Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-11-26 / 47. szám

4 állat a harmatos égi virágot! Ösz hajad, édes apám! a véres porba tiporták?s hol vagyon, oh hol van most ékessége szememnek? dísze, virága a harcnak s honszerző magyaroknak ? Életem és lelkem ragyogó jó csillaga hol vagy? Hös Ete, hol jársz? aki tüzet gyújtál szívembe szelid szerelemmel; felgyujtád e kicsiny kis házamat, ég lobogással s túlról vad csatazajban szerzesz hont a magyarnak. Hajh, boldog s boldogtalan én! vajon élsz e világon? Oh, ha lovak patkója taposta ki szép melledből a szivet?! Nyeljen el a föld engemet itt e rengeteg öblén, vagy tépjék szét testemet erdők vadjai rögtön. Igy szóltál deli Hajna te csordultig keserűen, és nagy síró kék szemeden a nap ragyogása mosolygott... Nyargaltan-nyargalvást hát csak ott terem egy ló; Árpád harcából jött, vagy tán küldte a tündér, égből küldte talán jóságosan ezt a segítőt. Tomboli a neve s ismeri a járt utakat egyként. — Jer, elviszlek bánatos asszony tisztes apádhoz; elviszlek deli hősödhöz. Nem halt meg a harcban. Élnek testvérkéid is otthon ösz Huba karján. Megtért hősöd is a gyilkos fene harcok öléből; csak fáradt s Bodrog vize partján édesen alszik, mint barlangjában az oroszlán csendes időben ... De ne fecsegjünk, ülj szaporán föl s viszlek amerre vágyad óhajt, amerre szived sürgése parancsol. »Menjek-e, mint villám, vagy mint a gondolat, ugy-é ? Vagy pedig a rohanó szélvész, mely este megindul s reggelig a roppant földet pusztítva bejárja?' — Oh vigy, vigy szaporán jó Tomboli, merre szivem hajt. De ne vigy ugy, mint villám, sem mint gondolat engem, sem mint a rohanó s pusztító szél: hanem ugy vigy >Gondosan és szaporán, hogy hősöm is épen öleljen, s én is erős harcos kebelét ép karral öleljem, s míg oda elsietünk, a nap magasabbra ne szálljon.« Tünde fejér paripán szaporán közeleg szép Hajna a hőshöz, s nem gondol vele, ág ha szakasztja, lerántja lepelke ruháját. Szíve nagyot dobban látásán vig örömében Nagy tölgy hűs árnyába hanyatt az ifjú levente nagy küzdelme után nyugton s édesdeden alszik. Sürü sötét nagy barna haját szellő emelintgeti a vállára bomoltan. És nem tudja, mi boldogság szállt földre a menyből: Feje körül repdes s hallgatja a szíve verését... Hálát ád Istennek is, a magyarok hadurának. — Hallgat a száj, szép gondolatában a szíve beszél csak: Oh, be mi jó látnunk most a nap alatti világot! Jaj, de mi ott a nyakán? vér csorg vállára nyakáról. Nemzetedért, érettünk s érettem van ez is mind... De sietek, »bekötöm sebeit leves úti füvekkel,' s fölverem álmából; nem jó sebesültnek az álom. '... S jobb most elhallgatni nekem, mint írni szerelmet. Mondani s irni kevés, ha beszélnek a szívek. Szép deli lány, bekötéd sebeit leves úti füvekkel s együtt mentetek ösz Huba hajlékába atyádhoz. „Tomboli jó lovadon te közel mellette röpülvén, Szép szemedet szemein, szerelembe merülve [mulattad." S kétszeresen boldog voltál, hogy ifjú szivednek honszerző csatatérről jött hös szerze nyugalmat. IV. Hol van a hös, s deli Hajna hol van? Csendesség van Bodrogközben, s ősz Huba hajlékában is békesség és boldog szerelem van. Meggyógyult a vérző seb leves úti füvektől. Megszűnt a kétségbeesés a féltő aggodalommal együtt. Hős Ete és Huba gyermeke, Hajna, szelid szerelembe merülve mulatnak. De csak futó pillanatként. Még nincs vége a harcnak. Csak a bodrogközieknek van nyugodalmuk. Odább a nagy folyam mentin a honszerző csata zúg riadással s ép ember nem nézheti ezt bekötött szemmel, henye módon. Hogy kötné be szemét Ete, a bus harcoknak ragyogó szép csillaga, fénye? Messze kívánkoznak rettentő karjai innen ... «Alpár vérengző riadalmai gyújtanak engem,« szól a szelid lányhoz keserű szóval, s keserűbb szívvel tovább száguld .. . S többet nem látjuk, hírt sem hallunk róla; sem róla, sem deli Hajnáról. Elesett dicstelenül talán a hös? Porba vegyült nemes vére? Teste hever temetetlenül erdő szélen? ott marcangolják a vadak tán? S nyitva maradt száján a szelek játéka tanul dalt? S hü jegyese, szép májusi tavasznak gyönge virága o.thon, csendes Bodrogközben, elfonnyada árván? Rálépe a sors s összetiporta bután, gonoszul tán? mint szép réti virágra az ökör-csorda rálép s összetapossa? Vagy hűtlen lett, ez vagy amaz?... Titkon mindeniket megkönnyezzük ... De ne féljetek... nem vesztek el ök, sem a harcban, sem sátánnak a csalfa cselétől. Élnek bennetek is, késő százaknak gyermekei!... Élnek bennetek is; s valamint lobogó vérrel szerzék meg e földet: őrt állnak vala ébren száz esztendők hosszú során át s karjaitokban és agyatokban hü gonddal lángzó vérök védi hazánkat. — Elzúgott a harcok fergetege. Tova illant megszeppenve Zalán, a hős bolgárnak erős fejedelme, büszke vezére s búba merülten csak nézte sajátját.« És a magyar gyerekek nagy munka után szent áldomást ültek. Mindenik ifjú vitéz szent frigybe köté jegyesét, — édes, erős szerelemmel. Ott vala hős Ete is, mert ha van ünnepi napja, dicsőség s győzelmi napja magyarnak: hős Ete szelleme az. S deli Hajna is ott vala, menyasszonyi fején harmat-cseppektöl gyöngyös koszorúval, melyre a száz színben ragyogó bokrétát Bodrogpartján szedegette dalolva s rakta csokorba. Díjúi vitte ragyogva szemének hajnali fényét s vitte dijúl hullámzó tengerét hajnalölű kebelének. S vitte jutalmul hajnalölü kebelében a szivet. Égi jutalmak ezek mind, a leghősebb lelkű vitéznek. Hajna is ott vala hát a sze^t csata végén megkoszorúzni a hőst szere

r lemmel, s ott vala nemzeti létünknek kezdésén, hol csendes fészket raknak, békés nyugodalmat szerzenek s otthont alapítanak a maradéknak. • ii Ott volt, mert ahol eggyé van forradva a nemzet; hol közös elszántsággal törnek előre a hősök; hol a vitézség nyert hadakat nyom s nemzetet alkot s a szabad uj nemzetnek boldog földi hazát ád, gazdag földi hazát, hol békén a magyar éljen : Hajna is ott, a magyar lány. S ez a Hajna szerelme. Nem vesztek el ők ; deli Hajna magyar lány, él amig érdemet és hőstettet kell koszorúzni. S hős Ete nem hal meo\ míg szőke hajú szép büszke magyar lány. él a világon. ' ,, Egő sóvárgásként élnek az ifjúság erejében, téli estéknek szomorú s yig élete rendén, a mesékben s tarka bohóságokban; epedő sóvárgásként ott égnek élve, remélve az aratók dalában, a pöröly csattogásában, kunyhókban, palotákban, istent dicsérő szent templomi énekeinkben s országot kormányzó bölcs nagy népi tanácsban, s ha jön a baj, meglátod szelleműket ragyogón csillogni a fegyverek élin .... Itt van az ifjú nemes pár, még a magyar ég alatt, a Duna mentén, műhelyben s eke mellett, szószéken s a határon, zöldellő hegyeken, bércek-völgyeknek ölében, hol még zeng a magyar szó; itt vannak, szövögetvén édes álmaikat, ezer' esztendős örök ifjúságban, ezer esztendőnek é ök nagy küzdelmében ... • Édesen alszik a hü lány s álmát ébren is szövi-fonja, deli magyar lány, városok és falvak meleg otthonában. S hol közelében, hol távol van az ifjú, ott, hol a küzdőtér öldöklő angyala-rá hidegen fú... Oh, hogy győzedelmeskedjék most is a harci mezőkön s megtérjen diadallal, édes örömmel és hogy örök dicsőségben magyar éljen e földön: ezt várja epedőn a magyar lány. S ez a Hajna szerelme. NYOMTATVÁNYOKAT ízléses és modern | KÖNYVKÖTÉSZET! kivitelben jutányos • ár mellett állit elő jj BALKÁNY! ERNŐg :: könyvnyomdája :: ) AÍ.SÓLENDA, Főut. KÖNYVKÖTÉSZET! i - Telefon 13. szám. -