Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-13 / 7. szám

1913. február 13. M A GY A R PA 1 Z te tanító munkáját s csak azoa szempontból bírálják a tanítót, hogy kimutatja e lelkiösmeretesen az iskolai mulasztókat megbírságolás végett, vagy elnézi azokat. Ha elnézi, becsületes s- jó tanítónak véleményezi a kupaktanács, de ha sarkaíja a szorgalmas iskolázást, s nem engedi, hogy a tankötelesek libát és malaczot őrizzenek a tanítás idején, — kiállhatatlan, rossz lelkű, léha, semmire vaió ember lesz, ki nem érdemli meg a hideg vizet sem, ki elcsapni való durva fráter és egyéb semmi. Látható ezekből, ho^y nehéz lessz a tanitő sorsa, mert ha nem szigorú, akkor a tanügy szenved és inkább sertés és liba pásztorokat nevel, mint éríelmes nemzedéket, ha pedig buzcö s hivatását a maga nagyszerűségében komolyan átértó tanitó lesz, magára haragítja a népet, az iskolaszéket s bizony mondom soha sem kap elismerő véleményt működéséről s ki lesz e miatt annak téve, hogy sohasem kap 1200 koronánál magasabb fizetést. Ez pedig azt jelentené, hogy a régi állapot miben sem változott sőt még jobban meg vau kötve a tanitó s haj hásznia kel a népszerűséget s s laikus nép kegyét. Nagyorr helyes az az élv, mely a községi és felekezeti tanítókat az államiakkal egyenlő fizetésbe osztja. Ez a hiba is régi keletű volt, és orvoslást kívánt. Egy képesítéssel birnak, egy missziót teljesítene'-', tehát egy fizetést is húzzanak. Igaz, hogy a kántortanítóknak mellékjövedelmük is vaD, de ezért külön is fáradnak. Feláldozzák szabadságuk, minden idejük, sőt sok esetben éjelüket is-. Hála az égnek, ha bár későn is, ha bár hézagosan is, de végre teljesítve van a kívánság. Be van hegesztve az a seb, mely annyi idő óta várta a gyógyító balzsamot. Hiszem, hogy e javasiat erőt, ambicziót önt a tanitói karba, s még nagyobb energiát fognak kifejteni a népnevelés terén. Föl a sziiiiiai tengerszemhez! Mit? most ilyenkor, téli időben? bizonyára azt kérdik majd többen . . . Ilyenkor hát., mi akik ott föa a havasok birodalmában láttuk meg a napvilágot, s kiket világ rajöttünkkor jeges fürdővízben részesítettek legeslegelsőben, csak a szántalpot (skit) érezzük talpunk alatt, a legnagyobb havon s a bái mily magasan fekvő tangerszemhez is nem restelúnk elfáradni. Ögv- bizony! nemis a repülés, hanem a szélvész gyorsaságával tesszük meg e bűvész talpakon az utat . . . Február elsején tartották, N . . . n, az erdészbált. Én aki nagyban aeitáltam azi dei farsang évadjában a bálozás ellen, mint is vehettem volna benne részt? Az uram ugyan, elővette minden rábeszélő tehetségét velem szemben, de sehogysem tudott tervének megnyerni, igy hát nélkülem ment el a sikeresnek ígérkező fényes mulat ságra. Távoztával mintha kissé az unalom togott volna el, de igyekeztem majd a kézimunka, majd a könyvek között fellelni a szórakozást, ami sehogysem sikerült, mert a zene lágyan zsongó hangjai folyton kísérlettek, még onnan a távolból is. Kapóra jött hát a Sz . . . i járás főszolgabírójának turisztikai meghívója, mely másnap vagyis másodikán velle kezdetét föl a szinnai tengerszemhez! Ujjongva futottam ki a cselédszobába, kiadva az utasítást, a háti zsák, ski, és egyéb az uti czikkek fölszereléséhez. Az indulási idő másodikán reggel hat órakor lett volna, találkozási hely i hegyfarki domb tetején, a megyei uton. Lázasan vártam a másnapot, hiszen nem akármilyen útra volt kilátásom, de meg aztán ha azt a boszorkányos talpot labairaon érzem s egy beláthatatlan területen száguldhatok velők, olyannak érzem magam, mint a hámjából elszabadult csikó, ki végtelen területet képes bevágtatni, erőt gyűjtve az iga további vonszolásához. Reggel alig volt még öt óra, talpon voltam. Háti zsákomba, pirosan kisült kappan, czitromos kolbász, pompás barna kenyér, no és valjam meg őszintén, egy fiaskó szerednyei tüzes bor is becsúszott, mert hiszen mi tagadás pár csép nektár még a gyöngébb nemnek is megnem árt, de meg aztán jól tudtam, hogy oda fönn a Vihorlát és Gutin hegység tövében, ha a Nemere körül ölel jéghideg karjaival és homlo kon csókol leheletével, nagyon jól fog esni e vért hevítő gyógyszerből egy pár csepp. Turista czipőimre fölcsatoltam a <skitj> s aztán hajrá I Föut voltam a dombon mihamar; ahol még csak hárman fagyoskodtak a zúzmarás időbeD, én voltam a negyedik. Elmúlt egy negyeddel is a hat óra, de a többi társ csak nem jött,' anyám-aszszony elpuhult fráterei mind, egytől-egyik, ugy látszik, hogy ők csak nyárban vitézek a turisztikai sport terén. ... I A fürge kis számvevő is ahogy látta milyen kevesen vagyunk, jobbnak látta volna a hazatérést, de Jeburogtuk, igy hát aztán neki indultunk a czélnak. Ungdaróczot, Ungvárt, Alsónémethit, Ördögvágást, Porubkát elkerülve neki vágtunk keresz tűi-kasul a sik mezőkön át, hiszen a patakok és az Ung folyó vize be lé,vén fagyva tudtuk, hogy az átkelés most könnyű lesz azon. Nyolcz óra tájban Ungmegye egyik liires «glaubeisós» fürdőjénél, Szobránczon voltunk. Pompás ut mondhatom és óriási «record» ilyen gyors idő alatt megtenni ez óriási utat! Mikor már megreggeliztünk a fürdőpavillonja alatt, utunkat folytattuk tovább. Seszenőremetóig zavartalanul ment utunk, ds itt a falu kutyáinak tömkelegéből alig tudtunk kibontakozni, üldöztek mint a sivatag vándorait a sakálok, és a falutól még jó félkilométeruyire is elkísért öt kuvasz. Egyik uütársunk aztán megelégelve a kellemetleu konczertet, turista botjával olyat talált ütni az egyiknek fületövére, hogy az menten helyben mar?dt. Visszatérőben már csak hulláját "láttuk, mely a ragadozó madarak prédájává lett, s a hegyi sas, vércse, holló, mint fekele lepel borította el a kimúlt kuvaszt. Délután alig volt négy óra s mi már RemeteVasgyáron voltunk, ez az utolsó falu a a tenger szem alatt. Itten gróf Széchenyi Lászlónak gyönyörű kastélya van. Innen kellett még nekünk fölmenni északra a «szinnai kőhöz» a honnan a tengerszem már nem messze vau, s aho! nyáron lóvonatu vasút vezet fel. A tengerszemből kifolyó patakhau sok rák és pisztráng van, az erdő egy része pedig vadaskertül van bekerítve, hol a gróf bölényeket és dámvadat tenyészt. Harmadikán reggel hét órakor indultunk fel vezető nélkül tnlálomra választottunk egy útirányt és kedvezett a szerencse, mert már tizenegy órakor föltűnt szemeiuk előtt a tengerszem. Csodás, isteni szégségü pauoráma tárult elénk! Köröskörül az óriási sziklák hóval ledve, s lent a völgy zöld pázsittal és buja növényzettel díszítve. A meglepetés moraja hangzott mind a négyünk ajkán, pár perczig lebilincselve állottunk, lábaink mintha gyökeret vertek volna . . . Vonja m

Ag valaki kétségb-j az Isten létezését és az £ csodás hatalmát. Jöjjön, ó jöjjön még az istentagadó is ide föl, — hiszem, hogy megtanul itten imádkozni! . . Jaczkovics Miklósné. ZaiaYármegyel Mazeum és Könyvtár. ujabb ajándékok. (153 közlemény.) Régi pénzt adott: Fridrich .1., Kovács Z. Rit.

echer £., Weiner T., Simonics J. Szvetlik I. és Miklós S. gimn. tanuló. (1 — 1 darab.) Könyvet s kő és vastárgyakat hozott: Fridrich J., Schmiedt L„ Király J. Litványi G., Doszpoth D., Fiebiger F. gimn. tanuló. Pásztor I. Heti hirek Helyiek. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése volt hétfőn és kedden Dr. Bálás Béla főispán elnökleie mellett. A tagok most is nagy számmal megjelentek, mert a többek között nagy érdekeltségű volt egy közigazgatási tagnak a megválasztása. Gróf Batthyány Pál eddig ismeretlen okból lemondott a tagságról s helyébe Nagy László és Malatmszky Ferencz jelöltek közül általános lelkesedést keltve tiz szótöbbséggel megválasztották Nagy László andráshidai földbirtokost közigazgatási bizottsági tagnak. A győztest szívesen üdvözölték s többen avval a megjegyzéssel, hogy megmentettük az emberét is s a függetlenségi szelleműek a becsületét is. — Szolgabírónak megválasztották Dr. Töreky Aladárt. — Megszavazták a letenye—nagykanizsai vasút költségét 1%-os rsótadóva'vy — í A tárgyéi sorozatnak 150 póntja veit s si többlék mir feyojK san mentek, de ige;j fontos volt még másnap » ; közigazgatási gyűlésen Scossa Dezső "tanfelügyelő, előterjesztése a zalai tanügyről; melyről majct teszünk említést. A zalaegerszegi katonaságnak megszaporodása ügyében lázas munka ván most városunkban. Épen ezekre a napokra esik az ezred és dandárparancsaokságoknak átköltözése. AJ városban tudvalevőleg elég nyomorúságos állapot) van az épületeket, lakóházakat s mindennemű lakásokat illetőleg. Még nagyobb baj, ha kényesebb iakásrol s irodáktól van szó, mint a milyen páldául egy ezred és dandárparancsnokság szá-: mára szükséges. A város hirtelen nem építtethetett alkalmas házakat. A meglevők között teljesen kielégítő épület csak a Báró Solymossy Ödöné. Eladni eladja, de felette drágán, bérbeadói pedig egyáltalán nem adja bérbe. Tenmészetes, a Báró urnák módjában van ezzel saját tetszése szerint cselekedni. Bezzeg nem igy a város. Ő megvan szorulva. Volna a város a Báró íjelyzetébeut s volna a Bíró a város helyzetében! Mondják, hogy még van egy szalmaszálnyi akadály: Jankovics őrnagy ur nem óhajtja, hogy Zalaegerszegre ezred és dandárparancsnokság jöjjön. Da ez már a kisebb bajok közé tartozik. Hiszen nem is lenne hátrányára az őrnagynak. Még több alautos katona lenne a városban, s a tekintély még nagyobb volna azok előtt. — Dr. Korbai polgárraes'er beteg s e meleg napokban a futkosásbó! ugyan csak kijut Fülöp főjegyzőnek. --No meg lázas munkát végez ugyancsak Dr. Bálás Béla főispán maga is, aki közvetlenül is fáradozik a vátos érdekében, holott alapjában is neki köszönheti a város azt a kormány intézkedést, hogy gyarapodik Zalaegerszegen a katonaság száma s nő és gyarapodik a város számban, gazdaságban, tekintélyben. Nos. szombaton eldűl egy nagy pont ebben a kérdésben. Szombaton délután a városi közgyűlés több, mint bizonyos, hogy megszavazza a Kossuth utczai Solymossy háznak a megvételét; a pénzügyi bizottság és tanács már ajáulják egyhangúlag. Lesz pedig a ház potom 320 ezer korona. Gyűjtsünk a Gsany szoborra! N. N. Zalaegerszeg ... — K 50 f. Beniczky Jolán Zalaegerszeg — K 02 „ Mai gyűjtésünk — K 52 f. Hozzáadva a múltkori (34311 K 23 í) összeghez A Magyar Paizs gyűjtése máig 34312 K 25 fill. A Csány szoboralapra nézve Balaton Sándor és az ő nemes szinpáttoló gárdája gondolt merészet és nagyot és mindenesetre jót akart. Azt -s akarták ők mindnyáján, hogy még egyszer előadják a kitűnően sikerüli Bor színművet s a tiszta jövedelmet a szoborra adják. Ám ember tervez, Isten végez. El is játszották vasárnap szépen, de a két mozi mind elnyelte a közönséget. Ide már nem jutott. Hogy mégis kikerüljenek legalább a költségek — mert költség ! az van elég; a zalaegerszegi iparos eléggé pártolja magamagát: két segédjével egy délután felállíttatja a színpadot s megirja a hatvan koronás számlát; tehát hogy kikerüljön a költség: a rendezők s a szereplők neki láttak a felülfizetéseknek. A végin tehát jó a munka. Da az ügyes szini szereplőket meg kell ám most is itt dicsérn

1'. Wölfer Mariska, Ebedli Lujza, Kursits Anna, Yass Jolán, Jákli Gizi, de különösen kiemelendő Kiss Mariska ügyessége é3 tetszetős élénksége miatt. A férfiak között első helyen áll Stefanecz Gyula, aki Baracs Imrét személyesítette. Melléje sorakozik Czéh József, aztán Malek R., (Göre G.), Pfendesak Sándor, Magyar József, Keszli Ferencz, Simon Lajos, Ifj. Rákosa Ferencz, Fülöp Lajos, Ringbauer József, Simon Imre, Kaszás Lajos. — Az ünnepély rendezésében segédkeztek: Czigány Gyula, Nyilassy József,