Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-27 / 13. szám

2 M-A G-Y A IV PAIZS —1913 J-Bdóroaias. bolgárrendwerü j Lakások iránt a községi elöl^r ósághoz kell' j fordulni. Somogykiliti. A Sid mentés, a Balatsatól ] 3 kilométernyire. Nagy kertészet. Siófok. Vasút, hajó, posta,, távírda, telefon.. A Balaton legélénkebb fürdőhelye. Vízvezeték, csatornázás, villamos vHágitás, já?dák aszfaltozva. Előkelő színvonala szállodák,, sok szórakozás. A szál'odákbaa és községben 5—6000 idegen talál helyet. Lakások kránt A fürdőigazgatósághoz kell fordulni. Balatonvilágos, Balatonaliga. Mindkét telep erősen fejlődik és épül, igen kellemes nyaralóhelyek. Szállodák és villák fogadják be az idegent. Vasúti megálló, pósta és telefon. Mindkét telep lakásai iránt a balatonfőkajári jegyző ad felvilágosítást. Ezen felsorolt negyven telep minden egyes tényezője azon lesz, hogy az oáasereglők igényei minden tekintetben kielégíttessenek. A Balatoni Szövetség is elkövet mindent (kivonatra bővebb balatoni fürdőismertetőket is díjmentesen küld), bogy a magyar tenger betöltse hivatását, kincsesháza legyen a partmenti lakosság gazdaságának, nagy kincsea tárháza az ország egészségügyének. Önzetlen nagy igyekvéssel szolgálja a Balatoni Szövetség ez ügyet és ehhez kéri a magyar orvosi karnak jóindulatu támogatását. A látszat emberei. Manapság neu a magunk jóvoltáért, hanem csak a külszinért vagyunk, élüuk. A mai társadalom egyik ferde kinövése, hogy a kasztok kialakításával külömbségeket teremt, de nem számol az egyas rétegek helyzetbeli és vagyoni külömbségeivei. A kishivatalnokra és vagyonos emLerre egyformán rójja ki kötelezettségeit. A vagyonos osztály megengedhet magának mindent, amire a pénz kvalifikál, de miért lép föl éppen ugy a társadalom a szegény, vagy közepes sorsban élő középosztállyal szemben ? Ennek, őszintén szólva, magunk vagyunk az okai, mert mindent csak majmolunk s kívánságainkat sohasem vagyoni viszonyainkhoz mérjük, hanem takarónkon tul nyújtózkodunk. A maholnap néhai nevet nyerő dzsentri miért pusztul? Mert az 1000 holdas birtokos ugy akar élni, mint a 20.000 holdas mágnás. Télen Pesten, nyáron fürdőhelyen s a holdakat egymásután húzzák ki a lábuk alól. A miniszteri titkár ur felesége nem mehet olcsóbb helyre nyaralni, mint Osztende, Gastein, Helgoland. És ki tudná a sok divatos füidőt elősorolni, melyek ugy változnak évről-évre. mint a női kalapok. Aki a Balaton Kies partvidékén nyaral, azt szánakozva megmosolyogják, hogy ez is nyaralás?! A Tátrába menni pedig csak télen divat. Nem a mi fürdőink az okai, hogy nem tudnak fellendülni, hanem az átkozott látszat mindenben, hogy ami a mienk, az nem jő, az nem divatos, az közönséges. Már most hogyan tartsuk fel mégis a látszatot? A miniszteri titkárné nem mehet el divatos fürdőre. Mit csinál ? Elutazik egy napra valamelyik divatos fürdőhelyre. Valamennyi ismerősének küld onnan egy-egy »an?ikcot« s a látszat meg van mentve. Hogy másnap már BugacFüreden bujkál, nehogy valaki meglássa, az mellékes, mert fő a látszat s ismerősei mind tudják már, hogy őnagysága Osztendében fürdőzött. Pedig ha nem ravaszkodik őnagysága, hát bármely hazai fürdőhelyen kitűnően érezhette volna magát. Igy van ez másban is. A föispánué soirét adott. Csak Törley-pezsgő volt. Az estélyen ott volt a _föjegyzöné is. Neki is viszonozni kell a soirét. O azonban már nem adhat magyar pezs. gőt, mert a fóispánnéról mindenki tudja, hogy teWr neki franeria pezsgőre is, de a főjegyzőné óeagysága nem tehet ilyesmit. Még. azt: hinnék, bogy hiteleaék állanak az ajtaja előtt, amint igaz is. Be fö a-látszat. Akinek egy mrHió forintja van, az járhat' vásottan, kepottan, kifényesölt térddel és könyékkeí s azt fogják rá mondani, hogy: »külöB6«> — de a kis fizetés® hivatalnok, ha nincs rajta jó ruha, elegáns kalap> lakczipő, nem juthat be a társaságba, mert a látszat sok mindent:, eltakar. Színészkedünk. Ai élet komédiásai vagyuik>ahelyett, fo©gy kiki a viszonyainak megfelelően élae. Vendéglőben nem eszünk marhahúst, mart nagy urakaáf azt csak a cselédnek szokás adat; vasárnap nem megyünk a kávéházba, mert akkor csak a »köznép* malat. Kalapot, nyakkendőt csakBécsben veszünk, mert a márkára is nézni kall. A felöltőt Bécsben vesszük, mert a pesti szabókdrágák. Be két koronáért párisi, berlini, vagy londoni firmát varratunk a bélésébe. Igy megy ez az őrület és cscda-e, ha az, aki' ezekkel a formákkal szakítani akar, nem tud> boldogulni,, érvényesülni. A jól vasalt nadrág és lakkczipő a karrier lépcsője. Sok ember egy-egy zsurnak, szépen tánczolt bosztonnak tíöszöni előmenetelét. Nyáron a panama-kalap és a tennisrakett hódítanak, de aki hockey ütővel csavarog a korzón, arra minden leány irigykedve pislog, mert a hockeyzés ma előkelőLvb a tennisnél. Mindenben ez az exkluzivitás. Csak nem közönségesnek látszani, a bonr tonhoz alkalmazkodni, ez a fődolog. Egy szegény ördög ismerősömnek szemrehányást tettem egyszer, hogy miért iratkozott be az Országos Kaszinóba, mikor vagyoni viszonyai ezt nem enged»k meg s ö azt felelte, hogy a kaszinói társaságnak többet köszönhet, mint két egyetemi diplomájának. S ez igaz is. ó ma eiokelőállásban levő ur s én meg, a jelentéktelen senki, itt rovom a sorokat a látszat emberei ellen és hányszor gúnyolják újságírói mivoltomat azok a látszat emberei, azok a tartalomnélküli lányekí Sokaknak beüt, de merész játék ez, haaárdabb a kártyánál és hány ember volt, aki évekig tudta magát tartani, miniszterekkel, grófokkal parolázott s egy szép napon golyót röpített az-agyába, mert megszűnt a hitel, eltűnt a iátszat, á& kibujt a zsákból a prózai valóság. A nap lovagjai ezek. Szállnak magasra, mig viasz-szárnyukat megolvasztja a nap heve s . ók Ikarusként esnek le a szédítő magasságból a földre, a semmiségbe! A. H. Hat évtizeden át. Iczi-piczi kis szegfű szál miként kerültél ide,, honnan a csermely is csak hali csobogással és sietve távozik, hol még a madarak danáját ;». nem igen hallani, mintha egy hatalmas lé.ay szigorától és rettegésétől félne itt minden. Rettentő sűrű bozóttal van heaöve a táj, csak nagy erőmegfeszitéssel lehet utat törni, sok helyütt csak kúszva bújni át a bokrok alatt. Ekként bajlódom már jó félócája, valami megnevezhetetlen titkos vágy voQ2 a rengeteg kutatására, annál inkább, hogy e kis szegfű szál is világosságot vetett utamra., sejtettem ait^. hogy kell itt lenni egy lakott fcielynek, ahol &• nemes fajú virág tenyész, hiszen ottan ahol a. kis virágot tenyésztik, a cziviliaácziónak jó magas fokon kell állani. S ahogy félig meddig nyomra vezettek, még inkább sarkal a vágy az erdő bensejét fölkutatni. Mind ritkásabb cserjék között vitt már utam s lassan a sürü bozót kezdett elmaradozni, mig egy kanyarulatnál fölbukkant az elragadó táj, s ha a szél suttogását s a csermely csobogását nem hallottam volna, álomnak tünt voloa fel az egész. A természetnek szebb alkotását, bogy léteznék, kétségbe kellett vonnom . . . Valóban, csodával határosan alkot a nagy természet, amikor ott ahol félszázadon át avagy régebben is ki sem törődik a természet legparányibb, de legszebb növényével, a virággal, mégis ezrével nő, ezrével szaporodik és sehol egy gyom, amely elölné e \ e nemes növényt. Az egész illattal volS» tele, olyan volt mintha mesebeli kertész kezei' működtek veloa, szebbnél-szebb sz»gfő-fajok, óriási bokru centifétiák, ebriza»te«mok nyíltak javában.. Pár percig megbűvölve állottam, s kéjjaJ szívtam a virágillatos levegőt, szemeimmel kutattam, vajjoa emberi lényt fel* lulnék-e fédezai valahol?' Szomorúan tapasztaltam, sehol senki, csak á várkastély fálának romjai meredtek ég felé, mintha a tőlük másvilágba költözött urok után tekintettek volna. Elfogódva., léptem beljebb a völgybe s lépteim a romok felé irányítottam, hol a mohos fal tövében, egy gyepes helyre a fáradságtól mintegy roskadva ledültem. Nemsokára, ajtó csattanás s. léptek zaja- riasztott fel merangesemből. Eleinte hallucináieióaak tünt fel a, zaj, de alig pár lépésre tőlem egy ösz hajú aggastyán alakja bontakozott ki, amint imát mormolva, gyámoltabbao, léptekkel igyekezett a virágos völgybe, s* azutáo csakhamar eltűnt. Itt a rejtély, tehát itt a. titkos kertész, ki a lakatlan vadonban olyan tündérkeitet varáasolt elő és olyan édent, a* honnan már asak egy szerető ifjú. ,pár hiányzik. Hossza^álmomból hűvös hajnal ébresztett fel, körül néztem,, hogy lássam vajjön. nem tüat é el a tegnapi éden, az ő idilikus várromjával együtt. Fgy pa,pjrlap ötlött szemembe, mely a vár falára volt illesztve, rajta a következő figyelmeztető sorokkal: Bátor kutató* éltem veszve akkor, amikor e titkos hely felfedeztetik, hat évtizeden át kinek sem jutott eszébe e- völgyet felkeresni, azért óva intlek, siess mie'őbb ez elátkozott édent elhagyni és életedet megmenteni. A borzalom hidege futott végig testemen s ólosaii nehézséggel vonszoltam magam azon helyről. Távozásom után pár percznyi idő múlva irtóztató dörej rázkódtatta meg a levegőt, az ijedségtől megdermedve, lehuoyt ssemmel állottam néhány másod perozig. Magamhoz térve kábultságomból, a pusztulás képét láttam mindenJelé, eltűnt a. szép völgy, el a várrom s vele együtt a titok is. Gsak egy iozi-piczi, kis szegfűi szál maradi, meg, melyet leszakítva zsebkönyvembe téve tartottam meg, azon nap erolékeül. Jaczkovies Milclósni. Hang n latok. Vannak, az ember életében perczek, m@iy.eket soha sem,tud eííelejteni. Ilyen volt nekem az éjjel. Szerb szinésaek jöttek a városba. A társulat harminez tagbál áll. Ők semmivel sem törődnek mássaS

K csak, a szinészeti ügyekkel. Az anyagiakat, intézi a Srbska Matica nevű szerb kulturegyleU Kitaná erőkből álk> társulat, a szó szoros értelméban művészek. Nagyszerűen megfelelnek annak a nemzetiségi iriissiónak, ami reájuk vár» Zs'iíolásíg tömve van minden este a színház. Játékuk ellenálhatatlan erővel voaza mindazt, aki csak egyszer is látta őket. Kitűnően megválogatott nemzeti és erkölcsös műsoruk van. Hogy a szerb nemzeti öntudat ébrentartására mily erős befolyásuk van, azt az előbb mondottak után mindenki megértheti. S mig előttem folyik az előadás, lelkem tudj Isten hova, a rosszul művelt magyar mezőkre kalandozik. A mi színészeink franozia disznóságokat adnak — nem művészettel, de kaczérsággal. A mi közönségünk érzéketlen, szűkmarkú a magyar színművészet iránt. A szerbeknél az irodalmat, iskolaügyet egységesen intéző és terjesztő egyesület vezeti, a színházat s vele a szerb kulturát, addig a mi egyesületeink a színészeket nem ismerik. Milyen szép lenne, ha a haldokló zalai közm. egyesület — Vasmegyével karöltve, vagy saját magában is — egy jól megválogatott színtársulatot utaztatna városról városra, faluról-falura. Ha ez a társulat válogatott magyar — erkölcsi és hazafias szempontból nevel® — darabokkal szórakoztatná a közönléget, fejlesztené ízlését és csökkentené az érdeklődést a czirkuszi bohóczok, meg a franczia disznóságok iránt. A