Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-25 / 52. szám

MAGYAR PAIZS 1913 deczember 25. Megjegyezzük végül, hogy a tankönyvek papirosa, kötése stb. csaknem kizáróan hazai gyártmány, mert tankönyvet másképen igen helyesen — nem approbálnak. A kötelező tanszeriparpártoíás, a tanitók, tanárok, az illetékes gyárosok, a sajtó és egyesületek együttes munkássága, ime, a múlthoz képes évenként ötven milliót ment meg az országnak. Kell-e ennél szebb példa közömbős társadalmunk megmozgatására ?! Ebben a harczban részt vesz a Magyar Paizs is; sőt az első úttörőknek kiváltképen tüzvonalában állott már 1900-ban, ezelőtt 14 esztendővel. Ennek a megemlítése mellett kívánunk magyar közönségünknek boldog karácsonyt és boldog újévet. Borkereskedelmünk. Z. Horváth Lajos. A mult számban közölt czikkemre vonatkozólag az érdekeltségtől több oldalról helyesléssel találkoztam. A baj egyformán érint minden embert, ki csak szőlőmüveléssel foglalkozik. Ugylátszik a tespedésből a már minden iránt közönyös emberiség lábra álna, ha egy vezető kolompos akadna, ki fáradtságot nem ismerő szorgalommal a kivezető utat megteremtené. Nekem nem czélom az, hogy a tisztességes kereskedelem eílen állást foglaljak e lap hasábjain, mert az oly természet ellenes dolog volna, mely csak a kényszerzubbonyt vonhatja maga után. A mai borkereskedelmünk azonban, melyet ravatal körül, melyen kiterítve fekszik a méltóságos ivadék. Itt hagyta a pompát és kényelmet, no meg azt is, amit gazdag és szegény egyaránt érez, — fájdalmat, a szülők szivében, * * * Rongyos kis viskó szomorkodik a fa'u végén, düledező falai alá vannak támasztva, parányi ablakain az üveget papiros pótolja. Öreg anyóka tipeg a ház táján, két rét görnyedt alakja, az idők folyama alatt. Elrendezi a házat, a roskadozó lábu öreg asztalt leteríti egy elnyűtt de tiszta teritövei, egy kis diót és almát helyez az egyszerű étel mellé, s a megelégedés arczán az öreg ránczokat is elsimítja. Leszáll az alkony, a hópihék sürün szállanak alá, az anyóka két szál faggyú gyertyát tesz az asztalra, melynek tartója egy-egy kivájt bélü alma, s mikor az esti harang megkondul, térdre borulva reszketeg hangon kezd a karácsonyi szent énekbe. Aztán hozzá fog a vacsora elköltéséhez, odakün az ajtón nesz hallatszik, egy rongyos koldus lép be az ajtón, az anyó elébe megy, s kézen fogva vezeti a leterített asztalhoz, hogy a szeretet ünnepén megossza szegényes ételét a jövevénnyel. Nem kérdi honnan jött és hova megy, Jézus vándorának tekinti őtt. Jackovics Miklbsné. az ujonan betelepült borkereskedő czég honosított meg nálunk, az ellen teljes erőnkből kell állást foglalnunk, mert az reánk nézve nem áldást, hanem a megsemmisülést hozza a mi szőlőgazdaságunkra. A tapolczai borkereskedelmet vegyük csak hasonlatul s akkor meggyőződhetünk róla, hogy az a vidék érdekeit szolgálja, mert az a bort az ottani termelőktől szerzi be. De lássuk csak a mi piaczunkat. A zalaegerszegi borkereskedők pinczéje csak a vasúton szállított ismeretlen vidék boraival telik meg, melynek származását a fogyasztó sohasem ismerheti, mert az egy nagyobb borkereskedő pinczéjéből szállíttatik a szélrózsa minden irányából a közvetítő kisebb kereskedők czimére Az uj borkereskedőnk nagyszerűen érti jól megtanult mesterségét, mert az ismeretlen vidékről ide szállított borát korcsmárosaink egy jó része a fogyasztók megtévesztésére közvetlenül mint balatonvidéki bort már a vasúton veszik át tőle. Az ilyen átvett borok vegyi vizsgálata közegészségügyi szempontból igen kívánatos volna. Neveket ezidőszerint még nem említek fel, kik az ál balatonmelléki borokkal boldogítják drága pénzen fogyasztóikat. Az érintett czég állandó fizetett fogdmeget tart, ki talán a czég tudta nélkül? az elfogott korcsmárosnak egerszegi termés czégére alatt adja el a bort sőt még a vidéki vevőnek még nevet is emlit Nó már ehhez igazán sok kel!! a vidékről ide jövő tisztességes szándékú vasmegyei korcsmáros igy jut a termelők kijátszásával tudja Isten hol szüretelt borhoz. A versenyképes tisztességes kereskedelem előtt megkell hajolnunk. De ha a kereskedelem a tisztesség korlátain tul lép s még hozzá egy egész vidék megélhetése ellem tör, az ellen teljes erővel védekezni kell. A kevés költséggel előállítót, homoki szőlőtulajdonosok egy testté tömörülnek, hogy boraiknak piaczot teremtsenek. Kiviszik azt, hogy az állam részükre szállítási kedvezményt biztosit s szállíthatják az ország bármely vidékére Ciekély vitelbérért. Igy jut be mihozzánk is a homoki kevert dalmát házas ársával együtt a mi rovásunkra a hegyi boraink valóságos kigunyolására. Egerszegen mintegy 3000 hektóliter bor terem s azt sem képes értékesíteni a termelő, pedig hegyeinktől számitva sok tzáz kilométer távolságra szőlőkultúra ninc3. Ez mind a fentebb emiitett házasságnak korcs szüleménye. Mennyire más volna az állapot, ha a kereskedő és termelő egyetértve teremtenék meg az egészséges és tisztességes kereskedelmet. Jöhetne az olcsó homoki bor mint menyasszony, csak a vőlegény legyen egerszeghegyi termés, mely egyenletes házasság a kibékülés jegyében közmegnyugvásra közöz érdeket szolgálna. Szlavóniai képek. Képviselőválasztás előtt vágynák. A rumai kerület polgárai németek, szerbek és magyarok. Ebben a kerületben épugy mint a legtöbb szerémségi kerületben horvát elenyésző csekély van. A jelöltek minden nyelven kiragasztják reklámjukat, — magyarul nem. Moziba megyünk. A műsor minden nyelven ki van nyomatva, — magyarul nincs. Kérdezem a gazdától, miért van ez? hiszen ön magyar ember, közönségének egy harmada állandóan magyar. Hja! sokba kerül négy nyelven nyomatni. Németül, szerbül kell a közönség kedvéért, horvátul meg, mivel Horvátországban vagyunk. (Gábor Andor budapesti kereskedő is azért cimezi Zalaegerszegre németül a levelet, mert Osztrák orzságbau vagyunk. Szerk.) Egy este megyek az utczán. Már messziről hallom, két gyermek jó velem szemben s magyarul beszélnek. Nem ismerem meg őket hangjukról. Nem a mi gyermekeink. Találkozunk, horvátul köszönnek. Megállítom őket, kikérdezem. Az egyik Bog ár Jóska, a másik Huszár Nani. Oly tiszta magyar kiejtéssel beszélnek, akár Zalaegerszegen. Hát aztán miért köszöatök horvátul, mikor ti magyarok vagytok ? — Én horvát vagyok, csak tudok magyarul is, — felelj Bognár Jóska. Valamelyik környékbeli magyar iskola kitűnő növendéke volt ezelőtt pár évvel Sátory József. Az iskolát elvégezve bejött Rumára inasnak. Német gazdához került. Az ősszel már — három évi inaskodás uláu — a páu germán szalag piros fekete- -árga disziti mellét s nevét Szatorinak irja. Piutér Gyula bácskai születésű magyar fiu lekerült Rumára luasnak. Társasága, környezete idegen volt. Magyarokk 1 kevés alkalma volt érintkezni Nem azért, mintha itt nom lenne elég magyar, de az idegeu társaság fogta és vitte mayával, elvonta a fajtájabelitöl. Ezt a fiút majd teljesen elidegenítették tőlünk. Felszabadulása után véletlenül kezébe került egy magyar szaktársa révén Kincs István „Rumok a rom fölött" ci. műve. Ezt elolvasta. Lelkében csodálatos változás Mt Ö maga mesélte el, hogy minő éizelmek fogták el, mikor tudatára jött eddigi viseletének, mikor tudatára jött, hogy ő már fél r'uegát. Sirt. Ö maga sem tudta: Kincs István gyönyörű nyelvezetén, a hazafias elbeszélésen, vagy saját viselete felett érzett bánatából sirt e? És ez a fiu megtéri. Hány Ilyen Pintér Gyula jár még közöttünk? Ha már a magyar köuyv, a magyar betű hatásánál vagyuuk, bátorkodom felkérni a mélyen tisztelt olvasóközönséget, hogy az imént jelzett magyarmentő munkásságunknak minél hathatósabban megfelelhessünk, tám >gassanak bennünket. Pénzáldozatot nem kívánok. Könyvtárunk gyarapitásár. adakozzék ki-ki egy-két kiolvasott regényt. Oly sok könyv hever padláson, polcon; hány kölcsönvett könyvet elfelejtünk visszaadni, megtartani röstellüuk. E könyveket juttassák el hozzám. A Rumai Magyar Olvasókör könyvtára nemes, szent kötelességet teljesít. Kincs István kőszegi plébános méltányolva törekvéseinket, elküldötte néhány művét. Ezek egyike szerezte nekünk vissza Pintér Gyulát. Kérem kövessók a hazafias lelkű kőszegi pap példáját, hogy Szatorit Sátorynak nevelhessük vissza. Ha szabad lenne válogatnom, a serdülő ifjúság számára kérnék néhány könyvet. Köszönettel fogadjuk az egyéb irányú könyvet is, de a mindkét nembeli ifjúsági könyvekben különöse* nagy a kereslet. S ezekből sajnos, nem rendelkezünk a szükséges mennyiségben. Nagy szüksé-