Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-09-02 / 35. szám
MAGYAR PAIZS milyen feladataink vannak a kisgazdák s ' kisiparosok gazdasági felvilágosítása, oktatása, érdekeik képviselése tekintetében, csak arra akarok általánosságban utalni, hogy ha azokat a feladatokat akarjuk magunkra vállalni, amelyekről szóltam, a szellemi munkának, az egyéni akaraterőnek olyan megfeszítésére van szükség, amelyre csak a népjólét emelésének hazafias vágya és hivatásuk magasztosságának teljes átérzete képesíthet. De olyan ez a munka, amely csak akkor lehet eredményes, ha abban szövetkezeteink s elsősorban szövetkezeteink vezetői is egész nagy lelkességükkel vesznek részt. Ilyen célok elérésére, amelyek egy nagy nemzeti átalakulással függenek össze, nem elég a központi intézet saját ereje, saját súlya és tekintélye. Ehhez az kell, hogy ennek az országos intézménynek szerepéről s jelentőségéről igazán az ország is bírjon tudomással, nemcsak a kisemberek s hogy azt a felsőbb körök s elsősorban, kötelességszerüen, amint a törvényhozás intenciója volt: a közhatóságok ismerjék meg és pedig ne csak felületesen; az kell, hogy ezt az intézményt méreteinek, céljainak megfelelően komolyan támogassák mindazok a körök, amelyeknek erkölcsi vagy hivatali kötelességük a köznép jólétének előmozdítása, vagy amelyek meg vannak róla győződve, hogy. Magyarország jövőjének biztosításához a széles nagy néprétegekből kell a szükséges erőt kiváltanunk. Kettőzött mértékben kötelesség ez ma, mikor a nemzet fenntartására, az'ország védelmében ez az osztály áldozott legtöbb vért, adott legtöbb erőt. De, hogy ezeket kívánhassuk, ahhoz még szükséges a kisemberek hitelszövetkezetei érdekében, hogy szervezetünkben az összetartás, fegyelmezett összmüködés eddig még el nem ért foka fejlődjék ki. Mert intézményünk a kisemberek érdekében valóban csak akkor lesz képes sikerrel működni, ha mindenütt tudják, hogy mikor az Országos Központi Hitelszövetkezet az ő szövetkezetei érdekében fellép, akkor szavának 700.000 kisgazda és kisiparos érdeke, óhaja adja meg a súlyt 1 (Viharos helyeslés.) Nem kételkedem benne, tisztelt Kongresszus, hogy ha azok az illetékes körök, amelyek szivükön viselik országunk szociális és gazdasági fejlesztését, tanulmány tárgyává teszik a háború utáni teendőket s ezzel kapcsolatban foglalkoznak a kisgazdák ügyével, hogy ezek a körök a mi kívánalmaink közérdekűségét, jogosságát és nemzeti szem- | pontokból azok sürgős szükségét át fogják érteni és nagy jóakarattal fogják meghallgatni, amiért a magyar nép hálája jutalmazza meg őket. Ebben a reményben terjesztem elő a következő határozati javaslatomat: Tekintve, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékének működése 16 év folyamán már messze túl fejlődött azokon a méreteken, amelyekhez arányitva járult annak idején a törvényhozás ennek az intézménynek megalapításához és hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet alaptőkéje és egyéb anyagi eszközei az intézmény természetes fejlődésével fokozódó igények kielégítésére immár elégtelenek; tekintve, hogy intézményünk a törvény- hozás által részére megjelölt hivatását betöltve, ma már egész népréteg hitelügyeinek és gazdasági törekvéseinek istápolója és válságos évek során át, sőt a háború idején is bebizonyította, hogy a népjólét általános emelésére és a köznép gazdasági iskolázásának előmozdítására'az,eddiginél szélesebb keretben is képes és alkalmas szervezet; tekintve továbbá, hogy szövetkezetünknek közreműködését maguk a kormányzat különböző ágazatai is mindenkor megkívánták, minden irányú népies közgazdasági akciónál;. tekintve végül, hogy a háború után, amelyben a kisemberek, főképp a falvak népe, határtalan készséggel áldozza vérét, vagyonát a haza oltárán, ennek a néprétegnek érdekében a megoldandó feladatok egész sorozata fog az Országos Központi Hitel- szövetkezet szervezetére hárulni: hazafias bizalommal fordul a magas kormányhoz az Országos Központi Hitelszövetkezet szövetkezeteinek kongresszusa, mint 700.000 kisgazda és kisiparos szószólója, tiszteletteljesen kérve, hogy 1. az Országos Központi Hitelszövetkezet alaptőkéjének az intézmény mai forgalmával és jövő feladataival arányban álló emelése céljából a törvényhozás támogatását szerezze meg; 2. intézkedjék, hogy a m. kir. postatakarékpénztár a kisemberek megtakarított filléreiből jelentékeny összegű állandó betétet tartson az Országos Központi Hitelszövetkezetnél s az állami kötvények után elsősorban az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényeit vásárolja; 3. rendelkezzék, hogy az állami .és közhatóságok által kezelt alapok és alapítványok, az állampapírok után az 1398. évi XXIII. törvénycikk szellemének megfelelően, az Országos Központi Hitelszövetkezet kötvényeit vásárolják; 4. intézkedjék, hogy a szövetkezetek közötti pénzkiegyenlitésiforgalmat akadályozó az az állapot, hogy a szövetkezetek fölös betétei kétszeres tőkekamatadóval rovatnak meg, ezen az egységes szervezeten belül szüntet- tessék meg; 5. intézkedjék, hogy a közhatóságok a törvényhozás által a kisgazda- és kisiparososztály jólétének előmozdítására alapított közérdekű intézményünk céljai felől tájékoztassanak és az intézmény erkölcsileg leendő jóakaratu támogatására, valamint működésének hathatós előmozdítására nyomatékosan utasittassanak. Könyörgés. Isten! Hallgasd meg a kérésem mégegyszer, A messze távolból küldj levelet nékem. Csak annyit írjon is, csak annyit várok már: Hogy még emlékszik . . . hogy vissza-vissza [vár Aztán úgyis ősz Jqgz; elhervad a határ — Lelkem máshova száll — a bus vándor madár. Ahol nincsen pompa ... hol nem nyílik virág, — Csak egy ravatal — s azon egy mirtusz [ág!.. . Ködfátyolos szomorú vasárnap délután Halkan csendítenek, kis templomunk tornyán. . .. Szemedbe könny gyűlik — kezedbe rózsa [ág — És először érzed, hogy: mardos az önvád . .. Tóth ír énke. ükre! nőin szabad elfelejtkeznünk ? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság műkö'- déseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. raRfflHnnnraanBHKUBaNQiaRiBiaBinEzsHBUEinMBnianaaHBEiaHiimBaB HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a MflGYflR PfliZS kiadóhivatala. ■DiSüiUHBiiaiHMiiisiiwiiiKBBBBíuiintaaíaaaKHEaisNaiiEiaKBBiUHigaiBH Naplótöredék,,. A M. P. számára irta: Iris. Ott ösmertem meg Őt, ahol bölcsőm ringott, ahol égbe nyúló sziklabércek széditő mélységén, halk morajjal fut a gyöngytiszta patak. Ott láttam először, az esti szellő suttogásánál és ekkor ujult, ifjodott meg lelkem,„azon perctől úgy fordult életem, hogy Ő lett forró imádatom tárgya és életem célja. Hangját, az egyedül csak általam megértett, suttogó édes szavakat mintha csakugyan hallanám és mintha látnám felém tekintő csókosari„ simogató, menyországos szemeit. Amióta Őt ösmerem, csak mindent érte és mindent vele teszek. Minek valamit akarni, ha Ő nem akarja, hiszen általa lett minden széppé, jóvá, én nekem . ! ? Minden érzése viszhangra talált fogékony lelkemben, minden gondolatom csak nála van, amióta lelkünket elcseréltük ... És mégis milyen rövid ideig tartott e boldogság! Amióta testem sorvadásnak indult, egyre ég, zakatol, lüktet az a fájó érzet, hogy élnem kellene és már nem soká lehet. Pedig milyen édes lett volna élni a napsugár fényével, melegével, a virágok illatával, a szellők csókjával az áldó természet balzsamával és — az Ő imádatával .. i Azt mondják a könyörületes, jó emberek, hogyha már az orvosi tudomány le is mond : valamely testi fájdalom gyógyításáról, az idő és természet lesz azon orvos, amely csodát tesz . . . Milyen balga fogalom! Látom magamon ... Az elviselhetetlennek tetsző perceket követik a tompa fájdalmak, apatikus, fásuló érzetek. És ez. a fájdalom egy idő óta jó ösmerősöm, lelki társam, amely hűségesen mellém szegődött. Jobb a tompultságnál, mert látom, hogy még élek, de azt is érzem, hogy ekként élni — fáj . . ! Még azt is mondják, hogy; csak az élt, aki sirt a jótett emlékére, melyet adott, vagy kapott. Én elmondhatom, hogy mindig csak kaptam az Ő áldó leikéből, ami után most is, halódó perceimben sóvárgok, de amit én szegény, nem viszonozhattam sohasem neki. Ö tartott, gazdagított leikével, széppé, , meleggé, ragyogóvá, teljessé tette rövid életemnek napjait és épen ezért vég perceimben is csak Ő hozzá vágyom, csak az Ö közeliétét óhajtom! Alvó álmomban magam közelében érzem, ébredéskor idesirom az én nélkülözhetetlen cimborámat. Hozzá vágyom, ahol szelíd szavaival írt csepegtet forrongó lelkemre. De Ö messze van én tőlem! Szomorú, siró magányomban egyetlennek, csak múzsám maradt meg, amely messze mértföldekre terjedő magányon keresztül is mellém talál pehelyszárnyán, simogató ujjait végighuzza lázas homlokomon, hogy még egyszer ott egy szebb és utolsó gondolatot ébresszen, az örök pihenésre induló agyból. Hogy még egyszer megszólaljon a dal, a — hattyú „ének, amelynek szomorú melódiája is Ő hozzá száll és Ő neki szól... 1915. szeptember 2, ■ • \ Géza helybeli zcncíani- tőnál eladók. Van köztük olasz mestermü, nevezetesen: Amathi, Mucsinyi, Rucséri és velencei olasz hegedűk eladók bármely megfelelő árban. Megtekinthetők a tulajdonos lakásán ahol tamil tást is elvállal :: Zalaegerszeg, Ürményi-u. 7. sz.
