Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-14 / 33. szám

XIV, óv, Zalaeagptiafli 1913, augusztus 14, 33. szám S48fl.s*tó»i M : &ÍJ é??« i kot. 04 f ÍTál érni 2 Eí&r. 04 f KiZfaéri 1 kor. 04 f &Í2HB síim 8 fillér. BaerlceBztl Z. ECox-váij3iL Lajos IvlT3.-ri Tcatéreafe Hirdetésük dija, megegyezés szerist. Nyiltsír sora 1 kot Szerkesztőség kitdóvatii: Wlasics-atcz* 8, LBNQTSLPBRENOZ BOBBÉl "ST &TÖEQt inp v kjdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs olvasóit, főleg a vidéki olvasókat tisztelettel kérjük, hogy a julius elején, vagyis a félév elején elfelejtett lapdijakat augusztus folyamán szíveskedjenek elküldeni, hogy a lap küldése ne akadjon meg. Mi szabad? Mi nem szabad? A soproni Iparkamara, melyhez mi is tartozunk, egyes kérdésekre magyarázó feleleteket ad. — A vármegyénkre vonatkozókat közöljük rendre. III. Ipar gyalorlás. Klein Jakab vegyeskereskedő, Zalaegerszeg: "Vegyeskereskedő bőiczipöt árusíthat e? 2533. Vélemény: A vegyeskereskedő készczipőt és általában ruházati czikkeket caak abban az esetben árusíthat, ha ebbeli szándékát az iparhatóságnak bejelenti, vagyis iparigazolványt vált. Ha az árusítást a bejelentés megtétele nélkül kezdi meg, iparkihágást követ el és büntetés alá esik. Oly községekben, ahol készczipőraktár nincs, a vegyeskereskedőknek meg van engedve a czipőárusitás, anélkül, hogy erre az üzletágra külön iparigazolványt kellene váltaniok. Zalaegerszegen azonban több oly üzlet van, mely kizáiólag, vagy részben készczipő árusítással foglalkozik és igy a községekre nézve fennálló kivétel Zalaegerszegre nem alkalmazható. Pollák Lázár, fűszer- és rövidárukét eskedö, Alsólendva: Szatócs fogialkozhatik-e zománczos bádogedéay-kereskedéssel ? 2628. Vélemény : A szatócs (vegyeskereskedő) fogialkozhatik ily áru eladásával, anélkül, hogy e czélbcl külön iparigazolvány váltására kötelezhető volna. Zalaegerszegi főszolgabíró: Vegyeskereskedő árusithat-e varrógépet? 2928. Vélemény : A vegyeskereskedő mindazokat az áruczikkeket forgalomba bocsáthatja, amelyek a háztartás körül és a gazdaságban általános és sürú használatban vannak és ennélfogva a nép elsőrendű szükségleti tárgyai. E czikkek közé azonban a varrógép elterjedt használata ellenére sem sorozható. A fenforgó esetben W. L. söjtöri vegyeskereskedőt a varrógépkereskedésnek bejelentés nélkül történt gyakorlásával elkövetett kihágásban még sem véljük marasztalhatónak, mert egy varrógép eladásából a varrógépkereskedés iparszerü gyakorlásának ténye még nem állapítható meg. Ehez szükséges az esetek aránylag süiü ismétlődése, mire nézve azonban az ügyiratok bizonyítékot nem tartalmaznak. Qyorselaiás. Ktszthelyi főszolgabíró: Tömeges eladásra ingerlő eljárás-e a következő szövegű hirdetmény kibocaátása: »Hölgyeim I Elsőrangú kalapterem gyönyörű modelljei, tulhalmozott raktár miatt bámulatos olcsó árakon kaphatók. Saját érdekükben ne mulasszák el ezen kedvező alkalmat! »Árkád Szalon«, Dohány utcza 22., I. em.« 2572. Vélemény : Az ily hirdetés Budapesten talán nem tekinthető a tömeges vételre ingerlés alkalmas módjának, mert ott a hírlapi hirdetések özönében az ily »kishirdetés« szembe nem tűnik és figyelmet alig kelt. Más az eset, ha ugyanily szövegű hirdetést vidéki kereskedő saját vidéki helyi lapja utján terjeszt, mert a vidéki viszonyok között az ily szövegű hirdetmény közzététele alkalmas eszköze lehet a tömeges vásárlásra való ingerlésnek. Ba tehát a vidéki kereskedő az ily hirdetést iparhatósági engedély nélkül közölteti a hírlapokkal, ez eljárás beleütközhetik az ipartörvény 51. §-ába. Határozott vélemény a kihágási eljárás iratainak a megküldése esetében nyilvánítható, mert az ipartörvény 51. §-ába ütköző kihágási esetek csak in concreto bírálhatók el. 0 E

ffff a • • §a ír rogyujte Zalaegerszegen 72 ember szövetséget kötött. Czéljuk azonos. Gondolatuk közös. Szövetségüknek nem suhogó selyemruha ad fényt, hanem az a csendes munkásság, amellyel szövetségüknek alapját megteremtették. Tarka sereg ez az egyesület. Napszámosok mellett az értelmiségi pályán működők és nemzeti iparunknak törhetetlen keménységű katonái: az iparosok is ott állanak a sorbar. összetartásuk mintaszerű. Ez az összetartás sejteti velem, hogy egyesületük nem kérészéletű disz, nem is feltűnési viszketegség, hanem az élet nehézségeinek megkönnyítő eszköze lesz. Husz esztendővel ezelőtt alakult meg Budapesten a „Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdijegylete". Itt-ott már láttam is hirdetményt erről az egyesületről. Érdeklődésemet nem keltette fel. Szégyeltem, hogy magyar fajomnak munkássága eredménytelen, meddő. Ideális munkabírása és ereje, munkaképtelenségének vagy aggságának idejére koldusbotnál egyebet Leki nem biztosit. Más országok munkásai vagyont szerezhetnek izmaiknak erejével. A magyar íajnak tengerentúlra kell menni, ha becsületes munkabírását gyümölcsöztetni akarja. Gondolkodom. Mostoha lett ez a föld? Halmát és rónáját hiába készteti a magyar ember kenyéradásra? Bányái magukba zárták teméntelen kincseiket? Vize nem éltet már? Fája egy szálig kipusztult? Dehogy! Él és virul ez a föld most is. Nem is ennek a mostohasága űzi idegenbe a magyar embert. Közgazdasági életünket gyilkos kórság támadta meg. A kórságnak tünetei szembeötlők. Gabonánkat elviszik idegen országba. Helyei Pénzt kapunk érte. Hát mi mit eszünk ? Idegen országban termelt búzának a lisztjét. Ezt is értem. Ha a miénket elvitték is, hát hoztak helyette. Ugyám, de bolondságot tettek mikor a jót elvitték s rosszat adtak érte. Minősége rosszabb. Az ára nagyobb. Nyertünk é tehát? Eluyeíte ez a bolondos csere a mi jó gabonánkat. Felfalta a pénzünket is. Gazdálkodás ez? Erdőink elsőrendű fával vannak tele. Sietünk is kiszállíttatni mentül messzebbre. Az idegenek otthon kidolgoztatják ezeket a fákat. Szépen. ízlésesen. Egy-két hónap elmultával visszahozzák. Mi ezer százalékkal magasabb áron visszavásároljuk. Mert a híres nyugoti kulturától el nem maradhatunk: hát az ingünk is oda ri erre a cserére. De nem leszek igazságtalan. Ha Zayugróczi botot akarunk venni, akkor azért Spanyolországba kell vándorolnunk. Hanem afrikai bambusznádpálczákat még a rosíopcsinos boltokban is kaphatunk. A kiszállítók azonban gondoskodnak arról, hogy annyi fa maradjon az erdeinkben, amennyi egy egy nemzeti felbuzdulás után akasztóiaknak elég lesz . . . Ugyé, milyen meghatóközgazdaságiirányez? Még egyet: Kivándorlott véreink az ideg(n országokban otthon érezhetik magukat. Itthon termelt búzából van a kenyerük. Erdeinkben nőtt fát munkálnak meg. Ezzel a munkássággal szerzik nemcsak a napi élelmet, hanem a vagyont is. Miért sajogna hát a szivük ezután a föld után, ha úgyis ennek a gyümölcsén élnek ? Az aztán más kérdés, hogy mennyivel többet érne ennek az országnak ha itthon dolgozhatnának ők, akik „Nem lelék honjukat e hazában". Nézzük csak tovább ennek a 72 embernek a czélját. Ösztönszerűleg é vagy számadatok utján megérezte ez a 72 ember, hogy közgazdaságunknak ez a gyilkos kórsága napról-napra jobban elharapódzik. Gyógyulási folyamat még csak nem ia remélhető. Szövetkezésüknek a sarokköve az, hogy munkaképtelenség vagy öregség esetére némi nyugdijat, tehát alaptőkét gyűjtsenek maguknak.