Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-07-15 / 28. szám
2 MAGYAR PAIZS 1915. julius 15. Ágyú és fegyverében, * Ujesztendő után jó ideig u. n. álló (pozíció) harcok folytak a Nida mentén. Ezekben a főszerepet rendszerint a tüzérség játsza. Azzal a feladattal, amely az orosz gyalogságnak nem sikerült: elfoglalni tőlünk a ez ... i támaszpontot, tüzérségük próbálkozik meg. Heteken át lő ránk, megszakítás nélkül; nehéz ágyúiból zúdítja ránk lövedékeit; mindenáron ki akar bennünket piszkálni állásunkból. De mi szilárdan álljuk az ő támadását is, jóllehet nem egyszer iszonytató volt. A ez ... i gróf egykori paradicsoma — pokol volt számunkra. Ha nem lett volna bennünk annyi morális erő, annyi fegyelmezettség, bizony összeroppantunk volna . . . A gyilkolásra, rombolásra készült lövedékek között — morális hatás szempontjából is — legrettenetesebb a gránát. Rendkívül nagy sebességgel jön, mire hallod, már közeledben van; süvöltve vág utat magának a levegőben, megérkezik, lecsap, menydörgésszerü robbanás hallatszik és nyomában piszkos fekete füstfelhő gomolyog fölfelé. Hüvelye szétszakad, az azt alkotó vasdarabok (Sprengstück) búgva (majdnem fájdalmas, bánatos hangot keltve) „fröccsennek“ széjjel és letarolnak mindent, ami útjukat állja. A gránát ellen tábori harcban nincs védekezés; elbújni nem lehet előle, mindenütt megtalálhat; aki fut előle, esetleg éppen beleszalad; ahová lecsap, ott minden az enyészeté. — Ilyenek jönnek hozzánk látogatóba naponta százával, nem egyszer többen is. Az egyik a földbe csap, tölcsérszerü lyukat váj benne, akkorát, hogy abban egy raj (12 harcos) kényelmesen elférhetne. A vén Föld megrázkódik, hantokat, rögöket, törmeléket szór föl magából magasra; megvárja, mig ezek visszaszállnak, aztán mintha mi sem történt volna, nyugodtan várja — a következőt. — A másik öreg fát vág ketté derékban, recsegve- ropogva hullnak ágai. — Most a kőfalba talál és tiz méter szélességben egyenlővé teszi azt a földdel, máskor a romok között pusztít; a kastély kopasz falai porfelhőbe takaródzva omlanak össze. Vízkeresztkor délelőtt vendégeink jönnek. Ragyogó derű, meleg napsugár ömlik el a fehér lepelbe öltözött tájon, örülünk a gyönyörű időnek és dicsérjük a muszkát, hogy | legalább ünnepnap békében hagy bennünk. J Előszedünk ételt, italt és felséges tízórait ; csapunk. — Utána egy kis barátságos j alsós ... Éppen megkontráz a hevesvérű zászlósunk, amikor megérkezik az első gránát; megjön a második, bevág a harmadik ... se vége se hossza. Az egyik födözékünk mögött, a másik közvetlen mellette csattog. Ablakunk ezer darabra törik, az erős légnyomás megrázza a tetőt, üvegek, poharak csörömpölve ütődnek egymáshoz. Tizen vagyunk földbe vájt kuckónkban. Halálfélelem ül ki valamennyiünk arcára és sápadtá teszi azt. A zászlós előveszi imakönyvét, imádkozni kezd. Mellé fekszem és talán önkéntelenül is vele együtt esedezem az Egek Urához. Ima után eltűnik izgatottságom, félelemnek nyomát sem érzem. Most láttam csak, mily szép a Hit, mily nyugalmat ad, mennyi bizalommal tölt el . . . Visszagondoltam gyermekkoromra és ezúttal először éreztem megbánást, hogy gyermekkori vallásosságomból férfi koromra — mea culpa — semmi sem maradt. Mea culpa! De talán mentségemre szolgálhat, hogy az élet örvényei —, a kenyérért való küzdelem közepette sodródtam le a hit útjairól. Javulást fogadtam ... De menjen gránáttüzbe, aki nálam is rosszabb, aki Istentagadó; — (mert azért én sohse voltam ez; a más vallását nem bántottam, a magamét nem tartottam) — bizonyos, hogy jámbor hivő lesz egész életére . . . A srapnel! a gránáttal közeli rokonságban van, de valamivel szelidebb hatalmas rokonánál. Gyomra tele tömve vasdarabocskák* Dr. Mező Fe*":nc igazgató-tanárnak, tart. hadnagynak „Az •' /.-osztrák-magyar háborúban“ c. könyvéből, méh i. elismerőleg szólottunk már. Sz. kai, golyócskákkal: ezek, ha kicsinyek* is nem egyszer halálos sebet ütnek. A srapnell sikitva, visítva közeledik, de néha különösen, ha közelről jön bejelentés nélkül pukkad szét fejed fölött. A robbanás nyomában fehéres, szürkés, vagy vöröses felhő támad, s a töltelék . . hegyes szögben röpül ki, amikor már utat enged neki a srapnell dugója: a gyújtó (Zünder). Lenn zörög a haraszt, porzik a föld, hull a falevél, jajgat a harcos, de néha csöndes is . . . akit a vasdarabocska, a golyócska eltalál. Ellene a jól elkészített födözék (gerendákon fenyőágak, efölött szalma és kb. 30 cm. vastag földréteg) biztos menedéket nyújt. Ezért nem veszedelmes álló harcban a srapnell. Előnyomulásnál persze ennek is vannak méregfogai . . . Az orosz tüzérség soha nem lőtt ránk pusztán csak gránáttal; nyomon követte ezt mindig, mint hü vazallus, a srapnell, de sohasem egyedül, többedmagával, szép egymásutánban (Lage). A taktika átlátszó: arra számított, hogy akiket a gránát megkímél, de kiugraszt födözékükből, azokat majd lekaszálja a srapnell.. . % Hí * A Nida túlsó partján nap-nap után bömbölnek az ágyuk; a levegőben szünet nélkül huhog, süvölt a gránát, csattog, csapkod körülöttünk, zug-bug, metsz, gyilkol a szilánkja; vijjog, sikit a srapnell, pukkan- pattan fölöttünk, száll-hull, vág-öl a törme- lékje, tölteléke. Hiába! Mi sziklaszilárdan állunk helyünkön és onnan még e rettenetes tűz sem képes kimozdítani bennünket — még csak egy tapodtnyira sem. Ami külön-külön sem a gyalogságnak, sem a „hires“ tüzérségnek nem sikerült, azt most együttesen próbálják meg. Egyik reggelen sürü pelyhekben száll a hó. Nem látni, csak alig pár lépésre. Hirtelen, mintha menydörögne, megszóllalnak velünk szemben a 17 és fél centiméteres nehéz ágyuk. Hat krokodiltorku szörnyeteg okádja ránk lövedékeit. Mintha csak földrengés lett volna, ropogott, ingott alattunk a talaj. Azt hittük, végsőt ütött óránk. Tüzértisztjeink mondták, hogy az 1 és fél óra hosz- szat tartó ágyúzás alatt 500-nál több lövés (gránát, srapnell) jött ránk. Még elgondolni is kellemetlen, végigélni — iszonyat. Közben parancsot kapok, hogy vizsgáljam meg, helyükön vannak-e a rajvonalunkban fölállított őrszemek. Kimegyek lakosztályunkból .. . Csikorgó hideg van. Alig teszek néhány lépést, megcsúszom és hanyattvágom magam. Legényeink hozzám rohannak, talán rosszra is gondolnak, — hiszen sistereg a gránát — de örömmel látják, hogy nem történt semmi baj . . . csupán szivarom ment tönkre: esésem közben a hóba esett és mig „fölszedtek“, átnedvesedett. Vissza akarok menni födözékünkbe, jelenteni, hogy minden rendben van. Ebben a pillanatban a tőlünk macskaugrásnyira levő Sz..'. ..ben megszólalnak a gépfegyverek, ezek az — Írógéphez hasonló hangot adó — irtógépek és lövedékeik végigkopogtatják kőfalunkat. Álármirozom a századot, szempillantás alatt helyén van mindenki. Biztosra veszem, hogy ránk támad a gyalogság. De nem jönnek a beste fiai. Ebéd után újra munkába vesz bennünket a tüzérségük. Úgy látszik, az ördögök is segítenek nekik, mert még rettenetesebben dolgoznak, mint délelőtt. Számláljuk, rövid idő alatt 150 gránát csap le közibénk. Úgy látszik, ez a nyitány; mintha csak vezényszóra menne, az ágyuk elhallgatnak, a gépfegyverek kattogása és erős puskatüz váltja föl őket. Ezrével röpködnek, fütyülnek fölöttünk a golyók; kutyába se vesszük, sőt a gránát-srapnell együttes után valóságos oázis — ezeket hallani. Pedig legnagyobb részük dum-dum golyó. (Könnyű megismerni: ha szilárd célba ütközik, ilyforma hangot ad: pakk.“) Elcsendesül az irtózatos zene-bona, elnémulnak odaát a gépfegyverek, a gyalog* A golyócskák nagysága akkora, mint a puruszlira varrt cigánygombé (gyermekkoromban, amikor még gomboztam az ilyenért 10 úri gombot adtam cserébe). sági puskák is csak itt-ott felelgetnek egymásnak. De ime mi ez ? Nem csal-e szemünk ? Az orosz lövész-árokban föltűnő mozgolódás észlelhető, majd félretolják a spanyol lovasokat (spanische Reiter*), aztán mintha dróton rángatnának minden egyes embert, kiugranak árkukból és tömött oszlopokban állásaink felé rohannak. Bizonyára abban a hiszemben voltak, hogy tüzérségük megfeszített munkája már megmunkálta a talajt . . . s nekik majd csak a termést kell behordani. Mennyire tévedtek! Egyik részen salvéval** üdvözöljük őket a lövészárkainkból, a kőfal mögül öldöklő tüzet bocsátunk reájuk, gépfegyvereink kelepelve-berregve szórják nyakuk közé golyóikat. Most őket tépik-szaggatják nehéz ágyúink gránátjai, rájuk permeteznek kis ágyúink srapnelljei. Ez a zene már kellemesebb a mi fülünknek. Az oroszok nyakra-főre potyognak, egyre többen vonaglanak-rángatódznak a hóban, jajgatnak, üvöltenek . . . Soraik megritkulnak, meginognak, kis ideig mintha tétováznának, aztán őrült gyorsasággal száguldnak vissza a hűtlenül elhagyott födözékbe. — Pár nap múlva újra jönnek, újra véres fejjel szaladnak vissza; a havon ismét rakásszámra fetrengenek, a hó ismét piros foltokkal van tele. De egy csapat felénk szalad, fölemeli kezét és a már ismert nótát fújja: „Bratye, panye nye sztriláj“ (barátom, uram ne lőjj). Hiába kiabál rájuk tisztjük, hogy ne adják meg magukat, rá se hederitenek; utánuk lövet, ezek hasra vágják magukat és kis idő múlva — közben beállt az est — egy káplárnak kalauzolása mellett boldogan csúsznak be lövészárkunkba. Ütközeteink lassankét hajtóvadászat jelleget öltenek; hátul a hajtok: az orosz lövészárokban a tisztek, a legénység mögött az altisztek; szemben mi: a vadászok; közepén a nyulak (mert jó futók és gyávák, nyul- szivüek): az orosz katonák . . . Dr. Mező Ferenc. HIVATALOS HIRDETMÉNYEK. ? 7? Minthogy Vasvármegye területén fekvő Körmend nagyközség kolera miatt zár alá helyeztetett, továbbá Szombathely város, Rohoncz, Sárvár, Czelldömölk község területén is fordultak elő koleraesetek, figyelmeztetem a város lakosságát, hogy a felsorolt községeket és azok közvetlen környékét lehetőleg kerüljék el és az odautazástól tartózkodjanak, amennyiben pedig halaszthatatlan okok miatt azok környékére kénytelen valaki utazni, kolera ellen oltássá be magát. Általában figyelmeztetem a lakosságot, hogy a kolera ellen oltássá be magát, miért is intézkedtem az oltóanyag beszerzése iránt és hogy a beoltásokat a városi t. orvos eszközölje. Zalaegerszeg, 1915. június 28-án. Dr. Keresztury József sk., h. polgármester. Közzéteszem a m. kir. minisztérium alábbi körrendeletét: A m. kir. minisztériumnak 2357—1915 M. E. számú rendeleté, a húsfogyasztás korlátozásáról. A magyar királyi minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912: LXIII. í.-cikket és a hadiszolgáltatásokról szóló 1912: LXVIII. * A fürészbakhoz hasonlítanak: egy-egy keresztbe állított hegyesvégü vasrúd, közepén egy másik vas- ruddal összekötve és keresztül-kasul szőve szeges dróttal. A lövészárok előtt lévő drótakadály átjáró helyeinek elzárására szolgálnak, de használják őket egymás mellé állítva és egymáshoz fűzve torlasz gyanánt is. ** Salvé a tüzelésnek az a faja, amikor egy egész csapat egyszerre lő — vezényszóra. Egyébként a latinban azt jelenti: „Üdvözlégy, Isten hozott!...
