Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-01-28 / 4. szám
Százával, ezrivel jönnek-mennek Zalaegerszeg utcáin a behívott és hazabocsátott honvédhuszár tartalékosok. Mért mennek haza, úgy a mint jöttek? Számfelettiek vagyunk, felelik. Tehát feleslegesek. Örvendetes dolog ez. Azt jelenti, hogy katonában nálunk nincs hiány. Ahhoz aztán nem értenek a laikusok, hogy miért hívták be őket a városba? Tisza István levele a zalaegerszegi ügyvédi kamarához. A zalaegerszegi ügyvédi kamara rendkívüli érdekes körlevelet kapott a napokban Tisza István gróf miniszterelnöktől. A körlevél tartalma azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök és a kormány a legmesszebbmenő körültekintéssel és humanizmussal jár el a háború által anyagilag sújtott egyének segélyezése tárgyában és minden módot megragadott arra, hogy enyhítse azokat a veszteségeket, melyek természetes következményei egy háborúnak. A körlevélben kijelenti a miniszterelnök, hogy a kormány a hadiadót a háború miatt nyomorba, vagy rossz anyagi helyzetbe jutottak fölsegélyezésére kívánja fordítani. Ezek között van az ügyvédi karnak számos tagja is, akiknek irodája a háború tartama alatt nem hozta meg azt a jövedelmet sem, amely ekszisztenciáíis szükségleteinek fedezésére szükséges. Éppen ezért a miniszterelnök arra hívja föl az ügyvédeket, hogy annál az ügyvédi karnál, amelyhez tartoznak, tegyenek kimerítő jelentést anyagi helyzetükről, különösen pedig arról, hogy a háború mily mértékben csökkentette jövedelmüket és rá vannak-e utalva a segélyre. A jelentések beérkezése és a hadiadó befolyása után a szükséghez mérten segélyben részesülnek az ügyvédek, akikre vonatkozóan azonban a segélyézés ügye — igy kívánja a rendelet — bizalmasan kezelendő. A miniszterelnök ezzel az eljárásával nemcsak az ügyvédek, de egyéb foglalkozásúak felé is fordul bizonnyal és igy kitűnő szociális érzésekkel nyúl a kormány a szellemi proletáriátusnak enyhítésére, amely a háború tartama alatt nőttön-nőtt. -— Tisza István gróf körlevele az ügyvédek között — ahol a szellemi proletáriátus talán a legsúlyosabban érezhető most — élénk örömet keltett. (Ámbátor, hogy talán- tán elég volna egy kissé kevesebb ügyvéd is.) Ungvári levelezőnktől kaptunk levelet. Természetes, hogy ebből csak szemerkélhetünk, mert Isten tudja, mit szabad, mit nem szabad kiírni a közönség számára. Szól a levél arról, hogy bizony néha van részök az ágyuk hallgatásában. Vannak, akik onnan biztosabb vidékre költözködtek már. De a nagyközönség bízik a mi katonáinkban. Azt hallotta a levelező, nogy Perecseny fölött nagy muszkaerő gyülekezett össze s hiszi, hogy ott nagy csata fog lezajlani. Perecseny csak néhány kilométerre van onnan. Némelyeken a tompultság vesz erőt. Másokon nem. Kellemetlen hangulatot kelt az, hogy a lakosságtól egy és más vagyonát nevetséges olcsó áron veszik el. Igavonó marhákat, disznót, veremből a krumplit stb. — Hogy még ültetni való sem marad. Ez baj a jövőre nézve is. „Sok erőszakoskodás történik a mieink részéről is; hát aztán csodálkozzunk az ellenség viselkedésén?“ — Persze, persze! — Úgy volt, hogy a polgári leányiskola megnyílik. De 1915. január 28. _____________ MA GYAR PAIZS elhalasztódott. Perecseny vidékén. Ungvári persze, hogy sok a katona s az még per- szébb, hogy borzasztó drága minden. Dong a föld. Stb. Megszűnt a sóhiány. Kereskedőinknek az elmúlt hónapokban sok bajt okozott a sóhiány. A káposzta-savanyítás és disznóölés idején nagy a só-fogyasztás és kereskedőinknek ugyancsak sok utánjárásba került, hogy minduntalan kifogyó sókészletüket pótolhassák. Ha a só rendkívüli kereslete csökkent is, a só-szükséglet természetesen állandó és igy a kereskedőket érdekelni fogja a pénzügyminiszter ama legújabb rendelkezése, melylyel a soproni m. kir. sóhivatalt fölhatalmazta, hogy megbízható ismert nagyobb sókereskedők részére hetenként tizenöt métermázsa sót is adhat. A sopron-, moson- és vasmegyei vidéki kereskedők megrendelései soron kívül telje- sitendők. Nagy földrengés rázkódtatta meg Olaszországot a múlt héten. Mintha nem volna most amúgy is elég nagy és tartós rázkódás az egész hármas óvilágban. Róma és Nápoly közötti területen Avezzona várost pusztította legerősebben a földrengés. 40—50 ezerre hírlik a halottak számát, kiket többnyire a leomlott épületfalak temettek el. Néhány nap múlva Spanyolországnak Asturia tartományában is pusztított a földrázás. „Kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe“, énekeltük régen. Változott a világ; a nóta is más már: elfér most a zsemlye, nyolc is a zsebembe. Egy báró Révai nevű ember meghalt a napokban Budapesten, de végrendeletében összes vagyonát nem a rokonaira hagyta, sem pedig valamely magyar intézményre, noha jócska vagyona volt: 12 millió korona értékű s mindezt a rengeteg pénzt egyetlen nem is János, hanem „Johan“ nevű inasára hagyta, avagy urasan mondva: komornyikra, aki most már bátran fölveheti a vidámnyik nevet. A hülye bárót eltemették. Rutén hazaárulók az egerszegi fogházban. Díszes társaság érkezet a napokban a zalaegerszegi kir. ügyészség fogházába. Máramarosból való muszkavezető rutén parasztok ezek, akiket nem Ítéltek halálra, hanem csak fegyházbüntetésre. Mielőtt azonban valamely fegyházban elhelyeznék őket, a háború befejeztéig Egerszegen oktatják őket a szent hazaszeretetre, mert itt jobban elkülöníthetik őket a többi foglyoktól, mint a nagy fegyintézetekben. — S azután? Azután hazamennek. A ravasz góbé egy idősebb székely népfölkelőnek, arra a hozzáintézett kérdésére, hogy hány gyermeke van, e dodonai válasz- szal felelt: „Azzal, aki két év előtt szent Mihály napján meghótt, négy híján hat van nyolc vót.“ Felakasztotta magát két ember Zalaegerszegen. Az egyik, Pintér Ignác, öreg is, szegény is; inkább csak kegyelemből élt. Múlt vasárnap már a lovarda háta mögött levő akácfán lógott. A másik Klein Ignác mészáros, csendes természetű ember, tegnapelőtt saját lakásán fölakasztotta magát. Arról suttognak, hogy cselekedete talán a hadieseményekkel függ össze. Mindakettőt Bakos rendőrtizedes vágta le. Schwartz sütőmester elméjében megzavarodott. Rutich Sándor ny. táblai biró január 25-én meghalt 60 éves korában Zalaegerszegen. A mindenkitől tisztelt derék embernek szép temetése volt tegnap. Hasonnevű fia főhadnagy, a csatában harcol. A monarchia élelmező ereje. Sokszor szó esik arról, hogy a háború egyik siralmas következménye az éhinség kitörése lesz. Ennek sok hívője akad. Ép ezért illetékes egyének sorompóba léptek s adatokkal világosan bebizonyítják, hogy egyáltalában nincs okunk attól tartanunk, hogy ez az eset beáiljon, mert a monarchiát kiéheztetni nem lehet. Az egyik szakember Hantos í i 3 Elemér dr. orsz. képviselő, aki a napokban előadást tartott s számadatokkal bizonyította be, hogy ebben a tekintetben aggodalomra egyáltalában nincs okunk. Fejtegetéseink alapja az elég kedvezőtlen 1913. esztendő volt s ha alapul ennek a terméseredményeit vesszük is, még akkor is a monarchia gabonaszükséglete egy egész háborús esztendő alatt fedezhető. A husszükséglet kielégítése még kedvezőbb, mert ha az összes vágóállatok ki- és bevételét összegezzük, akkor körülbelül százezer métermázsa többlet mutatkozik a kivitel javára. Habár eszerint éhínségtől nem kell tartanunk, a takarékosság azonban helyén való. De ahogy elitélendő a pazarlás, ép oly veszedelmes az élelmi szereknek a magángazdaságokban való felhalmozása, mert ezzel másokat, a kevésbbé előrelátókat és kevésbbé tehetőseket alaposan megrövidíthetjük oly időben, amikor a megfelelő pótlásról gondoskodás nem történhetik. (Elsősorban csak külföldre ne vigyék!). Engedélyezve. Katica levelet kap vőlegényétől. A levél nagyon messziről jött Galíciából s onnan is egy árokból, ahol a vőlegénye már hat hete les az ellenségre. Katica sokszor elolvasta a levelet, amelynek különösen a vége dobogtatja meg a szivét. . . . Ezer csókot adok neked ha hazamegyek. Ez a levél vége, amelyhez kemény hivatalos írással oda van jegyezve: „Engedélyezve.“ Katica elpirul és úgy suttogja magába: Milyen szigorúan tartják mostanában a katonákat. A Lacinak még arra is engedélyt kellett kérni, hogy a háború után megcsókoljon. Melyik ipart pártoljuk ? A Zalavármegyei Hivatalos Lap legújabb száma igen életbevágó dolgokat tartalmaz. Barsmegyeátirt valamennyi megyéhez, hogy az ellenséges államokból származó iparcikkeket ki kell szorítani s a hazai ipart fokozatosabban kell pártolni. Zalamegye ezt az átiratot magáévá tette s felhívja a vármegye lakosságát, hogy Nagybtitannia, Franciaország, Belgium területéről származó, bármely ipari cikket utasítson vissza. A véghatározat zárószavai ezek: „Mindenki tartsa hazafias kötelessségének, hogy a mostani nehéz helyzetben az ellenséget pénzzel ne támogassa, hanem szükségletei beszerzésénél az amúgy is válságba sodort hazai ipart és kereskedelmet lendítse fel.“ Minden polgár legnagyobb figyelmére méltó a megyei árvaszéknek rendelete a hadbavonultaknak és kiskorú gyermekeiknek fokozott gyámhatósági védelméről. Ez a rendelet oly fontos, hogy meg kellene küldeni minden nagykorú polgárnak, mert a hivatalokban bizony ezt a nemzet- j támogató, okos rendeletet is elnyeli az aktaóceán. A soproni kerületi kereskedelmi és iparkamara mély szomorúsággal jelenti érdemes elnökének, Ullein József kir. tanácsos urnák, Bécsben január 17-én bekövetkezett tragikus elhunytat. A megboldogult másfél évtizeden keresztül sok tudással, teljes odaadással, az ipari és kereskedelmi érdekek figyelmes gondozásával, önzetlen, tiszta lelke egész melegével vezette a kamara ügyeit. Elvesztét őszintén fájlalja, emlékét szivébe zárja a kereskedelmi és iparkamara. Drága fogoly. Három orosz foglyot hozott egy önkéntes a táborba. — Százados urnák jelentem alássan, — mondja az önkéntes — három oroszt fogtam. Az egyiket be kell szállítani az államkincstárba. — Ugyan miért? — Hat foga arannyal van plombáivá. Elhalasztották a dunántúli dalosver- senyt. A Dunántúli dalosszövetség vándorválasztmánya, melynek 1914—15. évi székhelye Kaposvár, tegnap ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a dalosszövetségnek ez év júniusára tervezett kaposvári dalosversenyét a háborús időkre való tekintettel elhalasztják.
