Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-25 / 39. szám

2 MAGYAR PAIZS 1913 szeptember 25. valamennyije uj rentéket kénytelen kibocsátani, hogy felemésztett pénztári készleteit pótolja. És épen ez a nagy tőkekeresés teszi drágává a pénzt és lesz okozója annak, hogy a kereskedelem és ipar egyelőre, kénytelen lesz tovább böjtölni. Mivel azonban a legnagyobb tőke az emberi munka, egy európai jó termés esetén, ha a munkára a szükséges béke és konszolidált viszonyok meglesznek, — uj pénz forrása fakad mindenfelé a szorgalom és munka nyomán és a nehéz időket csak legfeljebb az az ember fogja megérezni, aki ebben az időben esztelenül pazarolt a más pénzével, vagy esztelenül nagyobb vállalatokba bocsátkozott a tuldrága, kölcsönzött pénzzel. Véleményem az, hogy az európai pénzleszültség nem fog rövidesen megszűnni és a javulás lassú tempóban, de állandóan meg lesz és minden attól függ, hogy az emberi munka Isten áldásával gyümölcsöző legyen. Ha mi elég okosak leszünk, mint a Balkán szomszédai, felhasználni a közelséget, a jövőre kitűnő piaciunk Ígérkezik ol)au területeken, ahol a török eddig uralkodott, de keleti fatalizmusáva!, igénytelenségével nem számított jó vevőnek. A paczifikált földeken élelmes vállalkozók és dolgos nép jutott. Akiknek a munkához gép, szerszám, igaerő tenyézzállat szükséges, akiknek a ruházata nem törökös és igényesebb. Mindez feltételezi, hogy mi jobb vevőközönséget szerezhetünk az uj területen s erre való számítással a magyar tőkének be is kell rendezkednie ipari vállalkozásokba, ha majd lassan-lassan a mai pénzügyi helyzet kialakul. De ismétlem: ne számítson senki arra, hogy máról-holnapra a bitelviszonyok gyökeresen javuljanak, azért akár milyen pénzember véleményére kíváncsi a közvélemény, — más választ aíig adhat, mint azt, hogy óvatossággal és takarékossággal kell átszenvedni ezeket a nehéz időket és várni a jobb napokat. Aranyosbánya, inségesbánya. Mátyás király, mint turista. — Régi hires bint/á szat. — A kialudt kohók. — A németek panamista bányavállalata. — Coroján 5 milliós reménysége. — 60 évss császári nyilt parancs, mint magyar bányatörvény. — Ennek gyarlóságai. — A g'úr. kel. templomok kegyura a muszka czár megkancsukáztatja a lomha, gyáva magyarokat. — Templomok körüli parkírozás és az erdélyi püspök. —- Aranyosbánya kincstári faraktát kap és földgázát remél. I. Súlyos beszámítás alá eső hibát követett el a Magyar Helységnevek Országos Bizottsága, amikor az 1911. népszámlálás emlékére, Offeobányát elnevezte Aranyosbányának. AZ inságnek és nyomornak legmélyebb fenekéről, koplalástól hörgő hangon kiált fel e község küzködő, magyarságát feledni kényszeritett népe és állapota, hogy a községet ez a név meg nem illeti. Félszázad óta gurul a lejtőn lefele Offenbánya s helyzetére irányuló minden változás egyet lök rajta, hogy annál mélyebben sülyedjen az inség ingoványába és a nyomor iszapjába. Mert hej régen volt az az idő, amikor: »Itt járt Mátyás király Megvett hét tojást, Látta aranytálon Járni a koronást.« Mert Mátyás király igazi turista volt. Nem a hétfogásos ebédeket készíttette. Magelégedett ebédre tojással, tejjel vagy sajttal. Agya tiszta s lelkének óriási ereje e mellett mindig munkában volt. Leütött a füle mögött az aranytálon mászkáló kamarásnak, lenyakaztatta a szegény népet nyúzó kolozsvári főbírót, de a szegény nép nyomórán enyhített, a tisztességes munkát értékesítette, szóval igazságos volt. Mátyás király óta a jövedelmek, javak és a munka igazságtalan felosztását nyögi Magyarország túlnyomó része. Nagy Lajos király idejében itt már virágzó bányaipara volt Magyarországnak. Szakértelemmel tudták olvasztani az érczet. — Erről tanúskodik a Ilermanyrázsa völgy kilnméterekre nyúló mély salakrétege. Az akkori kohók jobban ki vonták a nemes fémet, mint a mult századbeliek. E salakban kevesebb a visszamaradt fém, mint a hajdani próbaház mellett, a mult század végén összeomlott kohó közelében az Aranyos folyó partján elnyúló salakrétegben. A nemzeti fejedelmek alatt is virágzó volt a [ sorja Olíenbánya dolgos, szakértelemmel muni kálkodó, a magyar fentartó népének. | A mult évszá? folyamán az Olíenbánya kör' nyékén levő rengetegek, erdő termékeinek ára | jelentékenyen emelkedett. A tűzi és épületfa • anyagot olcsón leszállította az Ar. nyos vize a ' tordai raktárakba. A kohó mellet a szenitő helyek ; üresen maradtak. O'csó szén hiányában az : olvasztó kemenczék tüze is kialudt. A kincstár bányászata sorvadt, j A nép kezdett szegényedni, kivándorolni. 20 év előtt egy berlini német társaság megvette a magyar kincstáilól 16 ezer forintért e bányák; t. ' A társaságnak tagja volt egy abiudbáuvai jeles magyar szakférfiú: Bróz Alajos m. k, erdőgond| nok. Ila ennek módja lett volna a nagy tudását , és szívós energiáját értékeáitent, ez a bányatelep felvirágzott volna. Sajnos, élete delén letört e munkás lérfiu. A berliniek modern gépekkel, kaliforniai zuzókkal, legújabb rendszerű szállító j eszközökkel szerelték fel a telepet. Befektettek tgy milliót. Hiába. Lábra kapott a modern betegség, a panama. A társaság kény| telen volt összeszedni a sátorfáját s óriási vesztességek árán visszavonulni. Veszett fejszének nyeléért a befektetett millió ellenében 60 ezer forintért vette meg a bányákat összes beren; dezdssel Coroján kolozsvári ügyvéd. | Gorojáu a bányákból kiszedette azokat az érczj tömböket amelyek támasztékul szolgáltak. — A í tárnák e miatt beomlottak s a későbbi müvelés | folytatása is lehetetlenné tétetett. Az értékesíthető gépeket eladta. Szóval kivette a befektetés többszörösét s a vétel iránt jelentkező érdeklődőktől ma 5 millió koronát kér a telepért. Teheti, hiszen itt még »sok rejtett kincs van«. | Különben 4 munkásnak megengedi Coroján, hogy j saját ryeresegére bányászkodjék. Ezzel az 1854. évi elavult bányatörvény elavult gyarló rendelkezésének elég van téve s a munkáltatással, a í törvények követelményeinek megfelel. Coroján háta megett egy másik berlini ur lefoglalta az egész területet zárt kutatmáuyi köreivel. Csak alkalomra vár, hogy kiheppentse a nyeregből Corojánt. Akkor aztán elölről kezdődik nem i a régi intenziv müvelés, hanem a panamára spekuláló gründolás ebben a bár ezredéves, de az erkölcsi csontlágyulásban sínylődő panama tartományban. Mindezeknek véget vetne egy egészségesen megalkotott bányatörvény. A nem magyar bányai törvényt egy 1854- ben kiadott osztrák császári nyilt ( parancs képezi ma is. Az osztrákok ezt márrég elveí tették. Nálunk mindig érvényben van. — Állam; férfiainknak sajnos, a mindent benyügöző meddő ' politika nem enged időt arra, hogy egy jó bányatörvényt alkossanak. Pedig ez lenne egyik hatalmas eszköze az ország boldogulásának és a bányászat lerén az egészségtelen vidéket nyomo| ritó gründolások visszaszorításának. Hazánk ; becsületének is tartoznánk azzal. Hiszen már-már tönkre van téve hírnevünk a külföld vállalkozói elölt. — Komoly tőkepénzesek nem is mernek Magyarországon befektetni. Előre bizonyosak ! arról, hogy a pénzüket elherdálják. II. | Négy év előtt, mikor itt jártam, még élt egy ; derék férfiú: Torday János m. k. oláh p3p. Ezt , a czimet büszkén viselte. Azzal érdemelte ki, ; hogy minden izében, szívben, érzésben, csele: kedetben magyar volt. Vele a nemzetiségi elemek •! között a magyar állameszme igazi önzetlen ; haiczosa dőlt ki. Plébániájának, templomának, a : magyar kincstár volt a kegyura. • A roskadozó épület bomló fedele, a templom | szegényes berendezése szomorúan rávillágitott a ; kegyúr szűkmarkúságára. Ezzel szemben a görög keletieknek magas hegyről büszkén lenéző i temploma imponáló arányaival kilóméterekre kiáltó j módon mutatja s hirdeti, hogy az ö kegyura a minden! hatómuszkaczúr, aszuverénuralkodásátma-holnap j kiterjeszti ide is s megkancsukáztatja mrjd a | ma »lomhán, gyáván« itt csak uraskodni iudó | magyar nácziót. * \ El van rejtve égbe nyúló fákkal a katholikus ' templom is, az utasok szeme elől. Sajnos, különben ez legtöbb községben más < telekezetek templomainál is igy van. j Gróf Majláth Gusztáv, Kenessey Béla és Ferenc/. József erdélyi püspökök figyelmét fel, hivom arra, houy kőrútjaik alkalmával figyelmeztessék az egyházak vezetőit, hogy a templomok [ körüli nemcsak lombos, hanem a lompos fákat , távolitsák el, a templomok körüli tért parkírozzák, > s díszcserjékkel ültessék be. • Különösen az erdőkoszcruzta Offenbánván szül » . visszatetszést a r. k. templom körül eme kultu. rátlan állapot. * T. Az erdőkincstár most tűzifa-raktárt telepit a í régi kohók szenitő helyeire. A fát a madzag'vasút ! fogja leszállítani Tordára. | Első esöcsepp ez a fejlődéshez. ; i * | Itt is reménykednek a földgázban. Nevezetesen azt hiszik, hogy a kincstár erre is fektet csöveket s akkor az ézszázadok előtt kihányt salakot kohászatilag ismét feldolgozzák. A vegyvizsgálat azt mutatta, hogy olcsó tüzelővel haszonnal lehetne ezt kihasználni. Aranyosbánya különben mint nyári üdülőhely páratlan terület. Itt mind egészségesek az emberek. Orvos és patika üzlete teljesen pang. j Az emberek mini öreg kort érnek. Az ide kerülő betegeket a páratlanul kitűnő éltető levegő orvosság nélkül is meggyógyítja. A várost körül övező vadregényes bérezek hangulattal töltik meg a lelket s a szegénység szemlélete lehangol azért mert nyilvánvaló, hogy ez jobban is lehetne. Turista. Esetek. Nagy tüz volt Kískanizsán e héten. Pár ezer koronával szegényebb lett néhány ember, akár csak más tűzesetnél. Sajnos, ez gyakori eset nálunk, ahol még az apró gyerek is czigarettázhatik, anélkül, hogy erőteljesebb figyelmeztetésben részesülne. Történt azonban itt valami, ami e tüzesetet a többiektől megkülönbözteti s amit bizonyára mindenki megdöbbenéssel vesz tudomásul. Szomszédok, atyafiak, egy község lakói, csak hideg vérrel, összetett kezekkel nézik egy-