Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-03-05 / 10. szám

2 MAGYAR Í'AIZS 1914. márczius 5. tekintendő) s mert a felelősség elvére alapított kerületi rendszer egyáltalán, bérbeadónak reáliparjoga meg különösen is kizárja azt, hogy ugyanarra a kerületre két iparengedély adassék ki { másrészt meg azért, mert az eogedélyhez kötött ipar bérlőjének iparengedéllyel való fölrubázása a bérlőt a bérbeadóhoz való függő viszonyából kiemeli, a bérbeadótól függetleníti és vele egyenjogúsítja, amire a bérleti szerződés alapot nem ad. Tkalcsecz Péter, Csáktornya: Szatócs- és korcsmaüzletet mily föltétellel terjeszthetne ki sertések ölésére és sertéshús árusítására ? 5961. Vélemény: Sertések iendszeres szúrása és az így nyert sertéshús árusítása a hentesipar körébe tartozik. A hentesipar azonban a képesítéshez kötött iparágak közé soroltatott és így ez iparág önálló üzésére vonatkozó bejelentést a hatóság csak abban az esetben veheti tudomásul (iparigazolvány kiadása alakjában), ha a bejelentő fél igazolta képesítettségét (ipartörvény 4. és 6. § ai), vagy ha képesítettséggel bíró üzletvezetőt alkalmaz és jelent be. (8. §.) Az alsólendvai Hadik-múmia. — Pnszlu'óban az „emberbőr'. — A fővárosi és egyes vidéki lapokat bejárta a minap a hii, hogy Hadik Mihály lovagnak 500 esztendős múmiája — amelyet 1728. év óta az alsólendvai szentháromság-hegyi kápolnában őriznek — pusztulóban van. A hír, sajnos, igaz. A csodás emberbőr, amely évtizedeken keresztül mondhatni brutális elhanyagoltságban hevert a kápolna egy félreeső zugában s amelynek méltó állapotba helyezését a »Magyar Paizs« is felháborodás hangján hangosan követelte több ozikkben annak idején, tényleg oszlásnak indult az utóbbi időben ugy, hogy el kell temetni. Hadik Mihály lovag, a hires törökverő hós kapitány, mint tudvalevő dolog, 1603. év julius 3-án halt meg vitézi halállal az alsólendvai vár védelmében, amelynek BáLffy Kristóf voltakkor a tulajdonosa. Egy tatár kardjától halt meg Hadik, amely a fején a jobb szeme felett a homlokcsonton ejtett halálos sebet. (A vágás helye ma is tisztán látható.) A holttest egy mély vízmosásba esett olyformán, hogy lábainál fogva egy kiálló fagyökérben fennakadt s ilymódon a vér a rettenetes fejseben át kifolyt. Ilyen állapotban akadtak rá három nap múlva Bánffy Kristóf katonái. Bánffy Kristóf, a Lyndva vár tulajdonosa, a holttestet a Szentháromság hegycsúcsán, a mai kápolna helyén álló váracs-szerü építmény kriptájában temettette el, ahol 1728. évig, vagyis addig feküdt Hadik, amig valami Gludovácz nevü család a váracs romjait el nem hordatta, a kriptát szét nem bontatta, hogy a váracs helyén a mai kápolnát felépíttesse. Akkor találták meg a múmiát egy rézszegekkel kivert koporsóban, amelynek fedőlapján ez volt olvasható: »S. AG G. D. MICHAEL HADIK S. C. R. CAPITANEUS MDCIII.c A holttestet teljesen ép állapotban találták meg, bőre, csontjai csodálatosképpen épen maradtak, az egész test — nyilván a meszes talaj következtében — préparálódott, ugy hogy még a szemek színe is megmaradt. A holttestet a kápolna oltárjában helyezték el, honnan néhány évtizeddel ezelőtt a kórus alatt levő kamraszerü fülkébe került egerek és használatból kiment templomi kegyszerek társaságába — teljesen mezítelenül, koporsó nélkül. Ebben az időbon a csudás múmia — amelyért a bécsi és budapesti muzeumok kincseket ígértek — a gyermekek játékszeréül, gunytárgyául szolgált. E sorok írója, számtalanszor látta, hogy vásott polgáristák kihozták a kápolnából a holttestet, nekitámasztották a falnak és gummi puskával lövöldözték. Máskor meg annak volt tanuja, hogy a templomszolga boros fővel megtánczoltatta a múmiát. Eanek az állapotnak akart végetvetni e sorok írója akkor, amikor a szerkesztése alatt levő újságban, az íAlsólendvai Hiradóban« gyűjtést indított a múmia felöltöztetése és üvegkoporsóba helyezésére. Ebből az agitáczióból a < Magyar Paizs« is bőven kivette a részét s neki is része van abban, hogy néhány hónap alatt 1000 korona összegyűlt a kegyeletes czélra. A pénzt — mikor már együtt volt — Alsólendva köíség képviselőtestülete vette magához s egy saját kebeléből alakult ad hoz bizottságra bizta a további teendőket. A kegyeletes szándék azonban rosszul sikerült. A bizottság ugyanis azt tette, hogy a kápolnában a kórus alatt a falba vágatott e.^y üreget, annak alját és oldalait kiczementeztette az elejét beüvegeztette és a nedves czementre rátette a mezítelen, csak egy koszoruszalaggal átcsavart vasúti tisztiéi. Erélyes hangon szólok: Uram. nekem még ma okvetlen el kell utaznom, kérek jegyet Hrabieszóvig, fáradságáért szívesen adok másfél rubel borravalót! • Az ablak orrom előtt becsukódik és e szó hallatszik át onnan: Pészjá venger! (Kutya magyar!) Sebaj goudolom, ha kel! hát várok tovább éV tűnődöm azon mint ösmert rá származásomra. Pár perez múlva kihozta nekem a jegyet egy vasúti altiszt, persze szigorúan számot tartva az ígért borravalóra is ! . . . A szegény, csendes utazók szomorúan néztek utánam, nekik nem volt másfél rubeljük borravalóra. * * * Az éa utolsó állomásomig hosszú az u

b, az orosz-lengyel birodalom szivén keresztül egy éjjel és egy nap folyton száguld a vonat és mi minden átszállás nélkül vágtatva tesszük ez utat. Nagy esemény, ha egy kis állomás mellett megáll a gözparipa. Ilyen helyen összecsődül a nép, a vidék lakossága előhozza eladni valóját. Nyers bőrt, tojást, tyúkot és ami szegénységétől kapható és megindul a vásár a vonattal. Ünneplő ruhába öltözötten jön a vásárra e nép és oly boldog, ha néhány kopekért túlad a holmiján. Elnézem e jámbor népet, aki itt él elszórva e kietlen vidéken, szegénységben, nyomorúságban és nincs hűebb társa és vágyainak fékentartója, mint a kancsuka. Itt mindent szabad tenni, "csak vélé'Öiényt nem szabad nyilvánítani, annyi nyomorékot sehol sem látni mint itt, még a vonatok is meg vannak szállva koldusokkal és tolakodó kéregetőkkel. A nép csendes, de piszkos ós fanatikus. Az egyenruhának és a reverendának van itt nagy tekintélye. A falvak helyzete kétségbeejtő, sártengerbe helyezett odúkban lakik 9 nép. A kulturális intézmény még a városokban is nagyon kezdetleges. Az idegen országbelit árgus szemmel őrzik, legyen az férfi vagy nő, szállodai lakásán több egyenruhűs tisztviselőt kap látogatóul, akik mindnyájan ugyanazt a kérdést teszik fel az embernek és jegyzik a feleletet egy sötétzöld fedelű könyvbe. De mint a vasúti jegyváltásánál, ugy itt is, a főbb tisztnek nyújtott borravaló megszünteti az alkalmatlan látogatókat. De amikor tovább utazom, még beljebb a hóval befedett, nyomorult és piszkos vidéken, eszembe jut az Atyuska fehér birodalma, — amely innen alig 95 versztnylre kezdődik, — hogy az meg milyen is lehet? Bizonyára egy nagy börtön, amelyben a kancsukás felügyelők uralkodnak, s amelynek minden zugából éhes farkasok vonítása hangzik, mely elöl ijedteu bújik hideg odúiba az éhes, alázatos orosz . . . Jaczkovics Miklósné. múmiát. A fenmaradt pénzt pedig — amelyet a felöltöztetésre adtak a jószivü adakozók —'misealapra fordította a bizottság. Ez történt tavaly. Tavaly óta pedig az történt, hogy a czement nedvessége felszívódott a múmiába, amely penészedni, majd pedig rothadni kezdett. Az enyészetnek ezt a pusztító munkáját igyekeztek ugyan meggátolni azzal, hogy a múmiát kivették az üregből és megszellőztették, de ez mitsem használt: a múmia pusztul, bomlik hétről-hétre jobban, ugy, hogy illetékes körök most azzal az eszmével foglalkoznak, hogy a holttestet eltemettetik, aminek legközelebb már meg is kell történni, mert a valamikor kincsoket érő múmia rövid időn belül teljesen elrothad. Hadik Mihály lovag 300 éves múmiája tehát eltűnik a föld színéről s egy történelmi emlékkel, amely a kis Alsólendvának sokáig nevezetessége volt, ismét szegényebb lesz amúgy is szegény, nemzetünk! (Alsólendva.) Oszes&ly M. Vxktor. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg rend. tan. város [polgármesterétől. 2530. 194. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy Nagykutas közáégben egy kisebb fajta lompos vöröses szőrű, begyes fülű veszettségre gyanús eb garázdálkodott és egy ember és több kutya megharapása után állítólag Zalaegerszeg irányába elkóborolt. Enaek következtében az 1888. évi VII. t.-cz. végrehajtási utasítás tárgyában kiadott 40000. sz. rendelet 188. §a értelmében elrendeli, hogy a kérdéses eb kóborlásának, illetve feltalálásának idejére, Zalaegérszeg r. t. városban az összes ebek harapás ellen biztos szájkosárral ellátva pórázon vezettessenek vágy megkötve és elzárva tartandók. Egyúttal "

;pedig felhívom a város közönségét,' hogy a kérdéses eb feltalálása esetén valamint saját ebeik bárminemű megbetegedéséről hozzám és a .városi m. kir. állatorvoshoz azonnal jelentést tenni kötelességüknek tartsák. Végül felhívom a város közönségét, hogy jelen rendeletemet a legszigorúbban megtartani annál is inkább kötelességének tartsa, mert a szabadban szájkosár nélkül járó ebek a fenálló szabályok értelmében kiirtatni és tulajdonosuk ellen a kihágási eljárás folyamatba tétetni fog. ! Zalaegerszeg, 1914 márczius 1-én. i ! Dr. Korbai sk., polgáimester. Heti hirek Helyiek. KBárczius Í5, Ezt a nagy magyar emléket Zalában megünnepelik majdnem minden községben, minden iskolában. Megemlékeznek minden kis körben a nagy hősökről és vértanukról: Petőfiről, Kossuthról, Gróf Batthyány Lajosról, Cáány Lászlóról és a többiekről, akik a szolgaság eltörlésével, az egyenlőség és igazság predikálásával előbbre vitték a magyar nemzetet az emberiség fejlődésében. Megemlékezünk e nagy hősökről különösen ebben az évben azért is, mert egyik nagy vértanú társuknak Csány Lászlónak, épen ebben az esztendőben szándékoznak felállítani a halhatatlanság szobrát. Zalaegerszegen, eddigi tudtunkkal, négy kör, s azonkívül a város közönsége fog ünnepet ülni. Délelőtt 10 órakor a felsőkereskedelmi iskolának ifjúsági köre tart emléket, 11 órakor a főgimnázium olvasó éa szavaló köre, délután 4 órakor az Arany Bárány nagy termében a város közönsége — együtt az irodalmi és művészeti körrel, s ennek közreműködésével, — délután 6