Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-30 / 18. szám

XV. év ZalaegeMgag, 1914 április 30, 18. szám -- "SJSflsetési it : S a érra 4 kor 04 f Fél éws 2 kor 04 f S*2>-®ár« 1 bor. 04 f Zn*t) si&a 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szériát, Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóyatai : Wlasics-utcaa 8, Bierkesztl Z. Hor-vátiL Hiajos M-anJiatóraals:

: JL, OS 3ST C3- "2" £3 L FBEENCZ B O K. B É J_ "2" GTÖEGZ lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A föld kincse magyar kézben. — Már, és még. — A sármási földgázt annyi évi vajúdás után értékesitik már, azaz hogy egy kicsinyke kis részét értékesitik. De megkezdették. És ez történelmi nevezetességű dolog. Torda városé a dicsőség, az uttörés dicsősége. A mult hetekben (márezius 21) vezették be Tordára a Magyar Salvay Művek gyárába s azután Marosvárra is. Akik ezt a nagy s Magyarországon uj, legelső dolgot megtették, a következők: Az Első Erdélyi Földgázvezeték, Részvény-Társaság, különösen ennek élén Dr. Mayer Ödön gyulafejérvári orsz. képviselő, a Magyar Salvay Művek Részvény-Társasága, az Építő vállalat az ő mérnökeivel s a Magyar Pénzügyminisztérium. A földgáz erejét átadták tehát a használatnak. A Tordavárosi Földgáz Részvénytársaság valószínűleg tovább fog dolgozni, a megkezdett uton s bevezetteti több gyárba, műhelybe és magánlakásokba. S igy fog tovább terjedni városonként a bevezetés. A szorgalmas haladás meg fogja akadályozni, hogy évenként millió koronákat adjunk a külföldnek a kőszénért, mert ennyit adtunk 1912-ben. Amennyire sajnálatos, hogy közgazdaságunk illetékes tényezői mindeddig nem találták meg a felhasználás módját, s erre a helyes utat, annyira örvendetes, hogy akadtak mégis, akik az uttörés munkájára vállalkoztak. Azok az ipartelepek, amelyek a most elkészült kissármás—torda—marosujvári vezetékhez kapcsolódnak, a sármási gázmezőség medenczéjéből táplálkoznak. Ez a medencze az eddigi feltárások szerint 15'5 négyszögkilométer kiterjedésű és gázkészlete kb. IV2—2 milliárd köbméterre becsülhető. Maga ez az egy medencze tehát annyi földgázt tartalmaz, amennyi 300.000 waggon petrozsényi szénnel egyenértékű. Összetételére nézve a gáz csaknem teljesen tiszta methán (CH4), amelynek fűtőértéke köbméterenként 8600 kalória; igen gyúlékony, színtelen, kékes-sárga lánggal, teljesen füstés korommentesen ég. Tüzelés czéljaira, még pedig ugy kazánokban, mint háztartási készülékekben (fütőkályhákban, takaréktüzhejyekben stb.) kiválóan alkalmas; a füstképző, salak- és hamutartalommal biró szén- és fatüzeléssel szemben ugy szabályozhatóság, mint gazdaság tekintetében nagy gyakorlati előnyökkel bir, A munka összesen 8 hónapon át tartott; kb. 300 földmunkással, 20 szerelővel, megfelelő ' számú fuvarossal és 14 tisztviselővel, művezetővel. Hangsúlyoznunk kell, hogy az összes anyagok, valamint az összes szellemi és fizikai munkaerő kizárólag hazai, magyar eredetű volt, s az a siker, amelyet a hivatalosan megállapított eredmények jelentenek, kétségtelen tanúságot tesz arról, hogy a magyar munka és gyártás oly esetekben is becsülettel állja meg helyét, amidőn még ki nem taposott ösvényeken kell haladnia. Amint az Aranyosvidék cz. lap is mondja, ahonnan áz adatokat vettem, s amely lap szép és bő ismertetést közöl erről a megérdemelt nagyszerű dologról. Nem csoda tehát, ha a megnyitást, a 74 kilométerre vezetett földgáznak első meggyújtását óriási lelkesültséggel, fényes ünnepséggel örökítették meg Tordán. Mondják, hogy nemcsak a mi monarchiánkban, de egész Európában ez a legnagyobb földgázvezeték. Mikor Betegh Miklós főispán a megnyitott csőből kiömlő gázt egy kis fáklyával meggyújtotta, nemzetünk boldogulhatásának egy eddig ismeretlen, egészen uj utja nyilt meg. Csak szomorú gondolatok ne vegyülnének ebbe a nagy boldogságba, ezt az óriási lelkesültséget ne lohasztanák !e a keserű valóságok és istentelen sejtelmek . . . Nincsen a földgolyóbisöak olyan maréknyi területe, mint Erdély. „Hegyeiben annyi kincs van, mennyit nem látsz álmaidban." Tele van a ritka és legértékesebb arannyal, ezüsttel, márvánnyal; tele van a leghasznosabb sóval rengeteg bőségben; most kibuggyant harmadiknak, bányászás nélkül is, Istennek ingyenadományaként a hatalmas és hatalmassá tehető földgáz, a Mezőségen is, a Küküllő partján is: s Emkében és Székely Társaságokban könyörülő szivek egyesülnek, szövetkeznek társadalmilag, hogy a nyakig kincsekben járó népet megmentsék a földönfutó koldulástól és éhségtől . . . Csak a bódorgó mennykő tudja megérteni ezt az istenáldást, s a közönséges halandó előtt rejtőzködő valami magasabb politikai tudomány. Borbély György. k földművelés fejlesztése. Uj Szegeden a napokban nagy arányú építkezések kezdődnek meg : a íöldmivelésügyi minisztérium ide építteti egy millió korona költséggel a kender és lentermelési szakintézetet. Ennek a két kereskedelmi növénynek termelése eléggé kiterjedt hazánkban. Lent 6850 holdon, kendert 8400 holdon termeltek a mult évben, Pedig a mióta a textil-ipar lábra kapott, népies termelésünk erősen visszaesett. Hiszen ezelőtt a felvidék asszonyai maguk, férjük és gyermekük hétköznapi, sőt ünnepi ruháját, a háztartáshoz fölhasználható fehérneműt, abroszt, vánkost és ablakfüggönyt maga termelte lenből, maga szőtte, hímezte. S ma sincs szebb látvány 1 mikor a délnyitrai menyecske vagy eladó a maga ? szőttesében, kivarrott kendőjével, magaszőtta ingvállában, gyönyörűen ringó rokolyájában imakönyvvel és virággal kezében igyekszik a templomba. Még sokan láttuk, hogy nyütték, áztatták, tilolték, gerebenezték, szőtték a kendert; hogyan ment végbe tavasszal a fehérítés, micsoda nagy gazdaasszonyi becsület volt a maga szőttes ruházat. Ez is jórészben elmúlt. Gyapot és juta szalad a textil-gyárak ezer meg ezer orsóján és boldogan emlegetjük, hogy textiliparunk ma százezer orsóval dolgozik. Hány szövőszék került e miatt a padlásra és hány helyen szűnt meg a népies tenyésztés. Im a fényes gyáripari munka fejlődésünknek az árnya! Csakhogy az ipar és kereskedelem nem lehet el len és kenderáru nélkül. Kell a hajókra a vitorla, kell a kereskedelemnek a zsákvászon, hajóknak a vontató kötél. A lenvászon is újra divatba jön, a jó gazdasszony nem tud a jó kender-konyhatörlők, abroszok, lepedők, szakajtóruhák nélkül meglenni. Újra keresett czikké lett a kender, a len, a termelés a népies tenyésztésből átbillent, a nagybirtokra, a hol a mit termelnek, azt gyáriparszerüen föl is dolgozzák. Csak maga Mezőhegyes mint állami miníabirtok ezer holdon termel kendert. A népies tenyésztés reneszánszát is könnyen megérnók, ha azok a termelési és készítési módszerek ma megállnának a lábukon, a melyekkel e két kereskedelmi növényt apáink termelték és kikészítették. De a magvetéstől a szövésig másképpen kell ma már mindent végezni s főleg az áztatás nem mehet a régi szabadsággal, mert a tavat, folyót büzködtté tevő áztatást ma oly könnyen tilalmazzák, hogy már e miatt is a népe két hasznos növény termeléséről lemondani kényszerült. A földmivelésügyi kormány mesterséges áztatókat segélyez néhány év óta, de mivel egyéb akadályai vannak a termelésnek, ezért nagyobb lépésre szánta magát. Ez a nagyobb lépés a kereskedelmi törvény felkarolására: az uj-szegedi kender éslentermalési szakintézet. Az intézet feladata a kender és len, valamint az országban termelhető egyéb fonó-szövő ipari növények termelésének és félgyártmányú feldolgozásának kérdésében kutató, felvilágosító, ismeretterjesztő és ellenőrző tevékenységet végezni. Tudományos kutató műkő-