Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-17 / 16. szám

XIV. év Zali«BT«»ag, 1913. április 17, 16. szám £16fis*tétí ár: **t] 4 kec. 04 f ?éi íwo 2 ks? 04 f r Hegytáíe 1 kar. 04 f ázást 8 ŰSlér. Z. IEEox-^á1:ItL Lajos M-anicatéii-saic Hirdetések dija megegyezés szériái Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvata.: Wlasics-utcza 8, f LENG "ST-E Xj FBBENOZ : l B O IR B "2" GTÖBG7 lap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A végső összeomlás. A balkáni háború második része teljessé és végleg befejezetté tette azt, a mit az elsé rész megkezdett. Megadta a kegyelemdöfést a leterített török birodalomnak. Mindaz, a mi a szerencsétlen báboru első szakaszában még megmaradj a másodikban tökéletesen elpusztult és megsemmisült. Amegiézó történelmi színjátéknak ez utolsó fölvonása lassan és vontatottan indult. Eleinte ugy látszott, mintha nevezetes fordulat előtt áll«nánk. A fegyverszünet lejárta után kiujult uj háború az első időkben semmiféle nevezetes jsikert nem hozott a balkáni szövetségeseknek. Az ostromolt városok továbbra is szilárdul tartották magukat, a Gallipöli félszigeten nagyon váltakozó szerencsével folyt a harcz. Csataldzsánál pedig nemcsak, hogy nem hátrált tovább, hanem valami kevéssel előbbre is nyomult a törők. Hosszú heteken át ugy látszott, hogy az események Enver bégnek és az ő uj-török társainak adnak igazat, a kik árulónak mondották és el is kergették Kiamii basát, a nagyvezért, mert súlyos föltételekkel is hajlandó volt megkötni a békét. Egyszerre aztán a Törökországot ért ujabb azerencsétlenségeknek irtózatos tüzfénye vilá gitotta meg a helyzetet és kiderült, hogy Kiamii basának és társainak volt igazuk. Szegény Törökország most boldog lenne, ha olyan föltételekkel köthetné meg a békét, a milyeneket akkor Enver bég és társai elfogadhatatlanul lealázóknak tartottak. Ákkor még csak megroskadt volt Törökország, de most már tökéletesen le van teritve. Kezdődött a végső csapásoknak gyilkos sora pár héttel ez előtt, a mikor a három hősi módon védelmezett vár egyike: Janina elesett. Ezt a diadalt a görögök aratták, a kik ily módon Törökország egyik legszebb európái tartományának: Epirusznak teljesen uraivá lettek. Szalonikitől fölfelé egész Albániáig nem volt többé egy árva csapat katonája se a szultánnak, a görögök hadifoglya volt valamennyi. Következett ezután a második, még végzetesebb katasztrófa. Márczius huszonharmadikán, épen öt hónap múlva, hogy az első bolgár ágyúgolyó a falai felé repült, Drinápoly is elbukott. Hasztalan volt a boldogtalan Sükri basának minden nagyszerű hősiessége, az a gyilkos vasgyürü, a mellyel százezer bolgár és szerb ostromló körülszoritotta, kétszáz hatalmas ágyúból ontván reája a tüzet, végre is összeroppantotta. A tőrök védőseregnek nem volt már se lőszere, se elesége. Az éhségtől roskadozó katonák áltak a kihűlt ágyuk mellett, a melyeket nena volt többé mivel megtölteni. Segítséget, fölszabadító sereget semerről se várhattak. Ilyen állapotban volt Drinápoly, mikor az ostromlók általános, nagy döntő támadással vetették magukat rája és három napos gjilbos küzdelem után be is hatoltak rommá lőtt falai, lángba borult, pusztuló házai közé. Drinápoly Ferdinánd bolgár czár birtoka lett. Drinápoly elesése a csataldzsai vonal sorsát is eldöntötte, mert az ostromló sereg most már fölszabadult és egész tömegével a bolgár had segítségére siethetett, mig a török sehonnan se kaphatott támogatást. Igy veszítette el Törökország legutolsé poziczióit is, a melyek még birtokában voltak. Csak Szkutari nem esett el, de ez már nem Törökország városa, hanem a nagyhatalmak közös akaratából most megszülető Albánia leendő székhelye. Már nem is a török, hanem az albán zászló leng fa'ain és tornyá n. A helyzet most már tökéletesen kialakult. Most már csak az uj történelmi alakulás rendezése van hátra. A béke föltételeinek megállapítása a győzelmes balkáni népek és a nagyhatalmak dolga. Törökországnak e nagy műveletben már nincs szava, mert Törökország mint hatalom, teljesen megsemmisült. A mi esetleg, megmarad belőle, az a nugyhatalmak adománya, a melyek még nem látják elérkezettnek az időt a boldogtalan ország teljes eltörlésére. Tőrökország, a mely immár ázsiai hatalom lett csak, egyelőre megtartja európai uralma emlékeül Konstantinápolyt. Bizonyos, hogy ezt sem sokáig. Drinápoly elesése napján a nagykövetek londoni tanácskozása megállapította Albánia határait, a mi azért rendkívül fontos, mert ez a pont volt az, a mely a Monarchia és Oroszon zág között viszály forrása lehetett volna. Albánia határainak egyetértő megállapítása e két nagyhatalom teljes megegyezését jelenti. A többi meghódított terület szabad zsákmánya a győztes balkáni népeknek. Osztozkodhatnak vagy összemarakodhatnak rajta, ez már tisztara az ő dolguk. Ebbe a vitába egy nagyhatalom se fog beleavatkozni. Legkevésbé az, a kinek a hagyatékán osztozkodnak. A szerencsétlen Törökország, a melyet sokáig beteg embernek emlegettek, most már halott ember lett. A háború borzalmai. Két rendkívüli érdekes közlés került nemrégiben az európai újságokhoz, amelyek szinte hivatalos hitelességű adatokkal illusztrálják a balkáni háború nyomán fakadt rettenetes nyomort és pusztulást. Az egyik az erre alakult konstantinápolyi bizottság közleményeinek harmadik sorozata. A másik a brit bankáni segitö alap helyszíni megbízottjának, — Young WilkieueK, filippopoliszi brit konzulnak jelentése öt hetes körútjáról, a melyet a segítségek kiosztása czéljából tett Maczedónia keleti felében. Ez okmányok egymással nagyon szoros vonatkozásban vannak. Csak az tudja megérteni a Young ur jelentésében adatokkal jellemzett borzalmas nyomorúságot, a ki azt is elolvassa, hogy micsoda embertelen módon bántak el a balkáni »szabadsághősök«-nek egyes csapatai, főleg pedig a rendes csapatokat kísérő komitácsik a védtelenné vált mohamedán lakossággal. Tikvesben például a szerb csapatokkal együtt foglalták el a tért a bolgár komitácsik. Hogy a szerb katonákat is rábírják az öldöklésre és rablásra, egy szerb katonát takarmány beszerzés czimén bevittek egy Huszeim nevü török házába s ott legyilkolták. Azután a gyilkosság vádját tették a szerb parancsnok előtt a törökök ellen. A szerb katonák és bolgár komitácsik három napon át mészárolták és rabolták a község lakosságát. Ez Kavadarban történt, a tikvesi járás főhelyén. Hasonló sors érte a közeli falvakat is. Avret-Hiszszar járásban, Körkut községben a lakosságot egy moséba és egy csűrbe csukták. A mosót és csűrt fölgyújtották s a lángok közül menekülőket lelövöldözték. Igy csinálták a dolgukat valaha a tatár rablócsapatok Magyarországon is, de ezek legalább nem kívánták, hogy czivilizált népnek tartsák őket. És ilyen dolgokat olvasunk a füzetnek mindenik lapján. Türelmes statisztikus milliókban olvashatná össze a kizsarolt és kirabolt pénzt, tízezrekben a lemészárolt embereket, a kikről több valóságos névsor is van. Ugyancsak sommásan kellene eljárni egy büntető bíróságnak, hogy a gaztettek ez iszonyú tömegét megtorolja, a melyeket a konstantinápolyi publikáló bizottságnak vérpiros füzetén hoznak az európai nyilvánosság elé. Hinnünk kell, hogy a müveit emberiség fölháborodása Bulgáriában is, Szérbiában is bíró elé fogja kényszeríteni a balkáni zsiványokat. De a szóban lévő gaztettek nemcsak ennyiben érdekelnek bennünket. Sykes Márk brit parlamenti tag a Times hasábjain vetette föl azt a kérdést, hogy mit fognak szólni a mostani balkáni eseményekhez az ázsiai mohamedán világ milliói? Vájjon nem fogják-e a többi európai népeket is a délszláv bandák ozínkosaíul tartani, a miért szó nélkül nézték a muzulmánok kegyetlen irtását. Hiszen ba a törökök vagy ázsiai kurdok engedtek meg maguknak egy kisebbszerü szláv vagy örmény gyilkolást, London utczái tiltakozó mitingektő