Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-15 / 3. szám

XV. év ZalaeqciHizaq, <914 január 15. 3« szám . SUfi8i«té:l ár: 3%i évc« 4 aor 04 f Tél érra 2 kor 04 f ff«S7*dr« 1 (kor. 04 t Sgycs ssája 8 fillér. BmertteSKti Z. nEIo^-^á-bltL üLaj os IXIU-TI Tr-atáraate Hirdetéstk dija megegyezés szériát Nyilttír sort 1 kor Szerkesztőség kudóvat*. : Wlasics-ntcít 8, X-i E jN" C3- ~5TJ?1 Xj FSKHllToa BOHEÉJ^T GTÖRQST lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Szavalóverseny a gimnáziumban. Az uj költők — Egerszegen. ;Érdekes, megkapó vállalkozásra adták fejt&et a lelkes muzsafiak a gimnáziumban.. Nem kisebb dologról értesülünk, mint nagy port felvert modernjeink művészi bemutatásáról. Összeálltak egyik tanár vezetése mellett, kiválogatták Ady, Babits, Juhász Gyula, Oláh ;Gábor Kosztolányi verseiből a legjellemzőbbeket és legértékesebbeket, megtanulták, begyakorolták egymás eüenó'rzése mellett, valósággal művészi versenyre keltek, ífaogy melyikflk tudja előadását a legnagyobb természetességgel kidolgozni. Az a törekvésük, hogy megtanítsanak bennünket öregeket arra, hogy mi fán is terem ez az uj iráfly irodalmunkban, melyről annyi szó esett 5 — 6 éven keresztül Kárpátoktól ez Adriáig. Egyikük Csák Szilárd, arra vállalkozott, hogy minden vers előtt egy kis előbeszédet tart a gyöngébbek kedvéért, olyanformán, mint a tavalyi diákm!»jáüson a tréfás kabaré azámai között. Kíváncsiak vagyunk, hogyan fog beválni, most mint ennek a komoly kabarénak komoly ciceronéia. Mindenesetre eredeti gondolat a kabarénak ez az elkomolyitása. S természetes dolog, hogy mint afféle kabaréban, lesz ének, muzsika is. Táncz ? — No az nem lesz. — Ilyen komoly kabaréba az nem is való. Énekelni fog a népszerű énekkar Takács tanár vezetése mellett, s szólóénekesként fog föllépni hegedükiséret mellett a Vll-ikes Mauthner a nagy ellentét kedvéért Tinódi Lantos Sebestyén két énekét lógja énekelni, mintegy azt dokumentálván, hogy a legújabb művészi törekvések megértése mellett meg tudják becsülni a legrégebbet is. Sajátságos szenzáczió lesz Ady és Tinódy egymás mellett! E hó 16-án délután félhatkor a gimn. tornatermében, vasárnap Belépődíj 40 fill. egy zalai emlékműre és az önképzőköri jutalmazásokra. Városi és egyéb ügyek. Irta: Tivolt János. I. Legelsöbben is bocsánatot kell kémem kedves szerkesztő úrtól, bogy mint „alkalmi" munkatárs, ennyi ideig hallgattam. Dehát, sok minden történt velem az utóbbi ötnegyed évben! Nem arra a közismert nyegle támadásra akarok czélozni; — mert az aféle támadások a legtöbb kárt, többnyire a támadóban ejtik. De meg nem is tartozom az olyan igen könnyen terrorizálható emberek közé. Mégis tény az, hogy egy tisztességes emberre nézve sem lehet felemelő, örvendetes hatással az, ha — mint legutóbb •is láttuk, — önzetlen közéleti működéséért íiebecsmérlik az embert, ha személye, egyénisége felett harmadik személyek folytatnak nyilt viíát, hogy vajon melyikük is sajnálta le az illetőt jobban. Elvégre a közérdek köpenyege sena arra való, hogy annak leple alatt mindenkibe bele kössünk, aki — esetleg — más véleményen van. Annyira mégsem mehetünk, hogy egymásnak azt mondjuk: »Halja maga himpellér, éhenkórász, naplopó, kösse fel magát az első fára: közérdekbőlt Én többre becsülöm azt a városatyát, aki egy gyűlésen 23 szor (?) szólal fel, azoknál, akik huszonháromszer nem mennek el az ülésre, vagy huszonháromszor nem szólalnak fel, de mindent vakon megszavaznak. Még Tisza Kálmán is azt mondotta volt, ha ellenzék nem volna, csinálni kellene olyat, mert az a fékje a hatalmi tultengésnek. Ha valaki mégis ebbe a hibába esnék, hogy ok, értelem nélkül megcsinálná a 23 felszólalást, akkor azt maga a képviselőtestület büntetné meg, mert nem hallgatná meg, otthagyná a mgrögzött távbeszélőt. Node, hogy vissza, rátérjek az én hosszú hallgatásomra, engem nem az az odiozus támadás riasztott el, — mert annak részben magam is oka voltam amennyiben én is személyeskedtem, hanem azért húzódtam félre, mert erre késztetett parlamentáris érzékem. Éu ugyanis egy csunyául leszavazó J pártvezér vagyok! . . . Az uj városi választásokban is nagy rábeszélésre vettem részt. Harminczhat jelöltünk közül megválasztva lett harminczkettő. Ezeket a mi emberünknek, a mérsékelten haladó városi ellenzéki pártbelieknek hittük! És uraim, ime a meuykő csapás derült égből, ime, a nagy tragikomédia, pártom (?) az első alkalommal ugy leszavazott engemet, vagyis az indítványomat, mint a pinty! És még ha azt indítványoztam volna, hogy állítson fel a város egy orfeumot Kairóban; — vagy, hogy emeljük a pótadónkat harmincz perczenttel s azt adjuk a román kulturligának! De ilyenekről szó sem volt. Éu esak azt vitattam, — és ez a dolog majd még a közigazgatási bíróság elé is kerül — hogy kérjük, miszerint városunk ne a c) hanem a d) fizetési osztályba soroztassék, Ez az évi 10—15,000 korona megtakarítás nem kellett az én (?) pártomnak. És, hogy az az indítvány nem volt szereplési viszketegség szüleménye, jele, hogy néhány h6 előtt kormány lapok is jelezték, hogy a kormány módosítani óhajtja az 1912 iki városi törvényt és valamiféle módon enyhit a kisebb rendezett tanácsú városok terhén olyképen, hogy a mai nagyközség és rendezett tau?csu városok között valami középutat keres. Hogy kormánykörökben is rájöttek arra, hogy lázitó igazságtalanság, a tizezeregy lakossal biró várost már a 30--40 ezer lakosú rendezett tanácsú városok terheivel sújtatni, annak bizonyára nem az én szerény felszóllalásom, vagy a mi felebbezésünk volt az okozója, hanem a hozzánk hasonló sorsban levő kis városok tömeges panasza! Én tehát mint mondtam, degredálódtam, megbuktam! Elmondhatom, hogy 3—4 évig én is voltam pártvezér, Bergengócziában. Igaz, hogy azidő óta már többször többen megfogtak, hogy mikor leszek otthon? deputáczió akar felkeresni, hogy álljak ismét a mársékelt haladőpárti nyáj élére; de én mindig kitértem ezen háládatos szerep elől s megmaradok továbbra is közharczosnak vagy jobban mondva közszemlélődőnek; n§m akarok többször a paripáról lebukni, ez igen kényelmetlen az éu korpulencziámnak . . . Igy, sokkal jobban érzem magamat. Most azonban, engedje meg a szerkesztő ur, ha én a Iábrakapott terror ellenére, ismét)helyet. kérek, Czélom, hogy a beavatottakon kívül a nagyközönség is tájékozva legyen. Mert hiszen a mulatsághoz a pénzt túlnyomó részben ők izzadják ki. Tehát had szóljak hozzá én is, az ujabban felvetődött korszakalkotó nagy kérdésekhez! Noha valószínűleg ismét ugy lesz, hogy valahol ott, a két nézet között rejlik az igazság! S amikor ismét a kérdéshez szólok, nem vezet senki ellen személyes gyűlölet, mert még a dandárparancsnokság ügyében sem okozom csak magát a polgármestert, hauem az egész szuggerált áramlatot, a félrevezetett félvárost, mint akik szent hevületükben készek lettek volna fejlékelést végezni azon, aki azt merte volna odadörögni, hogy: tulnagy áldozatok árán nem kellenek a parancsnokságok! Én ugyan baráti körben megreszkiroztam megmagyarázni, hogy tulajdonképen miből is áll az ezredtörzs, miből a dandárparancsnokság? Azonban igen intelligens, okos kereskedő ismerősöm torkolt le azzal, hogy a város közgazdasági életében beláthatatlan dimensióju lészen az a haszon, ami a dandárparancsnoksággal vele jár! S hogy — úgymond — óriási perspektíva nyílik meg Zalaegerszeg előtt! Egerszeg, auf ja und nein, első osztályú vasutat kap! (Nagyszebennek közös hadseregbeli hadtes'parandnoksága van, s mégis a viczi visz oda.) Egerszeg katonai góczpont sőt stratégiai pont lészen! Egerszeghegy, Jánka, Pipahegy, Kissomlyó sattöbi, nem szőlőt fog teremni, hanem vasbeton várrédmüvek fognak onnan a magasba emelkedni. Óriási Uchatius ágyuk fognak Jellasich országa felé meredniI... (S visszalövik oda a magyarnyelvet. Szerk.) A dandárparancsnokságot rövidesen követni fogja a gyalogezred, tüzérezred s hadtestparancsnokság! Mi lesz Egerszegböl! Jajjü de mi lesz!?..! (Itt írják alá a vasvári békekötést, az oláhok győzelmét s az erdélyi székelyek halálát. Szerk.) Hát persze ilyen hangulattal bajos lett volna szembeszállani! S igy negtörtént, bogy txpress kaptuk az emiitett parancsnokságokat. Mielőtt azonban tovább mennék, ki kell jelentenem, hogy én rajongom a katonaságért s hogy amikor szobámban ülve azt mond

;ák: lakodalmas népek mennek a fényképészhez! hát a fejemet sem fordítom arra; de amikor azt hallom, jönnek a