghallgattak és felhagytak a tüzelésükkel, majd átkiabálták hozzánk tört magyarsággal, hogy „éljen a magyar“. Hogy a mi muszkáink is némileg kárpótolva legyenek, hát az üres sörös hordót átguritottuk a muszkákhoz, kik különben tőlünk csak csekély távolságban vannak. így teltek el a mi ünnepeink, idegen ellenséges területen. Itt folyik nem messze tőlünk a határfolyó és tőlünk nem messze jobbrul és balrul állnak a szövetséges németek. Jelenleg elég jó födözékben vagyunk, mely lehetőleg födött és annyira-mennyire meg óv az időjárás viszontagságai ellen. Ruháinkat csak akkor vetjük le, mikor belső ruhát válthatunk, a bakancs sem kerül le hétszám a lábunkról, mit már egészen megszoktunk, mintha máskép nem is lehetne. No meg a mosdás már kezd nálunk ide- den fogalom lenni. A ruhánk a nyakig sáros természetesen, mert még ez ideig nem mutatta meg még a hires orosz szél a fogát. Pedig mi is szeretnénk inkább a fagyos hideget mint ezt a lucskot. Múltkoriban azonban elég hideg volt és sokszor ébredtünk fel deres bajusszal és szakállal — mert már ez is van. Sokszor vagyunk bizony veszélyben, de eddig hála Isten megóvott mindentől, a múltkor egy gránát csapott a födözékünkbe tőlem 10 lépésnyire, 2 emberünk azonnal meghalt, én azonban sértetlen maradtam csak a födözék dűlt reám és a légnyomás csapott a földhöz, más bajom nem történt és már kezdem hinni, hogy nekem nem árt semmi, a náthám is mulló félben van és a küldött zsebkendőket is eltettem jobb időkre, különben földhöz szoktuk csapni — azt a bizonyos dolgot. Most érzem milyen jó volt, hogy edzettem magamat Svájcban és nem félek a hidegtől, no de már jöhet ez is, el vagyok látva mindennel.
