Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-11 / 28. szám

XIII. év Zalaegepneg, 1812. julius II, 28. sxám SíöflMtesl ár : Il£j é»v« 4 » cr 04 f Vél évra 2 kor. 04 f Ne^aár® 1 kor. 04 f %>•« sziSÍ. 8 ti-lér. Hirdetíssk dija megegyezés szériát. Nyiltí'r sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatac: Wlasics ote-.s 8. H»erkss

Kti Z. ELox*"^7"á"tIhL Lajos f LENGTÉL F3RENC2 M-unfcatáraat s ^ BORBÉLY ÖTÖBG T lap ajdonos. MEGJEL-ENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE „Gyűjtsük az erőt..." A lajbim zsebében levő papirdarabkán van lelirva ez a két szó, hogy: „Gyűjtsük az erőt . . ." s mellette: . . . ,,Szépen gyűjtünk!" De már rég jegyeztem ezt oda, mikor egy fővárosi újságnak a vezérczikkét olvastam. Név nincs alatta. Épen ugy szoktam én is csinálni, mint ennek a vezérczikknek az írója. Ő maga mondja, hogy olvasgatások közben, vagy csak gondolkodás közben is följegyez a zsebkönyvibe egy két szót, aztán hetek, hónapok multával kerül rá sor, avagy jut rá idő, hogy kibővitse s kikerekedik belőle egy vezérczikk. Igy jegyezte föl ezt a szót is, hogy: alkotmányosság s melléje egy embernek a nevit. S most kikerekített belőle egy hatalmas huszárvágást, melynek legvégin azt mondja, hogy a Caezárokat a néptr. bunok czülik. Pedig ez sem igaz, mert a Caezárokat a butaságok szülik. Egyik butaság a tömegben van, a másik butaság magában a Caezárban. De evvel nekem nincs bajom. Folytatom a följegyzést. Épen ilyen az én eljárásom is; én is följegyeztem ugyanebből a vezérczikkből, hogy ,,gyűjtsük az eröt." Persze én már j nem irhatok erre olyan hatalmas vezérczikket mint ő, mert alighanem épen ennek a vezérczikknek az irója mondta pár héttel ezelőtt, hogy — obskurus vidéki hirlapiró. Nem nekem mondta, de hát én is vidéki vagyok s a világért sem fővárosi ragyogás. Én egyszerűen csak egy pár megjegyzést teszek a fővárosi Lumen urnák — nevezhetem igy, iukább megtisztelésből. mint gúnyból, mert komoly, tudományos, előkelő ur lehet, de téves tanokat hirdet, és hiányosan irja a c-ikkeit, tehát csak megjegyzést teszek Lumen urnák egy két szavára, tisztán a korJátolhatatlan elmélkedésnek szabadsága alapján. Azt mondja Lumen ur, hogy ne okoskodjatok — megelőzőleg valami szabadság féléről, vagy boldogságról van szó — ne erőlködjetek, hanem ,,bölcsen hallgassatok; jogaitok tudatát tápláljátok és erősítsétek; a melyik téren szabadon mozogtok, ott gyűjtsétek a jegyvert, a puskaport, tudniillik: a pénzt, az erkölcsöt, a tudományt, művészetet.

1'' Szóval : gyűjtsétek az erőt s a pénzt. Milyen boldogok lesztek! Erősödjetek meg csak! Eszembe jut szegény Petőfi. Az is igy tréfálkozott — de csak magamagával. Ha sok pénzem lesz, azt mondja, veszek apámnak tajték pipát, Pista öcsémnek paripát, édesanyámnak arany sarkú bibliát s kétfogatú kocsit, s igy élünk majd boldogan . . . Gazdagodjam meg csak! azt mondja. Pedig ő még meg is gazdagodhatott volna, kivált, ha — életben maradása esetén — szerkesztett volna egy napraforgó hírlapot. Der Lumen ur jól tudja, hogy "zok a nyomorult emberek, a kikhez szól, sohasem erősödnek és sohasem gazdagodnak meg. Hogyan dobálhatja ki hiányosan, megmagyarázás nélkül, értelmetlenül a szókat egy előkelő fővárosi hirlapiró ? Hieroglifek azok. Ugy tartja talán, hogy jól van igy is az obskurus v'dékieknek ? Hát mért nem mondja meg pl., hogy melyik az a tér, a hol szabadon mozoghatnak azok a nyomorult emberek, a kikhez szól, hogy erőt, pénzt, gazdagságot, tudományt, művészetet, mesterséget szerezzenek, hogy erősödjenek, gazdagodjanak, hogy gyűjtsenek ? Hogy hasonlatot mondjak, talán az ngynevezett iparnak, kézművességnek, mesterségnek a mezejét tarthatuók é ilyen térnek, ahol szabadon lehet mozogni? Hát nem látja Lumen ur, hogy miért nem mozognak ezen a íéren szabadon az emberek? Azért, mert nem lehet. Azt csak láthatjuk mindnyájan, hogy évről-évre fogynak, pusztulnak a magyar iparosok; már a faluhelyeken sincs kézművesség; nemhogy eladásra, de házi szükségletre sem készítettek portékákat, nem szőnek inget, seoi pokréczot, mert olcsóbban megveszik a boltból, oda is bevitték az idegen pántlikát, épen ugv, mint az | idegen palinkat. Miért nem fordítja elméjének élességét ezeknek az okaira, s ez okoknak a megsemmisítésére, hogy lenne olyan tér, ahoi szabadon mozoghatnának azok a nyomorult emberek, akikhez szól. Persze azt mondja erre Lumen ur, hogy nem baj, ha egy két magán iparossal, kézművessel kevesebb, mert egy-két ezer emberre való gyárral több. Itt a szabad mozgás. Igaz, igaz! Gyökerestől kivágunk két diófát s ültetünk helyette két berek íüzfát, hogy erősödjünk. A pusztuló iparok és iparosok magyarok, a létesülő gyárok idegeink. Hát hiszen ez is erősödés, — de nem f 'jlődés; nagyobbodas, — de. nem növekedés. Az élettelen testek is nagyobbodnak és erősödnek, de csak külső hozzátapadással, mint az érzéketlen kövek s a hideg hógomolyagok ; a magasabbrendü szerves lények belőlről fejlődnek és növekednek. Nem hinném, hogy Lumen ur csak ágyúgolyóknak akarná megerősíteni embereit a szabad mozgással Gyűjtsük az erőt s hallgassunk. Hiányos a Lumen ur prédikácziója, mert nem terjed ki arra az eshetőségre sem, hogy hátha véletlenül mégis össze volna kötözve kezünk, lábunk. Mit csináljon akkor az ember? Az ilyen eset persze, teljesen ki van zárva. Talán agyonhallgatva. De hogy a boldogságra térjek — mert hiszen ez a végczél, ugy é? Erre kell az erő, a pénz, vagyon stb. Hanem összevonva: csak két sarkalatos kelléke van a boldogságnak : a gazdagság és a szabadság. Vájjon meddig koptatjuk még a szánkat abban a disputában, hogy melyik ezek közül az első? Kossuth Lajos azt mondta: Legyen szabadsá.% hogy lehessen gazdagság. Széchényi István azt mondta: Legyen gazdagság, hogy lehessen szabadság. Lumen ur szerint Széchényinek van igaza, mert ugyancsak azt mondja, hogy előbb gyűjtsük az erőt. De hiszen a biva! ugyancsak igen erős már, mégis járomba fogják s a vasvilla hegyével szurkálják. Az oroszlán is elég erős, mégis megtörtént vele is egyszer, Aesopus szerint, hogy ketreczbe zárták s ugy megkötözték, hogy mocczanni sem tudott. Mennyivel gyöngébb egy kis egér. De elrágta a kötelet s az oroszlánt Kiszabadította bajából. Lumen ur szerint az egérnek hallgatni és várni kellett volna és gyűjteni az erőt, mig kétszerte erősebb lesz, mint az oroszlán, hogy elszakítsa a kötelet. Ezekkel csak azt aka~om mondani, hogy Kossuth és Széchényi mellett nem volt ott egy harmadik, aki azt mondta volna, hogy legelső az iskola De erről Lumen ur sem beszél. Említi ugyan, hogy: erkölcs, tudomány, művészet, t. i. hogy gyűjtsük ezeket is. De hol? Talan azon a bizonyos szabad térségen ? Hiszen a hivatalszolgát még csak meliéje állítják a tisztviselőnek, de a tanitó nem is tisztviselő. Hiszen a tanítót a keleti bulgárok, oláhok, muszkák jobban megbecsülik, mint a magyarok. Hát ennek a magyar tanítónak a segítségével gyűjtsük az erkölcsöt, tudományt, művészetet, a legnagyobb boldogságnak : a szabadságnak az eszközeit ? Elméjének a fényességét mért nem veti erre a sötét pontra, Lumen ur? Pedig nem his: em, hogy ne tudná, volt Rómában egy előkelő, gazdag méltóságos ur, Livius nevü, n^m a történetíró, még azelőtt, egy igen fényes családnak a feje, nálunk történelmi csaiáduask és névnek mondanák ezt. De Livius Salinator úrról a kutya sem tudna, ha nem lett voina egy szegény Andronikus nevü rabszolga, aki házi tanitó volt náia s egyúttal poéta. C-sak ennek a szegény Livius Andronikus rabszolga tanítónak a nevén keresztül csillog kétezer esztendő ködén át is a méltóságos patrícius urnák a neve. Andronikus poéta nem volt történelmi név, de lett. Nézze csak Lumen ur, mit írnak 1912 julius 10-én a magyarországi hírlapok: „Kolduló tanitó. Egy kiérdemesült, munkaképtelenné vált öreg tanitó szomorú torsáról számol be egy rövidke hir. A tanitó neve Dunajecz Simon. A hatvannyolca éves, megrokkant öreg tanitó nyomorgott netn tudott megélni. Beteg is volt, dolgozni nem tudott,hit koldulni kezdett, hogy egy pár fillérhez jusson embertársainak könyörületessége révén és éppen éhen ne haljon. a József-körúton azmbanma reggel egy rendőr megállította és bekísérte a kéregető öreg embert a VIII. kerülőn kapitanyságra. Innen délben a tolonczházba akarta* kisérni útközben azonban az öreg az éhség és a kimerültség következtében összeesett. A mentők vették gondozásuk alá és bevitték a Rókusba." Ennek az éhes koldtfsnak, a segítségével akarna Lumen ur puskaport, vagyis: erkölcsöt, tudományt, művészetet; gyűjteni, hogy