Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-07 / 32. szám

MAGYAR P A I Z S 1913. augusztus 7. nék s a megyéknek nem kellene annyit ráfizetni. E két javaslat mellett tovább is fennállhatnának a hivatalok, amelyekre a bortermelő gazdáknak és a kereskedőknek feltétlen szakvan. A kérdésre reáirányitjuk az érdekelt körök figyelmét, mert ha a hivatalokat megszüntetik, akkor már nehezebb lesz a visszaállításuk. A megszüntető határozatokat felebbezők azt hozzák föl megokolásul, hogy a vármegye pl. a j írásorvosi és alispáni állásokra is ráfizet. Azok sem jövedelmező hivatalok. Az államnak azt sem szabad nézni pl., hogy a törvényszék hajt e jövedelmet ? A hordójelző hivatalok is a közérdekből szükségesek. Ha a vármegye és a község ráfizet is, ez nem olyan nagy baj, mintha a bortermelés és kereskedelem érdekeit béniíja meg és exisztencziákat tesz tönkre. A szőlősgazdák, borkereskedők, gazdakörök, kereskedelmi egyesülések a beszüntető határozatokat felebbezzék meg, kérjék a törvényhatósági közgyűlést, hogy a hivatalok beszüntetésétől álljon el és legyégső esetben pótadóból fedezze a deficzitet. Legelsősorban a megyei gazdasági egyesületnek kell talpra állani Szegény szőlősgazdáinknak még csak az hiányzik, hogyha némelykor terem egy kis boruk s ha némelykor el tudják adui, akkor a szomszéd vármegyékbe kelljen a hordót jeleztetés végett elküldeni. Igy többe kerül a költség, mint amennyit a hordó ér. Elég csapás van eddig is a hazai bortermelésen, még csak az kell, hogy ilyen akadékoskodásokkal is tetőzzék. S—s. A drágaság okai és orvoslása. Ez alatt a czim alatt Dr. Ágoston Péter jogakadémiai tanár a következőket irja: Tisztában kell lennünk azzal, hogy a táplálékok legkeresettebbje és legóhajtottabbja a hus. Tudjuk azt, hogy Magyarország állatállománya megfogyott s hogy ugy a földmivelésügyi kormány, mint a gizdák, most minden igyekezettel az:>n vannak, hogy állatállományaikat szaporítsák. Miután azonban a külföldről nem hozhatnak be elegendő állatot s igy az állatokért rendkívül magas árak érhetők el, ez a törekvés nem sikerlil. A mi élelmiszert behozhatnak az is magas vám alá esik. A külföldi és a magyar városok között az élelmiszerek ára tekintetében szembeötlő különbség van. Amig ugyanis a külföldön a legnagyobb és legkisebb városok fő élelmiczikkeinek árai alig mutatnak eltérést, addig a magyar városok élelmipiaczain még a hus és a kenyér árában is 15—25 százalékig terjedő sót nagyobb különbséget láthatni. Nálunk az élelmiszerpiacz szervezetlen. Nem a termelő teszi zsebre a nagy nyereséget, hanem az drágítja az élelmiczikket, hogy több kézen megy keresztül, mig a fogyasztókhoz jut, mert a termelő nem jöhet a városba nagyobb mennyiségű áruval, mivel nincs hol leraktározzp. A városnak tehát polgársága érdekében olyan intézményekről kell gondoskodni, melyek az élelmiszerek árainak nagyobb kilendülését megakadályozzák. Ha eredményesen akarunk a drágasággal megküzdeni, akkor állandó és ideiglenes intézmé| nyekkel kell kísérletet tenni, i Állandók : 1. Községi kenyérgyár, a melynek üdvös hatása — a budapesti tapasztalatok után, . vitán felül áll. \ 2. Községi husszék. | 3. Községi éleimiszerközvetités és megfelelő ; raktárhelyiségekről való gondoskodás, mely vég! leg a vásárcsarnokkal kapcsolatbau lesz meg\ oldható. í 4. Községi tüzelöraktár. í 5. A tejközpout termeljen csecsemőtejet. • 6. A város létesítsen népkonyhát, nemkülönI ben gyermekkonyhát. 7. A város létesítsen szociálpolitikai ügyosztályt, melynek föladatává tenné mindezeknek a kérdéseknek tanulmányozását. 8. A város tegye mérlegelés tárgyává, hogy nem volna-e czélszerü városi tejgazdaságot konyhakertészetet berendezni ? Átmenetileg: 1. Minden évben — az időszakhoz képest — szerezzen be a város élelmiszereket és más czikkeket. 2. Addig, mig az élelmiszerstatisztika elkészül, a városok szerezzék be a szomszéd városokból az árakra vónatkozó ad ltokat. 1 3. Az élelmiszer ellátását kisegítő minden vállalattal lépjen a város összeköttetésbe. 4. Amig az állam meg nem teszi, a város szervezzen kertészeli tanfolyamokat. Ezeket az intézményeket a város megvalósíthatja az állam nélkül is. E. Nemzeti repiilőverseny Szent István napján Budapesten. Nagy napot ül meg a magyar aviatika Szent István-napján. A mult évi kevésbbé sikerült látványos mutatványok csak erkölcsi de kevés anyagi eredményt mutattak. Az erkölcsi siker mondhatni minden anyagi támogatás nélkül ernyedetlen szorgalommal és kitartással dolgozó magyar aviatikusainkban, a kevés eredmény pedig a társadalom nem lörödömségében leli alapját. Hogy az aviatikának, ennek az ujabb fegyvernemnek jövője van, azt már az is bizonyítja, hogy a modern hadseregek nagy összegeket áldoznak repülőgépek beszerzésére. De az aviatika nemcsak hadi eszköz, hanem mint a polgári osztály egyik uj keresetforrása és mint uj iparág, /égre a távolabbi jövőben mint közlekedési eszköz is nagymérvű támogatást igényel. Ennek a tudománynak, — mert már ennek nevezte például egy hazai bíróság Ítélete is — támogatására alakult önzetlen férfiakból a Magyar Aero Szövetség. A tudomány ezen ágának fejlesztésében nekünk magyaroknak okvetlenül ki kell részünket vennünk, mert a szükséges előfeltételek a magyar bátorságban és a magyar lángelmében megtalálhatók. De nem csak az egyéni eredmények, hanem anyagi támogatás is szükséges, hogy a magyar aviatikának diadalra jutását előmozdítsuk. Ahadvezetőségszívesen rendelkezésére bocsátja törekvésünk elérésének előmozdítására katonatiszti pilótáinkat a kik között sok lelkes magyar embereket találunk. Törekvésünk azonban nemcsák a repülés előmozdítására hanem az ezzel kapcsolatos, fontos ipari és tudományos kérdések helyes megoldására is kiterjed. Előttünk lebeg az, hogy a magyar í aviatika ne legyen a külföldi aviatikának uszályi hordozója. f Az aviatika ipari része eddig hazánkban egyáltalában oly mérvben, hogy azt iparnak lehetne nevezni nem műveltetett. Törekvésünk oda irányul, hogy pilóta iskolát szervezzünk, hol aviatikusaink az elméleti tudást is elsajátítva magukat a légjárás folytán bekövetkező, szerencsétlenségektől megóvhassák. A magyar szerkesztők és feltalálók eszméinek megvalósítására az anyagi eszközökön kivül hiányzanak nekünk a szükséges ipartelepek is. Tekintve, hogy az ipartelepek létesítése a gyá.tmányok biztos piaczával szerves összefüggésben van, erre nekünk a szükséges előfeltételeket meg kell teremtenünk. Az ipartelepekkel kapcsolatban, honosodhatnék meg csak az ipari tapasztalat, mely viszont hivatva lenne magyar szerkesztőket és feltalálókat helyes irányba terelni; ez által sok aviatikus aki elméleti tudás hiányában rossz uton halad idejében még esetleg más iparág müvelésére volna szorítható. Mind ezen kérdések lánczolatának megoldása pénzt, pénzt és harmadszor is pénzt igényel, a mely csak közadakozásból gyűjthető össze. Minthogy a nemzeti közszellem folytán minden egyes ember dicsőségét az egész nemzet dicsőségében leli meg: menjünk el mindnyájan a repülőnapra s áldozzunk filléreinkkel a magyar aviatika oltárára, hogy azt dicsőségre vezessük I Tíz-tizenkét repülőgép fog a történelmi nevezetességű Rákos mezeján egy időben keringeni. Ez olyan magasztos látvány lesz, a mely meg fogja érni azt az egy vagy két koronás belépődijat. Feledhetetlen emlékekkel távozhatunk majd Budapestről és mindég megőrizhetjük hazai pilótáink dicsőséges szereplésének emlékét. A Magyar Aero Szövetség egy héten belül elkészül a szervezés munkájával s akkor azután mindenkinek rendelkezésére áll ugy, hogy a kérdezösködésekre szívesen ad útbaigazítást (Magyar Aero Szövetség IX. Ráday utcza 4.) esetleg csoportosan felrándulók részére is. j A borsodszemerei plébános. Irta: Sági Jdnos. Mezőkövesden jártamban egy szokatlan jelenség vonta magára a figyelmemet. A piaezon földmives asszonyok lepedő nagyságú, pompás színekben ragyogó selyemkendőket, czifra pruszlikokat, tarka fejkendöket árultak a földön. Kérdeztem ennek az okát, mire azt a választ adták, hogy azért árulják a drága ruhákat potou pénzért, mert viselésüket Borsodszemerén a plébános ur megtiltotta. ílát még ez is lehetséges? Hát hogy, hogy? Mi lehet ennék &z oka? A kofaasszonyok közül többen ézt hám tudták megmondani. Csak azt mondták, hogy azt a fehérnépet, a ki ilyen selyemruhákba öltözött: a plébános ur nem eresztette be a templomba, visszaparancsolta az ajtóból. Volt ott azonban egy fiatal okos asszony. Ö tudott felvilágosítást adni ekképpen: A plébános urnem akarta, hogy a drága öltözködésben elpusztuljon a falu. Á szegénynek is ugy kellett a sok ruhára költeni a pénzét, mint a gazdagnak. Ezért parancsolja la róluk a plébános ur a ruhát, de csak a templomban. Ez igazán érdekes dolognak látszik. A falu papjának szuverén hatalma a népen, batalmaskodásnak látszó föllépése a templomban ós a népnek szinte szolgai szótfogadása. Végre pedig a mi a legfőbb és legszebb az ügyben: a plébános jóságos gondoskodása a nép jóléte érdekében. Rendkívül érdekelt a kérdés, a mely a falu életében bizonyára nagy változásokat idézett elő. Erről bizonyosan érdekes dolgokat lehetne irni. Elutaztam tehát Borsodszemerére, a hol az eset történt. A falu Heves és Borsod határán tul, odébb a Mátrán, a Bükkhegység alatt fekszik. Szihalom állomástól szép eperfa-sor vezet odáig, jó termő fekete földek között. A köralakban futó,