Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-23 / 17. szám

XV. év. ZalMgtriMg, 1914. április 23. 17. szám JJ"#fl»*t'«l ir: 3tj étit i- zot 04 f fái írtt 2 kot. 04 f St0tite 1 kor. 04 f Állit hám 8 Silér. BaerDcesEtd Z. HZox-vá"bii- Lajos MiinJtatársaís: Hirdetés.k dija megegyezés sz.riat Nyilttér sor* 1 kor Szerkesetőség kiadóvfttfti: Wlisics-utcjui 8, XJ El 3ST Q "3TE3 L PflRENOZ B O E B é "2" GTÖBQr lap n ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Szekfü-könyvről. ni. Tuczy János történettanár szemelvényeket közöl a Magyar Paizs mai tárczájában, hogy akik nem olvashatják a könyvet, legalább lássák a tudománynak — mondhatnám: eme szemenszedett szemtelenségeit, de nem mondom; csak azt mondom, hogy a történetírásnak arezuiesapását. Igaz, hogy ez is durva nyelvnek a hangja, de tiszta, és százszorta piszkosabb a tányérnyalók nyelve. Ám ezekből a tiszta szemelvényekből nem lehet látni azt a megátalkodott vigyorgást, mely megelőzte, v«zette és kisérte a könyv irást, s a hirdetést, vagyis a maszlaghintést. A ki a könyvet végig olvassa, kétséget kizárólag megbizonyosodik a felől, hogy ez a bécsi hivatalos iró avval az orrára bigyesztett szándékkal fogott Írásához, hogy Rákóczi jellemzése czim alatt egy megtévedt pályát fessen, egy nagy embernek a haszontalanságát bizonyitsa és hogy a nemzetek függetlenségéről s a szabadságnak százszor szent eszméjéről halovány szót se ejtsen. Kéjelegve szedi ki az okmányokból csak azokat a dolgokat, amelyek kicsinyítik a hőst, vagy árnyat vetnek rá. Legalább is ő ugy tálalja fel a dolgot. És milyen kedves! A czim szerint is, saját vallomása szerint is ő csak a száműzetésben levő Rákócziról akar beszélni. Mit keres hát mégis az a hosszas diffamálás, becsmérlés a könyvében, hogy feleségének betegsége idején nagy sétalovaglásokat csinál s a harcz idején csilinSzemeívónyek. „A száműzött Rákóczi" rzimü könyvből. Azok részére, kik állítják, hogy Szekfü ur jó hiszemüleg irta könyvét s nincs benne Rákóczigyalázás és gyűlölet, álljon itt ezen hires könyvből néhány szószerint való idézés. A zárójelekben levó számok a Szekfü-könyv lap-számát jelzik, ahonnan az idézett szöveget vettem. I. ÍA kissé szabados életű abbé« (t. i. Dubois franczia államminister (115). »A regens (t. i. az orleansi herczeg) minden léhasága mellett lelkiismeretesen végezte az államügyeket.^ (48). íPolignae cardinalis, akit a hercegnéhez gyengéd kötelékek fűztek« (196). Milyen enyhe, finom czélzások ezek 1 Noha az orleansi herczeg a világ legutálatosabb kéjencze ! Ellenben Rákócziról hogyan nyilatkozik? »Mikor (felesége) gyermekágyban feküdt, a férj naponkint nagy lovaglásokat tett, hogy szerelmének egy ujabb tárgyával találkozzék. Később a lengyel herczegnével éveken át viszonya volt. Mikor a felkelés ügye végét járta, szétszórt kuruezoknak nem volt hol fejüket lébajtaniok . . . Rák-ócziék és Bercsényiék gelő szánkón szánkázik Lengyelország haván lengyelhölgyek társaságában ? Hiszen ez nem a száműzött Rákóczi. De ő visszanéz ide, hogy a szabadsághőst csupán Don Jüannak tüntesse fel. Ist?n tudja, amely okmányból ezt ő feltálalja, vájjon a másik történetíró nem épen az ellenkezőt látná é? hogy a harcz közepette épen a háborúja érdekében járna Lengyelországban. De hát azok a hölgyek? Mit keresnek ott azok a hölgyek? Oh szegény szent aszkétaságnak szűz Aka demiája! Ki látott már szabadsághőst hölgyek társaságában ? És milyen kedves másodszor is ez a Szekfü-könyv. Kiönti a mérgit Thalv ellen. Anathemával sújtja. Kiteszi a szürit a történetírók terméből. Rá nem szabad hivatkozni, mert elfogult. A sexdecimet tévesen hatvannak érti Thaly, hogy ennyi a Rákóczi kísérete, s egyebekben is csak kedvez Rákóczinak, mert nagy kuruez stb. — Hát ezt a jóoldalu tévedést készséggel elhihetjük mi többi magyarok is Thalyról; elhisszük, hogy ő inkább költői történetíró. De legalább költő és magyar. Hanem azt az egyet nem hihetjük el, hogy a Szekfü-könyv leczkét adhasson a történetírásból s önmagát állithassa ideális történetirónak, amikor a tőle állított Thaly-szélsőségből a másik határozottabb szélsőségbe esik s 400 oldalon át a nagy Rákócziról csupán csak kicsinyeket tud mondani. Ebből világos, hogy a Szekfü könyv irója sem nem költő, sem nem történetíró, sem nem magyar. De talán nem is ember. Mert nem ember az, aki szolga. Ezt a könyvig szánkócsilingeléssel siklottak a lengyel határ haván, szép lengyel asszonyok társaságában. (25)« jMikor a politikai törekvések már katasztrophát szenvedtek, Rákóczi erős érzékisége megmaradt továbbra is. (26)« » Mikor az angolok — vesztegzár ürügye alatt — nem engedték meg, hogy partukra szálljon ... tudott gyönyörűséggel gondolni azokra az órákra, melyeket Danzigban egy ily átmeneti ismerős karjaiban töltött. Természetes, hogy ez az érzékiség a íranczia udvarnak nagy asszonygazdagságában állandó uj és uj tápot nyert (26).« »A versaillesi udvarban már nem jól állott neki az amoroso szerepe, mégis megpróbálta, egyszerre két előkelő asszonynak is udvarolt . . . Az öreg orleansi hercegné registrálta levelezéseiben, egyéb udvari pletykák között, szerelmi regényüket* (27). Ime, a hiteles források! »Az egyedüllét unalma ráfeküdt volna lelkére, ha el nem üzi ... állandó látogatásokkal: persze leginkább Bercsényiné házába — a komorna miatt« (215). »1723 év elején egykori ideáljához, Conti herczegnéhez fordul panaszával ... tiz hóaapba került, mig a herczegné felelete Rovet szolga ember irta azért, hogy tetszedjék a bécsieknek. A szemelvények irója, Tuczy tanár, szintén azt mondja, hogy sok hamis okmányból dolgozott a könyv irója és sok ellentmondás van a könyvben. Ezeket Tuczy tanár bővebben kimutathatja. De a ki gyorsan átfut a könyvön, az is mindjárt rájön a mételyre. Maga a könyv mondja, hogy teméntelen léhűtő, csaló, áruló, gazember német, franczia sürgölődött-forgolódott Rákóczi körül; ezek minduntalan elárulták, hamis jelentéseket tettek róla . . . Tehát ilyen okmányokból csinált könyvet a bécsi liliom, akarom mondani, a szekfü. Ezért van, hogy Rákóczi egyik nap szerinte ezt mondja a fiának: Ne lépj az én pályámra. A másiknap pedig, szintén a szekfü szerint bántja a fejedelmet, hogy fia nem volna alkalmas végig küzdeni az ő pályáját. A teljes hülyeség sem vitatható el a szekfű-könyvtől. A harcz után, a legteljesebb fiatal korban 30—40 év között azt mondja Rákócziról, hogy most már öreg emberrel van dolgunk. S 20—25 esztendő múlva a halála előtti hónapokban, 60 éves korában, mikor már csakugyan öreg az „öreg" fejedelem, akkor azt irja róla, hogy az öregedő fejedelem. Hát csak ilyen ez a bécsi szekfű. A stílusról már tettem említést a II. czikkemben, ahol azt a hasonlatát idéztem, melyben haszontalanul kiáradó tespedő víznek mondja a fejedelem életét. A könyv Írójától nem lehet megtagadni a nagy s?orgalmaf Rossz czéljának fényes dostóba jutott. Közölte benne egykori lovagjával . . .« (246). íRákóczi fiai Bécsben vigan élték világukat a főúri társaságban, kártya, lovaglás, vadászat, gáláns kalandok közepette. Akárcsak Rákóczi maga a Bercsényivel kötött ismeretség előtte (291). »György herceg (Rákóczi fia) ott sóhajtozva gondolt az olasz grófkisasszonyokra és a barát' ságos bécsi polgárleányokrac. (292). sRákóezi fia jövőjéről is részletesen megemlékezett. A makoviczai herczeg számára egykori szeretőjének, Sieniawskinénak leányát . . . választottai (300). Szóval ahol csak lehet, Szekfü ur Rákóczit, mint szoknydhőst rántja elő, mig a világ legkicsapongóbb kéjenczét, az orleansi herczeget, Francziaország regenssét, csak egyszer! e kijelentéssel : »á regens minden léhasága mellett —«. II. Most idézek néhány másfajta gyalázó kijelentést. iDangeau marquis 1695 márczius 16-án beirta naplójába, hogy Aspermont grófot . . . meggyilkolta egy Rákóczi nevü sógora. Ugyanezen hónap 22-én megpótolta e hírt azial, hogy azóta hamisnak bizonyult*. — Szekfü ur mégis igy ir tovább : uHuss év múlva az egykori gyilkos