Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-11-12 / 46. szám

XV. év Iai®9g©p»s«g, 3SI4, november 12. 46. szám EtóExvtui ír ; érra 4 tar 04 f fél ínra 2 kor 04 f 1 kor 04 f fi nit uá* 8 fillér, BaerlEeaBtl Z. BCoir-^ráijlbt. Lajos Hirdetések dija megegyezés szerisí Nyüttér sora 1 kot Szerkesztőség kiadóvatai : Wlasics-utcsa 8, ' JJENGTEL FEHBISrCZ Mla^atftreat: \ BOS8É J.Y GTŐBGZ lap i ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Nemzeti hadikölcsön. A háborúra pénz kell. A nagy háborúra sok pénz kell. Minthogy pedig ez a mostani világháború túlontúl a legnagyobb mindazok k'izött, melyek a íöldgőmb területén valaha voltak és valaha lesznek, ennélfogva erre a háborúra még a soknál is több pénz kell. A pénzszerzésnek három módja van : 1. Önkénytes adakozás. 2. Adókivetés. 3. Kamatos kölcsönvétel. Az önkénytes adakozás a legszebb, mert erkölcsös. De minthogy az emberek nem egyenlően erkölcsösök : a müvelet nem vezetne biztos eredményre, azonkívül, hogy igazságtalan is Tehát ez a pont minden további okoskodás nélkül elesik. Az adókivetésnek egyetlen árnyoldala az, hogy benne a »vis«, a kényszer dolgozik, ellentéte az őnkénytességnek, vagyis a szabadságnak. A kamatos kölcsönvételnek egyetlen fényoidala az, hogy szabadság van benne. A pénzszerzésnél ez a két utolsó pont jöhet tekintetbe. Mindkettő igazságos. Nemes Marczel miniszteri tanácsos egy szép emlékiratban ajánlotta a 2. pontot: az adókivetést. Egyszersmiudenkorra, egyetlenegyszer, fizesse le mindenki, a ráeső részt; tehát ingó és ingatlan vagyona, péuze, jövedelme után az arányos részt, hogy a kivánt összeg meg legyen. A koldustól a legnagyobb úrig, — a fillértől a százezer koronás adóig mozogna a munka, forogna a vér s mindenki részese l

:nne a küzdelemnek saját nemzete érdekében, rokonja, barátja, családja és saját, személye érdekében. A hatalmi intézőség az ő jó véleményével és mélyen járó humanitásával a kölcsönvételt indítja meg, még pedig a nemzet kebelében. A németek is ezt a módot használták igen jó eredménnyel. Amint emlitém, fényoldala ennek a kényszernélküliség. Evvel összefüggőleg kegyes jóakarata lehet a hatalmi intézőségnek a szegényebb néprétegekkel szemben, hogy ezek ne szenvedjenek, ne küzdjenek, és szintén humanizmusra vallhat az az esetleges jó szándék, hogy a pénzöket gyarapítással foglalkozó pénzemberek a mostani meddő mezejökhöz képest mégis arathassanak valamit; mert a kölcsön után kamat fizettetik. S végül jó reménynyel biztathat a jó eredménnyel járó német példa. Ebben a mostani állapotban, még ha nem volna is helyes ez a harmadik mód : akkor is tüzön-vizeu helyeselni kellene s lelkesíteni kellene rá mindenkit a magasztos czél érdekében. Jó kellékei mellett még inkább. Azonban legyen szabad, csupán egyéni véleményként felsorolni a második pontnak előnyeit, Nemes M. tanácsos ur adóztató módszerének javakellékeit, szemben a harmadik ponttal. Szeriutem az adókivetésnek egyetlen árnyoldala : a kényszer. De hát édes istenem 1 az államalakulás, a nemzeti élet, az országkormányzás — kényszeren alapul. A katonáskodás és háborúskodás nincs különválva ezektől. S ilyen alkalommal még az erőszakos zsarnokságot is édes szabadságra változtatja az egyenlőség és igazságosság; mert épen legnagyobb fényoldala ennek az adókivetésnek: 1. az egyenlőség és igazságosság. A magyarok történelmében a vérszerződés óta sohasem volt ilyen egyöntetű akarata a magyarnak ; ezért 2. nem kényszer, hanem az önkénytességnek az erkölcse jellemezte volna az adó adás müveletét; 3. a kivánt eredmény már kezdetben biztosítva volna ; 4. rövidebb idő kell a müveietre ; 5. kevesebb munka kell hozzá ; (a kölcsönt 1. beszedjük, 2. visszafizetjük, 3. megint beszedjük a nemzettől) ; 6. olcsóbb, (nincs kamat); 7. az eredményben is meg van az erkölcsi magasztosság, hogy mindenki részt vesz benne (a kölcsön-módban csak a kölcsönzőknek fogjuk köszönni a haza megmentését Nem igazság, mert: Kamatot kapnak, s a visszafizetésben igy is ugy is majd mindenki résztvesz). A harmadik módszerben mindezek hiányoznak. S hogy üzleti illata van, már ezírt elesik az erkölcsi magasztosságtól. Azonban csak annyi jóoldala legyen, s ez meg van, hogy eredménnyel járhat: akkor már legyen megtiltva az okoskodás s az okoskodással járó lassusag- Legyen megparancsolva a tüzön-vizen való lelkesités országszerte. Ha járhat eredménnyel, mondjuk ki, hogy járjon eredménnyel, mert eredménnyel Ítéli járnia. A leggyujtóbb szókkal s a legtartalmasabb tettekkel rázza föl mindenki a szomszédját, hogy egész országban, nem mindenki, mert ez nem lehet, de legalább 60—70 százalék részt vegyen ebben a honmentő munkában. Jó példaadás, hogy Az Est napilap mindjárt 100 ezer koronát jegyzett; jó példaadás, hogy némelyik nagy hivatal lelkesíti és segiti, hogy mindenik tisztviselője részt vegyen a kölcsönadásban ; jó eszméje van a zalaegerszegi polgármesternek, hogy a szegény tisztviselő — tömegekben — vegyen a bankból, és jegyezzen s egyszerre fizesse le részvényét, a kamatot fizesse meg a város, s a tisztviselő fizetéséből havonként részletekben levonatik a tartozás. Jó példa lehetne ez mindenik városra nézve. De eltekintve ezektől az eszméktől: csak tegye a szivére a kezét mindenki, még a szegény tisztviselő is. Lehetetlen, hogy egy 50—100 koronás rész vényjegyet ne szerezhetne, biztos visszanyerésre, kamatoztatásra is, — amikor egy futball rendezésre, biczikli versenypályára, korcsolyapályára jegyzünk 50—100 koronás jegyeket, abban a biztos tudatban, hogy sohasem fogjuk visszakapni. — Hát csak tegye a kezét a szivére mindenki. Nem is szólva az országról, csak egy városról, csak egy családról, csak egy emberről — ha futni kell — csak egyetlen egy futást, egyetlen egy éjszakai hontalanságot, egy erdei éjszakázást, nem szólva balálról, csak egy nagy hülés betegséget nem szivesen megváltana é akárki is 50 koronával? Csak tegye a szivére a kezét mindenki. Borbély György. BRŰNNI LEVÉLMessze sirok felett . . . Messze sirok felett, Lengyel fenyők alatt Nem gyújthat lángot a Honi emlékezés Napján a holtaknak. A síri párnájuk Könnyezetlen maradt, S nem dobhatott rájuk Rögöt a rokonkéz. — Fegyverek villantak ... — Fáklya helyett ma ott Tábortüzek égnek. Szülök könnye helyeit Csepereg az égbolt És sir a pipiske . . . Jövőre nyilnalc rajt' Bálás lengyel kéznek Ültetett virági S amiért a vér folyt Ott ragyog a béke. Brünn, kórház. Ágh Abel.