Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-07-22 / 29. szám
2 nyakra szállt földek a magyar kultúrának fokozódó folytatásáról tanúskodnak. A legértékesebbet, mert legemlékezetesebbet a zalacsáni szőlőt, erdőt, mezőt szülőházával együtt gróf Batthyány Pál vette meg nemrégiben, 20 évvel ezelőtt, családi viszonyoknál fogva is némi just formálva hozzá. A nagy embernek szülőháza régi formájában is Ízléses, de egyszerűbb, hosszúkás földszinti épület lankás oldal aljában északdél irányban párhuzamosan a Zalával s keletre néz. Déli sarki falában kis márványtábla evvel a felírással; Zalavármegye a hazaszeretet vértanújának emlékére örökítette meg 1897 okt. 10-én e táblával, hogy itt született Csány László 1790-ben. Ezt a sarki szobában ápolja most különösen kegyelettel a grófnak nagyobb méretű gazdasági ügyekben jó segítője, bizalmas titkárja, Czukelter Lajos. A zalaegerszegi választókerületnek kedvelt . országgyűlési képviselője, gróf Batthyány Pál már avval kimutatta kegyeletét Csány László iránt, hogy kezébe vette ezt a birtokot, mely félszázadon át csak félig-meddig gondoztatott. Kezébe vette s egy szorgalmas gazdának tiszteletet parancsoló módja szerint műveli s főleg a ház tájékát ereklyeként védi s amennyire az emlék megengedi, gondosan ápolva, fejleszti, gyarapítja. Az ajtó előtt terpeszkedő hatalmas öreg platánokat és sophorákat, melyeknek árnyékában a dicsőséges ember megpihent, ki nem vágja, még ha alkalmatlanok volnának is azok. A belső kert mintegy 15—20 holdnyi terület. A nemes gróf igen szereti a kertművelést. A vetemé- nyeknek legkisebb fajtájáig személyesen intézkedik. A gyümölcsnélküli fák között csak a fenyőfának 80 fajtája tenyészik itt. A gyümölcstermő fáknak a száma ezerekre megy s ezeknek a féltő gondozásában kimondhatatlanul is benne lappang a nagy előd iránti kegyelet. A gyümölcsfák körül két-két sor diófa, ősi magyar fa ez, a két fő keresztut szélein félkilóméteres hatalmas keresztet mutat, mintha a nagy vértanúnak s minden megváltónak a keresztfájára | célozna. Tavaly emeletet raktak az ősi házra. Homlokzatán a pelikános Batthyány-cimer libertate et fortitadine felírásával. Az alsó sor első szobái is átalakultak, kivéve a déli sarki szobát. Három nagy terem figyelemreméltó különösen elsősorban; fényes és gaz- , dag jobbról az ünnepélyes fogadószoba, balról az ebédlő arany, ezüst serlegeivel; j közből az úgynevezett hall, pipázó, olvasó, j billiárdozó terem tele kertészeti könyvekkel, folyóiratokkal, heti, napi újságokkal, — gramophonnal. Az egész sor emelet vendégek számára van. Az erkélyről a csendes Zala völgyét s keletre emelkedő dombokat lát az ember, az ablakok a kert fáira s erdős hegyre nyílnak nyugatra. Az egész kastély szemnek is tetsző zöld sziliével néz ki a fák közül s a Zalaszentlászló felől jövő gőzösnek utasa szemében már messziről fölvillan a békének, a szeretetnek s a boldogságnak ez a hű tanyája, mert a grófné, akit mindenekelőtt kellett volna említenem, Inkey Valéria, a szive ennek a háznak, j Magasrendü családok társaságai és egyszerű szürke lateinerek egyenlő bizalommal köze- j lednek e fényes kastély felé s a házigazda ' az ősi Batthyányak büszkeségével® egy országgyűlési képviselőnek a nyájasságával s mindenek fölött egy korrekt magyar urnák mindent körülölelő műveltségével és szere- tetreméltóságával fogadja egyaránt valamennyit. Ebbe a nagyúri kastélyba hoztak tavaly ősszel hat orosz katonatisztet, hadifogolyként, a hadi kormány intézkedése folytán, valószínűleg a békekormánnyal való együttes megállapodás következtében. (Folyt, köv.) MAGYAR PAIZS Bánjunk jól a hadifoglyokkal. Darányi kórósé a gazdákhoz. Darányi Ignác, a Hadifoglyokat Gyámolitó és Tudósító Hivatal nevében kérelemmel fordul a gazdaközönséghez abból az alkalomból, hogy az aratási munkálatokhoz a gazdák nagyobb tömegekben veszik igénybe a hadifoglyok munkáját. Jól tudja, hogy a magyar társadalom a hadifoglyokkal szemben eddig is a humanitás álláspontjára helyezkedett s tőle telhetőleg igyekezett az adott sebeket gyógyítani, a foglyok életét legalább türhetővé tenni, okosan számítva arra, hogy a 'kíméletes, sőt jó bánásmód révén társadalmunknak alkalma van arra, hogy közvetlenül és gyakorlatilag is megmutassa, hogy mennyire hatották át a humanitás nemes érzelmei. Nyári nagy munkáinknál segédkező hadifoglyokkal szemben, légióként egészségügyi kötelességek hárulnak a foglyokkal dolgoztató gazdákra, amellett az ellátás és a szociális követelmények mellett mindaz, amit a hadvezetőség hivatalos formákban külön is tudtul ad mindazoknak, akik a főidény gazdasági munkálataihoz fogolyerőket kértek és kaptak. A hadifogoly munkaerő igénybevételénél ne feledjük a leglényegesebb szempontot. Foglyokat csak ott és akkor vegyünk igénybe, ha már helyi munkaerők nem állanak rendelkezésünkre. Legelemibb szociális kötelesség, hogy a mai súlyos megélhetési viszonyok között ne szorítsuk háttérbe véreink megélhetését azért, mert mint munkaerő foglyok is rendelkezésünkre állanak — A hadifoglyokkal szemben fennálló egészségügyi követelmények sorában első helyen álló dolog annak a helynek, községnek, pusztának, tanyának stb. közegészségügyi hatóságilag megállapítandó Kifogástalan járvány és ragáíymentessége. Ha a hadegészségügyi hatóság a fogólymunka- erőket ismert lelkiismeretességével kifogástalan egészségi állapotban bo- csájtja rendelkezésünkre, a legkevesebb az, hogy betegségektől mentes helyekre kerüljenek a munkaerők, ahol vala- mennyi gondot fordítanak táplálkozásukra, szállásukra. E kötelezettségek között első helyen áll a friss tiszta ivóvízzel való ellátás gondja. Fontos továbbá, különösen ahol nagyobb számú munkaerőt alkalmazunk, az ételhulladékok eltávolításáról az alvó és pihenő helyek tisztántartásáról való gondoskodás. A napi élelmezésre szolgáló nyersanyagnak, akár állati vagy növényi eredetű legyen is az, kifogástalan friss minőségűnek és tisztán tartott edényekben elkészítettnek kell lennie; a nem tisztán kezelt vagy épen romlásnak induló ételnemü számtalan betegség csiráját hordja magában. Ha mindjárt nem egy csalódásban volt részünk, nem teszünk le a reményről, hogy a tőlünk hadifogságba kerültek érdekeit munkáljuk, mikor a kezeink közt levő hadifoglyokkal emberségesen bánunk, mert ez esetben annál inkább várhatjuk és igy igényelhetjük, hogy a jó tettért jót várj elvénél fogva hazájuktól elszakadt, fogságba került fiaink hasonló sorsban fognak részesülni. Hogy minő nemzetiségű a rendelkezésünkre bocsátott fogolyerő, azt hagyjuk most teljesen számításon kívül. A fogoly, bárhonnan származzon is, csak testi, lelki bilincsekben vergődő áldozat. Ne ellenségeink jogosulatlan gyűlölete legyen a példa, amely után indulunk, hanem őrizzük meg azt a csodálatraméltó erkölcsi fensőbbséget, amely eddig is ellenségeink fölé emelt bennünket. ________________ 1915. julius 22. Uz sok . . . A M. P. számára irta: Iris. (Kitűnő munkatársunknak e levele „hadijog alapján fölbontatott“ az Ungvári székelő cs. és kir. katona censurai Bizottságtól és helyben hagyatott. Sz.) Azt hiszem, megengedi a m. t. olvasó- közönség, hogy néhány sort szenteljek ennek a világháborúban annyi sokat emlegetett helynek, hiszen valóságos fogalommá és nemzeti dicsőségünk egyik legragyogóbb helyévé lett ez az ungmegyei falucska, melyet az utódok Nándorfehérvár, Isaszeg és Szigetvárral együtt fognak a történelem lapjairól tanulni . .. Ifjú éveim kedvenc kiránduló helye volt az ezelőtt még igénytelen határszéli ruthén falu; kies gyógyfürdőjét, égbenyuló sziklabérceit, ezeket a megvihatatlan sziklakapukat végtelenül szerettem és mindannyiszor örültem a vidék viszontlátásának, mert sohasem tudtam betelni szépségével. Megpróbáltatásának nehéz napjai után felkerestem ismét, attól tartottam, hogy földig lerombolva találom. A sianki állomásnál, mely az „uzsoki hágón“ van, néztem végig a nagy dulakodás nyomait. Amerre elláthattam, drótkerítések vannak, kisebb-nagyobb távolban egymástól, mindegyik mint egy-egy pajzs, amelyik az ő örökzöld testét védte. Képzeletemben láttam a sok ezer embert, amint rohant géppuskától kergetve és viaskodott egymással, hallottam, amint az ágyuk, puskák ezrei bömböltek és kattogtak, ropogtak egyszerre halált osztogatva. (Az ágyúzást csakugyan hallani lehetett a mi községünkben is, még pedig nagyon!) Itt a drótkerítések mögött levő kis viskók által védett lövészárokban farkasszemet nézett egymással egy fél éven át — két világnézet. Itt keltek bírókra egymással azok, akik Uzsokot védték és akik hatalmukba akarták ejteni. S a nagy tusának maradványát mutatja a lövészárkok hosszú sora, a sok sirhalom, a tömegsír, azaz a nagy temető. Egy néhány könnyet és fájó pillantást szentelek azoknak, akik véreink közül itt haltak meg és irigylem azokat, akikhez a sors oly kegyes volt, hogy megengedte Uzsoknak tündéri szép ölében nyugodni, hol az örökzöld fenyves álomba ringató danát dudol mindig. Letörölöm könnyeimet és lereszkedem a „hágót“ kigyómódra körülölelő szerpentin utón a völgybe. A máskor zajos országút néma és csendes. Hódolói, akik tavaszonként fölkeresték e helyet, most cserben hagyták, csak egyedül én maradtam hozzá hű. Kedvenc helyem Uzsok! lakosságod szenvedéseit nem bírta elviselni, elköltözött messzire, ahonnan csak akkor fog visszatérni, ha küzdelmed nyomát munkáskezek el fogják tüntetni és te a maga egészében visszanyered régi szépségedet. Fürdőd, amelyben annyi sok édes és bűbájos napot töltöttem, üres, betolakodott vendéged mindenéből kifosztotta a szép épületeket, de csodatevő forrásaidat kiapasztani nem tudta, azok továbbra is hirdetni fogják nagy erődet és csodás hatalmadat.
