Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1915-07-01 / 26. szám

XVI. év Zalaegerszeg, 1915. julius 1. 26. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2-04 Negyedre K T04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés“^ szerint, sg­Nyilttérsora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatalT Wlassics-u.8.sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS í LENG YE LIFER ENC Munkatársak: j BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Céltalan drágaság. Céltalan takarékosság. Szó sincs róla, a háború egy kissé megváltoztatja még a békés területeken is az állapotot és viszonyokat, de csak igen kis mértékben szabad, hogy meg­változtassa. A nagy Vilmos császár megmon­dotta már a háború elején, hogy a polgári osztály otthon békében, csend­ben és rendben folytassa a maga dol­gát, mint más időkben. Ez a természetes józan okossági elv. Mert hiszen a katona harcol, a földműves szánt, a kézműves a szövő­szék mellett iparkodik stb. És minden ember eszik, iszik, ruházkodik, — az élet fenntartására épen olyan szükség van, mint máskor; a föld is terem épen úgy, mint máskor. A háborús időben csak a katonának van különb dolga, mint békében. De ő erre az eshetőségre rendeltetett; mert béke­időben igazán nincs úgy dolga. Egészen más az emberek sora ott, ahol a háborúnak épen a szintere van. Ott minden fel van fordulva és igazán rettentő és fájdalmas az emberek élete. De a többi helyen egy kicsinyke kis változást kivéve, igazán érthetetlen, miért bolondulnak meg az emberek és miért okoznak kölcsönösen egy­másnak nehézséget, miért okoznak mindenben eszeveszett drágaságot. Nehéz dolog a drágaságnak a kút­fejét kutatni. Egyik fajta drágulás, mint a kis hógolyó, magával rántja az összes fajtáknak a drágulását. Csak azt lehet tudni, hogy az embe­reknek két fajtája zúdítja meg ezt a görgeteget: a naiv ijedősek és az okos kapzsik fajtája. Pro domo szalva, érthetetlen, hogy az iparosok, kereskedők s általában az üzletiek világa, akiknek épen annyi a dolguk, mint máskor, akik épen annyi vásárt csinálnak, mint máskor, épen annyi haszonnal dolgoznak, mint máskor s épen annyi szükségük van a reklámra, mint máskor: érthetetlen módon, hogy ezek miféle takarékos­ságból — az újságban való hirdetést teljesen megszüntették. Hogy példát mondjak: a zalaegerszegi bankok, az idén, mintha teljesen megbuktak volna. Még évi gyűlésükről sem adnak semmi jelt------­By. R ézmozsarat — vasmozsárért! Rezet — vasért! — Gróf Andrássy Gyuláné felhívása! — A magyar társadalomhoz, különösen a magyar háziasszonyok, egyházak gondnoksága, jegyzői kar, lelkészek, tanári s tanítói kar, kereskedők és ipa­rosok jó szivéhez fordul az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület és áldo­zatot kér a haza oltárára. Az Országos Hadsegélyző Hivatal lelkes felhívást intézett a magyar kö­zönséghez és elsősorban a magyar háziasszonyokhoz. Ez a felhívás azt kívánja tőlünk, hogy háztartásunk fö­lös és nélkülözhető fémtárgyait adjuk oda részben a hadseregnek, részben egyesítvén a kettős célt a társadalom munkájának segítségére. Bizonyos, hogy e felhívás nem is marad hatástalan s minden magyar háztartásban már ké­szen várják összegyűjtve és megválo­gatva az erre szánt tárgyak a gyűjtés idejét. Ehhez a felhíváshoz kapcsoló­dik, bár tőle függetlenül a mi kérésünk is. Adják nekünk háztartásaik vagy kereskedéseik egyik-másik darabját, mely talán nem felesleges, de nem is pótolhatatlan. Az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület ugyanerre a célra rézmozsarakat, rézgyertyatartókat vagy egyéb nélkülözhető réztárgyakat és rézmérlegsulyokat (leginkább fél kilón felül) kéri azoktól, kik ellenszolgálta­tás nélkül, vagy mert nem nélkülöz­hetik, nem adhatják át köztárgyaikat. Nem ingyen kérjük, mert ellenértékűi felajánlunk minden adott rézmozsárért, vagy 3 kg. súlyú vörös vagy sárga­réztárgyért vagy törmelékért, egy a használatnak, úgy Ízlés, mint higiénikus szempontból teljesen megfelelő nikke- lezett vasmozsarat. Másfél kg. súlyú rézgyertyatartóért, vagy ugyanannyi súlyú sárga- vagy vörösréztárgyért vagy törmelékért egy nikkelezett vagy bronzirozott vasgyertyatartót; félkilós és ezen felüli rézsulyért a megfelelő hiteles vassulyokat. Ezen vastárgyak bízvást pótolják a háztartásban, temp­lomokban és az üzletekben támadt hiányt. E jelzett tárgyak e történelmi napok emlékére „Pro Viktoria“ „A Győzelemért“ 1914—15. felirattal van­nak ellátva és mindenkor ékesen szóló emlékei lesznek ennek a nagy időnek. Réztárgyaik helyett fogadják el tehát szívesen az általunk felajánlott és a rézadományokat mindenképen pótló nikkelezett vagy bronzirozott vastár­gyakat, hogy egyrészt uj eszközöket adhassunk küzdő hadsefegünknek jö­vendő győzelmek, kivívásához, másrészt pedig, hogy a hadicélra adott anyag­nak nyilvánosan elszámolandó átvételi árával támogassuk az „Uránia“ Orszá­gos Nővédő Egyesület már megkezdett munkáját, egy-egy téglával hozzájárul­junk ahhoz az otthonhoz, melyet az egyesület a hadbavonultak özvegyeinek és áriáinak lehetőleg még a háború tartama alatt felállítani óhajt. A fenti tárgyakon kívül minden egyéb réz- vagy vörösréztárgyat, üst, konyhaedény stb. adományt is szíve­sen fogadunk és kérünk és azt kíván­ság szerint az adományozó által meg­nevezett bármely, általunk forgalomba hozott nikkelezett vagy bronzirozott felirásos emléktárggyal kicserélünk. A hazafias nagy cél érdekében biza­lommal várom a becserélendő réz- és vörösrézadományokat, gróf Andrássy Gyuláné IV., Váczi-utca 20., vagy az „Uránia“ Országos Nővédő Egyesület helyiségébe V., Szervita-tér 5. sz. alá. Budapest, 1915. junius havában. Gróf Andrássy Gyuláné sk. Harctéri levelek. Galicia, május 1. Kedves Barátom! Nem fagyhatott be a tintánk, mert nem is volt. Levelet imánk, ha lenne rá időnk. Lopva írjuk leveleinket. Ti békés otthoniak csak türelmetlenkedtek, ha nem jönnek a levelek. Nem gondoltok arra, hogy a katoná­nak nincs mindig a levélíráshoz ideje vagy kedve. Reggel fél négy órakor kelek. Ha egészen rendbe akarnám magam szedni, úgy háromkor kellene már felpislantanom. Futva felöltözöm s megyek munkára. Este hét-nyolc is van, mire hazakeveredem. Fáradt vagyok mint egy igásló, álmos mint egy macska. Még ily állapotban is Írnék, ha lenne-világitóm. Van mindig egy kevés, de csak addig használhatom, mig levetkőzöm, vagy fel­öltözködöm Pazarolni nem szabad, mert nehezen lehet hozzájutni. Mindent meg­tanult már a magyar baka, csak sötétben írni nem. Tán azt is megtanulja, mire vége lesz a háborúnak. Utat gyártunk. A komisz galíciai utat gömbfával rakjuk le, hogy használható legyen. Egy pár km-re sok fa kell ugy-e? Hát ezt a rengeteg fát mind vállon cipelik az útra embereink. Néha egy km. messziről hordják az öt-hat-nyolc-tiz méteres gömb-fákat. Bizony ezeknek nem kell altatódal, hogy elaludjanak. Álompor sem. 14 órai munkaidőn át kifáradnak nagyon. A válluk is feltörik. De azért csak hordják szorgalmasan, mert a haza ezt kívánja tőlük. Minden lépésre belevág a törésbe a fájás, de viszi azért s csak néha- néha sóhajt fel az égre. Nem ima hagyja el az ajakát. Ily fajta munkát kilenc hónapja végzünk. Csoda sokat kibír az ember. Hallottuk, hogy az uj törvény szerint a

Next

/
Thumbnails
Contents