Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-06 / 6. szám

2 Ál AGYAR (' A "í Z ^ 9113. február 6, valami nagyon ne szomorodjunk el a Balatonnak mai vizi élete miatt. Hogy a gőzhajóforgalom sem fejlődhetett valami nagyra, annak is ilyen természetes okai vannak. Elsősorban is a magyar embernek a vizi úttól való idegenkedése. Azt tartja, hogy ,,a viznek nincs gerendája " A Balatonon nagy viharok támadnak. A gőzhajót kegyetlenül meglóbálják. Az utazók olyan tengeri betegséget kapnak Keszthelytől Füredig, mintha amerikai uton lennének. Rövid útra ott a motor, a vasút. Keszthelytől Almádiig nyolcz óra az ut, vissza tehát összesen 16 óra. A külföldi apró kis tavakon nem „kunszt" ám gőzhajókázni egy-két óráig, de a Balatonon minden érdekessége és szépsége mellett is, ezt sokan már föladatnak tekintik. A Balaton legnagyobb helye Keszthely, ahol több ezer fürdővendég nyaral. Mégis akárhányszor megtörtént, hogy a Füred felé induló hajón mindössze négyen voltunk útitársak. Ezért jogosulatlan volt a Balatoni Gőzhajózási Részvény társulat ellen az örö kösen fölhangzó vád, hogy kevés a hajót járat. Zalamegye jó ideig nem is támogatta a társaságot, örökösen akadékoskodott vele, ahogyan a Balatoni Szövetséget is mostohán mindig elutasítja. Különben az utolsó években kettővel gyarapították a gőzhajók számát. A felső részen naponkint minden nagyobb fürdőből többszőr indulnak a hajók. Ezért nem nagyon áll meg ma már a czikkiró urnák az az állítása, hogy a Balatonon ,,az embert az az érzés fogja el, mintha egy puszta sziget ott felejtett tavacskáját járná." Az igaz, hogy a Balaton nem olyan népes a vizi művekben, mint a Themze vagy a Wőrthi-tó. Annak pedig az az oka, hogy a Balaton igen nagy viz. Akkora kérem, hogy a befagyott jegén elférne a világon ma élő minden ember. Ugye kérem ez hihetetlen? Számítsunk csak. Egy négyszög méteren elfér négy ember. A Balaton pedig 703 négyszög kilóméter. Szorozzuk meg egy négyszög kilóméter befogóinak ezer-ezer méterét: kapunk egy millió négyszögmétert. A Balaton tehát hétszázhárom millió négyszög méter. Ezt szonzva a 4 — 4 ember számával: elfér tehát a Balaton területén 2,812 millió ember. Elférne több is, mert hisz a csecsemőket kézben kell tartani. Ha azonban négy embert számítunk is egy négyszög méterre, a lexikon segítségével megállapíthatjuk, hogy nincs is annyi ember a világon. A keszthelyi öbölre nem is jutna ember. magyar népnek, sót a román népnek is. Nem henozegö, nem verekedő. Ha poharát ajkaihoz •meli, azt mindig elébb társára, ragy ha egyedül iszik, „iczik zsidó" kocsmárost a emeli ,,Daj bozse" (adj Isten) köszöntéssel. Ha berúg, dalol, tánczol, de nem duhajkodik és bicskázik mint a magyar vagy román, sót megelégszik azzal, hogy a másik nyakába borul és c;ókolódzík ilyenkor, kedvencz szokása a panaszkodás és sirás. Megtörténik azonban, különösen ha sokan vannak a korcsmában, hogy rendesen marháikon, vagy valami amerikai emléken összeszólalkoznak és egymásba kapnak, de ez is nagyon szelid természetű verekedés. Egymást taszigálják, húzgálják s ilyenkor ozifra magyarsággal káronkodnak. A káromkodást a nyári időszak alatt, midőn az Alföldön dolgon vaunak, a magyaroktól tanulják s mint valami borzasztó dolgot mondják a legnagyobb dühükben magyarul egymásnak. Ez az egyedüli hazai termék, mit tőlünk tanul nak megélvezni a nemzetiségi honfitársaink. Itt is gyakran lehet hallani azt a kitűnő zalai mondást : »A rosszseb egye meg«. Ezelőtt 3 évvel Festetich uradalmából hozták haza magukkal, mint egyik kitűnő különlegességét a zalai káromkodásoknak s azóta szépen divik az orosz ajkakon is. Poharazás közben nagyon szeret barátságot kötni, de ezt nem a pohárnak fanékig Mar most ha ezt tudjuk, akkor ha a Themze sürün borifott vizét látjuk, nem szabad elszomorodnunk s ha a husz négyszög kilóméternyi wörthi-tavat nézzük, nem szabad azt kívánni, hogy a Balatonon is olyan sflrüen legyenek a csónakok. Hisz kérem annyi csónak nincs is a világon, hogy a Balaton vizét sürün benépesithetnők vele. Ahogyan fejlődik egy-egy fürdőtelep, ugy szaporodnak ott a csónakok. Azonnal ott a csónaképítő vállalkozó, aki benépesitő a kikötőt Egyesek is sok csónakot vásárolnak saját hasznílatukre. Keszthelyen a csónakok nagy serege vár eladásra. Ellátják ott és Balatonfüreden a hazai szükségletet csak forduljanak oda s ne arra gondoljunk, hogy csónakot is csak a külföldön csinálnak. A Balatonon verseny-sportot nem lehet kifejleszteni. Az ismert dunai regattákat ott egyszerre felborítanák a meglepetésszerűen feltámadó hullámok. Ezért nehezebb, tehát nem külföldi minták után lemásolt csónakokat kell építeni. Ha ezekben egy óráig evezünk, hát bizony feltörik az uri tenyér. A Balaton vizén messze menni nem tanácsos, mert vihar kerekedhetik és szaporítja azt a sok tragédiot, amelyeknek szereplői annyira lekicsinyelték ezt a tavat, hogy szintén a Themze keskeny sávjával és a külföldi kis récze-usztatókkal vették egy kalap alá. Czikkem tehát oda tendál, hogy a Balaton vizi életével teljesen meg lehetünk elégedve. Az azzal a bámulatos fejlődéssel párhuzamba halad, amely a Balatonon az utóbbi két évtizedben minden magyar ember büszkeségére, meseszerű arányokban, megindult s ma már feltartóztathatlanul diadalmasan nyomul előre. Ne rái gas unk elő örökösen külföldi példát. Az egyszeri erdélyi ember is azon ábrándozott: milyen szép lenne, ha pálmafák hajladoznának a máramarosi havasok tetején ... Az uj adótörvények elhalasztása. (—ó.) Megvan az az elégtételünk, hogy lapunk volt az első, amely tiltakozó szavát felemelte, hogy ebben a válságos esztendőban az uj adótörvények örve alatt még nagyobb adóterhet ne zúdítsanak az adófizetők nyakába. »Létmini Jium és adósrófí czimü czikkünk még akkor jelent meg, mikor Vázsonyi nem ébredezett. Czikkünk és a vidéki sajtónak egységes állásfoglalása indi totta meg azt a társadalmi folyamatot, melynek eredménye, hogy az uj adótörvények életbelép tetésének Damokles kardja egy évig nem fenyeget. való kiivásával kell jelezni mint nálunk, hauem a baráti kézszorítás után az uj barátok egymással pipát cserélnek. Múlhatatlanul szükséges, hogy a pálinkázó orosz üvege mellett egy kis csomó marhasó is legyen, mert a nélkül nem szereti a pálinkát, ha egy kortyot iszik, abból egy csipetnyit szintén mindig tesz a szájába. Leghamarabb a feleségével tüz össze részegségéljen, s ilyenkor eszébe jut az asszony miudeu hibája, gyöngesége és azt szemére veti s ha az asszony visszanyelvel, pálczájával alaposan eldöngeti és a nő csak akkor győződik meg férje szeretetérő), ha őt legalább egyszer jól megrakta, mintegy szeretetét botjával a háta közepére mérte. Ha a nőt a férje hűtlenségen éri, ami nagyon gyakori, nem áll vérboszut sem a nőn, sem a csábitón, sőt el sem válik tőle, hanem jól megveri és megszégyenítésül hajfonatát levágja és elviszi a paphoz, meggyóntatja s megesketi, hogy többé hasonló hűtlenséget nem követ el, s élnek tovább ugy, minthaa hitvesi életnek örömeit soha semmi sem háborgatta volna meg. Gyilkolás, rablás avagy hasonló nagyobbszerü bűntényre az orosz nem vetemedik, sót még haragosát fel sem gyújtja. Ha mégis valamelyik ilyent tikövet, az rendesen kitanult, romlott lelkűek esábitásáÉs ez egyelőre elég. Semmi kedvünk tovább menni s olyan körök számára kikaparni a forró gesztenyét, akik tényleg a mostani kusza és tökéletlen progresszív uj adórendszertől fádnak és részben a sanda mészároshoz hiven más czélokért vagdalkoznak. Majdnem ugy formálózhatjuk a dolgot: Egy esztendeje van rá a pénzügyi hatóságnak. Vessék ki az uj reudelkezések szerint az uj évi adót próbaképpen, hadd lássuk, igaz e, hogy a kis adózók terhein könnyíteni, ellenben az aránytalan nagy jövedelmet progreszsziv módon emelni szándékoznak. Pénzügymiuis tértől az utolsó pénzügyi tisztviselőig mindenki azt bizonyította, hogy az uj adótörvény szocziális kedvezmény éppen a kis existencziának javára. Hogy egy kissé hiven vidéki rusztikus voltunkhoz fejezzük ki magunkat: Lássuk a medvét! Kérünk egy próba kivetésiek közszemlére tételét. Csakhogy ezt nem fogják megtenni. Nemcsak a hiábavaló munka megkímélése érdekében, ha nem azért is, mert ezt a csúf menyasszonyt, amilyen az uj adótörvény, nincs az a divatárusnó, aki széppé varázsolná. Nagy kár, hogy a kormány u^y belekapaszkodik ebbe a szocziális örökségbe. Nem az ö magzata. Kár volt keresztvízre tartani és ne dédelgesse tovább. Abban igaza van Teleszkynek, hogy vannak az uj törvénynek szép részei is. Az a 800 koronás létminimum tényleg szép dolog, csakhogy ma 800 korona keresete a konvencziós éves cselédnek is van, de a hjgy az ezer koronás kereseten felül adóztat az uj törvény és a hogy a 2000 koronás jövedelmeket a nagy garral hirdetett progresszivitás szent elve alapján megsarczolja: attól a szocziális olajcsöpptői sírva borulunk az asztalra. Még egy ilyen telierkönnyités és ott állunk, ahol a mádi alkoholkimérő. Valóban nem tehetnének a polgárok megnyugtatására jobbat, mintha revizió alá vennék ezt a kellemetLn törvényt, mielőtt ezreket fojtogatna. Az elvet, a progresszív adózást senki változtatni nem akarja; de egy-egy család minimánális szükségletével vegyen számot a törvény. A családtagok száma, egy-egy kenyérkeresöre támaszkodó szülök, a nagy szülök eltartása kötelességét vegye emberül tekintetbe a törvény, az ingatla noknál fennálló jelzálogterheket az adókivetésnél okve'etlenül méltányosan tekintetbe kell venni — de a mi a főkövetelméuy, hogy a 2000 kor, és 6000 korona között ingadozó évi jövedelem progresszív emelkedése ne legyen olyan bakugrásszerü, mint a minővel a mostani törvény ijesztget. Elég összeütközési pontja van a magyar közéletnek. Kár lenne egy olyan félszeg alkotás erőltetésével, melyet egészen jSnak még az se mond, a ki ragaszkodik hozzá, — az összeütközések számát szaporítani. Az adó a magyar ember tyúkszeme. És minden földi nyavalya között a tyukszemfájás az, a miért az ember a fájdal mán felül — dühösködik is. Éppeu azért, mert megnyugtatásunkra a reparác ó loyálisan megtörtént ós az adóemelés voszedelmét erre az évre elkerültük: nom akarnánk bizonyos urak sanda politikai czélját erősíteni és uem megyünk bele az ó müfelháborodá-ukba az uj adótörvény miatt. Szárazon tartjuk puskanak áldozati. Ez magyarázza meg azt a rejtélyt, hogy miért nincsen az orosznak olyan híres lókötóje, betyárja s nem dicsekedhetik oly legendaszerü alakokkal, mint a magyarnak Savanyu Jóskája, Angyal Bandija, Rózsa Sándorja, a tót Doveaze, Jánosikja, Bobákja s az oláh Pintye Gregorja, Olárin Petrója. Ily kalandos, bravúros tettekre az orosz nem való, milyeneket az emiitettek cselekedtek. S az egész betyársága abból á!5, hogy gyönyörűen pusztítja a gróf Schönborn éa az állam tulaidonát képező erdők táit, nemes és du vadjait. Ebben nagy mester az orosz és e csöndes, szinte tehetetleunek látszó nép, mily vakmerő és bátor orvvadász, szinte elképzelhetetlenül csodálatos. Majdnem kivétel nélkül orvvadász s jó lövő minden orosz. Fegyvert azonban csupán szarvasra és rókára használ, valamint a hiuzt is ezzel ejti el. A farkast azonban vasakkal fogja s pedig oly gyakorlattal, hogy bármely kipróbált vadász ember tanulhatna tőle művészetet. Medvére, vadkanra késsel ós baltával mennek, rendszerint hárman. Ügyességük bizonyítja azt is, hogy a legöregebb emberek két esetre emlékeznek, hogy a medve éa vadkan vadászat emberhalállal végződött, ekkor i>, mint mondják, az egyik ember alaposan be volt pálínkázva.