Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-11 / 2. szám

XIII. év, 1912. Január II 2. szám S$5flstté«i ár : lS7 ém i kor 04 f fél éwa 2 kor. 04 í 8ei?«ár» 1 kor. 04 f £gf9« Jtáa 8 fillér. ÍS ORZtl Z. Hor-vátli Lajos Hirdetéssk dij» megegyexés szenet. Nyiltiár sora 1 bor mLixn 'Katái'salg { kiadóvata>: Wlasics-atc&a 8. L HJ C3- "JTJFFI T., FFJBENGZ B O E B 3 LY STÖRGy lap P ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A Magyar Paizs oiv^sdit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek a Mátraiékor előfizetéseket elküldeni, hogy a lap küldése meg ne szűnjék. Granárium--Budapest Add meg nekünk ma, a mindennapi kenyerünket. Ezzel a fohászkodással köszönti a kelő napot a magyar Kánaán népe. Bizvást joggal, mert sokan és nap-nap után többen vannak, akik hiába könyörögtek, fohászkodtak, mert nem jut nekik mindennap kenyérre való. Sok mindenféle oka van ennek a szomorú valóságnak; egyrészt a munkahiány, másrészt a lelketlen élelmiszeruzsorások szivtelensege is oka az általános nyomorúságnak és ipari pangásnak. A legjobb üzlet a? élelmiszerekkel való üzérkedés. Enni kell, tudják ezt jól az élelmiszeruzsorások, hiszen köztük néhányan valaha szintén éheztek, de ma tejben-vajban fürödnek és lomha testüket autón hordatják tova. A legrégibb uzbova a gabonauzsora, amelyről már a biblia is megemlékezett, de amelyet manapság sem tudnak — legalább nálunk — meggátolni. Ha minden rögön teremne széles e hazában tiz kéve buza, nem tellenék ki az a quantum, amelyet a spekuláció forgat a papiron. Adnak-vesznek búzát és egyéb gabonanemeket olyanok, a kik még nem láttak tenyerökben soha egy szem büzát, de meg nincs is szándékuk valóságban egy szemet sem venni a föld áldásából. Ezek a spekulánsok szabják meg a termés árát. Aratáskor van gondjuk reá, hogy a lehető legalacsanyabb legyen az ára a termésnek. Ha a szegény paraszt, aki véres verejtékével áztatta földjét és a perzselő nap hevében aratta Ifi Istennek bármennyire bő áldását, túladott a termésen, megindul a paraziták hadjárata és minden eszközzel azon munkálkodnak, hogy az árak felhajszolásával minél több diferenciát vágjanak zsebre. Lehet a földön, hazánkon kivül, bármily silány, szűkös termés, a magyar gazda nem kap azért annyit a fáradozása után, amennyit a spekulánsok vágnak zsebre. íme a példák: 1911-ben termett hazánkban (Horvátország Szlavóniát nem számítva): Buza 48.120.000 q Rozs és kétszeres 12,790.000 „ Árpa 15.840.000 „ Zab 13,040.000 „ Tengeri 33,320.000 „ Burgonya 30,640 000 „ Julius 20-;ín a búzát 17.34 K, az árpát 15.90 K, tengerit 14.90 K, a zabot 14 90 K-val jegyzik, tehát aratás után ennyi az ára a termésnek. Ugyanezen év deezember 14 én jegyzik a búzát 24 K

s rozsot 19.75 K, zabot 19 K, árpát 20 K, tengerit 19 K val. Ha az árak hullámzását figyelve a differencziát levonjuk, a következő számokkal találkozunk : alapértéke volt a betakarításkor az uj búzának átl. q 17.35—24 — K árem. 6.65 K rozsnak „ „ 16.70—19.75 „ „ 3.05 „ árpának „ „ 15.90—20.— „ „ 4.10 „ kukoricának „ 14.90—19.— „ „ 4.10 ,. zabnak „ „ 14 90—19.— „ „ 4.10 „ burgonyának,, 7. 11.— „ „ 4.— ,, Ha az egyes tételeknél a termett mennyiségre számítjuk az árhuilámzás összértékét, akkor az kitesz : búzánál 319,998 000 K-át rozs, kétszeres 39,009.500 „ árpa 64,947.000 „ zab 53,464000 „ tengeri 136 612.000 „ burgonya 158,560.000 „ Összesen 772,590.500 K-át Noha az árhullámzás folytán közel 773 millió koronát tesz ki az az öszzeg, amelyet hozzávetőleg lehet megállapítani, sokkal nagyobb ez az összeg- ha az egy éven át észlelhető árváltozások összegét vennők alapul pontosabb kiszámításnál. De e lap szük keretében elég a fönti szám is bizonyítására annak: hány milliót forgatnak az illetéktelen elemek a maguk javukra. Majdnem ennyivel károsodott a gazda, aki testét, lelkét áldozta a termésért. Bárhogyan javultak az árak, nem a gazda zsebét tömte mindenkor a differenczia, hanem azokéba vándorol, akik a papirosbuzából élnek boldogan. Az igazság szerint a termelőnek zsebébe kellene vándorolnia annak az összegnek, a mit az áremelkedés kitesz, .^mit a börze megtehet, azt könnyű szerrel megtehetnék a gazdák is, ha világszerte szervezkedve, maguk szabályoznák az árakat a termések mennyisége, minősége szerint. Bő termés esetében a gabonanemek bizony alacsony árban, szük termés esetében magas áron kelnének el. De vájjon mi kép lehetséges ez? Hiszen, ha a spekulácziót kitiltanák a tőzsdéről, megszűnnék a baj, mert a tőzsde eszményi hivatása: a világnak összes termelését szemmel kitárni, a hiányokról pontos értesítést szerezni és ezek alapján helyes konjunktúrákat megállapítani árban, szokványban, várható reális fluktuácziókban stb. De minthogy tart még folyton a termelőknek és fogyasztóknak zsebére folytatott spekuláczió, helyes lenne a gabonatőzsdét tényleg a gazdák, termelők kezébe adni szerte a világon, ahol irányítják az árhullámzást és a kereskedelmet (Chikago, Newyork isj. Nem kell ehhez sok, Építtessenek a termelők a maguk költségén áruforgalmi csarnokot, melyet internacionális elnevezéssel: Granáriumnak neveznének. A budapesti ház: Granárium Budapest czimet viselne, minden más országbeli hasonló ház a várostól kapa? hasonló elnevezését, pl. Granárium Newyork, Granárium Berlin stb. Maradjunk a magyar gazdák budapesti házánál. A Granariumnak egy kiváló kereskedő lehetne jól fizetett igazgatója, kinek kellő igazgató áll rendelkezésére, akik az adás-vételt állandóan lebonyolítanák a világ termés árai alapján. A gazda e granáriumnak elnevezett intézetbe küldi termésének mintaját (papírzacskó), a boríték jelezné a termés mennyiségét, czimet stb. Mindea községházán rendelkezésre állana a gazdák részére használandó mintazacskó. A granárium tisztikara elsősorban a legkisebb gazdákat elégítené ki a termés elhelyezésével, de egyébként elhelyezi az összes kínálatot és számon tartja — mint ma a tőzsde — a világpiaczot is. A granárium nevü intézetnek összes kiadásait fedezik a gazdák a termés mennyisége után esedékes illetményekből, mely nem nagy összeg, de a gazdát biztosítja arról, hogy az áremelkedés neki hajt hasznot és nem a parazitáknak, íme a számítás: Központi épület az első évben 2 millió korona, elosztva 30 évi amort'záczióra, ha nem is kellett kölcsönt felvenni évenként 66.666 K Igazgatói fizetés, lakás 40.000 „ Főtisztviselők 100.000 „ Egyéb hivatalnokok 40.000 „ Szolgálat, fűtés, világítás 20.000 „ Posta, távirat, levelezés 30.000 „ Egyéb szükségletek 1,000.000 „ összesen: 1,296.666 K Kerek összeg 1,300.000 korona évenkint. Ennyit kell leadni a gazdák összességének terméseik után esztendőnkint. De ne garasoskodjunk, legyen kerek összeg 1,500.000 korona. Ezzel az összeggel megakadályozhatjuk azt, hogy a paraziták a gazdákat és fogyasztókat megkopasszák. Lássuk a fedezetet. Termett például rosz esztendőben a főnt felsorolt terményekből 150 millió mm. összesen, akkor a granárium fentartásának költségét biztosithatja a termelők összessége, ha métermázsánként 1 fillért fizetnek, a saját tőzsdéjüknek, a Granáriumnak a pénztárába. Ellenértékül termését eladja a legjobb áron a saját szervezete. Hát ezt csak megadhatja a legszegényebb termelő is a beálló haszon fejében. A fogyasztó is megkönnyebbülne, mert az árhullámzás nem terhelné őt sem abban a mértékben, mint ma. A reális határidőüzletnek is meg van a maga fontossága elvitázhatatlanul a malomipar érdekében, de a papirosbuza és a határidőüzietiiek fiktív kötései nem reális gazdasági tényezők. A világ összes Granárium intézetei állandó 'üzleti összeköttetésben lehetnek-,-egymassal, paraziták hiányában a valóságos termés-