Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-03-05 / 10. szám

XV. év. 191

4 márczius 5. 10. szám St6fla«téri ár : MtJ é«« i kor. 04 f fét én* 2 kor 04 f Sagytér* 1 kor. 04 f «£?•• iiíb 8 fillér. aox^HsieSKstd. ZL HIox»-vá1:IbL Laj os Hirdetéstk dija megegyezés szériát Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: WlasicB-utcaa 8, 3L. B 3ST Q L FűKHlsTOZ BOH3ái.T GhYÖKGIjr lap <J ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Hasznos akció. Előbb Erdélyből, most meg Zomborból jfln fcire annak, hogy a névnapok ellen összefog a város irányadó népe. A hirre gondolkodóba esünk. Bácskából, a sirva-vigadó ország kövér humuszáréi száll a hadüzenet A névnapok ellen s ugy tűnik tel, mintha a régi jó világot sirató lelkünk mélyén sebet ütött volna a bácskai híradás. Ugy tűnik, mintha tradíciónkból veszítenénk, az életkezdés ezernyi gondja bárdolva hasogatná * régi jó idők poézisét. Ha már a Bácskáitan sem kell a dáridó, a czigány, a hangos jókedv, akkor nagy bajok lehetnek ebben az országban. A virtus, innen a jókedv fészkéből ; a Bácskából bocsátotta szárnyra a legendákat, amelyekről történeteket beszéltek az országban mindenütt, ahol mulatni vágytak AZ emberek. Még is : nem tudunk megindulni ősi tradíciónknak eme haldoklásán. Valahogy ugy érezzök, ideje volt a dinom dáuomokat beszüntetni. Az élet, a küzdés nagy hamvazószerdája *z embereket megállásra, magukba szállásra birja. Minek az oktalan költekezés, mikor a kaputos emberek ezrei síükösen élnek, minek versenyezzünk abban, hogy adósságot-adósságra halmozzunk ? Azzal tisztában vannak a Bácskában is, hogy az egymást túllicitáló családok dinom-dánomjai, melyek a kora reggeltől belenyúltak a késő éjszakába, veszedelmesen megingatták azokat, akiknek a határban nincsenek száz meg száz holdjai, csak ugy élnek máról holnapra a fizetésből. Előbb egy, azután több ember vált ki a mulatozók sorából s amikor már elegen voltak, amikor hiába vádolták meg őket fösvénységgel, garasoskodással, a családi személyek, visszavonuló em berek mosolygásán megakadt a mámoros emberek szeme és most a józanság hadat üzen a névnapoknak. Nagy, országos jelentőségű dolog ez, nem árt, ha mentől többet foglalkozunk vele. Nemcsak a garasok megmaradását jelenti ez a vérnélküli harcz, de a néperkölcsök javulását is. Mihelyt a régi udvarházakból nem hallatszik ki a tivornya hangja, a nép is alább hagy a kurjongatással és nem vágyik a kocsmába. Megmarad a garasa, meg az egészsége is. Ha tehát komoly a zombori akció, jelentőségét nem lehet kicsinyelni. De ha csak amolyan szalmaláng, akkor el se kezdjék ! Nem sokat érne, ha a ncvnapot abba hagyvs, más keresett és képzelt jogezimen meginnák azt, amit elvesztettek a réven. Hisszük azonban, hogy a zombori akciót komoly asszonyok mozgatják és ha ők akarják, bizzunk a sikerében, & siker országos követésében. Vemer Jenő. Mi szabad? Mi nem szabad? A soproni Iparkamara, melyhez mi is tartozunk, egyes kérdésekre magyarázó feleleteket ad. — A vármegyénkre vonatkozókat közöljük rendre. XII. Nagykanizsai főszolgabíró ; Reáljogu kéményseprő-iparnak bérlet utján való gyakorlása esetén a bérlő részére az iparengedély kiadandó-e ? 5795. Vélemény : Sch. Zs. kóményseprőmester; csáktornyai lakos, föllebbezésének hely volna adandó és ehez képest a V. L. I. nagykanizsai lakosnak 1912. évi április hó 5 ikén 2064. szám alatt hozott határozattal a nagykanizsai (zalavármegyei VII.) kéményseprő kerületbe osztott községek területére nézve kiadott kéményseprői engedély az utóbb nevezettnek a reáljogu ipar bérlőjeként való egyidejű nyilvántartásba vételével visszavonandó volna. A tényállás ugyanis az, hogy V. L. I. nagykanizsai lakos a zalavármegyei VII. kerületben reáljogon kéményseprőipart űző özv. M. J. né nagykanizsai lakostól a kéményseprő iparjogot bérbe vette. Tekintettel tehát arra, hogy az, ipartörvény 24. és 44. § ai az iparnak (reáliparnak is) bérlő által való gyakorlását megengedik ; tekintettel továbbá arra, hogy a bérlft a törvény 41. §-ában fölsorolt föltétetek fenforgását igazolja : a bérbeadónak ós bérlőnek a bérletre vonatkozó bejelentése tudomásul lett volna veendő a bérlőnek az ipartörvény 41. § a szempontjából való nyilvántartásba vételével. , Az iparengedélynek a bérlő részére való kiadása téves volt egyrészt, mert a bérlő nem önáiló iparos (ilyennek az üzlettulajdonos Egy régi imádságom. üram, veled én pörbe szálltam ., . . Egedre köveket dobáltam 8 most hullanak rám garmadában. Urain, a kövek z útnak, fájnak, Lelken ütnek, seiven találnak. Vess viget már pörnek, csapásnak, Tudod, hogy nem magamért kezdtem, Oltárhoz egy angyalt vezettem 8 te ránk se gondoltál egedben. 8 elhagytál, el, gondban, nyomorban 3 mikor már már porig lerogytam, ő jajgatott s in követ fogtam. Nétd, nézd Vn.m, mott már imádunk, Ant is tudod, hogy kire várunk . . . Oh didi meg hát a» árvaságunkl S nésd, nézd Atyánk, mi félünk, félünk . Jövel, jövel s maradj itt vélünk, Egy uj lélek nevében kérünk. 1879. JEKEY jíLADAR. flroszlengyelországi uti emlékek. A szegény szabadságvesztett lengyel nemzet lakott helyein száguld a vonat. Rawaruszka után még apró jelentéktelen helyiségek sorra következnek. A vonat egyszerre magáll. Kinézek az ablakon. Tomaszow az állomás. Oroszlengyel határ és itt jelentkezik már az orosz. A vasúti kocsik lejárója előtt fegyveres katona áll. Több tagu fényes ruháju társaság lép a kocsiba, mellük tele aranyozott paszománnyal és érdemrenddel. Ez uraknak félelmetes sora előtt lépünk egyenkint elő, akik megnézik útlevelünket, arezunkat és kutatják talán még gondolatainkat is. A lengyel és az orosz, no meg a zsidó utasok, nagy alázattal és néma félelemmel tekintenek a csillagos urak haragos ábrázatára. Fegyvervillogás fogadja a békés utast oroszlengyelország határáu, hát aztán az isteni czár birodalma minő lehet, ha már a küszöbét, még pedig a külső küszöbét, ennyi fényes katona őrzi ? Nincs itt hangos szó, utasok türelmetlensége, néma alázat, és meghajlással fogadja mindenik a vizsgálat alapos lefolyását. Türelmetlenül várom a pénztár megnyitását, az oroszok pedig isteni nyugodtsággal. Tomaszt/Wból Hrubieszóv felé 7 órakor indul a vonat, már csak egy negyed óra választ el tőle és pénztáruyitás még nincs. Senki sem zúgolódik, várok tehát ón is . . . A vonat eliobog! Gondolhatni boszuságomat. A váróterein nagy, de sötét és piszkos és tömve vau utazókkal. Az egyik sarokban ezernyi gyertyafénnyel van megvilágítva az oltár, elótte a bigott orosz utas térdel és imádkozik. A legközelebbi vonat egy óra múlva indul. Kezdek érdeklődni a viszonyok iránt. Egy elegánsan öltözött ifjú, szabatos német nyelven int a türelemre: Asszonyom, mi reggeltől várunk és mégis várunk, talán ma elutazhatunk. D« eme vigasztalás ismeretlen fogalom előttem. Mert a menetrend kezemben van és a vonatok indu* lása Is bele van vezetve és utazni még sem lehel! Megszólítok egy vasúti alkalmazottat. Azt feleli: Nincs jegy! Ha jut akkor kap! Ez is furcsa az eszemjárása előtt!.. . Minden vérem felkorbácsolódik e hanyag teljesítés láttára. De ekkor eszembe jutott a muszka lelkiismereti Türelmemet elvesztem, odafurakodom a pénztár ablakához és —bezörgetek magyar vérű eréllyel. Persze az ilyen merénylethez nem igen lehetnek hozzászokva, kinyílt az ablak. Szembe találom magam egy bámész arczu, megdöbbentő tekintetű és sok sujtásu arannyal éke~ ruháju