Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-31 / 31. szám

XftV. év. EaSaegopsaaq, I883

% julius !3I* 31. szám •>.-5í »Eti'ai ár ; sv?» * fe' 04 f m <ws 2 feoí. 04 f ??»;»«ére 1 kor. 04 f ezás 8 fiilér. Hirdetések dija megegyezés szersafc Nyilttír aora 1 koi Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics ntcsa 8. BBartceeíti Z. Lajos IvíuL-n "k-atárfials: 31. SX I>T C3- "2" 5R: Xj FEE3NOK B O H B é -L ~5T G TÖEQ S" iap :: aidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs olvasóit, főleg a vidéki J olvasókat tiszteletlel kérjük, hogy a julius elején, vagyis a félév elején elfelejtett lapdijakat augusztus elsején szíveskedjenek elküldeni, hogy a lap küldése ne akadjon meg. Mi szabad?Minem szabad? A soproni Iparkamara, melyhez mi is tartozunk, egyes kérdésekre magyarázó feleleteket ad. — A vármegyénkre vonatkozókat közöljük rendre. II. Végeladás. Zrínyi Károly, Csáktornya: Elmebeteg keres kedö neje és a javaslatba hozott (de gyámhatóságilag még ki nem rendelt) gondnok együttes kérésére az ipaihatóság adhat e végeladási engedélyt ? 2047. Véleméuy : Az elmebeteg, de gondnokság alá jogerősen még nem helyezett önálló iparüzö feleségének, mint az üzlet tényleges vezetőjének és a törvény szerint a gondnokság viselésére elsősorban jogosítottnak, nemkülönben a részéről javaslatba hozott gondnoknak együttes kérelmére az iparhatóság a végeladási engedélyt véleményük szerint nem adhatja ki. Az 1887. évi XX. t. cz. 113. § a értelmében ugyanis a gyámbatóságilag kirendelt gondnoknak is gyámhatósági jóváhagyásra van szüksége, ha a gondnokoltnak üzletét meg akarja szüntetni, a fenforgó esetben pedig még kirendelt gondnok sincs, nemhogy gyámhatósági engedélyről lehelne szó. A hivatkozott törvény 67. §-a ugyau a halaszthatatlan teendők gyámhatósági intézkedés előtt való végzéséről tesz említést, de ebben az esetben is föltételezi a gondnok nevezésének megtörténtét. Különben a gondnokolt üzletének végeladás utján való értékesítése, rőfösáru-üzletről lévén szó, halaszthatatlan teendőnek nem is minősíthető. Ezenkívül az elsőfokú iparhatóság a végeladási engedély kiadása előtt kamaránk véleményét is meg kell hogy hallgassa a fennálló rendelet értelmében, kamaránk pedig véleményét az érdekelt üzleti körök előzetes megkérdezése után közölheti csak. Minderre pedig annyi idő, hogy a végeladás még a pünkösdi ünnepek előtt lebonyolítható is legyeu, már nincs, minélfogva a jelzett irányban való törekvést hiábavalónak véljük. Tanoncz-ügyek. Szolgálati viszony. Alsólendva-Hosszufalusi ipartestület: A tauonc iskolai bizonyítvány kiadásának megtagadása meggátolhatja-e a tauoncz fölsz3baditasát ? A tanoncz felszabaditható e a tanuló-idő lejárta előtt? A tanoncziskolának van-e valamely tekintetben felsöbbségi joga az ipartestület fölött? 2078. Vélemény : Ha a tanoncz élete 15. évét betöltötte és mesterségét teljesen elsajátította (teljesen „kilauult"), a szerződésileg megállapított tanidő megrövidíthető, vagyis a tanoncz a lanidő leielte előtt is fölszabaditható. Az iparosmester köteles fölszabadító szándékát az ipartörvény 73. § a értelmében az iparhatóságnál (ipartestületnél) bejelenteni; ennek a bejelentéinek az ipartörvény végrehajtási rendelete 23. § a értelmében két hóval a tanviszony megszűnte előtt kel! megtörténnie. A 64.717 1885. számú földmivelés-, iparés kereskedelemügyi miniszteri, valamint a 8041—1900. számú kereskedelémügyi miniszteri határozatok értelmében az iparosmester a tanidö letelte előtt bekövetkező fölszabadítást is köteles két hóval korábban bejelenteni; az 57.658—1888. számú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri határozat pedig azt is kimondja, hogy az iparosok tanonczaik tanviszonyát az iparhatóságnál való előzetes bejelentés nélkül meg nem szüntethetik. A fenforgó eseiben tehát megállapítandó, hogy az iparosmester mely napon jelentette be fölszabadító szándékát. E naptól számított s két hónnp utáu az ipartestület a tanonezbizo- j nyílványt kiáliitja. Az iskolai bizonyítvány adatai a tanonezbizonyitványba bevezetendők; ha a tanuló ily iskolai bizonyítványt bármely okból nem nyerhet, akkor a tanonezbízonyítványban ez a körülmény fölemlítendő (pl. „a tanoncz részére igazolatlan iskolai mulasztásai, vagy fegyelmi vétségei, esetleg más ok miatt iskolai bizonyítvány kiadható nem volt és igy iskolai minősítése meg nem állapitható"). Tehát az iskolai bizonyítvány hiánya a fölszabadítást meg nem akadályozhatja, Az iparostanoncziskola a testület fölött semmiféle joghatóságot sem gyakorolhat. Balesetbiztosítás. Antonovics József, mészáros, Csáktornya : Hányféle balesetbiztosítási dij lefizetésére kötelezhető? 1979. Vélemény: A mészárosipar balesetbiztosítási kötelezettség alá tartozik. A balesetbiztosítási dij, ha az iparos ötnél több munkást rendszerint nem alkalmaz, az 1907. évi XIX. tcz. 37. § a értelmében a törvény életbeléptét követő első tíz évben évenként és munkásként 3 (hároml korona, mely dijat a kerületi munkásbiztositő pénztár szedi be heti részletekben. Ez az a heti 25 fillér, melyet a kerületi munkásbiztositó pénztár követel. Ha azonban a munkaadó a mészárosiparban rendszerint ötnél több mnnkást alkalm- z, akkor a törvény 36. §-a értelmében a veszélyességi arányzszám, mint díjtétel és a munkaadó által évenként kifizetett munkabér összege szolgál a balesetbiztosítási tagsági járulékok kiszámításának alapjául. Ezt a járulékot az országos muükásbetegsegélyző- és balesetbiztositó-pénztár állapítja meg; e járulékra, mely minden évre utólag nyer megállapítást, az országos pénztár előleget is vehet, ugyancsak a kerületi pénztár utján. A balesetbiztosításra kötelezett munkaadó tehát alkalmazottjai száma vagy üzeme természete szerint vagy balesetbiztosítási dijat, vagy pedig balesetbiztosítási járulékot fizet, de Tánczos leány szerelnie, Irta: Sütő Károly Oroszvég. Az idei farsaugbál meglehetősen vegyes volt. Minden nemzetbeli tánc,', képviselve volt ottan, mint azt már Karnevál berezeg lébaságai megkívánják. A terem közepén fekete frakkosokból alakult »Majomsziget«-eD unott arcczal állott néhány megrögzött agglegény, kritizálva a tánczolókat és a nem tánczolókat. Makarjára akkortájt még csak Benedek ur, az ős tánezmester bozia be a »Lulu« tánezot s meglehetős tavasz róka volt az öreg, hogy azt. a város fiatalságával megkedveltesse. Szerződtetett egy tündéri szép tánezosnöt, ki gyönyörűsége mellett nagyon is értett a »Lulu« hoz, meg a férfi szivek elcsábításához. Belebolondult a város egész fiatalsága, de legjobban Sükösd Bencze, a híres nyíri nábob, kit úgyszólván az ujjai kőiül forgatott Miczi, a — tánczos leány. Ketten tánczolták a »Lulu«-t. A leányos mamákat ellepte a sárga irigység, mert Bencze nem sokat hederített leányaikra* banem Miczire áldozta minden perczét, minden gondolatát. Hej, pedig Bencze után ugyancsak bomlottak a leányok, meg a mamák, de nem is volt csuda. Özvegy édes anyjának egyetlen gyermeke s háromezer köblös föld gazdája volt, ráadásul belehetett járni üngot, Bereget, mig hozzá hasonló jóképű, daliás legényt talál az ember. Hévvel, jókedvvel tánczolták. Gyönyörűség volt a szemnek nézni őket. Váltig is hajtogatta Börgöndi Ádám uram ő kigvelme, hogy; — Még az égben sincs ^nnél szebb pár . . . Jászol elé való ez a Bencze gyerek, ha meg nem kaparintja azt. a leányt. Ilyen formán gondolkozott a teremnek férfi közönsége . . . — Hagyjuk már abba! — szólt Miczike. — Nagyon elfáradtam, szédül is a fejem. Menjünk egy kissé a friss levegőre. Abbahagyták. Bencze feladta a leányra fehér selyem köpenyét s kimentek a kertbe a fenyő fák sötét lombjai alá. Gyönyörű holdvilágos éjjel volt. A csillagok, mind megannyi hamis leány szemek villogtak a sötét égboltozaton. Fel, alá sétáltak. Bencze majd felfalta a leányt sóvárgó tekintetével s bársony puha kacsóit csók tengerrel árasztotta el. — Holnap délben utazom, — mondá a leány. BenGze felszisszent e szavakra s fájdalmas sóhaja, volt a felelet reá. — Meguntam már ezt a helyet, de nem is csuda, hiszen 6 hete vagyok Makarján, — folytatta Miczi, mintha nem is Benczének mondaná, de ugy magában gondolta volna ezeket. — Nem, nem Miczike! Maga nem !eh;t, ilyen kegyetlen hozzám. En szeretem! . . . Imádom s azt akarom, hogy feleségem legyen, az é.i imádott, kedees, drága kis feleségem . . . — Nem lehet Bencze! . . . Igazán nem lehet! Maga egy mágnás fiu, én pedig tánezosnő. Nem pászolunk össze sehogysem. Maga itt maiad édes anyjának, én pedig megyek tovább, hova a sorsom vet. Egy-két év múlva elfelejt, hiszen v?n itten elég sok szép leány . . . Azután meg tudja, én nem bírnám meg szokni ezt a csendes kisvárosi életet . . . -- Ugy látszik nem szeret, — mondá Bencze szomorúan. — Nagy csacsi maga Bencze, de becsületes jó fiu ... Tudnia kellene, hogy az én szerelmem ege nem olyan tündöklő, mint a maguk fajtáé ... Igaza van !... Nem szeretem, de becsülöm Ónt^ mert olyau becsületes jó fiu. Bencze elkeseredett e szavak hallatára. — Hát akkor miért bánt olyan kedvesen velem,