Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-11 / 50. szám

XIV. év. £ala«ciMMixoQ, 1913* deczember !l 50. szám ÍM5flí»tési 4t : S!»y évr* 4 kor. 04 f /ál éTM 2 kor 04 f H»?7«ár« 1 kor. 04 f Sjyas te&ia 8 fillér. Siisríceseti 3rIox

5"vá1:ItL Lajos Hirdetések dija, megegyezés szériát Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kUdóvata.: Wlasics-utcsa 8, LH IST Q-L FERBNOZ BOEBÉ-LY GTÖHQR iap'n ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Karácsonyi iparpártolás. Irta: Sassi Nagy Lajos. Sohasem volt nagyobb jelentősége a karácsonyi iparpártolásnak, mint a mai általános gazdasági pangás szomorú évében. Mindnyájan tudjuk, hogy rendes körülmények kőzött karácsony előtt részint karácsonyi ajándékok czimén, részint szükségleti czikkekért több, mint száz milliót kőit el az ország. Még a mai válságos időben is legalább 21 millióra tehető ez az összeg, mert az ország 21 millió lakosából egy-egy koronát mindenki elvásárol. Okos iparpártolással ebből a nagy pénzösszegből legalább pár milliót megmenthetnénk. Mert ne bigyjűk, hogy a jól szervezett akczió határtalan. Fényes példa reá a magyar tanszeriparpártolás, amely a múlthoz képest évi ötven millióval gazdagítja hazánkat. Közös, vállvetett munka tetta lehetővé, hogy tanszereket 60 millió helyett már csak tiz milliót adunk a külföldnek ; közös, jól szervezett akczióval tehetjük sikeressé a karácsonyi vásárt is. Szervezkedjünk tehát községenként, sőt családonként, egyedenként. Minden faluban, hivja össze a népet a községházába a pap, tanitó, jegyző, birtokos. Magyarázza meg ott az ip^rpártolás országos jelentőségét os egyéni hasznát. Fejtse ki, hogy a mai általános szegénységnek és drágaságnak az évi kétezer milliónyi behozatal a íőoka. Azután vegye a község népét, hogy karácsonyi ajándékul csakis honi tárgyat vásároljon. Az ajándék, a figyelem jele; ajándéknak bármely c3Ínos honi tárgy alkalmas. E téren a luxu3 magunk és hazánk ellen elkövetett bün, amelynek már is százezrek a siratói. A községek vezérei szerezzék meg a Hazai Ipari Beszerzési források füzetes kiadását, amelynek több mint ötezer fölsorolt készítményéből ki-ki tetszése szerint válogathat. Ezt a tiz füzetből álló munkát, a kereskedelmi miniszter támogatásával a hazai keresk. és iparkamarák és a Magyar Védő Egyesület adták ki, ez utóbbi bárkinek ingyen megküldi. (Budapest, Szentkirályi u. 3.) E czimjegyzék alapján egyesült erővel birják rá a kereskedőket, hogy ezekből rendeljenek ajándéktárgyakat. De e czimjegyzék nélkül is pártolhatjuk a saját iparunkat olyanformán, hogy ha minden család, mindenki ott vásárol, aho! biztosan tudja, hogy magyar árut kap. Városokban még könnyebb a szervezkedés. Itt az intelligens társadalom az iparosok, kereskedők bevonásával az időpazarló formaságok mellőzésévei valamely ingyenes teremben könnyen létesíthető karácsonyi vásár. Szükség esetén az is elegendő, hogy ha a kereskedők kirakataikban megjelölik a magyar eredetű czikket. Igy lehetne karácsony előtt a külföldre vándorló sok-sok millióból legalább néhányat megmenteni. Ez a pár miiüo korona tiszta haszon volna, melyből miud az eladó, mind a vevő egyaránt részesülne, mert ez a pénz itt maradua az országban, hogy enyhítse az általános szegénységet. Vonjuk be e nemes és praktikus mozgalomba a polgárságot, a népet, az ifjúságot s főkép a hölgy közönséget, hogy ne kelljen ezt a szerencsétlen 1913 iki évet a végén is husz-harmincz milliós veszteséggel befejezni. A mondottak megvalósítására fölhívjuk tehát az összes illetékesek figyelmét: iparosokat, kereskedőket és a nagy közönséget egyaránt, mert az ők kezükbe van letéve a siker kulcsa. A szeretet ünnepének közeledtével gondoljunk szeretettel a szegény országnak sok ezer szegény iparosára és éhező munkására. Szervezkedjünk és okosan cselekedjünk, ha egyszer már mindnyájan boldog karácsonyra várakozunk. Tegyük vonzóvá a falat. Meline, nemrégiben még franczia miniszterelnök, akit az agráriusok világszerte internacionális vezérüknek mondanak, ujabban egész propagativ tevékenységét annak szenteli, hogy felhívja az irók, politikusok és államférfiak figyelmét arra a veszedelemre, mely a földmivelö népnek elvárosiasodásával elkövetkezik. Nemcsak Paris, hanem majd minden ország fővárosa, népességben hatalmasan megduzzadt éppen a löldmivelő nép beözönlése következtében. E tekintetben különösen Budapest mutatja felszívó képességét, a hol az utolsó négy évtized alatt, mióta Pest-Budát egyesitették, a lakosság 64 százaléka vándorolt be. Ennek pedig javát a földmivelö munkás elem adja, akiket a magyar róna nem lát többé. Ott, a hol a gyáripar fellendülőben van, mint Pozsony, Temesvár, feltűnően növekszik a bevándorlás utján népesfégben, s valamennyi város a földmivelö dolgozó elemet szivja föl. Az Országos Gazdaszövetség szintén erősen érzi ezt a bajt és jelszavát Melinétől kölcsönzi: Tegyük vonzóvá a falut! Különösen aktuális ez télen, mikor a falura ráterpeszkedik a köd, a zúzmara és főleg — az unalom. Csak az tudja, hogy a tankötelezettség törvényének valamennyire való végrehajtása is, micsoda kulturszükségletet teremtelt a íaiukban, a ki hivatása szerint a nép közt él, ismeri vágyait és tudja, hogy mire áhítozik. A tél, mikor tétlenül kell össze tenni a kezét a falu népének, még egy jó gazdasági esztendőben is rettenetesen hosszú. Az egész tél az unalom jegyében telik el, az unatkozó ember pedig könnyű prédája a falu helyeken lévő és elzüllésre mégis alkalmas helyeknek; kész prédája a hiszékenységére épitő vándor népboldogitóknak, akik szellemi szórakozást igénylő lelkének tetszetős, csillámló Ígéreteket, vágyakat, reményeket hoznak és ébresztenek. Azért van nagy jelentősége annak, hogy immár négyezer helyén az országnak népkönyvtár van És hogy minő kulturéhséget elégítenek ki ezek a kis falusi könyvtárak, kitetszik abból, hogy a beérkezett jelentések szerint három millió a falu népéből, ezekből a könyvtárakból kapja szellemi mulatságát. Jelentések szólnak arról, hogy egyegy tanyai könyvtárt napijáróra is meglátogatnak. Négy-öt órát gyalogol a röszkei sárga homokon a szegedi tanyai magyar, hogy a kapitányságnál elhelyezett könyvtárból egy könyvet kapjon. De milyen boldog, ha azon a czimén, hogy a keresztkomájának is keli könyv, kettőt adnak a kezébe. Egy hét múlva már ismét jön a másik könyvért. Mennyire kár, hogy még Szeged nagy határában sem minden taayakapitányságnál van könyvtár, s még mérhetetlenebb kár, hogy nincs mindenütt az országban. De meg van a ponyva. A mezőtúri vásárokon és a többi alföldi vásárokon most is olt van a vándorkönyvárus és bizony nem a népszerű Jókait és a legújabb moderneket árulja, hanem a nádudvari rablógyilkosságot, a megcsonkított kasznárt és egyéb hajmeresztő Bagó Mártonszerű kiadványokat, melyekért annyiszor ssjogtunk és a melyeket a ponyváról a szemétre dobni még se tudunk. Aztán ott van a bullevardsajtó kelletén tul való elterjesztése a magyar nép kezén. Megállapítható, hogy az alföldi magyar nyelvérzékét is kikezdte a nvomdabetüj és már az ő szava sem megbízható magyarság szempontjából, mióta olvas. A falusi kultura érdekében való sok irányú te/ékenység egy hírlapi czikk keretében meg se beszélhető. Mindenesetre jól eső megelégedéssel foga ijuk a földmivelésügyi miniszternek e téren való, valóban áldásdus tevékenységét, mely a mezőgazdasági haladás zászlója alatt kulturát visz télen a falukba. Ezrekre megy azoknak a gazdasági előadásoknak a száma, a melyeket a gazdasági felügyelő, kirendelt szaktanárok, ambuláns tanitók, a gazdasági egyletek titkárai és kiváló gazdák tartanak a faluban most a télen. A magyar nép tanuló kedvére pedig felette jellemző, hogy ezek a gazdasági előadások mindig nagy közönséget vonzanak és ezüstös hajjal sem átal beülni az iskolapadba a magyar gazda, ha arról Yan szó, hogy valami okos szót hall a jobb, a