Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-07-22 / 29. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. julius 22. 29. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2’04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttéi'sora 1 K Szerkesztőségés kiadóhivatal: Wlassics-u.S.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS í LENGYEL FERENC Munkatársak: | B0RB£LY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A kiéheztetési politika csődje. A földmivelésügyi minisztérium legutóbb kiadott termésbecslése a benne foglalt számszerű becslés adataival válasz az angoloknak ördögi tervükre, arra a tervre, amellyel a szövetséges államok lakosságát a kiéheztetésnek akarták martalékul dobni. Ez az irtózatos terv a legteljesebben csődöt mondóit, az emberi gonoszságnak ezt a hihetetlen perfid törekvését megbuktatta az isteni gondviselés mellett fő- kép a magyar barázda. Ez az itthoni lövészárok, az itthoni védőmü, amelyben az immár egy év óta dúló háború alatt kevesebb munkaerő nagyobb munkateljesítményt végzett, mint bármikor a békének csöndes időiben. Igazi nagysága ennek a munkának csak akkor érthető meg, ha számbavesszük, hogy az emberi munkának a mezőgazdaságban kiegészítő része, a földműveléshez tartozó állatállomány is legalább ötven százalékban hiányzott. Es ily keserves munkaviszonyok között is a magyar földmives nagyobb területet tudott bevetni, tud learatni és betakarítani, mint rendes időkben. Ei nem halványulható dicsősege lesz ez mindenkor a magyarnak. De amint a Höfer-jelöntéseket nyugalommal, higgadt Ítélettel kell fogadni, a belső harctérnek ezt a sokatmondó jelentését is minden elfogulatlanság nélkül kell megítélni, mert csakis . igy van annak igazi értéke. Tartózkodni kell attól, hogy az ország akár kínt, akár bent a hivatalos jelentésben foglalt termésbecslés adatainál fogva úgy tüntettessék fel, mintha Magyarországon a háború második esztendeje a boldog emlékezetű tejjel- mézzel folyó Kánaánt teremtené vissza. Optimista szemüvegen nem szabad az idei termést vizsgálni, mert ez tulajdonképen csak normális idők viszonyainak felel meg, azoknak az időknek, amikor Galiczia és Bukovina termo terület volt, amikor a vámterületnek búzában és rozsban négy millió métermázsát meghaladó bevitel állott rendelkezésére. És vegyük hozzá, hogy ma még julius közepén vagyunk s igy számolni kell azzal is, hogy a termest j még mindig veszedelmek környezik. Ebben a hetyzetben csak az bizonyos, hogy sokkal kedvezőbb helyzetünk a tavalyinál, de vegyük számba, hogy a múlt esztendő igazán Ínséges volt. Bizonyos, hogy a fogyasztást mind a két, sőt a három területen kedvezőbb módozatok mellett lehet fedezni, mint tavaly, de bőségről szó sincs. Ez a termés nem szüntette meg a fogyasztó közönségnek azt a kötelességét, hogy lehetőleg takarékoskodjék, kötelezi a kormányt a termés tervszerű felhasználásának szervezésére és arra, hogy a készletek és a szükséglet között az egyensúlyt fenntartsa. A magyar földmives eredményes munkájához ezeknek kell járulni, mert csakis ig}r leszünk mentesek minden élelmezési zavartól. A termésnek a mennyiségéből semmiképen sem lehet tőkét csinálni a gabona- határárak lecsökkentésére. Pedig — úgy látszik, az egész Campagne a termésjelentés körül erre irányul. Szó sincs arról, hogy az idei termés a gazda munkáját, beruházásait, a termelésre forditott költségeit a határárszabásban mértéken túl térítse meg. Sőt inkább arról kellene beszélni, hogyha nem is anyagi, de megfelelő erkölcsi elismerésben részesittessék minden munkása a magyar földnek, aki segített az angol éheztetési politika csődbekergetésében. A belső harctér ezen katonáit nem lehet, nem szabad megsarcolni. k tüdőbeteg katonákért. Seregeink diadalmas szárnyon repülnek előre s az öröm pillanataiban már szinte elfelejtjük azokat a téli borzalmakat, amelyeket hős katonáinknak el kellett viselniök, , mikor a Kárpátok élein védelmezték a haza ! földjét. A sok fagyott lábú hős nyomorúsága és szörnyű szenvedése beszél idehaza a téli hadjárat rémségeiről, de se a sajtóban, se a nyilvánosság előtt lefolyt mozgalmakban nem esett szó arról, hogy a téli harcterekről hány hős került vissza a tüdövész romboló csirájával mellében. A hadi kórházakban ápolás alá került belbetegek legnagyobb számát tüdőbetegek tették ki s a háború továbbmenőleg is egyre produkálja a tuber- kulotikus betegeket. Tudvalevő, hogy a tüdővész gyógyítására speciális gyógyító intézetek, szanatóriumok szükségessek. Nagy szövetségesünk, Németország már a béke évtizedei alatt több mint száz szanatóriumot létesitett, úgy hogy Németországban a tüdővészes katonák gyógykezelése nem okoz gondot. Minálunk e téren még nagyon kezdetlegesek az állapotok, négy szanatórium van mindössze Magyarországon, amely tüdőbetegek gyógyításával foglalkozik. Ezekben ma nagyobbrészt tüdőbeteg katonák kezeltetnek. A rendkívüli nagyszámú tuberkulotikus esettel szemben nagyon kevés az ilyen speciális rendeltetésű intézmény és a hadügyminisztérium már tárgyalásokat is kezdett egy tüdővész ellen védekező társadalmi egyesülettel, a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesülettel, hogy katonai támogatással tüdőbeteg gyógyitó intézményeket létesítsen a harctéri tüdőbetegek részére. A tüdővésznek, mint fertőző betegségnek a katonák közt való terjedése azonban erősen érinti a rokkantkérdést is, mert a tüdőbeteg hősök közül sokan válnak rokkantakká. Ezeknek gyógyitásása és megmentése talán fontosabb, mint a rokkantkérdésnek sok más problémája, miután ez a kérdés a tüdővésznek, mint népbetegségnek mindig aktuális kérdésével kapcsolatos. A harctérről tüdőbetegen visszatérő hősök uj gócai a tuberkulózisnak. Feltétlenül el kell helyezni tehát a tüdőbeteg katonákat a megfelelő intézetekben. Ez egyrészt kötelességünk azon nagy áldozattal szemben, amelyet hazájuk ügyének hoztak, másrészt ; védekezés abban az irányban is, hogy ne ! terjesszék maguk körül a tubarkulózist. Ha í a tüdővészes katonák visszatérnek családjuk ! körébe, vagy előbbi munkakörükbe anélkül, j hogy teljesen meggyógyultak volna, a tüdővészes fertőzések egész láncolatának lesznek kezdő láncszemei. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület mint tüdővész ellen védekező országos szervezet azt tűzte maga elé feladatul, hogy tüdőbeteg rokkant katonák részére gyógyitó intézeteket emel s erre a célra adománygyűjtést indít. A háború szerencsétlen tüdőbeteg áldozatai már siralmas fel- jajdulásokban kérik megmentésüket. Szivet renditők a hősök jajkiáltásai! A nemzet, az ország közönségének kötelessége, hogy segitő kezet nyújtson feléjük. Gondolja meg mindenki, hogy nemcsak a szenvedő hősökről van szó, — ami mementonak egymagában is elég, — hanem mindannyiunk egészségéről, családjaink, egész társadalmunk biztonságáról. A tüdőbeteg rokkant katonák megmentése tehát a nemzet egészséges jövendőjének nagy kérdése és mindenkinek kötelességévé teszi, hogy tehetsége szerint áldozzon a szent célra. Az egyesület kéri hogy a nagylelkű adakozók adományaikat legyenek azok akárcsak fillérnyiek is, a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület központjába (Budapest, V. Sütő-utca 2.) küldjék. Orosz katonatisziek, hadifoglyok Csány László szülőházában. — I. A régi s az uj kastély. Annak a lelke, ennek a szive. — A Zala folyó pipájának észak-déli iránya gazdagon termő szép völgy. Csak domboknak nevezhető mérsékelt hegyei dúsan eresztik az erdőt, a még lankásabb halmokon hullámzik a gabona s vastag szénarendet kaszál a gazda a lassú viz partjának zöld mezején s fényes szőrű csikók nyargalász- nak a parti lapályon. A pipa sarkán van Tűrje s a Deák Ferenc szerepléséről és pihenő helyéről emlékezetes ■ Zalaszentgrót és Kehida; — füstölög a pipa ! szája, amint páráivá ömlik a Zala a Balaton déli torkába Keszthely, Hévíz s a Bo- gyayak Sármelléke mellett; közből, ahol Csány László született, Zalacsánban, a pipa derekán ég a honszerelem tüze s a szabadság meggyőződéséért vértanusággal meghalt hősnek véres emléke forr. Itt van Zalacsány, Kustány, Gyülevész, a maradék nélkül elhalt Csány után szintén jó magyar kezekre birt, a gróf Batthyá-
