Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-09-02 / 35. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915/szeptember 2, 35. szám Előfizetési ár: Egy évre K'4'04 Fél évre K 2‘04 Negyedre K 1 04 Egyes szám 8, fillér. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS í LENGYEL FERJENC Munkatársak: j BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE öj dicsőítő köiteményokef | kell írni a magyar asszonyról, a ma- j gyár feleségről. Ezek a gyönge es | gyengéd teremtések jobbára csak a ! szerelmi lírának valának eddig a tár- ! gyai. Most az irtózatos hadviselésnek | is részesei. Dicséretet és dicsőséget osztogatunk I a háború embereinek: a férfiaknak: | hadvezéreknek és közlegényeknek egy- ! aíánt. A fejedelmek díszes hadi érme- í két, aranypénzeket tűznek a hősök | mellére, akik közvetlenül a tüzvonaí- ban csatáznak s közvetlenül döntik í el a haza sorsát. Ha én király volnék, fényes hadi j érmeket tűznék most a magyar feleségeknek honszerető keblére. Ha én költő volnék, dicsőítő költeményeket Írnék a magyar asszonyokhoz, magyar leányokhoz; szerelmi lira helyett sze- Urában da hal *75? falnám — nem a finom kecses kacsokat, hanem durva kérges tenyeröket, mely- lyel nemcsak kenyeret sütnek a szobában, hanem gabonát is termelnek a mezőn, járomba fogják az ökröt, j szántják-vetik a földet, hogy legyen ennivalója a harcoló katonának, legyen j kenyere a nemzetnek. A régen harcias germánok hosszú i éveken át táboroztak s azalatt otthon í az asszonyok végezték a földművelést. I S a ma is csontos germán asszonyok ’ ma is erős fiakat szülnek. A magyar asszony, mindamellett, hogy a legszebb névvel, a feleséggel van megtisztelve, sem a harcban, sem egyéb szelidebb férfimunkában nem j volt részese a férfiúnak, nem vala i akkora szükség rá, csak a család- fentartásban feleség. Most azonban, a harc munkájában még most sincs szükség rá, ’a munka harcában nemcsak segíti, hanem egészen helyette- j siti a férfiút. Menjetek ki a város falai közül a határra: nézzétek: minden föld felszántva, boronáivá, minden talpalatnyi föld gabonát, gyümölcsöt terem s hordják az áldást a csűrbe; kik? a férfiak esztendőn át télen-nyáron a lövőárokban, az ágyuk mellett, avagy az ezrek temetőjében. Csak gyermek és vén ember van itthon. S a leányok, hitvesek, asszonyok. Ezek a szántóvetők. Menjetek ki a mezőre s meglátjátok, hogy az a mezei munkás, most az fogja az ekeszarvát, aki eddig csak főzőkanalat forgatott, — meglátod, hogy aki szánt, az a harcoló katonának vagy anyja, vagy hitvese, vagy lánya. Ezek a feleségek is hadviselő felek, igazi feleségek. Ha én /irály volnék... Ha én költő volnék, himnusszal dicsőíteném e legkedvesebb, ezeket a leg- gyöngédebb, de legerősebb harcosokat. Borbély. A fiilelszövetkezetekről, V. közlemény Báró Korányi Frigyes előadásába I. Mindezek a körülmények okozzák, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet nem adhat olyan olcsó pénzt szervezetének, amint részemről nagyon, de nagyon kívánatosnak, főbenjáró fontosságúnak tartanám, igazán olcsó pénzforrások megnyitása nélkül, ez iránti komoly intézkedés nélkül, hiába irja elő a törvényhozás, hogy az intézet hivatása a kisembereket olcsó pénzzel ellátni. Hogy legyen olcsó a központi kölcsön, mikor már nem olcsó az ő pénze sem. Már pedig,két tényező v yan, amely-különben is emeli a központ pénzének az árát: a tartalékolás szüksége és a regie-költsége. A Magyar Földhitelintézet, az ország legönzetlenebb intézete, mintegy közei 50 millió korona tartalékokat alkotott, jóllehet kölcsönei a legbiztosabb, átlagban csak a földérték 30—40 százalékáig terjedő jelzálogkölcsönök, amelyeknél emberi előrelátás szerint veszteség igazán nem állhat be. Ehhez képest mennyivel szorgosabban kell tartalékokat gyűjtenie egy ilyen központi intézetnek, amely több ezer, elsősorban a személyi hitelszükséglet kielégítésére alkotott hitelszövetkezet hitelezője. Hiszen tudja mindenki, hogy nincs jobb kölcsön a kis- gazdakölcsönnél, de mégis csak gondolni kell arra, hogy annyi ezer szövetkezet vezetése és kölcsönbirálaía sem lehet mindenütt kifogástalan, gondolni kell arra, hogy a mi szövetkezeti köícsöneink biztosítékainak egy része mégis csak személyi természetű. Igaz, hogy ha veszteségek állanak be, azokat maga a szövetkezet viseli. De ez nem ment föl attól a köteles gondosságtól, hogy maga a központ is hatalmas tartalékok alkotásáról gondoskodjék. És pedig annál is inkább, mert hiszen a rendes szövetkezeti kölcsönnyújtáson kivül a központtól sokféle más működés is megkivántatik. V. Munkásság és kiadás. Folyamodás. A másik tényező, amely emeli, a központ kamatlábát, a regie-költség. Maga az intézet különleges rendeltetése hozza magával, hogy nagy személyzetet kell tartania, sokféle szakképzettségű alkalmazottra van szüksége. Elég lenne már csak arra is utalnom, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet 123.000 darab kötelezvénykölcsönt kezel, évenként 380.000 darab váltót leszámítol, évenként vagy 150.000 darab levelet s aktát intéz el. És méltóztassék meggondolni, hogy mennyi munkát, fölösleges munkát is okoz az, hogy tulajdonképpen mindennemű kereskedelmi ügyletet, sokszor a legkomplikáltabbakat is több ezer szövetkezettel kell lebonyolítanunk, amelyek vezetőségétől, bármennyire önfeláldozók is legyenek, még sem lehet minden esetben az igazi szakszerűséget megkívánni. És bizony szövetkezeteink egy része nehezen bírható arra a pontosságra is az ügykezelésben, amely nélkül ekkora, ezerkerekü gépezetben bizony köny- nyen támadhat fönnakadás. Töméntelen kér- dezősködés, rendelkezések félreértése, késedelmek, válaszok többszöri sürgetésének figyelmen kívül hagyása, szigorúan szakszerű kezelésnél mellőzhető kiszállások, folytonos utazgatások, mind apró hiányok, amelyeknek tömeges előfordulása azután rengeteg munkát okoz a központban. Nagy baj e tekintetben, hogy nincsen gondoskodás a szövetkezeti vezetők, könyvelők alapos képzéséről, ami nélkül a legjobb akarattal sem lehet többet kívánni ezektől a fontos egyéneinktől s amit más országokban maga az állam, az egyetemek, iskolák oldanak meg. E tekintetben sok-sok éve nyújtottunk be kérelmeket az illetékes hatóságokhoz, de választ bizony máig sem kaptunk. Most tessék elképzelni, micsoda rengeteg munkát okoz, mennyi munkaerőt köt le az, hogy szövetkezeteink túlnyomó részénél magának a központnak kell a mérleget elkészíttetnie, hogy sok helyen, sajnos, a lelkész, a jegyző vagy a tanitó, aki igazán csak a nép iránti szerétéiből vállalja el a vezetés vagy könyvelés tisztségéi, a sző szoros értelmében nem ér rá, hogy pontosan előkészítsen mindent a vizsgálatokra. Természetes, hogy ilyen népies, altruisztikus intézménynél megvannak ezek a nehézségek s mondhatom, évről-évre csökkennek is, de kétségtelen, hogy nagyban emelik a központ személyi és dologi költségeit. Sőt nem is lehet mást várni, mint hogy e költségek folyton emelkedjenek, amint nő az intézmény, amint sorra uj föladatok hárulnak ránk, amint mind nagyobb szakképzettséget, nagyobb erőkifejtést kell személyzetünktől megkívánnunk, habár más részről az egész szervezet szakszerűségének haladásával, a munka gazdaságosabb beosztásával, egyszerűsítésekkel remélhetőleg lényeges megtakarításokat is érhetünk el. Mostanában a regie-költség a kihelyezett összegekül — T2 százalékát teszik. Vegyük csak például azt, ha 5 százalékot fizetünk betétekért, hozzáadva a 10 százalék adót s az T2 százalék regie-költséget, már 67 százalékba kerül ez a pénz a központnak. Vegyük a kötvények eladásából beszerzett pénzt. A központ kamatterhe csak 4‘5 százalék, névleg, de hozzászámítva a regie- költséget, már 57 százalék ez a teher. Már pedig pár éve még átlagban 5'5 százalékra adott a központ földkölcsönöket és az árfolyamveszteség fedezésére csak 1 százalékot vont le, holott a kötvénypiacon az árfolyamveszteség időnként 5—10 százalékot is tett eddig. Ezekre tehát egyenesen ráfizettünk. És hol marad még az a pénz, amit üzletrészeink osztalékaira, a tartalékalapok gyarapítására, mindennemű közérdekű adományokra stb. kell megkeresnünk. Természetes tehát, hogy nem lehet ma olyan olcsó a központ, amint kellene lennie. Ha vizsgáljuk ezeket a tényeket, könnyen megtaláljuk a feleletet arra, mit kell tennünk anyagilag a Központi Hitelszövetkezet megerősítésére. De erkölcsi téren is van sok teendő. Hiszen intézetünk nem csak pénzintézet, hanem egy nagy szervezet erkölcsi központja is. Nem akarok most arról beszélni
