Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-03 / 14. szám

JOV. év. Zalaegerszeg, 1913. április 3. 14. szám *SS£s«tési ix • Sgy é7s« 4 kor 04-í féí évro 2 fcer 04 f 1 kví. 04 f íKjfüí s*áar, !i ííilér. 2L Hor^rá~blb- Lajos Hirdetések dija. megegyezés saeriat Nyilttír sor* 1 kor SzerkesztőBég kiadóvatai: Wlasics-ntcii 8, LBITGTEL FBBHNOZ BOBBéLT GTÖEQ ST iap ii aidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Tava&ziséfa. Négy fal kőzött -élni: rabság. Szabad természetben dolgozni: lefei gyönyörűség. Egyik a másiknak olyan ellentéte, mint aminő eluntét áll az -erkölcsös ember és a romlott lelkűek serege között Tavasz ébredése: télnek a halála. Szabadság kelése: zsarnokság bukása. Ezernyi-ezeren vagyunk, akiket a kenyérkereset falak közé szőrit, s akik a tavasz ébredéséről esak a poétikus lelkű irók verseiből, emelkedett hangú prózáiból értesülünk. Az égből csak akkora mosolyog reánk, amekkorát az ablakok szelnek részünkre; A tavaszi levegőt porral vegyítve csapja arcunkhoz a szél. Mert hát mi városban élűnk. Városban . . . Ejnye, de jó, hogy ez a szó ötlött elém. A „Magyarország" cimü lapnak húsvéti mellékletén Tamás Ernő „Zalaegerszegi emlék" cimmel verset irt. Nem tudom, miért járt itt, de annyit kiolvastam a verséből, hogy zuhogó záporeső esett akkor, s az esővizlevezető csatornák a járdára zúdították a vizet. Mit jelent ez az emlékezés? Azt, hogy versíró polgártársunk már sokfelé járt, de azt seholsem látta, hogy az üstökcsurgás vizét éppen a járdára vezették volna. Ez azt hiszem, a mi városunknak a különlegessége. Azért énekelte meg a költő. Hü, de szerencsések vagyunk! Mit irt volna akkor, ha eső után a járda nélküli utcáinkba téved? Vagy megirta volna azt, hogy a sár villanyfény mellett húzza le lába'nkról a cipőt; vagy pedig sohasem irt volna verset, mert a feneketlen sár úgyis beléfojtotta volna a szózatot. Tertium non datur , . . Ezt a három ékes latin szót ugy kell értenünk, hogy nem gondolnak egyformán min den utcánkra. Nem ábrándozom arról a nagyúri kényelemről, ami a Széchenyi- és Kazinczy-terekről mosolyog felénk, de sárga irigység fog •el, valahányszor a Berzsenyi-utcába tévedek. KC-szegélyzet, a szegelyzeten belül kavicsos járda várja ott az embereket. Ez már aztán valami. Pardon! nem valami. Minden. Rendszeretet. Gondoskodás. Szépítés. Azt megértem, hogy ott, abban az utcában miért csinálták meg; de azt nem értem, hogy a Csány, Vörösmarty, Botfy, Wlassics és a többi utcákban miért nem csinálnak ugyanolyant.? Dömötör Sándor polgártársam a tanúm arra, hogy már régóta tépelődöm ezen. A rendszeretet ilyent kíván. A gondoskodástól ilyent várunk. A szépérzék legalább ilyent hozzon létre. Örökkétig bánom, hogy fel nem jegyeztem azt, mennyibe került a Berzsenyi-utcai háztulajdonosoknak egyenkint és összeségben ez a járda Nehéz kődként ül városunkon a súlyos pénzkérdéf. De hát ki nem érzi ezt? A legérzékenyebb fokmérője ennek az, hogy a köz-szükséget képező dolgokra csak elvétve akad egy-két picula. Pedig most kellene megoldani a Batthyányutcát átszelő pataknak a rendezését is. Patak? Nojszen az ám! Ebben a patakban récék helyett cúgos cipők úszkálnak, a halakat pedig döglött macskák helyettesitik. Hogy cifrább legyen az ensemble: szép, fiatal fákat ültettek a partjára . . . Igy ni! Most, hogy mindezt ilyen közvetlenül megírtam: tudom, sokan megharagusznak rám. Kigyót-békát kiáltanak felém. Őszinte közvetlenséggel kérdem : hát bűnös vagyok én, ha meglátom azt, amit kevés pénzzel, gondoskodással és rendszeretettel el lehetne, el kellene rendezni': *) Akkor nem sétálok az évnek egyik szakában sem. Négy fal között ábrándozom a szabad természetről. Várok addig, amíg eljön a szabadságnak napja, amelyen jót és szépet mutat a tavaszi séta. Lengyel Ferenc. *) Ez a czikk előbb íratott meg mint a tegnapi rárosi gyűlés tartatott, amelyen ezt rendezték. Iparkamarai közgyűlés. A soproni kereskedelmi és iparkamara Ullein József elnöklésével kedden délutáü közgyűlést tartott, amelyen a kamara bel és kültagjai szép számmal jelentek meg. A gyülésuek érdekes mozzanatai is voltak. Igy mindjárt a közgyűlés elején a Szombathelyi Kereskedelmi Kör küldöttsége élén Zimmermann Károly, a Kör agilis igazgatója, intézett beszédet a kamara elnöksége tagjaihoz. Negyedszázados évfordulóját érte meg úgymond, a Szombathelyi Kereskedelmi Kör; ezt az alkalmat használja föl arra, hogy élő szó val fejezze ki köszönetét a soproni kei eskedelmi és iparkamarának azért az állandó jóindulatért és nem lankadó ügybuzgalomért, amellyel a szombathelyi ipar és kereskedelem érdekeit az elmúlt négyszázadon át képviselte és ápolta. E köszönet látható jeléül átnyújtja Ullein József elnöknek, Spiegel Szigfrid alelnöknek és Taizs Károly dr. titkárnak a Kör tiszteletbeli tagjaivá tőriént megválasztásáról szóló díszokleveleket, kérve a kamara vezetőségének és a kamara tagjainak Szombathely ipara és kereskedelme iránt mindenkor tanúsított jóindulata változatlan megőrzését. Ullein József kamarai elnök mondott köszönetet az elnökség mindhárom tagja nevében a Szombathelyi Kereskedelmi Kör kitüntető figyelméért. Pár éve, hogy arra a hagyományos jó viszonyra, mely a kamara vezetősége és Szombathely város iparossága és kerejkedősége között mindenkor fennállott, borulat árnya esett. Átérzi tehát annak a jelentőségét, hogy a kamara négy vármegyés területéről épen Szombathely város egyik legtekintélyesebb testülete nyújtja most az elismerés pálmáját a kamara vezetőségének. A borút igy napsugár váltja fel, aminek őszintén örül. A Szombathelyi Kereskedelmi Kör elismerését köszöni és ígéri, hogy a kamara vezetőségének a jövőben is állandó gondja lesz Szombathely város ipari és kereskedelmi érdekeinek ápolása. Weiner Károly szombathelyi kültag is örömmel üdvözli a Szombathelyi Kereskedelmi Kör határozatát. Ó, aki évek hosszú sora óta tagja a soproni kamarának, állithatja a legnagyobb jogosultsággal, hogy a soprcni kamara elnöke és titkára (volt titkára is) mindig a legnagyobb előzékenységet és jóindulatot tanúsította a szombathelyi ipari és kereskedelmi érdekek iránt és ezért Ő maga is szíves örömmel csatlakozik a Szombathelyi Kereskedelmi Kör mai föllépéséhez. Icterpelláczió is volt a közgyűlés napirendjót megelőzően. Nagy József soproni beltag és czipészmester hivta föl a kamarai elnök figyelmét a bórkartell bőrdrágitó műveletére, a kész ©zipő és a kidolgozott bőrök behozatali vámja közt fennálló aránytalanságára, továbbá a katonai czipészeknek ipari téren való tisztességtelen versenyére, kérdve hajlandó e az elnök e bajok sürgős orvoslása érdekében intézkedni. Az elnök az ügyrendre hivatkozva a jövő közgyűlésre kívánta válaszát halasztani, minthogy az ügy alapos előkészítése nélkül elhamarkodott volna minden nyilatkozás. Zsombor Géza ezzel szemben azonnal való határozathozatalt sürgetett. A közgyűlés Weiner Károly indítványára ugy határozott, hogy április hónap első felében egybehívandó közgyűlésben fogja az interpellácziót tárgyalás alá vonni. Munkásjutaimi dijak kiosztására került ezután a sor. A kereskedelmi minister hat ipari munkást jutalmazott meg ezúttal is. A jutalmazottak közül négyen már az illetékes ipartestületek utján átvették dijukat, mig Lang Károlynak (Bergmann Adolf soproni lakatosmester segédjének) 32 és Hammer Jánosnak (Schneider M. soproni építész czég kőznüvessegédjéuek) 37 évi egy helyen töltött szolgálati idő fejében a kamarai elnök ezúttal nyújtotta át a 100 K-ból és diszes oklevélből álló jutalmat, meleg buzdító szavak kíséretében. A jutalomért a munkások és munkaadók is köszönetet mondtak. A közös hadsereg terményszükségletei mai fedezési módját a kamara nem találja megfelelőnek. A czél ugyanis a termelőktől való közvetlen vásárlás a tapasztalat pedig az, hogy a szállításokat többnyire termelői igazolvánnyal ellátott kereskedők vagy rendes kereskedői tevékenységét kifejtő agrár jellegű szövetkezetek nyerik elEzt pedig az teszi lehetővé, hogy a termények alapárai irányzatosan állapittatnak meg. Ebből az államra, mellyel tuldrágán fizettetik meg az árut, anyagi kár háramlik, azok a termelők pedig, akik a terményt fölhasználó katonai intézetekhez legközelebb esnek ós igy természetes előnyt kellene birniok a katonaság terményekkel való ellátása terén, a messze földről származó áru versenye révén háttérbe szorulnak. A kamara tehát Spiegel Szigfried alelnök J