Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-03 / 14. szám

2 MAGYAR P A I Z S 1913, április 3. jelentésén és indítványán alapuló azt a javaslatot teszi a kereskedelmi miniszternek, hogy a mai alapár megállapítási eljárás mellőztessék és a szükséglet egyharmada nyilvános árlejtés utján szereztessék be. Egyenlő minőség és ár eseté­ben a termelőé legyen az elsőség. Az árlejtés révén megállapított ár legyen a mindenkori ár alakuláshoz simuló alapár. A szükséglet fenn­maradó kétharmadrésze a heti píaczon, esetleg a termelői helyeken a termelőktől szereztessék be, kizárva az igazolványos áltermelőket, nem különben a távoleső vidékek termelőit, akik áruikkal más fogyasztási piaczok felé gravi­nálnak. Az ipartestületi jegyzők tanfolyama előkészí­tésére a közgyűlés fölhatalmazta az elnökséget, elvben a szükséges anyagi eszközöket is meg­szavazva e czéira. A sopronmegyei érdemes tanítókat jutalmazó megyei bizottságba a kamara Taizs Károly dr. titkárt küldte ki. Sopron város hirdetésügyi szabályrendeletében a kamara az ipar szabad gyakorlásának törvény biztosította joga ellen lát támadást s azéit a szabályrendelet jóváhagyásának a megtagadását javasolja „illetékes helyen. Sopron város állatvásárai kezdő órájának máiczius 1-től október 81 ikéig terjedő idő alatt 7, illetve 8, a téli négy hónap zlatt 8, illetve 9 órára való áthelyezéséhez hozzájárul, fölkéri azonban a várost, hogy.az elővásárlási tilalom­nak szigorú intézkedésekkel szerezzen érvényt, és a marhaárakat megdrágító illetéktelen közve­títők üzelmeinek vessen véget. Za'.avármegye társaskocsi ipari szabályrendele­tének oly módosítását ajánlja, hogy a keszthely­hévizi irányban a téli idény alatt a társaskocsi közlekedése ne legyen kötelező, vagyis, hogy e téren maradjon meg a mai gyakorlat. A kamara és a kamarai alapok 1912. évi zár­számadásait a közgyűlés elfogadta. A kamara tiszta vagyona 119.571 K 36 f, a nyugdíjalapé 191.083 K 80 f, az iparszakiskolai alap 40.000 K, a Gerencsér József nevét vise'ö alap pedig 1093 K 33 f. A Soproni Kereskedelmi Testületnek a teljes vasárnapi munkaszünetet sürgető beadványa fölött a közgyűlés napirendre tért, mert a mai viszonyokat éppen nem találja alkalmasnak a kereskedelmet és ipart eddiginél is nagyobb mértékben megszorító intézkedésekre. Fölir azonban a kamara a kormányhoz a határmenti sütőipar érdekében oly czélbol, hogy ez az ipar a munkát hétfőn már éjjel 1 órakor megkezd­hesse. Azon a réven ugyanis, hogy a magyar sütőiparosok közönségüket hétfőn reggel nem tudjak friss süteménnyel - ellátni, a vasárnapi munkaszünet szempontjából enyhébb rendelke zések hatálya alatt álló osztrák sütők hétfőn valósággal elárasztják a magyar határvidéket süteményeikkel óriási kárára a magyar sütő- és malomiparnak és igv az államnak is. Fiúménak Boszniával való vasúti kapcsolata tárgyában a fiumei, az összeférhetetlenségi tör­vénynek ipari érdekek szempontjából való reformja tárgyában a brassói kamara fölterjesz­tését a közgyűlés támogatja, a vasu'.i póthatáridő engedélyezésének a tél folyamán mód nélkül felszaporodott száma ellen pedig aggályait fejezi ki. j Weiner Nándor szombathelyi kereskedőnek az : az indítványa, hogy a m. kir. államvasutak egy- ; egy vonalrészére is adjanak ki évi bérletjegyeket, Spiegel Szigfrid és Berger Sándor fölszólalásai után egyhangú elfogadásra talált Weiner Károly ama pótinditványával együtt, hogy e jegyek alternatív használatra (főnök és egy alkalmazotta részére) is érvényesíttessenek, megfelelő díj­emelés ellenében. A kamara az Iparmű vészeti Társulat részére fizetett 200 koronás alapitótagsági diját 400 X ra emelte föl. Ösztöndijat nyert: Sándor János (200 K), a j budapesti felsöipariskoJa kapolcsi illetőségű ! tanulója, Oszkay István (150 K), a pécsi fém- j ipari szakiskola sümegi illetőségű tanulója, mig Leser Károly szegedi felsóipariskolai tanu'ó(100 1 K) ösztöndiját 200 K-ra emelték. Pótnapirend alapján tárgyalta a kamara Kőszeg ' város vendéglő és kávéházipari szabályrendeletét, ' melyhez a maga részéről is hozzájárult és el- [ fogadta id. Wolf Lipót kismartoni kültag amaz ' indítványát, hogy a törvényes kamatláb ö%> a 1 minimális legyen, egyébként l°/o kai haladja 1 meg mindig a jegybank kamatlábát. Erre azért ' van szükség, mert az oly abnormális viszonyok ' között, mint a milyenek a ma fennállók, az adósok egyszerűen nem fizelrek, hiszen a fize­téstől való tartózkodás az uralkodó pénzdrágaság közepette 2 —3V& kamat megtakarítást jelent rájuk nézve. Hogy az ország iparának és keres­kedelmének a jóhírnevét ez az eljárás tönkre­teszi, azzal az illetők persze nem törődnek. Id. Wolf Lipót indítványa egyhangú elfoga­dásra talált. A szocziális olajcsöpp. A télen megtartott háziipari tanításokról szá­molunk be. Megelégedéssel olvassuk, helyeslésre késztetnek azok a hiteles adatok, amelyek a téli tanítások eredményéről szólnak. Fényesen bizo­nyítják, hogy a magyar munkás télen is szeret dolgozni és szó sincs arról, amit évek előtt egyesek mondottak, hogy a magyar ember a seprükötésc, kosárfonást lenézi, s nem szeret vele pepecselni, mert éppen ellenkezőleg, nagy szeretettel karolta föl a mezőgazdasági háziipart, amint az alábbi sorainkból kitűnik. Hatszáz községben, tizenhatezer ember tanulta meg novembertől márczius derekáig a háziipart, s ez idő alatt azzal kedvvel foglalkozott. Vidék szerint, ahogy a nyersanyag olcsóbb, vagy ingyen rendelkezésre állott, tanulták a seprükötést, kosárfonást, fafaragást. Megalakult több mint száz háziipartermeló és értékesítő szö/etkezet, s itt állandóan 8000 munkás dolgozott. Csak ezek s a'<ik most tanulták a maguk háziiparát, egy millió koronát kerestek; de a magyar háziiparo­sok jövedelme már felülhaladta az 5—6 milliót, s volt olyan, aki 200 koronát is keresett a télen. Tehát nemcsak hogy nem ette a készzt, tehát nemcsak hogy a jövő nyári keresetre adósságba nem keveredett, hanem még a házi iparból élt a télen; a nyári kereset pedig sertésre, tehénre, a maga háza vételéra a takarékban kamatozik. Többet is mondunk. A szabadkai háziipari részvénytársulat 5000 munkást foglalkoztat télen, a háziipari országos szövetség 1000 munkásnak adott télre munkát. És ezek a hatezren másfél millió koronát kerestek. Alpár, ahol eleink az első nemzetgyűlést tartották, most azzal teszi nevét emlékezetessé, hogy lakói évenként télen ötven-hatvanezer koronát vesznek be kosarakból, amiket maguk fonnak. Jól esik megtudnunk, hogy a magyar munkáskéz téli foglalkozását Angolországban, Afrikában is ismerik. Csak ide 24.000 korona áru utazókosarat készítettek a télen a mi magyarjaink. Nem csekélység pedig ez. Pedig még a kez­det kezdetén vagyunk. Csak időt kell hagyni, rá szokik a téli keresetre minden földmives ember. És ekkor más állapotja lesz a mi hazánknak, kevesebb az elégedetlen, az Amerikába vágyó ember. A munkának meg lesz a becsülete újra. Elmondtuk ezeket azért, hogy ahol még a munkásság nem beszélt össze téli háziiparüzésre j ott már most tegye meg a lépéseket. Elég ha husz, harminez munkás, kisgazda feliratkozik s idejében bejelentik szándékukat akár a megye­beli gazdasági egyletnek, akár a földmivelésügy; minisztérium háziipari megbízottjának, s tanító mestert kérnek. S lesz kereset, lesz télen kenyér. Még mulatság számba is megy ez a háziipari foglalkozás, társaságban s a jó meleg szobában. Bartha Miklós szobra. Ott ahol a Stefániá-ut az István-utat keresztezi, a Hermina ut felé eső sarkon, a Városliget fái és gyepágyai közt fog állani nemsokára Bartha Miklós szobra. Ahol a lüktető nagyvárosi élet zajától egy-két lépés után idillikusán csendes, virágillatos, madárdalos ligetbe jut a sétáló. Mint ahogy Bartha Miklós tüzes, daezos, nagy szenve­délyektől izzó temperamentuma egy mélyen érző, gondolkozó poétalélekkel párosult. Majdnem nyolez esztendeje már, hogy a j magyarság harezosainak első sorából elragadta a halál a magyar publiczistát, a kitűnő szónokot, a i szépirodalom hivatott mivelőjét. A legnagyobb j munkában hullott ki kezéből a toll, mellyel oly | sok szépet alkotott, amellyel oly sok diadalát , aratta az igazságnak. Hogy mekkora volt a hatása j az Ő SZÍVÓS, kitartó munkásságának, milyen dicső, milyen igaz volt az ügy, amelyet szolgált azt ékesen fogja dokumentálni most készülő szobra. Nem olyan sablonos szobor ez, amelyet hatalmi szó hoz létre, melyre anyagi érdekek szövetsége folyósítja a szükséges ezreket. Bartha Miklós szobrára minden fillért a legtisztább motívumok indítottak útnak, a szeretet, a hála motívumai, az önkéntelen megérzése annak,, hogy Bartha Miklós emlékét ilyen módon is meg kell örökíteni az utódok számára. Mikor oly hirtelen, olyan megdöbbentő módon váratlanul költözött el körünkből a magyar köz élet megtisztításának, a magyar függetlenségi törekvéseknek lánglelkü bajnoka, azonnal meg­indult a? adakozás. A magyar közönség, amely a »Magyarország® hasábjain annyi gyönyörűséghez jutott, annyi lelkesedést, buzdítást merített évek során át Bartha Miklós vezérczikkeiből, a publiczis­ták megannyi finoman kicsiszolt remek müvébfl, hihetetlenül rövid idő alatt imponáló összeget ajánlott föl Bartha síremlékére és szobrára. A művészi síremlék már évek óta ott emel­kedik Bartha Miklós hamvai fölött a Kerepesi temetőben s a természetszerűen sok időt igénybe­vevő nyílt és szükebbkörü pályázatok retortáján átjutva, közel áll befejezéséhez a szobor is. 1911. októberében kapta meg a mGghizást a szobor elkészítésére Istók János, a szűkebb pályázat nyertes tervének alkotója Nem egészen másfél év telt el azóta s a művésznek a Várbazár­ban levő műtermében elkészült a szobor teljes nagyságú agyagmintája. A jövő héten már a szoborbizottság elé kerül a minta s ha ez helyben hagyja, a gipszbeöntés, majd a bronzöntés követ­kezik egyik fővárosi öntőmühelyben. Az öntő­műhely munkájától függ, hogy még az idei ősszel, a halál évfotdulóján, megtörténhetnék-e a feállitás és leleplezés, vagy pedig a jövő tavaszra marad a leleplezési ünnep Istók Iános meghívására megtekintettem a kész mintát, amely a pályamintánik szépen sikerült megvalósítása. Födetlen fővel, profilban áll előttünk Bartha Miklósnak több, mint másfélszeres élet­nagyságú (3.IC m.) s jobb lábával előre lépő alakja. Balkezével kéziratcsomót szőrit a melléhez. Jobbját egy kőből faragott és sarkán madár csőrökkel díszített tömör asztalon nyugtatja, amelyre rádobta hatalmas gallérköpenyegét. A köpeny a földig ér s harmonikus hullámos vonalban foglalja egybe az egész alkotást a talapzattal, amelynek magassága bárom és fél méter. A köpeny oldja meg igen szerencséssen azt a problémát, hogy a szabadon álló ember hátul­ról nézve is jól hasson. Egyszerű miuden fölös­leges póz nélkül való ez a beállítás és mégis teljesen kifejező, Bartha Miklós alakja portait-hűség dolgában kifogástalan; lélek és karakter is van benne, bár emelné a mü értékét, ha egy kissé jobban, mar­kánsabban kidomborodnék az'arczon és az előre­lépés mozdulatában Bartha ideges, könnyen hevülő egyénisége, szúró, átható tekintete. Igy kissé túlságosan nyugodt az egész. A bizottság ebben az irányban hasznos útbaigazításokat adhat majd a művésznek, aki azokat még a gipszbeóntés előtt értékesítheti alkotása előnyére. A ruha megmintázására nagyon jó, ugy a nadrág, amely érezteti a térd és a szárcsontok erejét, mint a széjjelnyitott rédingot, amely vonalaival növeli a plaszticitást. A bronz alak impozáns talapzata tehér

Next

/
Thumbnails
Contents