Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-07-16 / 29. szám

év, S§i4o julius 16, 29. szá^s EiSSz8tá»i Ál: •Sfy é?ra 4 bej. 04 f ?Pél 2 hot. 04 f Sfgyaira 1 kor. 04 f 3.Í;,'SÍ eiáw 8 BJlér. arertcesKtí Zi. jSoir^rá-tlrL Lajos Mun Tratáreak — í Hirdetések dija megegyezés szerlst Nyilttér sora 1 kor Szerkesztősé^-; kiadóvata»: Wlasics-utcsa 8. LENG X., FSREIÍOZ B O B Í3 3 ÍJ ~ST G-YÖEGY lap ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Egy ]ó könyv. — A fogalmazásról. — Kulcsár Gyula kollegámnak egyik irodalmi munkájából rájöttem, hogy a fogalmazás igazában nem egyéb, mint praecisitas, vagyis szabatosság. Mint a ruha meg van szabva, hogy se bő na legyen, se szük ne legyen : a beszéd és az irás is legyen szabatos, hogy se többet, se kevesebbet ne mondjunk, csak annyit, amennyit kell mondani. A testnek megfelelő legyen a ruha, a tárgynak és a gondolatnak megfelelő legyen a megnevezés, kifejezés. — Megfelelő. Ebben benne van az igazság is. A magyar ruha igazságos, mert a testhez van szabva. Megmutatja, kinek van pipa szár-lába s kinek van fejlett egészséges testalkata. A pantallón hazudik. A czinegelábut is derék embernek mútatja s a fejlett lábat eltakarja. Amióta a némettől tanulunk, a sok jó mellett több hazugságot is tanulunk. Kulcsár Gyula gimnáziumi tanár a gimnáziumi Értesítő elején irt egy tanulmányt, s külön füzetben is kiadta. Aki érdeklődik, megveheti egy koronáért. Czime: Vezérkönyvecske a Jogalmazás tanításához. Amint látszik, egészen iskolai ügy. Itt is csak az Írásbeli tanitáshoz szól. De itt alaposan és szeretettel belemélyed a munkájába. Elmélkedései mellett utasitó példákat ad mindenik osztályban mindenik Írásbelire. izomoru márvány, szomorú tulipán, vagy a finánczofeat navelö kőfaragó iskola. Kolozsvár, 1914 május 22. Az irás eddig csak szomorú fűzről és szomorú kőrisről beszélt. Péterffy Tamás székely irótársunk a M. P. mult heti számában, a szomorú márványról irt igaz történetet, A szárhegyi márványnak belterjes kihasználása érdekében annak idején már Bartha Miklós is erős akcziót fejtett ki. Kárba veszett minden fáradtsága, az érdekelt körök előtt minden ékes szólása. A hófehér székelyföldi márvánnyal ma is az országutat kavicsozzák. Hiszen ez a tejjel-mézzel folyó ország ilyen fényűzést tán csak megengedhet magának. A kinek épitésie, vagy műtárgyra, fehér márványra van itthon szüksége, az elég olcsón hozathat külföldről. Külföldön gépek végzik jól és olcsón a kitermelést, a lapokra való fűrészelést, feldarabolást, tükör simára való csiszolást, mindent. Talán csak nem bolondult meg a magyar, hogy egy bányába gépekre annyi pénzt fektessen, mikor a külföld elég olcson szállítja azt, ami Ezelőtt néhány évvel Négye3y László meglátogatta a vidéki iskolákat, amint mondá, hogy tanulmányozza a — fogalmazást, s talán hogy tanítsa, utasításokat adjon. Nálunk is járt, de én nem tudtam megérteni, hogy mit akar. Azt hiszem, az ő mozgolódásának az eredménye lett az, hogy tavaly a miniszter ur kiadott egy terjedelmes rendeletet a fogalmazásnak az iskolákban való tanítása érdekében. Ebből még kevesebbet tudtam arra nézve, hogy hát mi is az a fogalmazás 1 s mit csináljunk az iskolában a jó fogalmazás czéljára? A Kulcsár Gyula köDyvéből tanultam meg, hogy mi a fogalmazás. — Szabatosság. Ő sem nevezi meg, csak körülírja, hogy t. i. minden szükségest mondjunk meg, de semmi fölöslegest ne mondjunk. S ezt elvégzi már az első osztálynak első óráján, amikor egy kis történ&íkét leirat. És evvel szerintem eleget is tett. Evvei már megadta az utasítást a fogalmazás tanítására. Evvel a filozofiai meghatározással, hogy a jó fogalmazás nem egyéb, mint szabatos beszéd, annyira fején találta a szeget, hogy ehez több magyarázat nem is kell, s mindenki felett uralkodhatik vele. Ez elég. Mert azt mindnyájunknak illik tudni, hol szerepel a fogalmazás. Négy fokozata van ennek. Fogalmazni kell első sorban a szók alkotásánál. Először a természet tanít minket az igazságra, a szabatosságra, vagyis a helyes fogalmazásra. Az égiháborunak s az ágyúnak a hangját nem nevezzük avval a szóval, amellyel a káposztának és kásának fövését nevezzük: rotyogással és pöfögéssel, hanem mennydörgéssel; az oroszlán nem czinczog, csak az egér; s a macska nyávog. Épen ilyen hű szabatossággal fejezi ki a természeti szó átvitt értelemben is az ő tárgyát. Amelyik ember többet akar mutatni saját magánál s nem fér a bőrében, ki akar abból futni, mini kása a fazékból: azt mondjuk, hogy pöfög. Sőt ezekkel párhuzamosan a gondolati dolgoknak is jé fogalmazásuk van: a lassú szónak a tartalma is iassu, az alakja is lassú, a kicsi és piczi mindenképen kicsiség. Fogalmasás második fokon a mondatalkotás, harmadik fokon a huzamosabb egyszerű beszéd is, és negyedik fokon a műalkotás: akár házépítés, akár irodalmi műnek: regénynek, balladának v&gy szerelmi dalnak a megteremtése. Mindenikre szabály a szabatosság. Mindeniket jól kell fogalmazni, hűen és nem hazug módon. Kulcsár könyvéről in most többet nem is akarok mondani. Csupán a sarkpontját akartam felmutatni, hogy milyen pompásan eltalálta a meghatározást. Aki jól itél, az jól tanít. Szabatosság: ez a jó fogalmazás. Igazán ideje, hogy hangsúlyozzuk és tanítsuk a fogalmazást. Mert ebben a mi szegény, időnkben oh milyen rosszul fogalmaznak az emberek ! Építenek kártyavárat s elnevezik palotának. Adósságokat csinálnak s nagyságos uraknak szólittatják maguitlhon is olyan bőven megterem, hogy utakat húzhatnak vele. Igaz, hogy itt a székely márványtelepen sok száz munkás találna foglalkozást s a fehér márvány munkása a mellett fehér kenyeret. — De minek a székelynek »itthon« a munka? . . . Meg él az anélkül is. Legyen ur 1 Hiszen vannak választások! Ha nem csurran, cseppen ilyenkor. Pukkanós bor és nyakravalós szivar is kijár. S aztán mikor ennek vége, ad munkát Bománia! Ott nem szégyen dolgozni, mert nem ismerik az embert. S akit kimangrálnak onnan, még mindig eljuthat Amerikába. * Péterfinek abban is igaza van, hogy hibáztatja, miért tették a kőcsiszoió iskolát Zalatnáia, miért nem tették azt Szárhegyre a márványtelepnek közelébe ? Péterfy barátunk azonban nem érti jól a csíziót. Megmagyarázzuk. Nem fontos az, hogy van e Zalatnán, vagy a közelében csiszolni való kő, vagy nincsen?... De lényeges az, hogy ott született. Ott lakik... (bizonyosan valami nagy földesúr). Ez a kőcsiszoió iskola tehát nem köveket farag, hanem finánczokat. A mai belügyminiszter, mikor még székelyföldi kormánybiztos volt, megjegyezte, hogy ebből az iskolából kikerülő növendékek jobbára fináncok és diurnisták lesznek. A kőfaragó munkához nagyobb része ugy ért, mint hajdú a harangöntéshez. Aki ért is, annak nincs megadva a kellő tájékozottság mestersége utján való érvényesüléshez. Lehet, hogy a viszonyok ma talán javultak. De ezelőtt 8—10 évvel a kikerült növendékektől hiába kérdezősködtem Erd ly iparilag feldolgosható köveiről s azok lelhelyéről. Fogalma sem volt egyik fiúnak sem. Valószínű, hogy a tanárok se tudtak ezekről. Pedig a fiuk kezeiből kikerült munkák egyes darabjai azt mutatták, hogy ha e csiszoló iskolában a növendékek nem is csiszolódnak, egyik-másikból a vadzseni mégis kitör és tehetsége megalkotja azt, mire a megszületett képesség irányítja. Ezelőtt 7 évvel, 1907. év elején egy pár igen szép dísztárgyat láttam az iskola gyűjteményében.