Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-08 / 2. szám

10 MAGYAR PAIZS 1914. január 29. hiszen ő színarany igazságot irt ki. Neki felmondottak, kénytelen két házzal odább menni. Igaz tehát, hogy az üzlet feloszlik. 6 nem irta, hogy az üzlettel végleg felhagy. Arról meg nem tehet, hogy a nyomda kisebbre szedte az itt szót. Nyissa ki a közönség a szemét, akkor azt is meglátja. Igen sok az ilyen felírás is: Rövid ideig önköltségi árban. Az áruk mélyen a gyári áron alul lesznek elárusítva. A naivabbak azt hiszik, hogy valami nyomós ok miatt szab a kereskedő olcsó árakat. Hozzá mennek tehát be, nem pedig a szomszédban levő, czédulátlan boltba. Odébb a másik kereskedő ilyen felírással ravaszkodik: Leltározás miatt 10 százalék engedmény. Az egyik boltban az állványokat megtoldják, a falban kályhacsőnek lyukat vágnak. Ez jó alkalom arra, hogy a kereskedő ezt irja ki: Az építkezés tartama alatt 33 százalékkal leszállított árak. Miért épen 33 százalékkal, mikor ilyeu százalékkal nehezebb a kamatszámítás? Hiheti é a kereskedő komolyan, hogy a közönség elhiszi, az ilyen precziziós hazugságokat? Sok helyen hiányzik a magasabbrendü fifika, s csak ilyen szimplex módon csalogatják az utczán rohanókat: Most olcsón vásárolhat. Van-e olyan jóhiszemű lélek, aki csak azért megy a boltba, mert ilyen felírás fityeg rajta? A következő felírásban már több a rabulisztika: 30 olcsó nap. A czédula persze künn van — éveken át. Van egy kereskedő, aki havonkint változtatja ezt a három felírást: A hó eleién olcsó napok. A hó közepén olcsó napok. A hó végén olcsó ndpok. Megkérdeztem az illető kereskedőtől, hogy mire spekulál e felírásokkal? Szerinte a közönség azt hiszi, hogy hónap elején azért olcsóbb minden, mert több pénz van és kevesebb haszon mellett nagy forgalmat akar a kereskedő csinálni. Hónap végén azt hiszik, hogy azért olcsóbb minden, mert pénz fogytán, a forgalmat olcsósággal kell emelni. Hónap közepén pedig gondoljanak azt, amit akarnak. Jól ismeri mindenki ezt a felírást: Csődtömegből veit áruk kiárusítása. Hát, lehet, hogy hónapokkal azelőtt vettek néhány darab árut csődből, de az bizonyos, hogy most különféle üzletből kiselejtezett, sürü időközökben összehordott árukat rendes áron, prima áru gyanánt árulnak, hazug czégér alatt. A kereskedők azt hiszik, sok esetben bizonyára látják is, hogy a szines czédulán kiabáló kartárs jobban boldogul. Ezért aztán ők is nekiállanak és gyártják az ilyen felírásokat: Családi eset miatt nagy árleszállítás. A beavatottak azonban tudják, hogy az illető kereskedő árván, család nélkül álló agglegény, teljesen lehetetlen tehát, hogy nála bármiféle családi esemény bekövetkezzék. Végig sétálunk két nagyobb utczában s még a következő felírásokat irtuk össze: Húszezer darab selyemblúz olcsón eladó. — Ritka alkalom — Nagy partie-eladás. — Csak rövid ideig! — Csak e héten bámulatos olcsó árak. — Áthelyezés miatt feloszlatás. — Figyelj az árakra 1 — Házlebontás miatt olcsó kiárusítás! — Tulhalmozott raktár miatt olcsó árak! — Leszállított occassio-árak. — Figyelj a bámulatosan olcsó árakra! Sok kereskedő szines, apró czédulákkal teleragasztja még a bejárat padlózatát és menyezetét is. Nincs az üzletének külső terén egy tenyérnyi hely, melyet ne borítana a rikoltozó papírszeletek szines mozaikja. | Budapesten minden második házat most újra építenek. Ezért jóformán minden, második üzlet ! azt a felírást viseli, hogy feloszlik. Az ember • mintha csak a fővárosi kereskedelmi élet oszló tetemei között sétálna . . . A kiáltozó czédulák egyáltalán nem alkalmasak ana, hogy bárki is a fővárosi kereskedelem korrektségére, szolidságára következtessen. Ezek a hangzatos, lármás felírások kétségkívül ártanak a tisztességes kereskedőknek. Külföldi nagy városokban példátlan egész utczasoroknak ilyen tarka felczédulázása. Annyi bizonyos, hogy a j teletorokkal orditó felírások túlnyomó része hazug, a közönség félrevezetését czélozza, ezért tehát erkölcstelen. Az ilyen túltengő erkölcstelenséget pedig nem volna szabad első sorban megtűrni a kereskedők társadalmi fórumainak. A kartársi becsület nevében kelleno az ilyesmi ellen hatásos módon fellépni. A hatóságnak pedig kötelessége, hogy a magyar kereskedelem jó neve érdekében fellépjenek a nagymérvű szédelgések ellen, amelyek nemcsak a fővárosi, hanem az egész magyar kereskedelemre árnyat vetnek és a szerény korrekt módon működő kereskedőknek tisztességtelen versenyt csinálnak. Egyébként pedig ideje lenne, hogy a közönség, különösen a vidékről felránduló közönség visszautasítsa a hiszékenységére, vélt korlátoltságára alapított trükköket éspártfogásával azokat a kereskedőket tüntesse ki, akik megmaradnak az üzleti szolidság terén és nem kalandoznak el az agyafúrt humbugok mezejére. Sági János. A műveltségről. Van e nemesebb öröm, mint eszünk és szivünk ténykedésein végig tekinteni, s azon gondolattól áthevülni, hogy a jó Istennek belénk oltott szikráját, tanulás, kutatás által fellobbantottuk? Van e magasztosabb foglalkozás, mint szeretni a tudományt, a művészetet? Csak az igazi műveltség lehet az a hatalmas szárny, mely a köznapi élet 'durvaságai között mégis magasba tudja emelni a lelket. Ki tudna gondolni életre, nagyságra, ha elméjében a műveltség fénye nem villant volna fel? A műveltség az a kalauz, mely az ember gyarlóságai mellé van rendelve, hogy egy tisztább életen át vezessen bennünket. Minél világosabban lát elménk, annál kevesebbszer botlunk meg. Különben, kutatásra, haladásra van teremtve az ember. Mily megható szépséggel mondja még a biblia is: „Isten az örök és mindenható eszme, a magasságok Ura, a saját képére teremtette az embert." Azt mondja Emerson és pedig találóan, hogy a valóban alkotó erőt a műveltségben, a szellemi és erkölcsi hatásban keressük s mindezek magukban rejtik a komoly emberszeretetet is. Az igazán müveit és emberszerelő férfiak az emberiség vezetői és átalakítói. Az igazi műveltség és emberszeretet olyan mint a fény és meleg tenyésztő ereje. Egy, a szó igazi értelmében tanult ember becsét egyedül intellektuális, tehát műveltségi súlya határozza meg. A műveltséget nagy önuralommal, nagy önfegyelmezéssel lehet megszerezni csupán. A műveltség egyébként nem kizárólag a tudásban még kevésbé a sok mindenféle tudásban, hanem az életre alkalmas szellemi és gyakorlati képességekben rejlik elsősorban. Ennek az életrevalóságnak a tiszta becsület és morális érzék alapján kell állania. A tudomány egymagában, ha nincs okszerű és jóravaló viselkedéssel, helyes nézettel, nemesebb felfogással, érző szívvel, • szerető lélekkel kapcsolatban — semmiképea sem műveltség. Az igazi műveltség tehát úgyszólván a szellem egészsége. A művelt ember előtt nem a külsőségek, hanem a belső értékek a döntök. A müveit ember műveltségének legnagyobb, de egyúttal legszebb bizonyítékát akkor adja, ha egyszercsak nyugalmára, élte csendjére a szenvedés napjai borulnak. A jólét és szerencse napjaiban magát föntartani tudni, kötelmeit niven teljesíteni, ahhoz még nem kell valami na^y lelkierő, de nehéz körülmények között Í2mondaui tudni, nyugodtan szembenézni a balsorssal, a fáidalmat elviselhetővé tenni, a csüggedés peicz^iben viga-ztalót, reményteljest keresni, ahhoz nagy erő kell, az már nagy lélekre mutat, mellyel a kevésbé művelt ritkán bir, hanem azu'án az iuen, kinek elméje, szive művelt és finomuP. A hazának, az emieriségnek igazi nagy szüksége van arra, hogy miuél több ember valódi műveltségre törekedjék, ugy érezzen és tegyen becsületesen. A művelt embernek érző szive van értelme mellett a valóban szerencsétlenek iránt részvét és szánalom honol belsejében, --őt még a csapásoktól meglátogatott ellensége iránt is. Minél műveletlenebb valaki, anuál inkább csak magára tud gondolni, annál kisebb mértékben érez mások iránt szánalmat, mű - ei^ti^osé^ében nem tud arra a tudatra felemelkedni, hogy hiszeu uincs ember, kit kisebb-n^gynbb mértékben a szenvedés itt e földön kikerült volna. Itt uem arról az emberszeie!etr<l, em az utczán emlegetett demokráciáról vau a szó, mely kívánja tőlem, -- hogy pénzemet és egyébb vagyonomat dologtalan csavargókra pazaroljam, óh nem! Mert emberszerető valaki, annak még nem kell minden utczas/ösJ< ien mindenkivel ölelkezni. — Itt arról az ember^zeretetról van szó melynek lángja egykoron itt a földön ott reszketett Jézus, Mózes. S/.ukratesz szivében, mely a legnagyobb önfeiáldo/.á ra bevitette édes magyar hazánk legnagyob ja : Szent Istvánt, Szent Lászlót, IV. Bél it, Huuy.idv Jánost és fiát Hollós Mátyást, II. Bákóczi F THiic/.et, Seéchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, D ák Ferenczet, Eötvös < Józsefet stb. stb. A műveltség egyik fő sfüé'ieszköze, fő czélja a valódi emberszeretet: a legmagasabb kulturczél a sokszor félreértett, P>> zul félremagyarázott humanitás. A szeretetlenség, a más>ai való nemtörődés, a rideg önzés okozza az timiier érzelmi világának kinövéseit, a társadalmai beteg züllését. Csak az a nemzet lühet na

r y é- művelt, melynek apraja-nagyja, gazda.|a -zegénye, főrendje és napszámosa ki-ki a maga körében dolgozik. Az emberi élet u mutatói a munka és emberszeretet. A le^uagyobb ész is csak akkor ér valamit, ha érző szívvel párosul, mert hiszen az emberi erő véges, a legnagyobb ember is rászorul a kicsinyre: egymás hiányai kell pótolnunk közös akarattal és jobb indulattal, azért kell emberszeretőnek lenni a legnagyobbnak is. Csak az tudja mi hatása van az emberszeretetnek, ki maga is szenvedett, ki maga is küzd itt a nyomorral. Az igazi emberszeretet gyakorlása önérdek nélkül történik, azért oly szent érzés az, mert az örök emberinek tiszta forrásából fakad. Törekednünk kellene minél többnek, hogy az utókornak nemzedékei, tehát a mi gyermekeink is boldogabbak és megelégedettek legyenek, lelkesebb, derűsebb legyen a jövő, ne oly nyomorultan erőszakos, mint a jelen, amikor majd több lesz, sokkal több a müveit, önálló független lélek s e müveit lelkek emberszerető