Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-11 / 28. szám

2 erősek legyünk?! Erre tettem azt az utczai megjegyzést, hogy „szépen gyűjtünk!" Ha annyira szer- ti Lumen ur az előzményeken kezdeni, hogy gyűjtsük az erkölcsöt s a tudományt, miért nem mutat rá tehát ezeknek az előfeltételeire, a tanítóra s az isko'ára? Hatásos tehetségét mért nem használja fel arra, hogy többre becsüljük Magyarországon a tanítót? Mert ő tartja vállán még az úgynevezett történelmi osztályt is. Igen, igen, ő tart mindnyájunkat a vállán s kézen fogva vezet oda, ahol az erkölcsöt, a tudományt s a művészetet gyűjtenünk kell. Azt hiszem, azonban, hogy a puskapor alatt, az erőgyűjtés alatt mégis leginkább a reális vagyont, a Széchényi-féle meggazdagodást érti Lumen ur. Elvnek tisztességes, becsülendő elv. De magyarázatra szorul, s nem lehet minden meggondolás nélkül bekapni, mint kutya a legyet. Azt hiszi Lumen ur, hogy akik meggazdagodtak, azok már szabadok és boldogok? Ha nem is 99, de 59 százaléknak nem az övé a lelke. Hí egy tizholdas gazdát megajándékoznék 'zer holddal: az űst oldalát is rózsa szinnek mondaná az én kedvemért, — s ha valaki lecsapolná a Balatont és nekem ajándékozná a területét, 690 Q kim. az ecsedi pusztáért sem adnám oda, hogy vessem be kukoriczával, én pedig elfogadnám: nem tudom, hogy nem lennék e én is olyan okos és hajlékony derekú, mint a kígyó s olyan ostoba, mint a giliszta ? Mert furcsa az ördög. Ha már egyszer ad, akkor követel is. S csak egy volt a világon, aki nem hajolt meg incselkedései előtt, mert tudta, hogy ha elfogadja az ajándékot, akkor vége az ő sza bad akaratának, a halhatatlanságának is, s akkor mi sem gyönyörködhetnénk most a keresztény vallás szépségeiben. Lehet, hogy Lumen ur nem az egyesek gazdagságáról beszél, hanem a nemzetek A müYészi néptánczok hazájából. (Mozgóképek — ivásban.) Paolo Ribéra hírneves .-panyol festőművésznek, legjelentősebb munkái között, van egy világszerte ismert nagyszabású müve, a vLas noches espanyoles.«. (Spanyol éjszakák.) Ezen a nagy vásznon a buja színeknek valóságos szimfóniája játszik az érzékeinkkel. A bűbájos andalúziai világnak egy megkapó szépségű vidékét mutalja a kép. Éjszaka van. A háttérben sejtelmes varázsával terpeszkedik a tenger. Most csend üli msg a vidéket. A déli világnak az a várakozásos, sokat ígérő csendje, amelynek pittoreszk hangulata édes mámorba ringatja az amúgy is féláloméletü, megfinomodott lelkeket. Az érző ember szive itt lassan magától megtelik különös gyönyörűségekkel. A soha sem szunnyadó, most is játékos déli tenger fölött folttalan, tiszta sötét lazur szint vont össze az éj, finom fátyolszövés-szerűen. A sötétkék égi takaróról különös intenzív fénnyel ragyognak le a csillagok. Mintha mindegyik egy-egy mozgó szentjánosbogár volna. Egyik kisebb, másik nagyobb és ezek egy átlátszó, a végtelenségbe terjengő vékony fátyolszöveten át mozognának ide-oda. A fényük éles csillogással vetődik le a vizre, s a gyöngén hullámzó vizfodrokon úgy tűnnek föl, mintha világító halak nagy-nagy rajban, sűrűen egymás mellett, merev, kíváncsi szemeikkel bámulnának bele ebbe a szimfonikus bangulatu tavaszi éjszakába. Mintha a délvidék roppant gazdag érzelmű költészetének legszebb fejezetei elevenednének meg előttünk. A misztikus nagy ^iz a most habtalan, álomba ringató tenger partján széles koronájú gránátalma-fák állanak. Némelyiknek gyümölcsétől terhes ágai szerelmesen ráborulnak a viz fölé. A MAGYAR PAIZ

S gazdagságáról. De hiszen a nemzetek gazdagsága az egyesek gazdagságában áll. S lehet, hogy ellenveti Lumen ur, hogy nem azt a meggazdagodást érti, amely ingyen, potyán, ajándékból jön, hanem a mit igaz ságos munkánkkal keresünk, hogy gazdagodjunk meg. Jól van, jól. Példánakokáért. A napszámos keres naponként két koronát. Biharvármegyében 95 fillért. Eszik, iszik, ruházkodik s fentart 6—7 tagból álló családot, némelyik tízből állót, 95 fillérből, a többit elteszi, összegyűjti, hogy legyen gazdag s azután szabad ember. — De a III. fizetési osztályban levő tisztviselő már sokkal többet keres naponként. Csakhogy ez is eszik, iszik, ruházkodik s 6—7—10 tagból álló családot tart fenn, azonkívül jótékonyságokat gyakorol — ami megmarad, félreteszi, összegyűjti s keserves 50 esztendő múlva a kamatos kamatokkal többre mehet é 100 ezer koronánál? Ezt igazságos munkájával kereste. De ugyé vannak emberek, akiknek ennél is több van? Ezek is munkával keresték? Vagy örökölték, vagy másként játszotta nekik a sors. Tehát ingyen kapták. Valakinek, valahová, valahogyan lekötelezettek. Csak tekintsen szét Lumen ur. Hát bizony különösen érdekes fogalom az a gazdagság, szabadság és boldogság s furcsa testvériségben vannak egymással, kivált ha Lumen ur szerint a vagyont, a pénzt szerez nők előbb össze, persze, ha tehetné ezt egy összekötözött ember; de tegyük fel, hogy tehetné. S tegyük fel, hogy nem volt lekötve mindenki. Volt egyszer egy dúsgazdag földbirtokos, messzi, messzi Keleten. Valószinü, hogy császár volt. A nagy ur állandóan nyomorult állapotban vala, sötét lelkű és szomorú szivű, éjjelei álmatlanok, nappalai bánatosak, beteg, kedvetlen. A tudós papok azt tanácsolták, hogy a felséges ur vegye fel egy olyan országsbeli embernek az ingét, aki boldog s jósolták, hogy igy a felséges ur azonnal meg fog gyógyulni. Nosza rajta, tömör széles koronájuk most egyetlen, megtöretle nűl vastag foltban veti le árnyékát a földre. Az ár nyékos fák szabad sátorában egészséges emberek gyöngéd egymáshoz simulása látszik. Ezeknek az alakjai a csillagos éjszaka árnyék-játékában megnyúlnak, megdagadnak és ugy látszanak most, mintha eleven óriások mozognának ott, nehézkes, de erővel tele mozgással. Ott, ahol a kép nem esik árnyékba, mintha kikívánkoznék ebből a keretből néhány tiszta tipusu audaluziai legénynek és leánynak megelevenedő alakja. A férfiak nyitott, puha ingmellényén át, a nők kivágott manlilettáján keresztül, a felhevült kebelnek nagy hullámzó mozgását iátni minden alakon. Egy helyen fához támaszkodva, borotvált arczu, klaszikusan szép fejű lérfi játszik gitáron. A kedvese szerelmesen az arczába hajol, hogy a férfi vallomásos énekének egyetlen szavát se engedje észrevétlenül elröppenni. Ő maga is énekel hozzá, a forró arczuk az ária folyása közben mind közelebb simul egymáshoz s amikor a cancion del amor elhangzik, a két remegő ajak forró vágyakozással tapad egymásra. Egy csók, egy hosszú, beszédes, mámoros csók. Ugy tetszik most, mintha az elébb elhangzott dalnak utolsó elhalkuló hangja volua. Az előtérben pedig, gitárral, mandolinnal a kezükben, egymáshoz simulva, a nők fekete hajában fehér rózsának finom, egymásba olvadó foltjaival, a nők kezében kerek, kattogó kasztanyettel, párok egymás mellett, egész kis társaság együtt, a megtévesztésig hű elevenséggel, mintha mind közelébb jönnének hozzánk, — tiszta, hamisítatlan, gyönyörű nyári éjszakai képet nyújt elénk Ribéra, az ihletett kezű, éles meglátásu, eleven, markáns valóságokat adó művész 1 Ám ez csak a könnyen ringásba jövő élénk képzelődésünknek csalóka játéka volt. Hallgasd csak! — Most hirtelen fölhangzik az 1912. julius 11. szanaszét futnak a csatlósok, hogy keressenek egy boldog embert s vegyék meg annak az ingét ha mindjárt egy fél országért is. De egész országban nem találtak egy boldog embert. S már visszátérőben valának nagy busán a lovas futárok, mikor megpillantottak egy embert, amint nagy vigan lubicskol, fürdik egy patakban. Na ember! boldog vagy é ? — Boldog vagyok uram! feleli. Nohát add ide, megvesszük az ingedet, hány zsák aranyat kívánsz érte? —- Oda adnám én szívesen tiz krajczárért is, felel a fürdőző, de — nincsen ingem. Milyen tréfás viszonyban van a gazdagság a szabadsággal! akár gyűjtjük azt a gazdagságot, akár ingyen kapjuk. Nem, tisztelt Lumen ur! Először lelki kincseket kell szerezni. Legeslegelső a szalad akarat megszerzése és megerősítése, az igazságosság s a lelkiismeret. S azután, amiket ezeknek az alapján szerzünk, azok is mind a mi erősségeink lesznek a sátánokkal szembe

n is. Addig nem

. Borbély György. Két szótöbbség. Politika a vármegyeházán. A julius 8-iki rendkívüli vármegyei közgyűlés tárgyánál és tartalmánál fogva a nagyobb fontosságuakhoz tartozik. Nedeczky J?nö vármegyei bizottsági tag, aki nemcsak magas koránál fogva, de mély hazafias érzésénél, bölcs tudásánál, temperamentumos ékesszolásánál s minden irányban erkölcsi tartalmánál fogva a legtiszteletreméltóbbak között áll, több társával egyetemben kérte volt a főispántól a rendkívüli közgyűlés összehívását, hogy a mostani kormánnyal szemben állást foglaljon Zalavármegye közönsége. Dr. Bálás Béla főispán össze is hívta a közgyűlést julius 8, d. e. fél 11 órára. A Nedeczky Jenőtől készített határozati javaslatnak az a tartalma, hogy Zalavármegye mély megdöbbenéssel látta s erősen »litélia junius 4-én történt házszabálysértést s az azóta történteket nem ismeri el törvényeseknek, azok megjavitandók s a mostani kormánnyal szemben bizalmatlan a vármegye. igazi gitár zsongó, melankolikus, kérő, könyörgő,, siró, majd hirtelen követelő, a szív ellenkezését nem tűrő hangja. Igazi gitár-játék az éjszakában. Gyorsan oda lép kecses, megejtő mozgással az eleven húrokon játszó férfi mellé a nő 1 Fekete nagy szemeiben olthatatlan tűzzel ég a szenvedély. Belemélyeszti szemeit a férfi szemeibe, arczába s aztán gyöngéd, szerelmes hangon mondja oda neki: »Játszd el édes — caballero mio Francesco . . . corazon de mi . . a »sevilleana«-1.« A férfi hirtelen mozdulattal végighúzza gitárján a húrpengetöt s a következő pillanatban már megszületik remegő ujjai alól a gyújtó, a vért édes forrongásba hozó, bires szép »sevilleana«nak eleven áriája. A kedvese dalba kezd, mind nagyobb odaérzéssel énekli a szerelmes sziveknek ezt a nagyszerű dal vallomását. Majd éneklés közben lassan reáhajol a gitározó férfi erős vállaira s ott ahol a dalban szünet áll be, belecsókolja szerelmét a leáuy a játékos férfi kívánó ajkába. Azután a zene-ének duett végével átveszi a gitárjátékos szerepét egy másik caballero, ez a messze földön hires fandango táncz ritmusába kezd, mire Francesco és Dida táncba lejtenek és megkezdődik előtted a világ egyik legkifejezőbb érzelmű, plasztikusan szép tánczának eleven valósága. Csillagvilágos fehér éjszakákon igy mulat ez az istenadta nép, a bűbájos hangulatu boldog Andalúziában, ott a szerelmes szimfóniákat dúdoló kék tenger partjai s a fehér takaros Sierra Nevada között elterülő isteni vidéken, ahol, amióta az ős anya-természet kiformálta magából ezt a változatos világot, soha egy pillanatra sem szűnt meg élni, égni a minden n?gy bánatot összefogó, minden nagy örömet magába olvasztó lángoló, lázongásos, diadalmas földi szerelem. Enyedy Barnabás.