Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-10 / 37. szám

XV. év. Zatwqawgqi, 8814 szeptember <0. 37. szám 'fcififtMteii ti : ím ito 04 f Mi. írr« 2 kor. 04 f H^yacrf 1 kor. 04 f BaerlceSEtd. Z. ZEIo3?^rá"tIhL Lajos Hirdetések dija megegyezés szeri«» Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-ntcia 8, < L.ENGTBL FBEBN02 MniLJEatAraai: = \ 33 O R B É Y GYÖEGÍ lap v ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE tk magyar A fővárosi nagy asszonyok indították azt az égetően szükséges munkát, hogy a háború idejére pamutból, flanelből, gyapjúból s egyéb meleg anyagokból készítsenek a katonáknak hósapkát, karmantyút, vagyis csuklóvédőt, térd és hasvédőt a hideg elbírására. A nagy nemes mozgalom kiterjed az egész orBzágra, a nemzetnek mindenik hü lányára, öregre, ifjúra egyaránt. Jobban mondva ki kell terjednie. Asszonyoknak, lányoknak az említett ruházatok készítésén kívül erkölcsi kötelességük az is, hogy terjesszék ennek a kötelességnek a hirét mindenfelé, a szomszédok, rokonok, barátok között; s terjeszszék a falvakban, a városokban, pusztákon és tanyákon. Terjesszék ezt a kötelességtudást országszerte főképen a hírlapok is. Tudjuk, hogy a hadi kormány ellátja ruházattal a katonaságot, de épen azért, mert szigorú pontosággal ellátja : szigorú pontossággal egyenlően látja el — megszabott minőségben és mennyiségben — úgynevezett uniformisán. De a rendkívüli viszonyok kivált most többet követelnek, az északi hidegség miatt s a háborúnak az esetleges tartóssága miatt, A jó asszonyok kettős okból sietnek a katonák védelmére. Evvel a társadalmi mentő munkával az állami kincstár segítségére mennek, közvetve érezvén a nemzeti szükségletet; segítségül mennek a katonának, az e^yes emberiknek, is humánus lélekkel közvetlenebbül érezvén a küzködő embertársnak fájdalmát, ütött sebeit. Ha két okból sietnek a segítségre, más tekintetben ugyancsak két okból siethetnek is, hogy mindenki részt vegyen ebben az országos mentő munkában. Ha rövid ideig tart a háború, ugyancsak kevés áldozat jut egyre-egyre; s a könnyen elviselhető áldozatot szívesen magára vállalhatja az ember; ba pedig hosszan tart a háború, akkor nagyobb lesz a szükség s a nagyobb szükség ugyancsak felhívja könyörületre a jó sziveket. Hideg Muszkaországnak északi lejtőin, őszi hónapoknak éjjeli zúzmaráin, téli hónapoknak havas földjein éjszakázni csak égő bonszeretetnek melegkeblü ifjai tudhatnak. Sokan kérdezhetik bizony lelkes hölgyeink közti', akik távol a központoktól, vidéken, falun, tanyákon laknak: Hogyan? hát mi módon valósithatjuk meg a jó akaratot? Hogyan történik a realizálás? Nem lényegtelen ez a kérdés, de nem nehéz. Forduljon mindenki ismerősein kívül a községi elöljárósághoz, útbaigazítják ott, hogy miként lehet és kell olyanokkal érintkezni, akik szervezik a mozgalmat, ismeretesek a teendőkkel. Minden kis városban van ilyen, aki mintát ad és magyarázattal ellátja. Zalaegei szegen például Dr. Fater Endréné polgáriskolai tanárnő ad utasításokat erre nézve. Itt dolgoznak az összes •tanítónők s az isk. leánynövendékek is. Legtöbbet tesz a jó akarat. Minden hölgy csak egy darabot kössön, karmantyút vagy hósapkát. Talán egy embert ment meg vele, egy magyar katonát. B. Gy. A nagy háború. A világ négy tájéka felé duló csatákról most immár a hatodik hetében a viharnak ritkábban érkeznek a hirek s azonkívül a híreket faló közönségnek is egykissé már lazult a láza. Hej, pedig, talán amikor mi itthon a legIanyhábban érdeklődünk: ott talán akkor patakzik a legtöbb s a legforóbb vér a mezők füvére. A nyugati nagy, sőt legnagyobb harcz, a németek és francziák harcza a legdicsőségesebb s legnyereségesebb ránk nézve. Német szövetségesünk a belgiumi várak bevétele után elfoglalta már az utolsó héten a franczia városokat is azon az oldalon Párizsig. Az utóbbi nagy erős várnak, Maubeuge nevűnek a bevétele alatt 40000 (negyveneser) hadifoglyot szerzett, köztük 4 tábornokot, 400 (négyszáz) ágyút stb. Tehát most Párizson van a sor, a francziáknak s a világnak legfényesebb városán. Innen nagyrészt ki is takarodtak a francziák; a kormány is átköltözött a tengerparti városba, Bordeauxba, magával vivén a nemzeti kincseket s elrejtvén a drága műemlékeket. És hírlik, hogy a franczia haderő Párizstól délkeletre, Díjon város körül gyülekezik, oda várják a németet, hogy ott legyen a döntő küzdelem. Ez esetben is hosszabbra nyúlik a háború nótája. Északon és keleten, az oroszokkal szemben, Königsbergtől, .Csernoviczig, a mintegy 1000 kilométeres csatárlánczb&n németszövetségesünk és mi, az osztrák-magyar hadsereg táboroznak és csatáznak. Itt a németek bekerítettek egy mocsár mellett 250 ezer muszkát. Egyebekben ugy látszik, itt végig egy-két napos fegyverszüuet is van, hogy az oroszok eltemethessék halottaikat. Ritkábban jön hir. A végtelen csatárláncznak dereka Lemberg, Lublin, Ivangorod tájékán van. Lembergig behatolt egy sereg muszka, egyebütt a mienkek nyomultak be. messze Oroszországba, Lublinig. A legkeletibb részről Lemberg—Csernovicz tájról nem is jött hir egy hét óta. Délen a meggyötört Szerbiát körülzárta az osztrák-magyar hadsereg. S csend van. Ezt a csendet azonban pár nap előtt a Szerbeknek egy irtózatos vesztesége zavarta meg. Mitrovicza mellett azt hitték, hogy a határszélen nincsenek is immár magyarkatonák. Egy éjjel loppal átjött a Száván egy fél hadosztály. A magyar katonák ekkor a hidat felrobbantották, a szerbeket neki szorították a viznek; azoknak nagyrésze belerohant a Szávába, másik nagy részét levágták s mintegy ötezeret foglyul ejtettek. A magyar katonának ez az óriási csatadicsősége mindössze pár órába került. Itt említem meg annak az ijesztő hírnek a letörését, mintha a japánok Keletázsiából ide jönnének. Nemcsak, hogy nem is jöhetnének, mert ebbe beletelnék egy esztendő, hanem nem is akarnak jönni. Nagy áldásként említhetjük föl azt is harezoló katonáink előnyére, hogy gyönyörű őszi napok járnak. Derült holdvilágos éjjelek, hűvösre hajló, de nem hideg éjszakák; meleg, déli napos nappalok, ragyogó reggelek. Türelemmel, bizalommal várjunk. by. Ne együnk marhahúst. A belügyminiszter rendeletet bocsátott ki, melyben fölhívja a városok és megyék elöljáróságait, hogy a közönség körében a marhahús fogyasztását igyekezzenek csökkenteni s a közönséget inkább a sertés- és ürühús élvezetére rábírni. A rendelet természetesen a háborús viszonyokkal magyarázható. A marhahússal takarékoskodni kell, hogy a hadsereg szükséget ne szenvedjen s a marhaállományt most fokozottabb mértékben veszik igénybe, mint rendes körülmények között. A miniszter rendelete egyébként igy szól: