Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-13 / 7. szám

2 M AGYAR PAIZS 1913 február 13 kevésbé, — hanem kényelmességből és önzésből. Nem kell sem áldoznunk, sem dolgoznunk : majd „kieszközli" a nagy protektorelnök az államsegélyt. Mi legfeljebb névjegyeket csináltatunk s várjuk a kitüntetést. Még arra sem jön rá a közönség, hogy hiszen most pl. a főispánság nem csupán disz, hanem egy szakadatlanul dolgozó iroda; s a főispántól megvárja a közönség, hogy a legkisebb egyleteknek, társasköröknek estéli mulatságairól tudomást vegyen, s nézze meg a műkedvelők előadását stb. Hát mondom, egy kis elkényeztetés van a dologban. De, hogy ne zökkenjek ki a kerékvágásból, a zalai ujság-társaknak amaz emiitett czikkelyök szerinti közművelődési egyesület is, félek, hogy ilyen elkényeztetett lenne, nem önállóan a közönségé, — vagy pedig csak egyesek hiúságának a lobogtatója lenne, s ez euetbcn még kevésbé a közönségé: részemről egyiket sem helyeslem. Hanem egyebet mondok. Felmutatok én egy darab kulturegyesületet — czim nélkül, gyülekezet nélkül, választások nélkül, tisztviselők nélkül. De kész valóság, gyakorlati munka, egy darab kultura. Pártoljuk ezt, gyarapitsuk, növeljük nagyra ezt. Ni sajnáljuk, hogy nem mi kezdeményeztük, örvendjünk, ha czélt érünk vele. Pászior Imre tanár, aki a munkásgimnáziumot is vezeti, megteremtette a népkönyvtárt. Lagalább az alapját. Már van másfélezer könyve. Mozgó könyvtárt akar belőle csinálni egész Zalamegye részére. A népnek a művelődésére. Hogy a nép ne csak a nevét tudja leírni a váltóra, hanem olvasás után tudjon többet is. DJ ezek a könyvek válogatottak. M' tely nincs benac!;. Ezek a könyvek az ism-retet gyarapítják, a szivet nemesitik, a szelíd erkölcsöket ápolják, a magyar szellemet terjesziík. z ő mozgalma ! megteremtette a zalaegerszegi népkönyvtárat s ezt u?y akarja fejleszteni, hogy 50--100 i kötetes csoportokat alkot s ezeket minden i évben más-más községben helyezi el. Ezrei ; akarja elérni, hogy a vend és horvátos vidékeket jó olvasmánnyal lássa el s ellensúlyozza a 6zláv olvasmányok hatását. Ugyanezt ajánlotta a Magyar Paizs egyik czikkében Nagykanizsa központtal. Állami, megyei, városi és személyi segélyt lehet e czélra szerezni, sőt társadalmi egyesületet is lehetne létesíteni, ha már épen gyűlésezni is akarunk. Közművelődési egylet volna ez már, még pedig gyakorlati munkával megkezdve. Szorgalmazhatja ezt a Zala is s a többi megyei lapok, melyek az említett czikket közölték . , . Nós, ez a Pásztor Imre gyakorlati mozgalma. Nem akarom epébe mártani a tollat s hangosan mondani, hogy sokan vaunak ám, akik hátat fordítanak ennek a mozgalomnak, csak azért, mert nem virilisták kezdeményezték, hanem csupán egy egyszerű tisztviselő. Nem is volnék egészen igazságos, mert ezt j a könyvtár dolgot nem kisebb ember, mint Dr. Bálás Béla főispán, lelkes őrömmel vette tudomásul s egyenesen neki lehet köszönni, hogy rohamosan másfélezerre ememnlkedett a könyvek száma. Apasztani azonban apasztani szeretném azoknak a számát, akik a közművelődés zászlójában is csak czifra sallangokat akarnának látni. Nós ez a népkönyvtár elég alkalmas arra, hogy belé fogózkodhassunk, nem annyira azért, hogy közművelődési Egyesületet „alakítsunk", hanem azért, hogy vele közművelődést csináljunk. Borbély György. Iparosok köre. A Zalamegye jan. 26 iki számában ezzel a czimmel jelent meg egy közlemény B. B. jegyzéssel. Engedje meg a czikk kiváló irója, hogy néhány megjegyzést tűzzek elmélkedéséhez, egy és más irányban kibővitvén az ott elmondottakat. Volt már alkalmam reámutatni arra a sajnálatos tényre, hogy kisiparosaink nagy tömege az isme • reteknek igen-igen csekély mennyiségével bír s ez az alacsony szellemi színvonal jelentékenyen hozzájárul kedvezőtlen anyagi helyzetükhöz. Kicsi intelligencziájuknak természetes folyománya az Ízlésnek majdnem teljes hiánya; ami természetesen jelentékenyen befolyásolja az ipari termékek árát. Mindnyájan hajlandók vagyunk a szebbet jebhan megfizetni s ez a magyarázata, hogy az intelligensebb iparos rendesen jobb anyagi körülmények közt is van. Ezek nem szorulnak seuki támogatására, érdekeiket megvédik, megélhetésüket kivívják a Kereskedelmi Kör nélkül is. B. B. czikke, legalább ugy értettem, csalogató az iparosok ezen részének. Lehet, hogy tehet a Kereskedelmi Kör ezek érdekében valamit, de ez nem lehet általános. Ép a tanultabb elemek vannak a saját érdekeinél nagyobb kötelességei osztályos társaival szembec. A Kereskedelmi Körbe való belépésük hasznos lobét a Kereskedelmi Körre, de nem használ az iparosságnak. Szebb és áldásosabb munkát vége uek. ha, társaikat nem, hogy ott hagynák, ellenkezőleg, magukhoz emelni igyekeznek. Igyekezzenek oda hatni, hogy az ismeretek hiányát minél jobban kipótolják. Hány fiatalabb iparos mester van, aki alig rendelkezik többel, mint az írás olvasás, sót sajnos vannak, akik még ennyire sem jutottak. Eleket kellene buzdítani az önképzésre, nógu ni a tanulás a. Akkor lehetne reményünk, hogy idővel a válaszfalak eltűnnének s lenne egy szellemileg és anyagilag erős iparos o sztály, mely rendelkeznék mindazzal mely, egy é'eterös kör íentartásához szüksúges. Mert ha csak kör kell, ahol újságot olvashatnak s idejüket eltölthető;. azt az ipartestület keretében igy is megcsinálhatják olcsóboan mintha a Kereskedelmi Körbe iratkoznak, mel\uek érdekei mégis csak eltérnek az iparosétól. Alapjában megegyezünk B. B.vei, mert hiszen az alap, szomoiu igazság. Eltérünk a következtetésekben, mert B B. szétválasztja, én pedig tömöríteni, felemelni szeretném az iparost s vele a magyar ipart. Sajnos B. B. is, én is az érdekeltek nélkül beszélünk, sőt engedelmet a felemlitésért, évek óta azok nélkül cselekszem is. Bármennyit irok ós fáradozom, hogy a fiatalabb mestereket a tanulásnak megnyerjem, egy lépéssel sem jutottam előbbre. Évek óta fenn áll a mnokásgimnázium s elvétve akad a hallgatók közt egy-egy önálló mester. Pedig ez az intézmény egyedül az iparosok érdekeit szolgálja, nekik ad módot kipótolni amit gyermekkorukban elmulasztottak. Akinek mód jában van, miért nem ösztönzi, buzdítja őket a beiratkozásra? Senkit sem tarthat vissza az álszégyen, mert ott nem bírálják azt ki mit tud, hanem oktatnak, tanítanak, hogy a hallgató tanulja meg azt, amit nem tud s trissitse fel amit tud. A nem akarás, a kényelem-szeretet tartja őket vissza. Ezt kell okul fel tennem, mert, ha csak egy kis vágyuk volna előbbre jutni, a tanulás göröngyös utja helyett azt a simábbat használnák fel amit szellemi szórakozásnak himnk. Ma már ez is rendelkezésükre áll. Itt van a népkönyvtár melyet szabadon használhatnak. Válogatott müvek nyújtanak nemes élvezetet s hasznos ismereteket. Már a második éve hivom, csalogatom az olvasókat s szaporodnak is, de — hiányzanak az iparosok. Miért nem jönnek ? Talán nincs idejük? Akkor nem volna annyi panasz a megélhetés ellen. Nincs akarat. Ugyebár minden ugy jó, ahogy van. Ha megéltünk eddig tanulás nélkül, megélünk ez után is. De eddig azt hittük, azért nem tanulnak mert nincs módjukban. A mód most meg van adva, mivel mentegetőznek ezután. Ha nem használják fel, okolják magukat a hátramaradásért. Itt kellene életjelt adni a tanult résznek, ebben kellene megmutatnia, hogy nem a jobb anyagi körülmények, hanem a magasabb szellemi színvonal választja el a tömegtől. Régen várom segítségüket, minél előbb jönnek, annál jobb munkát végezhetünk. De jönnek-e í Pdtztor. A tanítók ügye. Irta : Süt tő Káro'y. Évek óta húzódik már a tanítók azon kívánsága, hogy ne csak elvileg elismert állami tisztviselők legyenek, hanem jussanak be e kasztba anyagilag is, hogy sorozzák be őket az állami tisztviselők fizetési osztályaiba is. Évtizedek fárasztó munkája, a legnagyobb hazez, elkeseredés, hírlapi vita révén immár e hosszú ideig mellőzött kívánság eljutott az első stációhoz, a mikor, átlátták valahára törvény csináióink, hogy a tanítói kar zúgolódása alappal bir, hogy követelésük jogos s annak teljesítése méltányos, — kívánságukat törvényjavaslatba foglalták, mely daczára hézagos és némi tekintetben igazságtalan voltának, a határozott haladás jelét mutatja. Hiszen a mai drágaság és nehéz megélhetési viszonyok rámutattak arra, hogy az 1000 korona kezd j fizetéssel nyomorgó tanítókon esett szabálytanságok megszűnjenek, hisz' annyi éven át ki voltak szolgáltatva a társadalom nemtörődömségének, daczára, hogy ők a kulturának, a műveltségnek egyedüli zászlóvivői, s az ők munkáján nyugszik az emberi társadalom erkölcsi létalapja. Különösen a falvakban a nemzeti élet eme végváraibaa ők az egyedüli gyámolitói, vezetői, felvilágositói, nevelői annak a népnek

v melynek értelmi színvonalától függ az egész ország erkölcsi léte és éraeke. Legs/égyenletesebb dolog tehát az, hogy a tanítói kar, melyet a köznép a legközvetlenebb kultur exponensként ismer, a maga nyílt nyomorában mutassa a kul túra útjait. Ava^y talán élő szimbólumként dobta öt a sors oda a nép közzé, hogy mutassa meg azoknak, hogy mily nyjmorult nálunk a kultura,. s mily éhező rongyos, igénytelen, mindanki által lekicsinyelt, apró emberkék annak elöhaiczosai? Ne higyjék e lap olvasói, hogy a mit itten irok, nagyítás s csupa hangulatkeltés az egész. Nincs érdekemben e kart dicsérni, avagy nyomorát na^itani, mert kiterjedt famíliámban tanitó nincs s nem is volt sőt alig egy néhánnyal va gyok ismeretségben is, tehát nem vádolhat senki fia, hogy: hazafelé beszélek. Mint ember, és ujságiió emelem fel szavam e kar mellett, mert szemtelenség az, mellyel az uri társadalom még ma is viseltetik a néptanítók iránt. Minden incifioczi dijnokocskát többre értékelnek, daczára, houy éppen fele iskolai képesítéssel bírnak. Ez azért van, mert a díjnokocskák elérhetik azt a fokot, melyben az állami tisztviselők vannak, a tanítók pedig soha. Eme siralmas állapotoknak akar véget vetni a javaslat törvényre való emelkedése s emberi sorba akarja omelni a néptanítókat. Hanem ez is olyan: « Vakulj magyar, ne láss tót», féle alapon készült törvény, mely egyik felöl adna valamit, de a másikkal figyelmeztet': ne gondold, hogy már úrrá tettelek. Nagyon hézagos biz' ez a javaslat s daczára annyi kérésnek, könyörgésnek, még most sem sorozzák őket a XI—IX. fizetési osztályokba, heuem ezeknek megfelelő uj fokozatokat létesítettek számukra, szóval itt is éreztetve van velük, hogy csak fogadott gyermekei az állam-hatalomnak. Nevetséges pontja az is a javaslatnak, mely a tanítónőket alacsonyabb fokba sorozza a férfiaknál, de ez még hagyján azon indok alapján, hogy a férfi inkább szerepel családfentartóként mint a nő, tehát a magasabb fizetés indokolt. Sérelmes azonban az a rész, mely kimondja ugyan az automatikus haladást, de egyben korlátozza azou intézkedéssel, mely szerint: akik érdemességüket nem igazolják, avagy képtelenek az általános tauitási követelményeknek megfelelni, az automatikus előléptetésből kizárhatók. Ez a cíikk nagyon tág fogalmat jelent, s merem állítani, sok tanítóval szemben igazságtalanságot fognak gyakorolni s képviselővá\ lasztások idején igen hathatós presszió eszköznek ígérkezik. Ez azonban az egyik oldal, de lessz egy másik bibije is, mely a tanitót fogja alázni. Köztudomású dolog, hogy különösen a falusi iskolák intézőségei, u. n. iskolaszékek tagjai sok helyen a tanügyhöz laikus, földmives emberekből áll, kik nem tudják mérlegelni, megbírálni a