Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-19 / 25. szám

2 MAGYAR PAIZS 1'13 iunius 19. a jó időjárás Aratás előtt vagyunk, az ország kőzboldogsága függ még ma is attól, hogy milyen nálunk az aratás? Azért kívánjuk szorongó szívvel, hogy minden, a kalász learatására munkába menő kaszás boldog őrömmel vágja a rendet. Boldog avatást i magyar gazdának ! V. L. Szalay Sámuel beszéde az iparról. Két iparosinast a királyi kegy 25—25 koronával ju'almazott meg a koronázási évfordulón, melyről már megemlékeztünk s Szalay az átadás ünnepélyen mondotta ezt a szép beszédet — Jutalmazó ünnepélyen. — Igen tisztelt Uraim! Kedves Tanulók ' Iparos tanoncziskolánkuak e szerény házi-ünnepén, a tudomány világító fák lyájának féuye mellett, lelkem visszaszáll az emberiságnek évezredekkel ezelőtt ringjtt bölcsőjéhez. Képzeletben magam előtt látom a nagy Idő lehanyatlott korszakainak ősemberét. Amikor ez a teremtés urának szánt ember volt a földnek leggyámoltalanabb teremtménye, mindenféle viszontagságoknak kitett tengődő életében, az elemeknek szánalomra méltó játéka : vadállatok által űzött vad, vagy azok védtelen martaléka, melyektől megirigyli a vaczkot, a faodut s a sziklabarlangot, hol nyomorgó családtagjaival lopva meghúzódik s rettegés közepette várja elgyötört teste és lelke az erőt nyújtó álmot, mely egy pillanatra kétségbeejtő sorsát is feledteti vele. De az az isteni szikra, melyet az Alkotó az emberbe oltott, kiemeli ebből a szánalmas helyzetből. Mert a létfenntartás titáni harczaiban ellesi a természet tüneményeit s úrrá lesz annak erőin, igába hajtja s szolgálatába állítja az összes teremtményeket s az évezredek folyamán a művelődésnek szédületes, magas fokára emelkedik. Kétségkívül akkor lép az ember a kultura első lépcsőfokára, mikor minden energia forrásának, a napnak, a földön elraktározott melegéből szikrát, tüzet csihol s a műveltségnek hatalmas funda mentumot vet akkor, mikor a fémeknek, különö sen pedig a vasnak megismerésére, kiolvasztására segítette a boldogulás útjait kereső nyugtalan lelke. Ennek köszönhetünk jórészt mindent, ami a kőkorszak barlanglakjától a mai csodatermő időkig juttatott bennünket. Hogy arra a föl nekem, hogy a mai filiszter az emberben hisz legkevésbé. íme egy példa: Egyik dunántuli vármegyébe uj segédtanfelügyelő érkezik. Doktor philosophiae és amellett nagytudásu ember, egy kis neve is van fudós czikkei révén. Megérkezésének második hónapjában, amint a teret kitapasztalta, lángoló lelkesedéssel fog hozzá egy régi melengetett tervének megvalósításához : minden nagyobb községben egy tiszta kis lakást készült berendezni, egy szobával és konyhával, ahol jó, bő, húsos, tejes táplálékot kaphattak azok, akikről a körorvos megállapította, hogy a sok koplalás folytán közel vannak a tüdóvészhez. Ezzel, szerinte az egyetlen módszerrel, a nyomorultak erősítésével, igyekezett a vármegyében pusztító tüdövészt meggyengíteni. Megmozgatott minden követ, megkísértett minden degesz bu» gyellárist. S kezdett már a nagy mű alakot nyerni. — Mit akar ez a bolondos segédtanfelügyelö ? kérdezték a potrohos urak és polgárok boszusan. — Bizonyosan gyorsabb tempóban akar tanfelügyelő lenni, mint mások, felelték az okosabbak, akik beláttak a szivekbe és vesékbe, k. 1 I lépcsőfokra mikor tette meg az emberiség az első lépést, nem tudjuk megmondani, de az bizonyos, hogy megfeszített lelki erővel s verejtéktermő nehéz munkával juthatott odáig s azután is mind e mai napig a szebb, a jobb s tökéletesebb élet- és világért folytatott harczok, küzdelmek szakadatlan lánczolatát tünteti az emberiség kultúrtörténete. Ezen évezredes történetben örök dicsőség övezi azon férfiakat, akik úttörők a rögös utakon, kiknek isteni erőtől ihletett lelkében egyes korszakot jelentő találmányok s felfedezések születtek s lángeszök fénye uj irányokat jelölt ki a küzdelmes földi lét országútján. Számosan vannak közülük, kik eszméiknek mártírjaik is tudtak lenni, mert tudták, hogy szent hivatást teljesítenek. Ezen férfiak az emberiség legnagyobb jóltevöi, kik között méltó helyet foglalnak el a technikának, iparnak, iparfejlesztés nek kiváló bajnokai. Sokkal inkább megilleti ezeket a hála babérkoszorúja s a dicsőítés összes jelzfi, miut azokat a világhóditókat, kiknek utja legázolt népek vértengerén vezetett keresztül s a rombolás angyala suhogtatta szárnyait azokon a tereken, hol megjelentek. Elképzelni sem tudjuk, hogyan élhetnénk meg ma a technika s az ipar vívmányai — a sajtó, vasút, gőzhajó, távíró, telefon, gőz-, gáz- és villamgépek — nélkül. S minő elképzelhetetlen perspektívát tár elénk annak a küzdelemnek sikerrel való kecsegtetése, melyet nemzetek a levegő meghódításáért folytatnak? Miutegy a teremtés munkája folytatódik tovább ezekben az alkotásokban, melyeket a tudománnyal karöltve járó technika és ipar nap nap után létrehoz. Da a mai ember mindennapi életének felfokozott igényeinek, kényelemszeretetének akár ruházkodásban, építkezésében s annyi ezerféle szükséglete kielégítésében egy pillanatra sem nélkülözheti az ipar produktumait, ámbár sokszor alig méltatja figyelemre, hogy verejtékes munkásság hozta azokat létre s hogy vannak, azt olyan hétköznapi dolognak tartja! De tévedés volna azt hinni, hogy az emberi haladás az ipaii téren, a legkezdetlegesebb termékektől kezdve a technika által napjainkban előállított ipari remekekig folytonos, megszakítás nélküli volt. Az ipar fejlődése is sok hullámzá son ment keresztül, egyszer rohamlépésben haadt előre, máskor megállt, pangott, sőt néha visszaesett évtizedekre, évszázadokra. Az ipar élete is azon népek, nemzetek, társadalmak életével volt szoros kapcsolatban, melyek kebelén élt és virágzott. A magyar ipar tanulságos és eseményekben gazdag története is legszorosabb kapcsolatban volt mindig nemzetünk történetével. » Nemzeti nagy létüuk« idején Nagy Lajos s Mátyás alatt a magyar ipar lépést tartott Európáéval, sót igen sok ágban felül is multa. A 13 ik századtól le a 17 ik század végéig nemcsak műremekeink, de közhasználatban levő ipartárgyaink is százezreket érő értékben képezték kereslet és kivitel tárgyát a külföldre. Hatalmas czéhek, gazdag iparos polgárság honolt az országban, mely tősgyökeres magyar szeretettel birt és a magyar szellem által volt áthatva annyira, hogy az uralkodó polgári elemet, a műveltséget védelmező erőt s a nemzeti szellem fentartó szerepét az eleterös magyar iparos polgárság képezte több évszázadon át városainkban. De a hanyatlás és az élet halálharc borús korszakaiban kiesik a magyar iparos kezéből is a szerszám s a szellemi és anyagi tönk szélére jutva kesereg hona szomorú állapotán. Azonban a borús fellegeken újra felragyog a szebb jövendő reményével biztató szivárvány s egy egész ország millióinak hálaérzete, örömkönnyek ragyogása közt szállt fel az imádság az egek Urához 1867. jun. 8-án, hogy a király és a nemzet szivét a kölcsönös megértés útjára vezette. S az ország nagyjai által az uralkodó felkent homlokára helyezett szent korona fénye szebb jövendőre veti vil-ígát. Egy áldásos, munkás, békés, eiőg\ü|tó korszak virrad e naptól kezdve édes hazánkra. S az elzsibbadt tagokban megindul a vérkeringés, a lehauvatlott karok újra munkában aczélozódnak, Dyüzsgés, mozgás támad mindenfelé, hol a halál csendje honolt, századok mulasztá-át hozzuk helyre évtizedek alatt. Ebbeu az ujjáteremiö munkában ismét első helyen áll a magyar iparos, ki lelkének s aczélos izmainak megfeszített erejével segíti fonni a dicsőség koszorúját az ezer éves magyar haza homlokára s az 1896 ikt millennáris kiállítás a magyar iparnak is diadala volt az első ezred év végén inásodikküszöbén ! Igen tisztelt Uraim! Korunkban a világnak minden számottevő nemzete megfen Mtett erővel törekszik arra, hogy iparát folytonosan fejlessze, tökéletesítse, mert a legkiválóbb közgazdászok szerint ez a modern államok fejlődésének, |ólétének, hatalmának legelső feltétele. S az elmúlt század gazdasági története tanúságot tett arról, hogy nem azok a nemzetek lettek naggyá, melyek a természet áldásaival bőven el voltak látva, hanem amelyek a termeszei adományainak értékét a rájuk fordított ipari munkával gyarapították. Ennek prodéktumait fagy n .i dermeszti, szárazság el nem fonnyasztja. Amely nemzetek nem léptek rá a haladás ezen útjára, másoknak adófizetőikké lettek, még ha polii.kai önállóságukat megtartották is. A jövő harczui ipari és kereskedelmi érdekek körül foioguak. A győzelem azé a nemzeté lesz, mely iparának, kereskedelmének megerősítése által elég ai és erkölcsi tökét gyűjtött a megvívandó küzdelemhez. Ez a küzdelem a lét vagy nem lét nagy barcza uem a csatamezőn dói el, hanem a műhelyekben, gyárakban, világpiaczokon s a harczizászlók a gazdasági függetlenség jelszavával lobogtatják. Hogy az ipar mennyire emeli az ország hatalmát, gazdagságát, arra legjellemzőbb p>.-lda a világ első iparos állama, Anglia, mely képes volt a föld egy negyed részét gyarmatává tenm s e területén az ö állampolgára a föld lakosságának egy negyed része. Utalhatunk egész bátran a? Egyesült Államok, Német- s Francziaország példájára is. A magyar iparosnak is tudnia és éreznie kell, hogy minden, amit tudásával, két izmos keze munkájával alkot, nem egyedül és kizárólag a saját maga egyéni boldogulását segiti elő, hanem a magyar nemzetnek nagyságát uöveli, annak gazdagságát gyarapítja. Igaz ugyan, lugy mi, rajtuuk kivül álló s nemzeti életünkbe mélyen bevágó okoknál fogva, még nem vagyunk olyan helyzetben, mint a külföld szerencsésebb nemzetei, kik hosszú, békés, nyugalmas időkben ipari életüknek oly hatalmas alapot teremtettek, melyet nem ingat meg könynyen e rohanó korbau a népek e heves versenye s a körülöttünk forrongó élet rázkódtatásokkal fenyegető viharai. De nyersanyagban hazánkban is meg van minden kellék ahhoz, ami az §ipar kifejlesztéséhez szükséges. Azonban az ipari versenyképesség legfontosabb tényezője a munkaerő. Mert a természet adományai nagy értékűek lehetnek, de természeti kincs és lefektetett töke veszendőbe megy, ha nincs ahhoz értő emberek kezében. Ugyanis a haladó kor s a műveltség magas fokára felemelkedett emberiség, melynek életében a holnap felfedezései uj irányokat szabhatnak, a jelen iparosával szemben is fokozódó követelményeket támaszt. Nem elégszik meg a régi mintákkal, a kikoptatott utakon előállított készítményekkel, de megkívánja az iparostól, hogy minden újításról, javításról, találmányról tudomást szerezzen, sőt egyenesen maga javítson s tökéletesítsen. A tudományos ismeretek megszerzé-