Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-07-16 / 29. szám

4 MAGYAR P A I Z £ 1914. julius 23. kat. A legrutabb rabszolgaságot szabadéivüségnek keresztelik. Akik pezsgőt iszuak, munkás embereknek hirdetik magukat s foglalkozásukat munkának, s akik lopnak, azok elitélik abesületes embereket, — és igy tovább. A Kulcsár könyvéből tanulhatnak nemcsak az iskolás gyermekek, hanem a felnőtt emberek is, hogy a dolgoknak megfelelő neveket adjanak. De ha a nagyok már nem tauulnak, talán megtanulják a gyermekek a jó fogalmazást s talán lesz egy ujabb nemzedék, mely a jó fogalmazással közelebb jut az igazsághoz. Ezt czélozza Kulcsár könyvében a fogalmazás tanítása. Ezért kell ezt jó könyvnek tartani. Mert manapság igen rosszul fogalmaznak az emberek. Borbély György. A Vasvári-kápolna oltárképe. Piébánia templom Vasvári Pál eleste hslye közelében és egyéb magyar ügyek A kolozsvári „Kossuth Lajos asztaltársaság" estélyén felolvasta: Kuszkó István. Tisztelt ünneplő Közönség! Az 1848 as forradalom hullámai még alig kezdték a partokat érinteni, már megbízást kapott Ferencz József Ö Felségének gyermekkori társalkodója Helfert József báró, hogy gyűjtse össze mindazokat a megszerezhető adatokat, amelyek az előjelek szerint nagyszabásúnak mutatkozó közeledő forradalom történetére vonatkoznak. A nemes báró egész életét ennek az ügynek szentelte. Kellő anyagi erő állt rendelkezésére. Megfelelően képezett, dolog kedvelő személyzettel munkálkodott. Ausztria számára gyűjtött, a kamarilla szemüvegén át tekintette az eseményeket. Figyelme azonban mindenre kiterjedelt. Az adatgyűjtést, a mult évtizedben bekövetkezett haláláig egyforma kitartással folytatta. Engem is megtisztelt azzal a kérésével, hogy Teleki Blanka grófnő életrajzát vázlatosan, német nyelven megírva, juttassam a kezéhez. A kívánságot készséggel teljesítettem. A magyar önvédelmi harcz súlyos börtönbüntetést szenvedett nagylelkű hősnőjéről, a közelebbiöl elhunyt De Gerando Antónia készítette el megjelent könyvé bői a kivonatos ieirást, még pedig kérésemre franczia nyelven. Helfert báró Kossuth Lajos működésének minden mozzanatát figyelemmel kisérte. A Kossuth éles elméje, államférfiúi nagysága, páratlan szónoki képessége figyelmét nagy mértékben felkeltették. Ezelőtt 15 évvel is a' csodálat hangján beszélt Kossuth Lajos fellépésének tüneményes hatásáról. Mi magyarok, sem államilag, sem társadalmilag Helfert József báró akcziójához hasonló szervezetet egyáltalán nem létesítettünk, negyvenkilencztől kezdve, csaknem félszázadon át, a történelmi adatok és emlékek összegyűjtése érdekében. Nem csoda. Mi megszoktuk, hogy nekünk mindenről Bécs gondoskodjék. Bennünket Bécs lát el ruhával, Bécs lát el pénzzel, tudománnyal és vigéczekkel is. Küküüővölgy kitűnő komlójából erdélyi gyáraink sörfözői csakis ugy képesek zamatos sört íőzni, ha az erdélyi termelő komlóját Csehországba küldi s onnan szállítják osztrák kereskedők vissza az erdélyi sörgyárakba. Az Aranyosvölgy kitűnően fejlett borsóját főzeléknek csak ugy élvozhefjük, ha Stokerauban előbb meghámoztatjuk. Maros és Szamos völgyének zöldségtermékét vaggonszámra kiviszik Ausztriába, megaszalják, igy jutunk franczia aszalt zöldségből ízletes leveshez. A magyar készítette patkószeget is Bukovina kereskedője küldi szét magyar kereskedőinknek. Mert nekünk nagyszámú kereskedelmi iskoláink egyikében sem tanítják a kereskedelemnek ama gyakorlati módozatait, mely szövevényesebb üzletvitel sikeres lebonyolítására képesit. . Debreceni Márton találta ki itt Erdélyben még a mult évszázad elején a piszkos kouyhasóból vagy sósvizből a szódagyártást. Ám azért Ausztria vállalkozóinak adjuk ráfizetéssel, potom árért a sóbányáinkból kiszivattyúzott sós vizet és szenynyes konyhasót. És örvend a lelkünk, hogy ezek az előkelő idegeuek aránylag csekély tökebefektetéssel évizedek óta évente 4—5 millió tiszta hasznot keresnek idegen czélokra a gyár különböző szódatermékeiböl. Német szakemberek végzik itt a technikai munkákat. Nálunk a je.esebb magyar szakférfiaink kivándorolni kénytelenek. A hiies erdélyi bányász Debrecenit és feltaláló Debrecenit névrőt sem ismerik a selmeci bányászati főiskolát végzett növendékek. A főiskola még nem kapta meg a külföldről a Debreceni Márton szakbeli találmányainak ismertetésére begyült adatokat. (Nem is fogja megkapni, mert Debreceni Márton, mint az Uniót kimondó erdélyi országgyűlés jegyzője, mint Kossuth Lajos pénzügyminiszterjelöltje, rebellis volt s vizsgálat alatt állott a fegyverletétel után.) Ezek között aranygráuitból gyufaíartó stb. De legszebb volt a tárgyak között a csiszolt hegyi kristály belső lapjára festett 2 tulipán. Ekkor már áthaladt a tulipán korszak a divat egyenlítőjén, A szalma már ellángolt. A parázs gyenge volt. A tulipántokkal díszelgő közönség megneszelte, hogy nem mind magyar gyártmány, ami kebelén fénylik. Sőt rájött, hogy a csehországi ipar készítette a magyar tulipán korszaknak majdnem összes jelvéuyeit. A zalatnai tulipán e tekintetben dicséretes kivétel volt. Ennek hegyi kristályát magyar fiuk csiszolták ott, az érezhegység tövében. A tulipánt is magyar fiuk festették rá; magyar czég készítette a bronz foglalatot. Olyan volt egy-egy ilyen tulipán, mint valami drága brilliáns ékszer, melynek prizsmáin bűvösen tükröződött át a szépen megfestett virág. Vagy 6 darabot vettem az iskolától. Olcsó volt. Két vagy három korona, Pesti ismerőseim midőn ajándékomat megkapták, tuczat számra rendeltek a zalatnai iskolától tulipántokat. Egyet se kaptak. A zalatnai iskola nem arra való, hogy a gyakorlati élet számára neveljen kőcsiszolókat, hanem arra való, hogy íináncz pályára készítse elő a fiatalságot. Javaslattal fordultam én a tulipán mozgalom vezetőihez s kérve-kértem, adjanak a begyült pénzből egy pár morzsát kisebb gépekre és műszerekre s az iskola mellett állandósítsák Zalatnán a tulipán készítést, mint kisipart. Azt mondták, nem lehet. Annak a pénznek más rendeltetése van . . . Pedig a nemzeti felbuzdulás akkori hatása alatt, a hegyi kristály csiszolást, tulipánfestés művészetét mily könnyű lett volna meghonosítani s a tulipánt állandó divattá tenni. S ez nemcsak a zalatnai iskolán és akkori vezetősége nagyfokú fogyatékosságán mult, hanem társadalmunknak ama nyomorult szervezetlenségén, mely miatt hasúnk heverő kincseit kihasználni nem tudjuk, a nemzet fiaiban rejlő tehetségeket ugy kifejleszteni, hogy a gyakorlati életet szolgálni tudják. Erre képesek nem vagyunk. (E—k). —n. A selmeci főiskolának Gróf Mikó- Imre vagy Széchy Károly leírása, Debreceni Márton életéről nem imponál. A történelmi kutatás módszerét is Bécsben tanítják immár, az utóbbi >dők óta a magyarnak. S midőn a nyugati légnyomás fojtogató atmoszférája magyar tudományos akadémiánk folyosóján át, egy szál Szegfű illatát is áthozza, ettől már prüszkölünk. Az osztrák a markába nevet s kezeivel fügét és. . . füleket mutogat felénk. Üzenetet is küldenek Bécsből Szegfű illatozó műve után a magyarnak. Az üzenetet a Reichspost április elején megjelent egyik számának tárczája közvetítette. Azt üzenik ebben a pecsételetlen levélben Bécsből a magyarnak, hogy az 1848-iki évek legendájának szétrombolása egy későbbi történetíró hálás feladatát fogja alkotni. Tehát amit mi elmulasztottunk a fegyverletételtől kezdve máig, magyar önvédelmi harcainkra vonatkozó történelmi adatok összegyűjtése terén, azt ők helyettünk is gondosan elvégezték. S egy másik Szekfűnket beültetik majd Bécs melegágyába, a reális érzelem vad hajtásait róla gondosan lenyeségetik s mihelyt a nagy idők magyar tanúi az emlékezeté lesznek, Nro. zwei Szekfútól készen fogjuk megkapni az ériékes történelmi munkát, mellyel bécsi mesterei iránt bálával eitelve, első hazáját megtiszteli. Hiszen az a sok mese, melyet a magyarok ellen fellázított oláh csapatok vezérei s más ellenségeink, hazaárulóiük Bécsbe küldött jelentéseikbe, leveleikbe foglaltak, a magyaroknak lekisebbitése, legyalázása, ellenbiionyitékok nélkül fog állani és a magyar nemzetnek odáig — sajnos — mindinkább gyérülő jobbjai hiába fogják kezeiket ökölbe szorítani, mert a mi történelmi fiókjaink üresek. Az ellenbizonvitékok összeszedéséről, rendezéséről, idejekorán nem gondoskodtunk. De mégis . . . Kossuth Lajos az ö jövőbe látó szemeivel mindjárt kezdetben gondoskodott erről is. »Országos statisztikus« czimmel állásokat szervezett. Arra termett írókat nevezett ki és osztott be egyes hadtestekhez. Az erdélyi hadsereg számára is több ilyen statisztikus küldetett ki. Kezeim között volt Kőváry Lászlónak 1848 junius 8 ról 6940—2790 p. o. P. ü. m. sz. a. kiállított fizetési ive. Kőváry László 1500 pengöforínt évi fizetéssel (ez időben nagy pénz volt) és titkári ranggal adatgyűjtő és történetírói feladatot teljesített. Mint a honvédelmi bizottság küldöttje, Kőváry Agyagfalván 1848 okt. 18 iki nagygyűlésen is részt vett. Április—májusi fizetését 1849*ben Nagyszebenben fizette ki Czetz tábornok, a juniusit Gyulafehérvárt Stein ezredes. E statisztikusok s a hogy máskép is nevezték, bistoriográfusok, haditudósítók kisded, de elevenen mozgó csapata a fegyver letétel után széthult, nagyrészét becsukták. Kossuth elhagyta az országot, a nemzet teljesen elnyomatott. A 48 as honvédek megyei egyesületekbe és országos szövetségbe szervezkedtek ugyan, a szabadságharezot követő 18—20 évre, már az első tisztító szellő lengedezésére, de láthatatlan módon gondoskodás történt, hogy köztük állandóan egyenetlenség legyen. Aki kellő eréllyel békét, egyetértést teremteni, a nemzet javára hasznos munkát végeztetni akart, azt vagy eltávolították a fórumról, vagy mint Beniczky ezredessel történt, örökre elnémították. Ugyanis Beniczkyt haldokló bajtársához a Duna partra csalták apokrif levéllel s pár hét múlva feloszlásnak indult hulláját fogták ki a Dunából. Nyakában volt a hurok, melyet hátulról rávetettek s melynél fogva a part szélére hurczolva, ismeretlen gyilkosai a folyamba dobták . . . A kolozsvári országos történelmi ereklye muzeum