Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-17 / 16. szám

2 > 11 P Al Z & 1913. április- 17. voltak hangosak. Most pedig százezerszámra ölték le a balkáni szlávok a muzulmán aggokat, asszonyokat, csecsemőket is. Ázsiai Törökország mohamedán lakósaiban, a kik között annyi európai ember keresi kenyerét, meg fog erősödni a hit, hogy nekik a keresztények balálos ellen gégéik, a kiket csak addig ismernek el embernek, mig nincsenek a hatalmi kényükre adva. Nagybritániának sok millió mohamedán alattvalója van, az efféle hit nagyon sokat árthat neki. Ezért áldoznak az angolok magánúton tömérdek pénzt a Balkánon még életben nyomorgó törökök segítségére, hogy legalább igy ellensúlyozzák az orosz barátságba gabalyodott kormányuknak hivatalos magatartását. Ezért alakult a balkáni segítő alap; ezért vitte Youg konzul ur személyesen az angol pénzt a török Ínségeseknek. Ezért járta be öt hétig tartó kőrútjában Dovlen, Xauti, Szeresz, Kavála és Götűöldzina városokat meg a környékét, kereken tizenkétezer embert mentvén meg az éhhaláltól. Young ur jelentésében szintén igen sok a szívfacsaró részlet. Fölháborodunk, mikor olvassuk, hogy miként meuekült Mihelkova község lakossága Dedeagacsba s mint rebbent innen megint vissza hegyos pátriájába. A 110 házból ekkorra már csak tiz maradt meg. Kétszázhatvan ember e 10 házba zsúfolva várta a balált. Xantíban, melynek híres dohánya előbb jómód ban tartotta a lakosságot, nem kövesebb mint háromezer ember kellett a végső nyomorúságban segíteni. Gümöldzsinában és Dedeagacsban szin tén iszonyú volt a mohamedánság nyomora. Ez utóbbi helyen a fóvámtiszt, előbb havi 400 koronás fizetésű tisztviselő, gyújtót árult a kikötőben, hogy gyermekeinek egy kis száraz kenyeret adhasson. A bolgár hatóságok csak a legszegényebbeknek juttatnak egy kis kenyeret. A tirök tisztviselők otthagyott feleségei és gyermeke

1 éhen pusztulnak. A konzul kiemeli jelentésében, hogy Xauti muzulmán pap, mint mondott lelkes imát a segítettek seregével együtt a nagy európai nemzetért, amelynek könyörületessége utat talált a távoli Balkán muzulmán nyomorultjaihoz. Itt eszünkbe kell jutni, hogy Bosznia-Hereze govinában sok muzulmán alattvalója vau a magyar királynak is, a kik mostanáig a magyargyűlölő délszláv pártokkal fogtak össze. Vájjon fölébrednek-e ezek az emberek a délszláv áfium okozta álmukból? Vájjon lesz-e okuk olyan imátmonciaui a törököknek a magyarokért, mint a Xanti mufti tette az angolokért? Nem tuddjuk, nem fontosabb kérdések ó ezek, mint azok, a melyek mostanság uralkodni látszanak — magyar nzilvános érdeklődésen. Régi idők. A hegy alatti kis faluból kellemes virágillatot hoz a szél, a legszebb virágzásban vannak a gyümölcsfák, az egész táj egy virág girlandot alkot. Elkábít s álomban ringat ez illat, gondolatim a* múltba szállanak, amikor még Rákóczi s Bercsényi vezér jártak e tájakon. Egy titkos vágy vonzott már gyermekkoromban is a kéklő bérczekhez, csak egy vágyam volt mindig, itt élni és pihenni a csalogányzengte erdők közt, hol elődeink is annyi boldog órát töltöttek, kik jobb szerettek itt a magas sziklabérczek s rengeteg erdők közt családi tűzhelyet alapítani s csata fáradalmaikat is itt pihenni . . . * * * Itt vagyok, a százados erdőben s kora tavasztól, késő őszig állandó látogatója vagyok, órák hosszat hallgatom az erdő suttogását, a csermely csobogását s még sem tudok eléggé betelni e titk - és csodás szépségű tájjal. Minden fűszál, mu.tle> mg sokat regé) az elmúlt dics& időkről, az í-niö suttogása, a csermely csobogása is m ml, rumd arról beszél. C-aknogy néma beszédjöket nem mindenki é'ti . . . A túlsó' bérez ormon lévő vá* omladékhoz zarándokolok el. Nagy Bercsényi Miklós tulajdonát képezte valamikor a most már összeomlott várkastély. Itt tartotta titkon, nagy csöndben esküvőjét szerelmesével Petróczy Amadillal, özv. Draskovicsnéval. Titkon, csöndben, s mé^is a vidék intelligencziájáuak mindnyája képviselve volt, oly sokan gyűltek egybe, hogy a kastély kápolnájába nem tért a násznép. Sok,, sok, akkorineves ember érkezett ez ünnepélyre, ott volt a legnagyobb emberek egyike, Apaffi is száp nejével Jernével, Petróczy István a menyasszony bátyja, Vay Ádám, Ottlik Sándor, Mikes Mihály, Ráday Pál s még több történelmi alak, akik 1707-ben nagy szerepet vittek az országban. Sötét vészterhes felhők vonultak el akkor is drága hazánk felett, s a bajok már, már össze. omlással fenyegették. De a vészes idők daczára bár, a kastély falai között vig élet uralkodott, zene hangzott, serlegek jártak kézről, kézre s a legvérmesebb remények és álmok tarkán röp j döstek a hadfiiak közt. Fényes szivárványt láttak j tündökleni, mert bíztak második Rákóczi Ferencz | szerencséjében, i És elmúlt ez is! Hová lettek azok a hós lelkű férfiak, kik a hazá? ért és Rákócziért, életüket és vérüket szívesen í feláldozták? Alusznak, csontjaik rég elporlottak, csak lelkük kísért még itt köztünk, s az erdők ; sóhajába belevegyül sóhajtásuk, s a csermely csobogásában is mintha, suttogószavukat hallanám. Napokon át hallgatom ez andalító suttogást fe m ntha i távol légürön át, trombita harsogás, dobpergés es harczi mének nyerítése vegyülne a légbe . . . Majd a béic/ormon lévő váromladéknak mintha falai nöuének s rajta megtépett zászlót lengetna a s/él. Fölébredek! . . S nagyon sajnálom, hogy csak látomány és halluczináczió volt az egész. Régi idők, régi diesöség, hogy elmultatok s feledésbe mentek, s az unokák már minden megh; tottság nélkül gondolnak reátok. Csak én merengek el a múlton, s ilyenkor édes bus érzás szálja meg lelkemet. Jaczkovics Miklósné. Mozgóképek. Szerénység. Jeles írónőnek jelent meg legújabban egy müve. Még a kritika is le volt fegyverezve a művel szemben s a kritikus, minthogy a dicsérettel könnyű dolga volt, kollegiális örömmel jelentet'e be nála, hogy másnap a lapban ő fogja fölmagasztalni. AZ írónő elpirult örömében és szerényen válaszolta: — Csak a müvemmel foglalkozzék tisztelt barátom, én magam nem reflektálok semmi semmi dicséretre. Az a legszebb jutalmam, ha olvasnak. Egyet azonban mégis kérek, ha megengedi, hogy ne hasonlítson senkihez. Én ugyan szeréuy és jelentéktelen vagyok, de azzal hízeleghetek magamnak, hogy nem utánzók senkit, nem haladok semmiféle csapáson, hogy én magam egyszerűen: én magam vagyak. Azért ne is hozzon vonatkozásba a külföldi nagyságokkal és na hasonlítson össze senkivel. A kritikus gondosan elolvasta a müvet, gyönyörű ismertetést adott, a minőt kritikusok a leggyöni gébb óráikban irnak s miután az írónőnek szót | akart fogadni abban, hogy ne hozza őt hasonI latba, igy fejezte be ragyogó stílusos bírálatát: I

»Mit mondhatnék róla még, alíit nem lehet hasonlítani senkihez! A komolyan vett irodalom, mint a tüadöklö ég, tele van csillagokkal, melyek, mindegyikének meg van a maga értéke. De ő mint a fényes hold egyedül halad a maga pályáján, fényével bevilágítva az emberiság fejlődésének messzi jövendőjébe.* Másnap maga ment fel az iiónőhöa tudakozódni, hogy hogyan tetszett neki a könyv bírálata? Az keserű mosollyal fogadta: — Ugy-e megmondtam, hogy ne irjon rólam hasonlatot, én nem reflektáltam arra, én magam kértem, hogy ne emeljen ki engem. i — Da hiszen nem hasonlítottam senkihez, azt \ iisam, hogy olyan, mint a ragyogó hoíd

> mely ' ogyedül halad a maga pályáján, j — Igen ? kérdezte haragosan az író DÓ — háii | ha már minden áron az égi testekhez folyamodott,, í akkor a napot kinek tartogatja? Külömbság. I Finoman öltözött kis fiu ült a villamos vasúton, vele szemben az apja magas, szakállas uri ember. Mikor a kisfiú szomszédja leszállott gyűrött rossz arczu, züllésnek indult ember ült le melléje, kitől ö gőgös fintoíra! húzódott el. — Nem illik valakit lenézni, azért mert szegény, feddette az apja, ki, hogy a többiek ne értsék, angolul szólt át hozzá. — Nem is azért teszem papa, hanem mert i piszkos, — felelte vissza a fiu. És ebben van valami. Ez a kis fiu bölcs, ki átérzi a világ egyik legnagyobb igazságát: utálatot a piszok iránt. Az embereket t. i. nem a különböző kasztok és rendek, nem is a társadalmi osztályok választják el egymástól, mindössze csak egy tál tiszta mosdóviz az, mely a külömséget teszi. Mert nincsenek jó emberek és rossz emberek, urak és parasztok, csak tiszta és piszkos emberek vannak. De amint vannak illatos fürdőből Kiszállt urak, akik azért nem tiszták, épen ugy vannak szurtos napszámosok, akiket nem piszkít be semmi. Ez, épen ez az, ami az élet ferdeségeit és igazságait adja, ami gyúrja, alakítja rontja és építi az egész világot, aszerint, hogy ki kerekedik benne felül: a tiszta és a pisz'cos emberek harcza. S ezért igaza van mindenkinek, aki épen a világ erklöcsiség szempontjából: lenézi a szennyet. Badry Elenir. Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 3950. 1913. Hirdetmény. A m. kir. honvéd főreáliskolában s a honved Ludovika Akadémiában az 1913/1914 tanév kezdetén betöltendő allamköltséges (teljesen díjmentes, vagy féldijmentes) továbbá alapitványos ós fizetéses helyekre pályázat hirdettetett. Éérdaklődók bővebb felvilágosítást a városházán nyerhetnek. Zalaegerszeg, 1913 április 10 én. 4013. 1913. II. Az 1913/1914 tanév kezdetével hivatásos honvéd állatorvosi tisztviselőkké való kiképzés czéljából 5, egy évi önkéntessé még fel nem avatott pátyázó a budapesti m. kir. állatorvosi főiskolába felvétetik. A feltételek a városi katonai ügyosztályban a hivatalos órák alatt megtudhatók. Zalaegerszeg, 1913 április 12 én.