Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-31 / 31. szám

2 MAGYAR PAIZS 1913. juniuft 12. az ügynök a lemondó nyilatkozatot aláirta. Bíróságaink az ily nyilatkozatot nem létezőnek szokták tekinteni. egy Ugyanazon üzemre nézve mindkét dijjal meg nem terhelhető. Ha ez mégis megtörtént, amire l912-ig eset előfordult, az országos pénztárhoz intézendő rövid beadvány elégséges az ügy rendezésénék megindításához, vagyis a kétszeres dij-fizetés megszüntetéséhez. Csak tájékozásul jegyezzük meg, hogy pl. a rendszerint 6 munkást foglalkoztató mészáros 1912 re mintegy 25 K balesetbiztosítási járulékkal terheltetett meg. Vásár-ügyek. íischer Izidor kézmúáru-kereskedő, Tapolcza: Miképpen értelmezendő a gyolcsostótoknak hetivásár-látogatási joga? 2150., 2277. Vélemény: A gyolcsostótoknak amaz eljarasa, mely szerint idegen községek hetivásárain meejelennek és árusítanak, az 1887. évi XVII. t-czikken alapszik. E törvény 2. § a értelmeben „a felvidéki házaló kereskedők, kik a régi szokás alapján a hetivásárokat látogatták, eddigi jo^uk gyakorlatában meghagyatnak." E törvényes rendelkezés azonban csakis a házaló gyolcsostótokra, tehát azokra vonatkozik akik tényleg házalnak, vagyis helvségrölhel'ységre és házról házra járva, meghatározott eladási hely nélkül árusítanak és csak emellett jelennek meg az utjukba eső községekben tartott hetivásárokon is. Nem terjed ki a törvény jelzett kedvezménye azokra, bárba felsővidékiek is, akik valóságos házalás nélkül csak hetivásárokat látogatnak. Az ellenőrzés dolga a község elöljáróságát illeti. A hetivásárokat látogató felvidéki házalók esetről-esetre való hetivásár-látogatási jogosultságát ugyanis a minden alkalommal fölmutatandó házalókönyv alapján a községi elöljáróság állapítja meg. Ha a fölvidéki gyolcsos-' tótnak nincs házalókönyve, vagy ha ily könyve van, de a benne foglalt följegyzések a tényleges házalást nem igazolják, a községi elöljáróság kötelessége az ily gyolcsostótnak a hetivásárokon való kirakodását és árusítását megakadályozni. Kereskedelem-jogi kérdés. j Tomka György, Alsólendva : Biztosítási ügynökség megvonása az öt évre oszló jutalék hátralévő részeihez való jogot megsemmisíti e? 2378. Vélemény: Biztosító-társulatok az ügynök- j ségi szerződés megkötése alkalmával oly nyi- j latb.'zatot szoktak az ügynökkel aláíratni, hogy | a rzerződés hatályának bármely okból való megszűnése időpontjától kezdve minden julalékigér y is megszűnik. Aki ily nyilatkozatot annak idején alá nem irt, az ügynöki viszony megszűnte után is joggal követelheti az általa létrejött és még folyamatban lévő tüzbiztositá- i sok után évenként esedékessé váló jutaléko- ! kai. Sőt ily követelés peres uton sikerrel ; érvényesíthető még abban az esetben is, ha miért csókolt meg annyiszor? — kérdé fájdalmas i 'dulattaí a leánytól. — Pénzért tettem Bencz;! Közönséges pén- ! zért, — monda a leány, s ayönyörü búzavirág ' színű szemeit valami mély érzéssel forditá az ' i ifjú felé. Tekintetével elárulta, hogy most ez i egyszer hazudik, szereti Benczét nagyon . . . : — Politika az egész. Ön e város legtekinté- s lyesebb ifja, tehát a tánezmesternek feltétlen szüksége volt arra, hogy magát megörjitsem, j mert másként nem kap talajt a »Lulu." Ennyi az egész. Most pedig kisérjen fel a j lakásomra. Maga pedig Bencze legyen édes j anyjának engedelmes, jó fia. Kár lenne megszo- ; moritani azt a jóságos matrónát, ki nagyon j hasonlít egy öreg anyókához, aki az én drága I jó anyám . . . Miczike magára zárta az ajtót s keservesen kezdett zokogni. Tele sirta zsebkendőjét, tele könynyezte párnáját . . . Siratta első és utolsó igaz szerelmét. * * < * így beszélte ezt el nekem egy öreg ősz anyóka j szomorúan és fájdalmasan megkönnyezve Sükösd Benczének, meg a — szépséges Miezikének boldogtalanságát . . . Válasz Jaczkovics Miklósné őnagyságának. Nagyságos Asszonyom ! E lap julius 3-iki számában pártoljuk hazánk iparosait czimen méltóztatott vezérczikkezni. Engedje meg, hogy néhány sorban reflektáljak az elmondottakra. A jogezimet onnét veszem, hogy én magam is egyike vagyok városunk azon „művelt egyéneinek", akik az iparosok művelését nemcsak szóval és Írással, de munkával is igyekeznék előmozdítani. Nagysád soraiból is kiolvasható az a vád, amelyet nem tudom miért akarnak a magyar társadalomra reá kenni, s miért akarnak a köztudatba beleoltani, t. i., hogy a magyar ipart nem pártoljuk, az iparososztályt magára hagyjuk. Ez igy beállítva nem áll, azt már ép e lapban többször igyekeztem is megczáfolni. Nem beszélek gyáriparról s annak termékeiről, csak az u. n. kisiparosról szólok. Hitem, hogy a hiba nem a közönségben, hanem az iparosban ven. Igaza van nagysádcak, amikor kifogásolja műveltségüket és tudásukat, de tessék hozzátenni, hogy a tömeg ebben az állapotban jól érzi magát, azon változtatni nem is akar. Tapasztalatom van e téren magamnak is s ismerem annak a mozgalomnak országos eredményeit, melyet munkásgimnázium néven ismer a közönség. Nemcsak akadhat, de igenis a!>adt mindenütt tanár, tanitó, orvos jogász, aki szívesen bocsátotta rendelkezésre tudását, idejét az iparos világnak. Öt év alatt 58 munkásgimnázium alakult az országban, nyolez már megszűnt, ötven tengődik. Nem az intelligenczia miatt, sőt nem is pénzhiány miatt tengődnek ez intézetek, hanem az iparosok nemtörődömsége miatt. Magam is négy éve vezetek igy intézetet; időt, pénzt, fáradtságot nem kimclek. Vannak leikes társaim, kapnék 5—10 intézethez előadót a város intelligentiájaból, s az eredmény majdnem semmi. Van 8—10 előadó és átlag 12—16 hallgató. Ugye elszomorító számok. Fiatal emberek, akiknek némelyike dicséretes szorgalmat fejt ki egy ideig, aztán ellankad. Igy változik évről-évre a hallgatóság, minden évben más és más. Hiányzik az ifjúságban a komoly akarat, de meg van a magva • természet, szeretné, hogy a mit kigondol rögtön meglegyen. Hiányzik a mesterekben annak megértése, hogy a képzett segéd neki is hasznára van, azt hiszem inkább félnek a tanult alkalmazottól. Ennek kell tulajdonitanom azt a közömbösséget, amellyel az egész intézmény iránt viseltetnek. Egyetlen egyszer jött el az ipartestület elnöke az előadásra, Sem őt sem más mestert nem láttunk ott. Pedig megjelenésük mégis csak buzditólag hatna a fiatalságra. De kérem ők szégyelnek tanulni, hiszen még olvasni sem akarnak, tanú reá a népkönyvtár. Ez az oka iparunk elmaradásának. Ez az a válaszfal mely fennáll az intelligenczia és az iparososztály között. Nem áll, hogy nincs iparpártolás, de igen is igaz, hogy iparosaink nem akarnak tanulni. E nélkül pedig nem fog fejlődni a magyar ipar. p. /. Tiz napig a Balatonon. — Szárnylebbentések. — Már hónapokkal azelőtt egész az elutazás napjáig gondolataim vezérfonalát néha madárszárnyként tova engedtem, mely gondolatok tárgypontját a nyári vakáczió eltöltése képezte. Bízva biztam abban a hitben, hogy vizsgám sikeres letétele után a rég óhajtott meleg rokoni körünkben pár napot átszórakozzunk a kedves Balatonnak isteni szép vidékén. Ez el is jött! A legnagyobb lelki öröm közepette indultunk el anyámmal ; julius 9 én Zalaegerszegről a reggeli vonattal és I

Balatonszentgyörgyön át érkeztünk Bogyay Gyurka bátyámékhoz Bélatelepre. Utazásunkat nem a legjobb idő, hanem esős és szeles idő fűszerezte t. i. porral. A vidék fenséges voltát Balatonszentgyörgyön értük el mikor az első pillantást vetettük a határtalan szép Balatonra. Megható érzés hatotta át lelkületünket e fenséges táj látásán. Gyönyörködtünk hömpölygő hullámaiban melyek haragos rohanással sodorták a partot. A három balatoni állomásnál (Balatonberény, Balatonkeresztur, Máriatelep) már a kedves fürdővendégek élénk hurráhkal és lobogókkai üdvözölték a nyaraló utasokat. Végre megérkeztünk rendeltetésünk helyére a kies Bélatelepre. (Fonyód mellett.) Itt nagybátyám és egy rokonfiu üdvözöltek bennünket. Hazaérve rokonaink körében töltöttük a viszontlátás édes örömét. Mindezek után a kis uti fáradalmunkat kipihenve a Balaton ölének adtuk magunk és a legnagyobb élvezettel fürödtünk a pompás hatású hullámokban. A nyaraló Bélatelep állomásától egy negyed órányi távolságnyira van s a középszerű modern villáknak teljesen megfelel, terebélyes fákkal körülvéve ízlésesen parkírozva közvetlen a Balaton ; part mellett. És a halotti csend amely igazán i páratlan a maga uemében, és amelyben ép a többi fürdőhelyek hiányt szenvednek, hogy a folytonos zaj dúlja tanyájuk tájékát. És ez a hatáitalan jounautság sem divatozik mint pár puczcz-parádés fürdőhelyeken ebben; is előnyt arat, mert ilyen helyen nem a kényelem az osztályrésze a fürdőzőknek, hanem az otthoni feszes toilettek fungálása. Itt ezen a kedves fürdőhelyen mindenben megadatott a kényelem és practice megfelel az igényeknek. A pompás táj szépségét a tulsóparti zalai hegyek adják, Tátika, Badacsony, Csobáncz, amelyeket a koszorús költő Kisfaludy Sándor a gyönyörű regés elbeszéléseiben megénekelt; melyek összefüzödö lánczszem gyanánt fűződnek egymásba és képezik a remek vidéket. Leirja Kisfaludy, hogy e varázsló hegyek tövében hány estét élt át kedvesével Bózával és mig ö eme vidék szépségébe merült addig kedvese az ölébe hajtván fejét elszenderült. Kisfaludy az ő regélő költői hatását Veit Weber német regeköltő hatása alatt irta, (t. i. amint a mi vezérlő tudósaink és tanáraink és compilator tankönyviróink magyarázzák mintha bizony magyar ember sem irni sem beszélni nem tudna, ha a németeket nem utánozná. Ne higyja ifjú barátom; hazugság az az utolsó hangig. Sz.) De a mint Csobáncz és Somló is mutatják nem az epikus költő ügyes érdekes bonyolítása könnyed elbeszélő hangja nyerte meg a közönség tetszését, hanem a lyrai hevület amely minden regéjén végig ömlik. Ide járul, hogy e