Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-06 / 6. szám

XIV. év, Zalwgapoieg, IW3» február 6= 6. szám «UA5sat -itt tl : ;frf é/r« í k« 64 f 2 kő? 04 f 1 kor. 04 f 4 f»á» 8 3!lér. Z. HorvátCb- Lajos Hirdetek dijs megegytaéí szerist Nyilttér sora 1 bor Szerkesztőség kiadórata.: Wlasics-ntcsa 8. fLENGTBLFflKBNOZ l BOKBé^Y GTÓRQ * iap . ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Balaton vizi-élete. — Irta: Sági János. — A Budapesti Hirlap egyik nem régi számában, Breoer B. Armand ur, oki. gépészmérnök, aki Aligrán, szokott nyaralni; igen érdekes czikket irt Hajós sportunk czim alatt. Ezt a czikket a megyei lapok is közölték, ismertették. A közlemény legnagyobb részétel mindenkinek egyet keli éríeni. Csupán a Balatonra vonatkozó részt kibánom, a történeti hűség kedvéért, néhány adattal kiegészíteni, talán szabad mondanom; helyesbíteni. A czikkiró ur szerint alig van sport, amelyet annyira elhanyagolnának, mint a hajóssportoé; az evezősaport nálunk úgyszólván kizáróSag Budapestre szorítkozik. A közlés szerint a Themzén a viz alig látszik a sok csónaktól. Mikor a czikkiró ur ezt tapasztalta, gzomoruság töltötte el, mert a hazai élettekn vizeinkre gondolt, főleg a Balatonra, amelynek óriás sima tökre úgyszólván teljesen kihal. Ezt én nem merném állítani, mert amióta csak a Balaton mellett fürdőélet vsn, azóta elég gazd&g a viznek csónak-élete. Balatonfüred volt az első fürdőhely, ahova a magyar főúri osztály nagy szeretettel járt nyara'ni. Ötven hatvan vitorlásnak hófehér szárnyai libegtek a viztn. A balatoniflredi öblöt a vitorlások képe páratlanná varázsolta egész Európában. A vitorlások száma némileg megfogyott ugyan. Ennek oka azonban a divat és a villamos korszak. Régen nem is volt magyar ur, akinek vitorlása nem szeldeste a Balaton habjait. Ma az az igazi ur, akinek automobilja van. Eddig az adott a gazdag embernek gyönyörűséget, ha a lassú méltósággal haladó vitorláson andaloghatott a magyar tengert övező táj szépségeiben. Ma az a passzió, hogy a villámgyorsan száguldó gépkocsin 2—3 óra alatt országrészek tájrajzi szépségeit ismerjük meg. A vitorlások kevesbedésének pénzügyi okai is vannak. Vitorlást csak nagy ur tarthat. Herczeg Festetics Taszilónak például Keszthelyen van egy vitorlása. E mellett kellett tartani egy hajóst, akinek 1000 korona fizetése volt csak azért, hogy reggeltől estig a parton várja az uraságát. A hajó belekerül 10—12000 koronába. Télen fedél alá kell hozni. Nagy aparátus kell ahhoz, hogy a vizből a partra szállítsák és tavasszal ismét a vizre bocsássák. A javitás, fentartás is sokba kerül. Vitorlázni nem lehet csendes időben, nagy szélben pedig kellemetlen a mulatság. A fürdőidényben ulig van húsznál több nap, amely vitorlázásra alkalmas. Ha több nap lenne is, akkor sincs az embernek kedve vagy ideje. Igy tehát látjuk, hogy egy kis vizi ut egyetlen egyszer 1—200 koronába kerül. Hát az ilyen mulatséghoz igazán nagy urak kellenek. Automobil mellett még a nagy ur sem tart igen szívesen másik költségen és csak passzióra való közlekedési eszközt. Annak az oka tehát, hogy a Balatonon a vitorlás-sport nem nagy arányú, a sok poézist kiirtó modern kor az oka. Egyébként is a Balatonnak fürdőző társadalma mindinkább demokratikusabb lesz. A demokrácziához tartozó emberek pedig a drága vitorla-sportot nem igen fejleszthetik. Egyébként is nagyobb balatoni helyeken van egyegy bér-vitorla, amelyen mindenki kielégítheti a kétségtelenül kedves sport iránt való vágyakozását. Amily arányban hanyatlik a vitorlások száma, ennek százszoros arányában szaporodik a csónakoké. Nem oszthatjuk tehát a czikkiró urnák azt a meggyőződését, hogy a Balaton sima tűkre teljesen kihalt. Az oroszok. Irta : Süt tő Károly. (Folytatás.) Daczára, hogy a mi verkovinai oroszaink is alázatosak és szolgalelküek, messze tul szárnyalja azonban őket e tekintetben a galicziai orosz és lengyel, mely szószoros értelemben ki van vetkőzve emberi önérzetéből s kihalt belőle az önbecsülés legkisebb szikrája is. Megszokták az uri osztály előtt földig borulni, azok lábait átkulcsolni, kalapjaikkal vagy ajkaikkal megérinteni. A verhovinai orosz minden alázatossága mellett sem rebegi eme rabszolga kifejezést: »Padam do nog« (lábaihoz boiulok) a mely a galicziai orosz és lengyel népet annyira jellemzi. Ide vezethető vissza az egykor hatalmas Lengyelország végpusztulása, feldarabolása, mert semmivé lett a tetterő, porba hullott a nemzeti büszkeség, mely minden nép első életjele és erős vára. Sok intelligens magyar uri ember haragszik a gőgös, dölyfös, büszke debreczeni, szabolcsi magyar porasztra, hej, pedig addig áll hazánk léte szilárd, megdönthetetlen alapon, mig annak fentartó eleme, a parasztság büszke, önérzetes és gőgös. Mihelyt ezen tulajdonságot a szolgálat kész alázatoskodás, a szolgalelkűség, a félelem, meghuny'ászkodás váltja fel. megszüntünk élni s beleolvadnánk a reánk minden oldalról áramló idegen áramlatokba s ezeréves multunkkal mint hajdani álommal dicsekedhetnénk csupán unokáinknak. A mi oroszaink, mint már előbb emiitettem, nyugodt, jólelkű és szolgálatkész nép, kik maguk között elnézéssel, türelemmel, ragaszkodással s vonzódással, idegenek iránt barátsággal, a szegények, nyomorultak iránt szánalommal viseltetnek. Ha valaki e néppel szemben nyilt szivü és bizalmas, azzal hasonlóképen bánnak ők is; ajkaik hamar megnyílnak és igen közlékenyek, de ha ravaszságot tapasztalnak, ajkuk néma s hangtalan s oly egyértelműen titkolódznak, mintha összebeszéltek volna. Ilyenkor igen ravaszak és hazugok ; mint minden szláv eredetű nép. Különben az orosz igen ravasz nép s addig mig pl. jegyzője, papja, tanítója egyéniségét ki nem tapasztalja annyira kétkedő és kétszínű, hogy teljesen a félreértések árjába sodorja ezeket s tőlük semmit megtudni nem lehet. Különben ez a gyengeség jellemez minden műveletlen népet, sót a magyar parasztnál is feltalálha'.ó, hiszen bizonyítja ezt ezen példa beszéd is: Magyar paraszt ravaszságát, meg a Szentháromság titkát utóiérni nem lehet. Keszthelyen majd íélszázada van egy csónakázó egyesület, amelynek csónak-tábora ma már a száz felé jár. A part másik oldalán egy vállalkozónak van csónakázója. A kesztheljfi öböl mindig népes az apró szandolinoktól, a két evezőstől a tizenhat evezősig nagyobbodó hófehér testű, széles angol csónakoktól. Nem a lokál-patriotizmus beszél belőlünk, mikor azt mondjuk, hogy a keszthelyi öböl képe páratlan egész Európában. A nyilt vizsikon vig társaságok eveznek, a könnyen tovasikló elegáns járműveken. Gyengéden ringatják ezeket a bűvös zenéjü szelid, csobogó hullámok. Igen bájos kép az, amint szép leányok, asszonyok, vig ifjak nagy száma hódo! a nemes sportnak, a napsugarakkal játszó, felhők képét r'ngató hullámokon abban a boldog tudatban, hogy nekik suttog édes regéket a balatoni szellő. Az evezők csobbanásai közé csengő kaczaj szárnyaló dal melódiája csendül. A czikkiró ur szerint a motorcsónak még Budapesten is fehér holló. Ebből következnék, hogy a Balatonon is az. A valóság szerint pedig Keszthe'yen három motorcsónak áll a közönség rendelkezésére. Balatonfüreden, Siófokon, Fonyódon is szalad több fürge motor a Balaton tükrén. Ha tizenkét tagból álló társaság bérel csónakot, fejenkint egy korona sem kell hozzá, hogy egy kellemes délutánt eltölthessünk a vizén. Magánemberek motort a drágasága miatt nem tarthatnak. Szeszélyes, minduntalan beleakad a hinár, megromlik. Egy-egy javitás vagyonba kerül. Egyébként pedig a Balatont körülfutja a vasút. Harmincz-negyven fillérért elutazhatunk e szomszédos fürdőkbe. Nagyobb távolságra pedig nem igen való motorcsónak. Láthatjuk tehát, hogy igen természetes viszonyok vigasztalnak bennünket azért, hogy Az orosz nép általában a kedélyeskedésre és dévajkodásra nagy hajlammal bir és igen kedveli is. Nem érzékeny és búsongó, mint a magyar és nincs oly csapás, szégyen vagy elkeseredés, a miért öngyilkossá váljon. Az erős és nehéz munkát nem szereti és tőle telhetőleg kerüli is és csak a nagy szükség kényszeríti rá, hogy bérezés hazájából a nyári időszakban lehúzódjék az Al földre aratási és takarítási munkára. A kapálást lelkéből utálja. Különben az orosz gazda saját gazdaságában sem végzi ezt, hanem a nőkre hagyja, ő megelégszik a szántással és széna kaszálással és a marha körüli foglalatoskodással. A többi munkát, u. m. krumpli kapálást, szedést, aratást kizárólag nők végzik. Munkaközben kedvencz itala a pálinka. E nélkül az orosz munkába a világ minden kincséért sem fogna, sőt szórakozásnál, mulatságnál is ez a főtényező, melyből aztán meglehetős mennyiségűt képesek elfogyasztani, ugy annyira, hogy egy lakodalom vagy keresztelő alkalmával minden egyes meghívott vendég részére kijár 2 liter pálinka, Kevesebbet adni szégyen volna 3 közguny, megvetés tárgyát képezné a falu népe előtt az a vendéglátó, ki kevesebbel traktálná meg vendégeit. Részegségében is ellentéte a