Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-07-01 / 26. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. julius 1. 26. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2-04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés“^ szerint, sgNyilttérsora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatalT Wlassics-u.8.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS í LENG YE LIFER ENC Munkatársak: j BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Céltalan drágaság. Céltalan takarékosság. Szó sincs róla, a háború egy kissé megváltoztatja még a békés területeken is az állapotot és viszonyokat, de csak igen kis mértékben szabad, hogy megváltoztassa. A nagy Vilmos császár megmondotta már a háború elején, hogy a polgári osztály otthon békében, csendben és rendben folytassa a maga dolgát, mint más időkben. Ez a természetes józan okossági elv. Mert hiszen a katona harcol, a földműves szánt, a kézműves a szövőszék mellett iparkodik stb. És minden ember eszik, iszik, ruházkodik, — az élet fenntartására épen olyan szükség van, mint máskor; a föld is terem épen úgy, mint máskor. A háborús időben csak a katonának van különb dolga, mint békében. De ő erre az eshetőségre rendeltetett; mert békeidőben igazán nincs úgy dolga. Egészen más az emberek sora ott, ahol a háborúnak épen a szintere van. Ott minden fel van fordulva és igazán rettentő és fájdalmas az emberek élete. De a többi helyen egy kicsinyke kis változást kivéve, igazán érthetetlen, miért bolondulnak meg az emberek és miért okoznak kölcsönösen egymásnak nehézséget, miért okoznak mindenben eszeveszett drágaságot. Nehéz dolog a drágaságnak a kútfejét kutatni. Egyik fajta drágulás, mint a kis hógolyó, magával rántja az összes fajtáknak a drágulását. Csak azt lehet tudni, hogy az embereknek két fajtája zúdítja meg ezt a görgeteget: a naiv ijedősek és az okos kapzsik fajtája. Pro domo szalva, érthetetlen, hogy az iparosok, kereskedők s általában az üzletiek világa, akiknek épen annyi a dolguk, mint máskor, akik épen annyi vásárt csinálnak, mint máskor, épen annyi haszonnal dolgoznak, mint máskor s épen annyi szükségük van a reklámra, mint máskor: érthetetlen módon, hogy ezek miféle takarékosságból — az újságban való hirdetést teljesen megszüntették. Hogy példát mondjak: a zalaegerszegi bankok, az idén, mintha teljesen megbuktak volna. Még évi gyűlésükről sem adnak semmi jelt------By. R ézmozsarat — vasmozsárért! Rezet — vasért! — Gróf Andrássy Gyuláné felhívása! — A magyar társadalomhoz, különösen a magyar háziasszonyok, egyházak gondnoksága, jegyzői kar, lelkészek, tanári s tanítói kar, kereskedők és iparosok jó szivéhez fordul az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület és áldozatot kér a haza oltárára. Az Országos Hadsegélyző Hivatal lelkes felhívást intézett a magyar közönséghez és elsősorban a magyar háziasszonyokhoz. Ez a felhívás azt kívánja tőlünk, hogy háztartásunk fölös és nélkülözhető fémtárgyait adjuk oda részben a hadseregnek, részben egyesítvén a kettős célt a társadalom munkájának segítségére. Bizonyos, hogy e felhívás nem is marad hatástalan s minden magyar háztartásban már készen várják összegyűjtve és megválogatva az erre szánt tárgyak a gyűjtés idejét. Ehhez a felhíváshoz kapcsolódik, bár tőle függetlenül a mi kérésünk is. Adják nekünk háztartásaik vagy kereskedéseik egyik-másik darabját, mely talán nem felesleges, de nem is pótolhatatlan. Az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület ugyanerre a célra rézmozsarakat, rézgyertyatartókat vagy egyéb nélkülözhető réztárgyakat és rézmérlegsulyokat (leginkább fél kilón felül) kéri azoktól, kik ellenszolgáltatás nélkül, vagy mert nem nélkülözhetik, nem adhatják át köztárgyaikat. Nem ingyen kérjük, mert ellenértékűi felajánlunk minden adott rézmozsárért, vagy 3 kg. súlyú vörös vagy sárgaréztárgyért vagy törmelékért, egy a használatnak, úgy Ízlés, mint higiénikus szempontból teljesen megfelelő nikke- lezett vasmozsarat. Másfél kg. súlyú rézgyertyatartóért, vagy ugyanannyi súlyú sárga- vagy vörösréztárgyért vagy törmelékért egy nikkelezett vagy bronzirozott vasgyertyatartót; félkilós és ezen felüli rézsulyért a megfelelő hiteles vassulyokat. Ezen vastárgyak bízvást pótolják a háztartásban, templomokban és az üzletekben támadt hiányt. E jelzett tárgyak e történelmi napok emlékére „Pro Viktoria“ „A Győzelemért“ 1914—15. felirattal vannak ellátva és mindenkor ékesen szóló emlékei lesznek ennek a nagy időnek. Réztárgyaik helyett fogadják el tehát szívesen az általunk felajánlott és a rézadományokat mindenképen pótló nikkelezett vagy bronzirozott vastárgyakat, hogy egyrészt uj eszközöket adhassunk küzdő hadsefegünknek jövendő győzelmek, kivívásához, másrészt pedig, hogy a hadicélra adott anyagnak nyilvánosan elszámolandó átvételi árával támogassuk az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület már megkezdett munkáját, egy-egy téglával hozzájáruljunk ahhoz az otthonhoz, melyet az egyesület a hadbavonultak özvegyeinek és áriáinak lehetőleg még a háború tartama alatt felállítani óhajt. A fenti tárgyakon kívül minden egyéb réz- vagy vörösréztárgyat, üst, konyhaedény stb. adományt is szívesen fogadunk és kérünk és azt kívánság szerint az adományozó által megnevezett bármely, általunk forgalomba hozott nikkelezett vagy bronzirozott felirásos emléktárggyal kicserélünk. A hazafias nagy cél érdekében bizalommal várom a becserélendő réz- és vörösrézadományokat, gróf Andrássy Gyuláné IV., Váczi-utca 20., vagy az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület helyiségébe V., Szervita-tér 5. sz. alá. Budapest, 1915. junius havában. Gróf Andrássy Gyuláné sk. Harctéri levelek. Galicia, május 1. Kedves Barátom! Nem fagyhatott be a tintánk, mert nem is volt. Levelet imánk, ha lenne rá időnk. Lopva írjuk leveleinket. Ti békés otthoniak csak türelmetlenkedtek, ha nem jönnek a levelek. Nem gondoltok arra, hogy a katonának nincs mindig a levélíráshoz ideje vagy kedve. Reggel fél négy órakor kelek. Ha egészen rendbe akarnám magam szedni, úgy háromkor kellene már felpislantanom. Futva felöltözöm s megyek munkára. Este hét-nyolc is van, mire hazakeveredem. Fáradt vagyok mint egy igásló, álmos mint egy macska. Még ily állapotban is Írnék, ha lenne-világitóm. Van mindig egy kevés, de csak addig használhatom, mig levetkőzöm, vagy felöltözködöm Pazarolni nem szabad, mert nehezen lehet hozzájutni. Mindent megtanult már a magyar baka, csak sötétben írni nem. Tán azt is megtanulja, mire vége lesz a háborúnak. Utat gyártunk. A komisz galíciai utat gömbfával rakjuk le, hogy használható legyen. Egy pár km-re sok fa kell ugy-e? Hát ezt a rengeteg fát mind vállon cipelik az útra embereink. Néha egy km. messziről hordják az öt-hat-nyolc-tiz méteres gömb-fákat. Bizony ezeknek nem kell altatódal, hogy elaludjanak. Álompor sem. 14 órai munkaidőn át kifáradnak nagyon. A válluk is feltörik. De azért csak hordják szorgalmasan, mert a haza ezt kívánja tőlük. Minden lépésre belevág a törésbe a fájás, de viszi azért s csak néha- néha sóhajt fel az égre. Nem ima hagyja el az ajakát. Ily fajta munkát kilenc hónapja végzünk. Csoda sokat kibír az ember. Hallottuk, hogy az uj törvény szerint a
