Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-18 / 38. szám

XIV. év 2aia«geeniaefl, ÍSI3, szeptember 18. 38. szám kttöfisetési fcx : éfrs i kar 04 f #éi é?r« 2 aor. 04 f Sfsgygérs 1 kor. 04 f S^iüí síd® 8 fillér. Hirdetéssk dij« megegyezés szeriek Nyiltiér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatfti : WUsics-atcsa 8. f-7 -C-T. 1 t T _ • ^ ^ | LEN-GTBL F3KBWCIS BíOrkesztd Z- Hor-vatll Lajos Munkatársa]:::! E O E B S!_ "2" <3- "2" Ö 3rf. C3 ST lapu ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Mi szabad?Mi nem szabad? A soproni Iparkamara, melyhez mi is tartozunk, egyes kérdésekre magyarázó feleleteket ad. — A vármegyénkre vonatkozókat közöljük rendre. VII. Míltényi Gyula, czipész, Nagykanizsa: Engedélyezett iparüz'et áthelyezéséhez ujabb engedély kell-e? 3903. Vélemény: Az ipartörvény 10. §-a a korcsmaüzletet engedélyhez kötött iparágak közé sorozza; a törvény 45 ik § a pedig azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az engedélyhez kötött iparnál minden ujabb üzleti hely külön engedély alá esik. Ha valaki meglévő épületet korcsmai üzlethelyiség czéljaira átalakíttat, mielőtt az iparengedélyt ez üzlethelyiségre elnyerte volna, amennyiben az átalakítást épitési engedély alapjáu végezteti, meg nem büntethető. Az épületátalakitás ugyanis épitési engedély birtokában jogosan történik; hogy PZ építtető az iparengedélyt épületátalakitás után nyert üzlethelyiségére nézve elnyeri-e, az az épitési ügytől teljesen független kérdés és tudtunkkal nincs oly törvényes szabály, mely az iparost a korcsmaipari engedélynek a telepengedély módjára a választott üzlethelyiség elkészülte előtt való megszerzésére kötelezné. Körmendy Gergely, hentes, Tapolcza: Képesítéssel nem biró igazolványos heDtesiparos megbüntethető e iparkihágás miatt? 3735. Vélemény: A tapolczai szolgabíró hivatalnál nyert az a válasz, mely szerint a feljelentett tapolczai hentesiparos Eem büntethető, helyes, mert az illetőnek a hentesipar önálló üzésére vonatkozó bejelentését annak idején az iparhatóság tudomásul vette és eliez képest az iparigazolványt kiadta. Tekintettel azonban arra, hogy a hatóságnak ez eljárása — ha az illető iparos képesítettségét csakugyan nem igazolta — téves volt, a két év előtt kiadott iparigazolvány visszavonandó volna, mert hasonló esetben 62.664—1906. szám alatt a kereskedelemügyi m. kir. miniszter kimondotta, hogy az iparigazolváuy visszavonható, ha helytelenül adatott ki. Keszthelyi főszolgabíró: A magánosok által gyakorolt sertésölés és husárusitás mily elbírálás alá esik? 3759. Vélemény: Magánosoknak minden hatósági jogosítvány nélkül gyakarolt az az eljárása, hogy saját hizlalásu és bizonyos időszakokban leszúrt sertéseiknek a háztartásban felesleges húsát, szalonáját, zsírját stb. elárusítják, nem ipari foglalkozás és igy az ipartörvány alapján kihágásnak sem tekinthető. Más az eset, ha valaki nem maga hizlalta az általa leszúrt sertést, hanem vásárlás utján szerzett hízott vagy akár nem hízott sertést szúr le és árusít ki, mert ez az eljárás, ha nem egy esetre szorítkozik, iparűzés. Ily irányban hozott harmadfokú határozatok alapján állt elő az az állapot, mely Keszthelyen és Kískeszthelyen is feltalálható. Ennek az állapotnak fennmaradásához bizonyos tekintetben szocziális érdek fűződik, mert a szegény emberre nézve, aki két sertést hizlal, de csak egyiket használja fel családja czéljaira, a másikat pedig feldarabolva, részben feldolgozva elárusítja, jövedelem forrás. Da előnyös a tárgyalt gyakorlat általában is a szegényebb néposztályra, sőt a nagyközönségre nézve is, mert valamivel olcsóbban juttatja sertéshúshoz és ebből való egyéb élelmíczikkhez. A jelzett keretek között a szóban levő eljárás ha nem is kedvező a hentesiparra, de sérelmesnek sem tekinthető. A sérelem csak ott kezdődik, midőn — mint már emiitettük — bárki nem saját hizlalásu, vagy nem saját nevelésű sertések húsát méri ki és ezt aránylag sűrűn ismétli. Hogy tehát a panaszolt gyakorlat ily irányba ne fejlődhessék, a jogosulatlan iparüzök ellen kihágási eljárás volna indítandó. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy pl. a sertéshúsnak kalbásszá való feldolgozásából, vagy a szalonnának zsírrá olvasztásából az íparszerüség még nem állapitható meg és hogy e tekintetben a leszúrt sertés nusa elárusításának kidoboltatása is közömbös. A panaszolt állapot erősen korlátozható a földmivalésügyi miniszter 1908. évi 54.300. számú rendelete következetes érvényesítésével és ezen a téren volna alkalom a megelőző eljárásra is. A hivatkozott rendelet ugyanis a 104.800. III. 1. 1910. számú magyarázó rendelet szerint emberi élelemre csak oly állat husa, vére, zsírja,zsigere árusítását engedi meg, mely a rendelet követelményei szerint vágatott le s vizsgáltatott meg, és még nem romlott. (93. §.) A rendelet 111. § a szerint pedig bárhol is csak olyan husnemüek és hústermékek árusíthatók, melyek a rendelet követelményei szerint készültek és közfogyasztásra bocsáttattak. Érvényesítendő volna tehát a 109. §., mely a hus, vér, zsiger és zsir élelmiczikké (füstölt hustélék, kolbásszá, kolbásznemüvé és egyéb hústermékké) való feldolgozására szolgáló helyiséget és a használt eszközöket illeti. Ily arányú hirdetmény kibocsátása volna a megelőző intézkedés. A t. ügyészi megbízott javaslata négy pontjának csak elseje volna megvalósítható, de csak abban az esetben, ha szabályrendelet utján történnék oly iutézkedés mely szerint közfogyasztásra szánt sertések csak a közvágóhídon szúrhatók. Ily szabályrendeletet a hivathozott 54.300. III. 1. 1908. számú földmivelésügyi miniszteri rendelet 3. §-a szerint a községi képviselő testület alkothat, bár ennek ellenmondani látszik az 1886. évi XXII. t.-cz. 21. §-a s igy a vármegyére hárulna a szabáiyrendelet-alkotás feladata. A javaslat többi része megvalósításának nincs törvényes alapja. Hegedűs Sándor, asztalos, Alsólendva: Vegyeskereskedő árusitbat-e széket és katonáknak való faládát? 3920. Vélemény: A vegyeskereskedő mindazokat az áruczikkeket forgalomba bocsáthatja, amelyek a háztartás körül és a gazdaságban általános és sürüu használatban vannak és ennélfogva a nép elsőrendű szükségleti tárgyai. Ez áruczikkek közé a szék és fából való katonaláda (koffer) nem tartozik és igy a vegyeskereskedő ily czikkek árusításával, ha iparigazolványa csak vegyeskereskedésre szól, nem foglalkozhatik. „Nagysád",avagy Néni? — as iskolában. — Helyi vonatkozású, de általános ügy ez a csöppség is, amit most följegyzek. Elismerés és tisztelet illesse Schmidt Józsefnét, a polgári leányiskola igazgatóját azért a reformjáért, hogy a tanuló lánykák ezután nem nagyságolják s pláne, nem: „nagysád"-olják néni-tanítóikat, hanem egyszerűen és értelmesen igy fogják szólítani: Néni! vagy : Matild néni! Irma néni! Ez a reform hamarább nem indulhatott meg, mert Schmidtné igazgató tavaly csonka évvel vette át az igazgatói teendőket. Futólagosan tekintve erre, kicsinyes dolognak látszhatik sok ember előtt. Pedig ez fontos nevelésügyi kérdés. Megszünteti azt a hideg távolságot, ami a kicsinységek és Nagyságok között valóban van is, de a mi mesterségesen készíttetett is. Közelebb hozza az iskolát a családhoz s az embert az emberhez. Nem lényegtelen pedagógiai kérdés. Nem kisebb ember, mint Brassai Sámuel poiyhistor, természetesen a neveléshez is értvén, a mult száz derekán, még a forradalom előtt, a kolozsvári unitárius gimnáziumnak az igazgatását egyéb oktatási reformokkal egyetemben abban a pedagógiai szellemben kezdette meg, hogy az azelőtt szokásos rideg Domine! Asine! megszólításokat eltörölte s igy kezdett beszélni a tanulókkal: Fiam! Barátom ! Az ifjúság részéről nagyobbrészt megmaradt a Tanár ur! megszólítás, s kevésbé indult meg a Báesi megszólítás. Brassai mindig Brassai bácsi volt mindenki előtt. S más igazi pédagogusokat szintén igy szólították — Kovácsi bácsi! stb. Több a bizalom, nagyobb a ragaszkodás, őszintébb a tisztelet, s ezeknek az alapján üdvösebb az oktatás és nevelés fáradtságának az eredménye. E mellett a kitérés mellett még teszek égy kitérést.