Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-19 / 25. szám

1913. junius 19. magyar paizs 3 sétől sem zárkózhatik el a mai iparos. Az ipar fejlesztését nem lehet külön választani a tudományos világ vívmányaitól sem. A tudomány adja az eszméket, habár vannak kivételek is s az ipar viszi át a gyakorlatba azoknak jelentékeny részét. A művelődés fegyvereit is meg kell tehát ragadnia az iparosnak, mert csupán nyerserő segítségével nem állhalja ki a versenyt a gyorsan haladó kor kívánalmaival szemben. Iparosaink szakirányú képzettsége a kor szellemét megértő s azzal haladó műveltsége, vállalkozó szelleme fog piaezot teremteni iparcikkeik számáia. Müveit iparosság hatalmas nemzeti erőt képvisel, ha ez meg van, nem kell téluünk a szomszédok zsaroló törekvéseitől, mert iparosseregüukben meg /an a biztosítéka a gazdasági öuállóságnak. Van azután még egy fontos momentum, melyet az ipar gyakoi lati művelőinek szem elől tévesz teni nem szabad. Ugyanis általában 'gazság, hogy az ipart anyagi szükséglet teremti, de kiolthatatlan ösztöne volt mindig az embernek, hogy amije VUD, amire szüksége van, az neki ne csak használjon, hanem örömére és gyönyörűségére is szolgáljon. A művelődés haladásával ezen igények is szerfölött megnőttek s az emberek szépérzéke is érzékenyebbé lett. Megkívánja az ipari munka produktumaitól is, hogy gyönyörködtesse s megfeleljen fejlett ízlésének, finomabb igényeinél:. És semmi sem teszi az iparczikket annyira népszerűvé, mintha a művészet leszáll a hasznos tárgyakra. Az iparnak a művészettel ilyen összeolvadása virágoztatta fel Francziaország iparát s tette gazdaggá iparosait, kik találnak bőven fogyasztót, csak gj őzzenek eleget termelni. A magyar iparosra itt is lélekemelő feladat hárul a nemzeti élet szempontjából. Mert a magyar iparczikknek akkor lesz meg a valódi értéke, ha nem idegen divat szolgálatában áll, hanem sajátossága, ízlése folytán benne a nemzetnek egész szelleme, lelke érvényesül. Milliókat hoz eg} nemzetnek, ha vau önálló i/.lése. 'ihol nincs, máshová kell menni tanulni, mintákat, készítménye ket venni drága pénzen s idegen érdekek rabszolga jármát viselni. Az ily iparművészeti munka biztosítja a kézműipar fenmaradásál a gépkoloszszusok mellett, mert ez amaunak művészetét, finomságát tömegprodukiumaival el nem érheti. Aki nyitott szemmel nézi a világ folyását s neuies ambiczióval, törhetetlen akaraterővel tölti be hivatását, nem kell félnie a nehézségektől, a verseny csak a gyengékTe veszedelem, a/, erőset csak ösztönzi és nyugodtan néz a jövőbe, mert győzelmében biztos I Akik eddig részesei voltak a kezdetnek s az alapv<tés«ueház munkájának s legjobb erejükkel igyekeztek hivatásukat betölteni, a nemzet miuden íiától elismerést érdemelnek. De hogy ipa ruuk valóban halalommá izmosodjék, atlól füg'g, hogy miként készül el az ifjú nemzedék e pályára. Kei ves Tanulók I Ha az elmondottakat meg figyeltétek, megérthettétek, hogy ti fontos életpályát választottatok. Töltsétek be azt szeretettel, lelkesedéssel Isteni szózat oltotta mindnyájunk szivébe azt a kötelességet, melynek zászlóvivői közé ti is állottatok. Ezen a zászlón e jelszó fénylik : muuka. Mindenkinek a földön ez a hivatása. Ebből folyó kötelességet végez a kőtörő az uton, a kézműves a műhelyben, a tudós könyvei közt, a festő, a szobi ász a műteremben. S nincs haszontalanabb, üresebb életet élő teremtmény, mint a rest, tétlen, munkanélkül szélelgő ember. Minden ember értéke attól függ, miként tölti be azt a munkakört, hova az életnek hivő szava állította. Felvilágosodott karunkban nem a születés, rang szerint osztályozzák az embereket, hanem azok értékének a becsülesen végzett munka a fokmérője. A munkás-zubbony tiszteletet vált ki ma azok számára, kik azt becsülettel viselik. Ebben van megörökítve a magyaT iparnak egy nagynevű jelese is Pécs városának közterén. A mai ünnepélyünk is bizonyíték amellett, hogy a komoly, törekvő munkát nyomon követi az elismerés. Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy vannak köztetek olyanok, kiknek eddigi magatartása reményt ad arra, hogy hasznos tagjai lesznek ugy az ipari osztálynak, mint az egész társadalomnak s derék fiai a magyar hazának. A rendelkezésünkre álló csekély anyagi erő miatt ezek közül csak kettőnek tudunk jutalmat nyujtaui, de az ö személyükben általában a becsületes, tisztességes munka van jutalmazva. E jutalom értékét nem az összeg nagysága adja meg, hanem as elismerés, mely meghajtja zászlóját a komoly törekvés s a derekasan teljesített kötelesség előtt. Aki az iparos pályára lép, első sorban ő maga becsülje meg tehát hivatását, foglalkozását. Aki csak a kénytelenség parancsa előtt meghajolva, vagy a napszám és munkabér nagysága szerint dolgozik és a munkában csak szükséges rosszat, mintegy büntetést lát, nem tölti be hiven az iparos igazi hivatását. Kell lenni magasabb, nemesebb vágynak, mely az iparos kezét munkára serkenti, amely még a verejték hullása árán is gyönyörűséggel tölti el s az alkotás tudata által előidézett felemelő érzéseknek lesz a szülője. A munka a megelégedettség, jólét megteremtője, mig a renyheség a nélkülözés, az elégedetlenség, a bün forrása, Az az igazi ur, ki semmihez sem jut ingyen, munkanélkül. Százszor többet ér a garas, ha megdolgoztunk érte, az alamizsna foiintnál. A ti feladatotok ez időszerint az ismeretszerzés munkája s ugy a műhelyben, mint az iskolában meg kell mulatnotok, hogy meg vau nálatok a legjobb szándék, az erős akarat, hogy becsületesen akarjátok betölteni azt az életpályát, melyuek uijára léptetek. Mindennemű ebből folyó kötelességteket teljesítsétek hiver, lelkiismeretesen. Legelső sorban a magatok érdekében cselekeszitek. Mert ha igaz az a mondás, hogy nem az iskolának, hanem az áletnek tanulunk, ti csakugyan annak tanultok. Viselkedésiekkel is mutassátok meg, hiszen ezt korotoknál fogva is el lehet tőletek várni, hogy a társadalom komoly, értékes tagjaivá akartok lenni. Ne keressétek a dicsőséget az utc-án való rendetlenkedésekben, illedelmes emberhez nem illő magatartásban, a jóérzésű emberek megbotránkoztatásában. Hanem akárhol, akármikor jelentek meg, komolyság, tisztességtudás irányítsa magatartástokat. Ne feledjétek el, hogy tanonczidötök lejártával a tanítómester műhelyét s az iskolát elhagyva, nem fejeztétek be tanulnivalóitokat, sőt ezután kezdődik számotokra az igazi tánulás s aki nem tanul még tovább is, elmarad e gyorsan haladó világban. E küzdelmes, fáradságos életben minden erőnkre fokozott mértékben van szükség, mindenkinek meg kell tehát tennie annyit, hogy ugy gyakorlati hivatásában, valamint az általános műveltség terén folyton képezze önmagát. A műveltség adja meg majd nektek azt a jogot, hogy helyet foghíjatok becsülettel minden rendű és rangú emberek között. Ha ezt megszerzitek, egveíek és társadalmi osztályok előítéletétől, elfogultságitól nem kell félnetek. Nem lesz joga akkor senkinek ahhoz, hogy titeket lenézzen. Mert a társadalmi helyzet nem a foglalkozástól, nem is a vagyonosságtól fúgg, hanem a műveltségtől. Ti különféle előképzettséggel jöttök ide az iskolába s ugy is kerültök ki innen, a hiá I nyokat azután kell pótolnotok. Manapság nem I rejtik véka alá a tudományt, annak forrásából mindenki.meríthet annyit, amennyire szüksége van. Az üdülésre szánt időt üdvösebben nem tölthetik, mintha önművelésre használjátok fel. j Jobb és nemesebb szórakozás ez, mint a korcsmai tivornya, vagy bujtogató beszédek hallgatása. Da nem is a krajezáros újságoknak rablással, gyilkossággal s rémregényekkel tele hasábjain kell a szellemi táplálékot keresni, mert ezek csak rontják az erkölcsöket s a gyengébb jellemüek lelkivilágát valósággal megmérgezik. Könnyen hozzáférhetők ma már tudósaink, íróink, költőink művei, melyeken lelkünk épül, tudásunk gyarapodik. Megismerhetitek hazánk történetét, hogy azt megszeresbétek. A tudás hatalom, a tudatlanság erkölcsi vakság. A műveltség óv meg benneteket azon téveszméktől, melyeket lelketlen izgatók a felelősség érzete nélkül hirdetnek. Ekkor tudjátok megítélni, mily mértékig lehetséges azoknak a csábítóan hangzó, világboldogító tanoknak megvalósítása, rombolások s a társadalom békés életének veszélyeztetése s nem fogjátok pazarolni kétséges győzelemért való küzdelemben a drága munkaidőt s a jobb czélra méltó erőt. Ti tar.ui vagytok azoknak a nagy harczoknalf, melyet az ipari munkásság az ő anyagi jólétének kivívásáért folytat. Ezekuek a jogosultságát az elfogulatlan embereknek el kell ismerniök, mert a munkás méltó a maga jutalmára. És el is ért annyit, hogy sok hejyen olyan kedvező kereseti viszonyokhoz jut, hogy a legmagasabb képzettségű szellemi munkások mögötte maradnak. Da ne felejtse el senki, hogy nem a jövedelem vagy a kereset az alapja a vagyonosodásnak s az anyagi jólétnek, hanem a takarékosság. Aki mindig elkölti egész keresetét, vagy ansál többet is, annak ajtaján csakhamar kopogtat a nélkülözés, nyomorúság, szegénység. Betegség, munkaképtelenség, üzleti veszteség idején az ilyen ember nem tudja pótolni a kárt, a veszteséget. Az ilyenek azután redős homlokkal, kétségbeesett arczczal vándorolnak, az élet teihe elveszi munkakedvüket, ajkuk zugolódásra nyílik s szivük hitét, reményét felégeti az elégedetlenság s a világrendet kárhoztatják s annak felforgatása árán akarják elérni helyzetük javulását. Pedig a hiba a saját léha, könnyelmű életmódjukban vau. Kedves Tanulók I A fiatalság az élet küzdőterén ezer csábitásnak van kitéve. E csábitások sokszor a legszebb emberi erények virágait tépik ki a gyengék szivéből. De semmiféle kísértésnek ne engedjetek győzedelmeskedni a szivetekbe oltott nemes érzelmek felett. A tisztesség ós becsület útjáról le ne térjetek soha! Aki a becsületét elveszti, mindent elvesztett, összeomlanak az országok is, hu a népek a tiszta erkölcsi élet talajáról lelépnek. Ne hagyjátok magatokat megrabolni a vallásos hitnek ég felé vivő igazságaitól sem. Ezt a szivet, lelket magasabb tartalommal megtöltő érzést nem pótolhatja a világnak semmiféle anyagi java, csillogó aranya, ezüstje. Szeressétek Istent, szeressétek ezt a sokat szenvedett magyar hazát, hűtlenné ne tegyen benneteket hozzá más országok csábító fénye, gazdagsága. Hisz anyagi kincsekkel azért nem jutalmazhat oly mértékben, mint azok, mert a szabadság dicső ollárán igen sokat kellett áldoznia s vérző sebeit sokáig kellett gyógyítania. Őseink vért, életet áldoztak érte, tőlünk s tőletek csak hűséget s becsületes munkásságot kíván. És ha a jövő iparos-nemzedéke átérzi hivatása fontosságát s azt betölti törhetetlen kitartással, lelkesedéssel : nemzeti létünknek oly hatalmas tányezőjévé lesz, hogy n egvalósul az a jobb kor: »Mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.« Adja Isten, hogy ugy legyen 11 Szalag Sámuel.